Esztergom és Vidéke, 1902

1902-06-26 / 51.szám

ESZTERGOM és VIDÉKE. (51. szám.) I ' 2. június 26 bői a halastó céljaira 210 hold vétetnék el, s igy megmaradna még legelőnek 925 hold. A halastó céljaira szolgáló 210 hold legelőnek holdjáért a bérlő tisztán 15 korona bért ajánlott fel, vagyis a 210 hold után 3150 koronát, s igy a 210 hold területű halastó, 426 koronával jövedelmezne többet tisztán, mint az egész 1135 hold legelő és e mellett megmaradna még a városnak 925 hold legelője. A számadatok elég világosan beszélnek, azokhoz kommentár nem kell. Gazdasági oldalát tekintve a kérdésnek, megnyugtató már maga az, hogy a gazdasági bizottság a halastavat véleményezte és, hogy véleménye a gazdaközönségre sérelemmel nem bir, mert a tárgyalások folyamán a gazdaközönség vélt sérelme is figyelembe vétetett és biztosíttatott azáltal, hogy a bérlő kijelentette abbeli készségét, miszerint szerződésileg hajlandó biztosítani a gazdakösönség azon jogét, hogy a halastó környékét, főleg a nyári hónapok alatt a víz apadása folytán előálló és dústermésü tófenék részleteket szabadon legeltethetik, sőt a sekélyebb vizzel borított területeket is használhaják Látjuk tehát, hogy a marhatartó gazdaközönség érdeke szerzősileg céloztatik megvédetni és, hogy a halastó környéke és a szárazság idejében a vízből kiemelkedő laposabb részek épp ugy fognak azok — Önmagam előtt kell őrizkednem, még az utolsó pillanatban meghátrálhatnék ; ha megütném a főnyereményt, akkor talán önzetlen érzelmeimnek vége volna. Ha azonban szerencséje van Bertának, biztosan belemegyek a házasságba, számítgatott saját belső lényének bölcs ösmeretében. Hiszen tudjátok, kedves barátim, hogy a véletlennek szeretetreméltó szeszélyei vannak. Szabad egyszer derék szerelmesekkel is jóságosnak lennie. Mikor Károly a főnyereményről az újságból értesült, legelső sorban Bertácskájára gondolt, aki csakugyan megérdemelte ezt a szerencsét. Lélekszakadva futott a jegyeséhez, hogy szerencséjéről értesítse. Megérkezve nála, meglehetősen közömbös arcot vágott, hogy az esemény hirtelen elbeszélésével annál nagyobb hatást érjen el. Csak nem értette azonnal >kedves cicusának< rózsás, majdnem pajkos hangulatát. Végre nem uralkodhatott tovább magán, szive megrepedésselfenyegette és Bertát magához szorítva, örömtől sugárzó arcai hebegte: — Ötvenezer forint — földhitelrészvény — a jó — árvágyermekek — milyen szerencsés — házasság. Bertácska nem is volt meglepve. Nyugodtan elmondta, hogy sorsjegyét figyelemmel kisérte és a szép nyereményről már tudomása van. De most vallomást kell tennie. Reszketve, biztos sejtelmek nélkül hallgatta Károly. És Bertácska fölindulás nélkül feléje hajolva, meleg hangon igy szólt: rendelkezésére állani, mint most. Sőt, nem túlzunk, ha azt monjuk, hogy a legelő állománya nemcsak minőségileg jobb lesz, de területileg nagyobbodni fog azáltal, hogy míg egyrészt a nyár folyamán leapadt tófenék dúsabb táplálékot fog adni, addig másrészt a gazdasági bizottság azon javaslata alapján, hogy a több jövedelem egy részéből évenként 300—400 koronánál több forditassék a bokor irtásra, mi által nemcsak egy óriási nagy, most hasznavehetetlen legelőrész szabadul fel, válik használhatóvá, hanem e mellett a legelő állomány, a városnak minden ujabbi költséges megterheltetése nélkül évről-évre javulni fog, mi nemcsak a városnak fog közvetlen, hanem a marhatartó közönségnek is, közvetett hasznára lenni. Az előadott tények, minden elfogulatlanul gondolkodót kell, hogy arról győzzék meg, hogy a halastó létesitése még azoknak is csak előnyére fog válni, kik azáltal létérdekeiket vélik veszélyeztetettnek. Áttérve már most a gazdaközönség ajánlatára, mellyel minden egyes darab marha után 1 koronával több legelőbért ajánlanak meg, vagyis a legelőbért felemelni kérik, ezen ajánlat épp az ő jól felfogott érdekükben nem helyeselhető, valamint nem a város érdekében, de még kevésbbé a pénzügyi bizottság azon intentiója, hogy a legelőbér minden darab marha után 3 koronával emeltessék. Akár az egy, még inkább a 3 .liiil.li.. II—-F—. I _ ——^-—

