Esztergom és Vidéke, 1902

1902-06-26 / 51.szám

es A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. ejgjeleijik Vasárnap és csütörtökön. LŐFIZETÉSI ÁRAK: : Égési évre — — — — 12 kor. fél évre— — — — — 6 kor. .fegyed évre — — — 3 kor. Egyes «Kam ára: 14 fll. öl. 111. ül. Felelős szerkesztő: Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr/ PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a Kéziratok, előfizetések, nylltterek ós hirdetések kőiden do Buda*utcza 485. szám. H Kéziratot nem adunk viasza. n£-| Lesz-e halastó? A város képviselete, ma fog e kérdés felett végleg dönteni. Dön­teni és nem határozni! Hihetetlenül hangzik, hogy a mai viszonyaink között, de egyáltalában, még csak tűnődni is lehet a felett, vájjon le­gyen-e halastó, avagy nem ? Midőn polgármesterünk az esz­mének utat tört, úgyis, mint prak­tikus gazda tudta, hogy városának oly szolgálatot fog tenni, melyért őt mindenkor elismerés illeti. Mert, hogy egy halastó, még az álpróféták által is különlegesnek hangoztatott viszonyaink között ugy 1 a köznek, mint a társadalom egyes osztályainak és egyeseknek csak hasznára, de kárára nem lehet, eh­hez a kétségnek még csak árnyéka sem fér. Nem sejtjük, vájjon a közérdek avagy az osztály érdek köpenyébe j burkolt egyéni érdek fog-e gyöze- í delmeskednif mert sajnos, hogy emez erősen igyekszik tért hódítani, de a mi meggyőződésünk az ; hogy aj halastó létesítése csak és nagy elő nyére lehet a városnak s ennek tu­data ösztönöz a harcra, arra, hogy az utolsó órában újból ismertessük mindazon mathematikailag igazolt előnyöket, melyek a városra két­ségtelenül származnak, s megvilá­gítva az érem másik oldalát, viszont reá mutassunk, arra, hogy hátrá­nyára kinek sem lehet. A kérdés elbírálásánál két szem-' pont az, mely egyedül lehet irány- ] adó, nevezetesen a pénzügyi és a 1 gazdasági. Pénzügyi oldalát véve a dolog­nak, miként alább kétségtelenül, beigazoljuk, a városnak igen szép jövedelmet, söt évek múlva, busásan , jövedelmező tőkét is biztositana a halastó. Hogy ennek dacára a pénz-: ügyi bizottság annak létesítését még sem javasolja, ez valóban érthetet-, és,annak jele, hogy a pénzügyi/bi- j zottság tévútra lett vezetve. Gazdasági oldalát véve, elég le-' gyen arra hivatkoznunk, hogy a város gazdasági bizottsága, mely­nek tagjai túlnyomóan gazdákból Büszke mosolyra nyilt Károly ajka, a mikor a tegnapi bálra visszaemlékezett. Ismét számos >jó párti c-t csinálhatott, tisztán és világosan következtethette volna a >hölgyválaszból.c Egy tucat táneosné valósággal megostromolta és valamennyi arcvonásaiból kiolvasni vélte: »Beszeljen a mamával !« De Károly elv­ből nem beszélt mamákkal, »szabadabban mulathatott a lányokkal. Hízelgett neki, hogy kivánatos házassági objektum, de ezt az önérzetet meg is akarta őrizni. Ettől az élvezettől megfosztotta agg­legénységét bizonyos furfangossággal. Néha eljegyzési veszélyekbe rohant s azután őrült, hogy ép szivvel és lélek­kel került ki belőlük. Kacérkodott eré­lyes, zavartalan nőtlenségével és élte végéig meg akarta őrizni. Mókázott, mi­méit, udvarolt minden komoly szándék nélkül, sőt forró szenvedélylyel szeretett is, de gondosan elkerülte az oltár felé vezető utat. Milyen pompásnak találta azt a tudatot, hogy csak a kezét kell kinyújtania, hogy boldog férjjé váljék. Ezzel a tudattal a legérdekesebb kukli­prédikáció, a legkönnyebb ájulás, a leg­múlékonyabb durcálkodás sem ér föl. S ezért nem is nyújtotta ki a kezét. Mikor néha kritikus pillanatokban attól félt, hogy beleesik abba a bizonyos »sötét verem c-be, gyorsan meghallgatta valami morózus nős férfi intő szavát, aki meg­mondta neki, hogy az ember »jobbik felet elrontja az egész embert s igy meg­menekült a szerencsétlenségtől. Mindazonáltal szeretett játszani a ve­szélylyel. Kis szobában lakott, kilátással a ház leányára, de a kilátást nem volt szán­déka kiaknázni. Főnöke házában gyak­ran megfordult, annélkül, hogy ez ma­gyányos szivére kártékony befolyást gyakorolt volna, dacára, hogy főnöke ama bizonyos sablonszerű — alárendelt hivatalnoknak nőül szánt leánynyal ren­delkezett. Ügyesen elkerülte ezt is. Egy nap szobájában ült s az apró hirdeté­sek olvasásába merült el, anélkül, hogy ott valamit keresett volna. — Hogy lenne, ha egyszer elveid meg­erősítése céljából az egyedüli módot megkisérlenéd, a mi még hátra van gon­dolta hirtelen. Valószínűleg egész halom levelet fogsz kapni, tele mulatságos tartalommal és érdekes helyes-, illetőleg helytelen Írás­sal. És gúnyolódó képzelete elé tarka alakok kerültek: egyszerű hiszékeny le­ánygyermekek, akik erre a már nem szokatlan útra léptek, éltes, valószínűt­len bohózatszüzek, akik még negyven­ötven krajcárt áldoznának egy férjért. Ez lesz csak tréfa ... és