Esztergom és Vidéke, 1902

1902-05-29 / 43.szám

2 ESZTERGOM és VIDÉKE. (43. szám.) 1 2. május 29 kőzik külgazdasággal, nem folalkozik sem föld sem szőlőműveléssel, annak nagyon is igazságos követelése, igazságos és jogos követelése azért, mert ez által uj adóalap teremtetvén, az adóteher többek közt oszlik meg és annak súlya könnyebbé is válik. De magára a városra, mint erkölcsi testületre is nagy megkönnyebbülést jelentene, mert hisz ezáltal sok oly intézmény megszüntetése következnék be, a mely intézmények fenntartása ma ezrekbe és ezrekbe kerül. Avagy nem kötelessége a városnak már ma a szociális kérdésekkel foglalkozni és lehetőleg a legmeszszebb időre kitolni ama bekövetkezhető időt, amely a kivándorlásban találja meg a panacaet ? Ma még hála a Gondviselésnek földműves néposztályunk' is melegen ragaszkodik az anyaföldhöz, nem óhajtozik átvitorlázni az újvilágba, de megeshetik, hogyha sokáig késünk és halogatjuk megadni a segélyt, az édes anyaföld iránti szeretetet, felváltja a panem et circenses. Mélyen lesújtó még csak gondolatnak is, hogy a városházán ma a gazdasági kérdéseknek nincs képviselője, nincs ember, — a ki a mindennapiságból kiemelkedve, — kezébe tudná venni az általunk felszínre hozott gazdasági kérdéseket. ez a tarka dög kerül. Legalább is husz frankkal több volna most a fiókomban !... A kincs gondolatára megint megszállta a vágy, hogy az éj beállta előtt újra meglássa. Ott hagyta a kalitkát, s lábújhegyen lépteinek neszétől félvén, visszament az asztalhoz. A kihúzott fiók fölé hajolva, előrenyújtott nyakkal, mozdulatlanul gyönyörködött az aranyakban, melyek időrőlidőre, mintha felvillantak volna. Egyszerre roppant csörömpölés hangzik fel háta mögött; mintha valami bútordarabot összezúztak volna. Tamás apó hirtelen felegyenesedik, kezeit a fiókra rakja s ijedtségében mozdulatlan maradt, nehogy a tolvaj figyelmét magára vonja. De a nagy zajra csak félénk csipogás hallatszott, mire ac öreg vállat vont és visszafordult. A madár csapkodása folytán a kalitka egyensúlyát vesztette s leesett a görbe lábu székről. — A C9Únya dög most büszke lehet rá, hogy megijesztett engem. Tapogatódzva eljutott az eldűlt székhez, odatámasztotta a falhoz s megint rátette a kalitkát. — Es ezt nevezik jószívűségnek, mormogja magában, — nyomorúságos kamrát adnak egy szegény öreg embernek s ezért mindjárt fel is zavarják nyugalmából. Miután mindent rendbe tett s öklével megfenyegette a madarat, melyet most már ép annyira gyűlölt, mint a mennyire megijesztette, még szóval is rátámadt: — De most csend legyen nyomorék, mert külömben ... Nagy nehezen előkerített egy gyertyavéget, s meggyújtotta, hogy a sötétség többé ne rémítse; aztán a fal melletti Az Országos Gazdasági Munkás-és Cselédsegélypénztár központi igazgatóságának jelentése ii. Az 1900 : XVI. t.c. 8. §-a alapján 256,850 gazdasági cseléd után munkaadói hozzájárulás cim én 308,220 koronát fixettek be a pénztár javára. Ezen hozzájárulással szemben azon cselédek, kik után az fizettetik, a törvény 23. §-a értelmében, a pénztár által nyújtott .baleseti segélyezés biztosítását élvezik. Hogy mérlegünk reális alapokon nyugodjék, itt csakis azon összeget vettük számításba, a mely 1901. évi december hó 31-ig e cimen az állampénztárba tényleg befolyt. E cimen azonban még várható, sőt részben időközben be is folyt már a pénztárnak több bevétele, a mennyiben az 1900 : XVI. t.-c 8. § a alapján fizetendő hozzájárulás kivetése céljából, az 1901 évi összeírásban összesen 342, 322 gazdasági cseléd lett felvéve. A mult évi előírás alapján várható összegek, az I1902. évi bevételeket fogják szaporítani. Nem mulaszthatjuk el azonban e helyen megemlíteni, hogy értesülésünk szerint az 1902. évi összeírás, az 1901. évihez képest sokkal kedvezőbb eredményt mutat fel, a mi hogy az életbelépés első évében hasonlóan kedvező nem volt, egyrészt az uj intézmények életbeléptetésével általában mindig előforduló nehézségeknek, másrészt pedig annak tulajdonitható, hogy épen ezen első Összeirás teljesítése alkalmával a községi elöljáróságok a népszámlálás munkálataival el