"8 — tudod mielőtt me^ösmertelek, hiszen tudhatod, udvarlóm volt a Frici. Egy szegény fiu aki akkkor nem tarthaI tott volna el. Azért elhagytuk egymást, sirva megtört szivvel Ilonka tanácsára j megpróbáltam az újsággal, sohase lehet i tudni, hogy mit rejt a jövő s egy ártatlan levélkében nincs semmi rossz. Te később a házba kerültél és szerény fellépéseddel és őszinte szándékaiddal megtetszettél a szüleimnek. Őszinteséged legszebb jelét adtad akkor szerdán, amikor ajándékba kaptam tőled a sorsjegyet. Szeretlek, már a szülőim kedveért is. De tudod, most hogy megütöttem a főnyereményt, Fricit mégis csak jobban szeretem és azért bizonyosan meg fogod bocsájtani, hogy Fricihez megyek nőül. Lásd, magad is be fogod látni, hogy más iránt érzett szerelmemmel a szivemben nem léphetek veled az oltár elé. S mi volna neked egy ilyen házasságból ? Te könnyen csinálhatsz partit . . . . Olyan naivul nézett rá, mint mindig, ez már szívélyes természetében rejlett, amely semiféle igazságtalanságot nem látott e különös helyzetben — s kissé kipihent a hosszú beszéd után. Károly gyorsan felvette fölöltőjét, megragadta a botot és kisietett a szabadba. * *. Leérve a szabadba letörölte verejtékes homlokát: — Igen a házasság — házasság — mormogta — költséges intézmény. Alig fogtam bele, már is szép összeget vesztettem mellette. Milyen egyoldalú volt ez a nézet, Frici például a házasság intézményét bizonyára égig magasztalta. koronás legelőbér emelés, egyenlő volna a gazdaközönség tönkretevésével, másrészt pedig éppen ezen felemelés által nemhogy több jövedelemre tenne szert a város, hanem még az eddigi legelőbér jövedelme még kétesebbé válnék a behajthatóság tekintetében, mint eddig volt. Hisz mindnyájan tudjuk, hogy a jelenlegi viszonyok között, a mostani legelőbér is mily nehezen hajtatik be s igy hogy hajtatnék be az, ha három koronával emeltetni fog. Kétségtelen következménye ennek az lenne, hogy vagy több lenne a hátralék, vagy ha a behajtás erélyesen szorgalmaztatnék, úgy a behajtás körüli szigor szegné nyakát a gazdaközönség nagy részének. De, figyelembeveendő mindenesetre az is, hogy a marha állomány évről évre fogy, s igy a felemelt legelő bér sem adna kellő kárpótlást. Majd a legelő complexum sorsa is, mellyel előbb utóbb a városnak komolyan kell foglalkoznia, valaminthogy az is, hogy a bérleti idő lejártával, egy 60,000— 80.000 koronát megérő, busásan jövedelmező objektummal fog a város vagyonleltára szaporodni. Az állatorvosi közszolgálat államosítása. Esztergom, 1902. június 24. Úgy a bíróra, mint a közigazgatási tisztviselőre, a törvény által reá ruházott jog és kötelesség, az azon hivatali állást betöltő személytől oly elválaszthatatlan, hogy a midőn ezen jogot és kötelességet egy más, a törvény által, vagy a törvényen alapuló rendelet által fel nem ruházott tisztviselő teljesiti vagy gyakorolja, ez az intézkedés, a jognak ily módoni gyakorlása nemcsak, hogy törvénytelen, hanem minden ilyen intézkedés, határozat vagy ítélet, önmagában semmis és végre nem hajtható. Ily törvénytelen és végre nem hajtható intézkedést látunk mi abban, hogy az állatorvosi közszolgálat államosításáról szóló 1900 évi XVII. törvénycikk végrehajtása tárgyában 95.000/900 szám alatt kiadott miniszteri rendelet 12. §-a ellenére, a városi m. kir. állatorvost az állatorvosi közszolgálat ellátása tekintetében nem a polgármester mint I-ső foki állategészségügyi hatósághoz, hanem a rkapitányhoz osztották be. Nálunk rendezett tanácsú városban-, úgy az 1888 évi VII. t. cz. valamint az 1900 évi XVII. t.