talán . . . hiszen nem lehet tudni . . . manapság mindenütt inkább kötnek házasságot, mint az égben — mormogta és egy da­rab tiszta papirost szedett elő. Szán­déka volt a tiszteletreméltó hagyomá­nyos szokás mellett maradni és a kö­zönséges hirdetési stílust követni. Meg­kezdte : ! Javakorbeli, intelligens férfi (ez a szü­letési bizonyítvány legkedveltebb kikerü­lése) biztos állásban (hirdetések részére az állás mindenkor biztos) nősülni óhajt. Pénz mellékes. Zenei műveltség nem föl­tétlen szükséges. Közvetítők kizárva. Hosszabban gyönyörködött irodalmi ter­mékében. • — Na ez csak csábító — eladó leányzó ha volnék azonnal írnék ennek a férfiúnak 1 j Néhány nappal később terjedelmes le­vélcsomót hozott Károly haza. Kitűnően mulatott a kapott ajánlatokon. Nem hiány­zott itt >a már nem egészen fiatal leány, aki egykor nagyon szép volt és a jobb szolgálati osztályhoz tartozik.* Éppen ugy találkozott az Ösmert házassági jelöltnő is, a > gazdag érzelemvilággal c és néhány megtakarított forinttal. Néhány házasodni óhajtó hölgy szidta a >lélek nélkül való szépséget* és a »könnyelmu fiatalságot,* ami jelentőségteljes követ­keztetésekre nyújt alkalmat. Egyik azt irta, hogy a férjhezmenés nem okozna neki gondot, de feltétlenül megbízik az újságban, melynek évek óta előfizetője. A másik csatolta arcképét — ki tudja, mikorról származott a felvétel ? — részle­tesen leírta a vagyonát, elfelejtette azon­ban a takarékbetéti könyv melléklését. E leveleket könnyű szivvel tette félre egyes marha legelőbérét 3 koro­nával emeli. Nézzük már most az előnyöket és hátrányokat s vonjuk le a kö­vetkeztetést. Hátrányok. A gazdaközönség kérvényében azt adja elő, hogy az öregtónak halas­tóvá leendő átalakítása, által, érde­keik egész a létkérdésig lennének veszélyeztetve, mert jelenleg a nagy szárazságban, midőn a forró nap heve a homok legelő nagy részét kiégeti, egyedüli menekülőt az öregtónak környéke nyújt. Egyebet előadni nem tudnak. , Igaz, hogy az előadottak elegendők jarra, hogy a felett gondolkodni le­• hessen, de mig egyrészt osztály érdek­szerű aggodalmaik felette nagy mér­tékben túlzottak, addig a halastó létesitése esetén gondoskodva lenne vélt sérelmeik megoltalmazásáról. Előnyök. A város közlegelője 1135 holdat tesz ki, mi holdanként tisztán 2 kor. 40 fillért, összesen 2724 koronát jövedelmez jelenleg, mely terület­Károly. Csak egy, alig néhány sort tar­talmazó levélke vonta magára figyelmét s egyúttal kíváncsiságát. Meghatóan egy­szerű hang szóllalt meg benne, könnyedén odavetett betűiből a fiatal üde illata ára­dozott. Már az Írás is kellemes, vonzó volt. Károly leült s irt az ismeretlen há­zassági jelöltnek. A levélváltás, mely eleinte posterestante folyt — ezzel tar­toztak a hagyományos szokásnak — mind élénkebbé vált, mig egy nap Károly éget vágyat érzett, hogy szinről-szinre ösmerje meg a levél iróját. A negédesen természetes levelezés da­cára egészen közönségesnek képzelte a hölgyet, hogy kellemesen meglepődjék. Oh, az a képzelet. Mikor megösmerte a leányt, meg volt lepve bájossága és kedvessége által. Károly a leány szülei­nek házába járt és milyen hamar felej­tette el tántoríthatatlan elveit. Minél többet elmélázott Berta szemeiben, annál többet aggódott agglegény esküjének szi­lárdsága fölött. Szive kacagott és kigú­nyolta a bohó, számító fejet. Nem tartott soká, hogy jegyesekké váltak. Szerelmeskedtek és tréfáltak, ami­kor idejök engedte, Berta ugyan kissé tar­tózkodó volt, de Károly ezt az elragadtató tartózkodást annak tulajdonította, hogy ezt a viszonyt még a törvényesség nem szentesitette. Egy napon azt hitte, hogy teljes őszinteségét azzal bizonyíthatja be legjobban, ha Bertájának egy földhitel­intézeti sorsjegyet — egy eddig hiven őrzött örökséget — ajándékoz. Iz .Eszterpra es Vidéke" tárcája. Kedélyes menyasszony. állanak, a halastó létesítését vélemé­nyezte. Szembeötlő e két bizottság '-véle­ménye és érthetetlennek látszik, hogy mig a gazdasági organom azt létesítendőnek véleményezi, addig a város pénzügyi szerve nem. I Köztudomású, hogy a gazdakö­Izönség egy része ellene van a ha­j lastónak és érdekeit látja annak i létesítése által veszélyeztetve az ál­jtal, hogy szerinte a halastó területe : által a legelő contingesnek épp az a része vonatik el a használattól, mely a nyári, forró napok alatt a legeltetésre legalkalmasabb és ezért egy kérvényt adott be a képviselő testülethez, kérvén azt, mellőzze ér­dekeikre való tekintettel a halas­tavat és kárpótlásul hajlandók a legelőt használó minden egyes marha után i koronával magasabb bért fizetni. I A pénzügyi bizottság érezve, hogy | a megajánlott i korona nem kár­pótlás, kimondotta ugyan, hogy nem javasolja a halastavat, de minden

Next

/
Thumbnails
Contents