Esztergom és Vidéke, 1902

1902-06-29 / 52.szám

ESZTERGOM es TIBIKE A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. M

c

£U

e,CÍ

>

ík Vasárpap és csütörtökön. jlLÓFIZETÉSI ÁRAK I Égése évre — — — — 12 kor. — Ül. fél évre— _____ 6 kor. — fii. .tegyed évre — — — 3 kor. — fii. Egyes szám ára: 14 (II. Felelős szerkesztő: Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendő Budanutcza 485. szám. A magyarság térvesztése megyénkben. Valóban elszorul a szivünk, ha olvassuk a statisztikai hivatal értesítését, mely hirül adja, hogy az 1900 évi népszámlálás adatai szerint, megyénkben a magyarság az utolsó 10 év alatt tért veszített. Nemcsak elszomorító, hanem érthetetlen is, hogy miként volt az lehetséges, hogy a lefolyt 10 év alatt, midőn épen a magyarság terjesztésére sok tényező működött közre, veszített az tért, megyénkben. Hiszen épen a legutóbbi 10 év alatt vármegyénk alispánja a kir. tanfelügyelővel együtt, évente bejárta a vegyes ajkú községek iskoláit, s úgy a magyar nyelvben haladást mutató tanulókat, mint az e téren buzgóságot kifejtett tanítókat jutalmakkal s elismerő okmányokkal buzdította a magyarság terjesztésére. S mégis, nem hogy terjedt volna a magyarság, hanem még tért veszített. ejarom a • • • Elkésett rózsák. Ax t Esztergom és Vidékec eredeti tárcája. Mikor a helybeli újság személyi hirei között vastag betűkkel nyomtatva megjelent, hogy Komlós adóügyi tanácsnok ur hat heti szabadságra Tátra-füredre utazik, az annyit jelentett, örülj jó magyarom, hat hétig szünetelni fog az adó. Valóban nehéz megtalálnunk e szomorú jelenség okát. De bármi legyen is ez ok, a sopánkodás nem használ semmit; — itt tenni kell. Kétségtelen, hogy a községekben a magyar nyelv terjesztésének két legfőbb tényezője : az iskola és a templom. A mi az iskolát illeti ; el kell ismernünk, hogy a legutóbbi években e téren jelentékeny javulás állott be. Az öreg tanitók nyugdíjazva lettek; az osztályok és igy a tanitók száma is jelentékenyen szaporodott, úgy, hogy joggal elmondhatjuk, hogy a tanitói kar ma oly egyénekből áll a vegyes ajkú községekben, kiknek meg van a képességük és ambitiójuk is arra, hogy a magyarság ügyét előbbre ,vigyék az iskolában. I Sajnos a templomról nem mondhatjuk ugyanazt, mint azt a néhány hét előtti eset szomorúan igazolta. E téren O Eminentiája : a hercegprímás sokat tehetne ; ha vármegyénk vegyes ajkú községeinek hátralékért való zaklatás. Mert ahogy j a tanácsnok ur kiteszi a lábát, a hivai talnokok majd csak aludni és kaszinózni járnak föl, az adóvégrehajtók pedig akár egész nap is othon maradhatnak, kipihenni az egész évi fáradozásaikat és küzdelmeiket, mellyeket a város hamis kutyáival és kardos menyecskéivel folytatnak, mert a kutyák és az asszonyok az ő legnagyobb ellenségeik. Minden jóravaló házi eb, megérzi már messziről, ha végrehajtó közeledik, és jaj annak, a ki csak az asszonyt találja otthon, mikor foglalni megy! odabent az asszony hagyja helyben, kint pedig a kutya. És mindezen háborúskodásoknak senki más nem oka, csak éppen Komlós tanácsnok ur, a ki irgalmatlanul ellicitáltatja adóhátralékaikért a szegény emberek cókmókját. A férfi népnek még csak a fejébe megy valahogy hogy erról nem tehet a tanácsnok ur, egyedül csak a magas kormány, de az asszonyok előtt ez már ismeretlen fogalom, azért hát csak Komlós urat szidják, és a végrehajtók hátán próbálják ki milyen erős a söprünyél és a nyujtófa ? Már tiz év óta vezeti Komlós ur ezt a nehéz hivatalt, de a tiz év alatt sem tudott egy csöpp népszerűségre sem vergődni. Igaz, hogy nem is igen járt utánna. A féle magában zártkozott kedélyű ember volt, a ki soha sem vesz részt semmiféle mulatságon, társás öszszejöveteleken, csak olvassa othon a sok könyvet, lapokat, a mivel a posta naélére csak oly egyházi férfiakat állítana, a kik nem csak jó papok, hanem egyúttal jó magyar hazafiak is ; akik nemcsak arta törekednek, hogy hiveik lelki üdvösségét előmozdítsák ; ' hanem egyúttal hazánk édes nyelvének terjesztésében is buzgó apostolként működnek. Mert mit ér a tanitó fáradsága, ha a gyermekekkel a templomban elfelejtetik azt, amit