-c. s annak végrehajtása tárgyában kibocsájtott 95.000/900 p. ministeri rendelet 2 polgármestert mondja ki I-ső fokú állategészségügyi hatóságnak, s úgy ezen törvények, valamint és különösen az 1888 évi VII. t. cikk végrehajtása tárgyában 40.000/88 szám alatt kibocsájtott miniszteri rendelet világosan megállapítja azt a jogot és kötelesség kört, melyet nálunk a rkapitány betölteni, illetve foganatosítani tartozik, az ezen jog és kötelesség körön kivül eső intézkedés pedig, mint a tételes törvénynyel és rendelettel ellenkező önmagában semmis és érvénytelen. Es igy a ra. kir. állatorvosnak nálunk nem felettes hatósága a rkapitány, ahhoz alárendeltségi viszonyban nem áll, tőle utasításokat nem kaphat, hanem mindazon teendőket a melyeket a törvény 10. §-a megállapít, a polgármester, mint I-ső fokú hatóság szakközege teljesíti, ennek alárendeltje, a m. kir. állatorvos ettől nyeri utasításait. A rendezett tanácsú városokban a rkapitány teendőit először is megállapítja az 1888 évi VII. t. c. 126. §-a, mely igy szól: a) a hasznos házi állatoknak a község területén való belső megbetegülését vagy azok elhullását a felsőbb hatóságnak azonnal bejelenti ; b) a marhaleveleket kiállítja, c) őrködik a fogyasztásra kerülő állatok levágásánál szükséges állategészségügyi ellenőrzés felett. d) az állatvásárok rendtartására felügyel; e) felügyel arra, hogy a mészárosok, marhakereskedők és hizlalók a jelen törvényben körülirt kötelezettségeiknek pontosan megfeleljenek, f) nyilván tartja a pásztorokat és őket állategészségügyi teendőjük és kötelezettségük iránt kitanítja,g) felügyel arra, hogy a hajtóutak betartassanak ; h) a vendéglőket és csárdákat tisztaságuk és fertőtlenítésük tekintetében folyton szemmel tartja \ i) a dögtereket oly áll pótban tartja hogy hozzájuk állat ne férhessen ; k) eljár mindazon ügyekben, a melyeket a törvény és annak alapján kiadett rendelet reá biz ; általában őrködik a helyi állategészségügyi teendők felett. Megállapítja ugyancsak a rkapitány jog és hatáskörét a 40.000/88 számú végrehajtási rendelet 126. §-a, mely a fentebb idézett törvényszakasszal egygyez meg, és végre megállapítja a most hivatkozott rendelet 320. § a, amely igy szól. »A törvény 146, 147 és 148. §-ai által minősített vétségek, illetve kihágások eseteiben a kir. bíróságok ; a 149, 150 és 151. §-okban minősített kihágások esetében a m. kir. belügyminiszter úrnak az igazságügyi m. kir. miniszter úrral egyetértőleg 1880 évi augusztus hó 17-én 38.547 sz. a. kiadott körrendeletéhez csatolt rendelet 8 §-ában fölsorolt közigazgatási hatóságok ; a 152, 153 és 154 §-okban, valamint a jelen rendeletben minősített kihágások eseteiben a törvény 125 §-ában fölsorolt közigazgatási hatóságok illetékesek.* Tehát a 149, 150 és i5i§-okban minősített kihágások eseteiben, a 38.547/880 sz. a. kiadott körrendelet 8 §-a értelmében a rkapitány, a 152, 153 és 154 § okban valamint a 40.000/88 sz. miniszteri rendeletben minősített kihágások eseteiben pedig az 1888 évi VII. t. c. 125 §-ában felsorolt közigazgazgatási hatóságok, vagyis rendezett tanácsú városokban a polgármester, mint I-ső fokú állategészségügyi hatóság ítélkezik. Itt tűnik ki, a rendelet eme intézkedéséből folyik, hogy a rkapitány nem lehet I-ső fokú állategészségügyi hatóság, a mennyiben világosan megállapítja azon jogkört, a melyben egyrészről az I-sd fokú