az iskolában tanultak ! Csak ha az egyház és iskola együtt működik; csak akkor remélhető biztos eredmény. De még ez sem elég ! Már a csecsemőkbe bele kell csepegtetni, a magyar nyelv szeretetét. Legyen a magyar nyelv az első, mit a gyermek hall ; első imáit és dalait, első játékait magyar nyelven tanulja •, — akkor azt soha elfelejteni nem fogja. A gyermekkori emlékek és benyomások a legkésőbb korig hűen és tisztán megmaradnak; s a mit a gyermek legzsengébb korában, ponta elárasztotta, és ahogy tiz év óta kinevezték, még szabadságon se volt soha. Annál nagyobb volt tehát a meglepetés, hogy most hat heti szabadságra megy. Talán beteg? tudakolták az ismerősei, és ajánlották, hogy ide menjen oda menjen ha fáj a gyomra, ha reomás a Iába. O megköszönte a sok jó tanácsot, de nem nyilatkozott. A helyi lap ripor-' tete is csak találomra irta ki, hogy Tátrafüredre, mivelhogy innét, minden jóravaló uri ember oda jár. Hogy valóban hová is menjen, maga sem tudta, sokszor támadt az a bizar gondolata, hogy lefekszik aludni egy külön fülkébe és rábizza magát a vasútra vigye amerre neki tetszik. Milyen regényes fatalizmus ! Amit senki sem tételezett volna fel, a mindig komoly zárkózott emberről. Hja ! de a látszat itt is csalt, ő sem volt ám olyan, arailyennek látszott, bizonyság rá az a temérdek szép női arckép, amivel tele volt az egész lakása. Európának alig van olyan hiresebb színésznője, szépségéről hires asszonya, a ki ott nem volna fényképben, rézmetszetekben, és ő órákig «1 el nézegeti őket, és talán beszél is hozzájuk ihletett perceiben megmondván nekik : ti vagytok az igazán szépek, az édesek, bájosak, nem itt ez a sok műveletlen vidéki lány, a kik szeplősök, soványak, és csúnyák. Néha mikor nagyon elemében volt, elővette a hegedűjét, és játszott az ő néma környezetének, olyankor ugy tetszett neki, •t Kéziratot nem adunk viasza. f-^H midőn alig kezd gondolkodni megtanul ; azt el nem felejti soha. Ezt a célt a kisded óvodák felállításával érhetjük el. De, minthogy megyénk e vegyesajkú községei, kivétel nélkül oly szegények, hogy a kisdedovodák felállítására képtelenek ; épen a statisztika szomorú adataira való tekintettel ; állítson az állam minden egyes vegyes ajkú községben állami kisdedovodát. Megyénk kir. tanfelügyelője, tagadhatlanul kitűnő érdemeket szerzett már a tanügy előmozdítása körül vármegyénkben ; de érdemeit nem tetőzheti be méltóbban ; szolgálatának nem messze levő 40 éves jubileumát nem ünnepelheti meg örömteljesebben ; mintha keresztül viszi a vegyes ajkú községekben az állami kisdedovodák felállítását. S ha ez létesül, akkor biztosak vagyunk, hogy a 1910 évi népszámlálás a magyarságnak jelentékeny térfoglalását lógja igazolni. Purosz. hogy azok az édes szép asszonyok rámososolyognak, megdicsérik a művészi játékát, a szivéből kiáradó sok és mély érzését, és ő olyan boldog volt ebben a szellemi környezetben. A könyvei, a szép képei és a hegedűje volt az ő egész világa ! Olyan magános lélek ő, mondta sokszor egy szép asszony, aki egyedül értette volna meg itt a Komlós ur sajátos lelkiéletét. Kiálhatatlan külőnez mondták a többiek, különösen a lányok, a kiknek a társaságát valósággal kerülte, pedig nem egy szép szem tekintett felé sóvárogva, mert nem csak jó párti lett volna, hanem tagadhatatlanul csinos ember is! A lányos papák és mamák valósággal kényeztették, estélyekre, jourokra invitálták, de ő rendesen kitért a barátságos meghivások elől, és a leányok, a számitó papák és mamák a különc elnevezéshez még azt is hozzá tették ilyenkor, hogy bolond. Mert bolond az, a ki ennyi gazdag lány közül nem tud választani, hanem csak olvas otthon, mint egy medve az odújában, Örökösen. Oh ha tudták volna milyen gyönyörűséges órák voltak azok Komlós urnák, mikor a hivatali gondokat, izgalmakat lerázva, órákig gyönyörködött az ő festett szép asszonyaiban. Oh, neki a nőről nem közönséges fogalmai voltak. O az asszonyban egy magasztosán szép eszményképet képzelt, sokszor gondolt ő a házasságra, de olyan nőt a milyen az ő képzeletében élt, nem talált volna a kis város szük körében. Hz „Esztergom is Vidéke" tárcája.