voltak foglalva, s igy ez összeírást nem teljesíthették kellő gonddal, s ezen leiül igen sok helyen félremagyarázták a törvény azon rendelkezését, mely a hozzájárulás fizetését üregből kivett egy darab kenyeret és falatozni kezdett. De még mindig nyugtalan volt, bár maga sem tudta hogy miért s evét közben folyton azokat a sötét árnyékokat leste, amelyek a gyertyaszál sovány világa mellett a falra vetődtek. A sarokba felakasztott zekéjét is mintha valami élő lény mozgatná és duzzasztaná. Csak hátulról látja ezt a valakit, de sejti, hogy ki az. Lám, most megmozdult s a sarokban meglátszik arcának árnyéka. Es bár az öreg meg volt győződve, hogy mindez csak a gyertyafény játéka, képzelődése mégis oly élénk volt, hogy nem restéit felkelni s közelebbről megtekinteni a dolgot. Megtapogatta a zekét, végig simította a nedves falat, s aztán önmagára megdühösödve, megrúgta a sarokban heverő limlomot. Ennek a zaja még inkább megrémítette. Mikor végre látta, hogy körülötte minden megelevedik s elméjét teljesen ellepi a félelem, kinyitotta a fiókot s az aranyainak szemléletében kereste a megnyugvást s a félelmes gondolatok elűzésére legalkalmasabb eszközt. De az éjjeli csöndben ugy érezte, mintha valaki körülötte csoszogna. Gyorsan felkelt, mintha ezzel elűzné a rémet, de csakhamar észretért. Hiszen a szobába nem jöhetett senki. Már megint ez a nyomorult madár ijesztette meg, És Tamás apó a madár felé nézett, amely leesve a polcról, a kalitka alján vergődött. S összehasonlítva a nagy felindulást az okozó madár kicsiny voltával, lázas gondolat szállta meg az öreg ember agyát. Hogy ez az állat annyira megrémíthette, annak oka nem lehet más, mint hogy tulajdonképpen lélek lakozik benne, mely lélek ebbe a csöpp minden gazdasági (külső) cseléd után rendeli el. Bevételeink között első helyen szerepel a 100,000 korona állami hozzájárulás, melylyel az állam az 1900 : XVI. t.-c. 9. §-a értelmében évenként támogatja intézményünk működését. A fentebb elősorolt bevételeinken felül a gyümölcsözőleg elhelyezett tőkéink után 9511 korona 37 fillér kamatjövedelmet értünk el, a mely tétel az évről-évre gyarapodó tőkéink után lényegesen emelkedni fog. Áttérve a zárszámlán kimutatott kiadási tételekre, mindenek előtt ki kell emelnünk, hogy az első évben a pénztár az általa biztosított egyének részére csakis baleseti segélyeket nyújthatott, mivel az egyéb segélyekre nézve a törvény által megszabott várakozási idő még le nem telt. Az 1901. év folyamán összesen 747 baleset lett hozzánk bejelentve. E balesetek közül 401 olyan esetben, a midőn a munkaképesség 60 nap alatt helyre állott : (1 koronás) napisegélyezés cimén 8,751*— korona orvosi és gyógyköltségek cimén 10,762*11 » 12 oly esetben, midőn a sérült baleset folytán végleg munkaképtelenné vált: (10 koronás) havisegélyezés cimén 7S7'S° korona 53 oly esetben, a midőn a baleset a sérült halálát okozta: (400, illetőleg 100 koronás) haláleseti segély cimén 18,000*— korona összeget utalványoztunk a pénztár terhére, vagyis baleseti segélyezés cimén az 1901. év folyamán összesen 38 270*61 koronát helyeztünk kiadásba. Az 1901. év folyamán, s különösen az év vége felé bejelentett többi balesetek alapján a segélyek a dolog természeténél fogva ugyanazon évben azért nem voltak utalványozhatok, mert a segély, valamint orvosi és gyógyköltségek nagyságát gazdasági cselédeknél csakis a munkaképesség helyreállta után, a munkaadó által bemutatandó számlák alapján lehet megállapítani. Azon balesetek folytán felmerülő költségek fedezésére tehát, a melyek a most előadott okból az 1901. évi december hó 31-ig elintézést nem nyerhettek, mérlegünk realitása érdekében s a teljes biztosság kedvéért, az előreláthatólag fizetendő legmagasabb segélyösszeget számba véve, 25,000 koronát helyeztünk tartalékba. 1901. évi december hó 31-ike ota ezen tartalék terhére a függő segélyezési ügyek nagyobbrészt már elintézést nyertek, s az eddig kiutalványozott segélyösszegek alapján jelenthetjük, hogy a tényleges kiadás a tartalékba helyezett ősszegben bő fedezetét találja. Ki kell emelnünk c helyen azt, hogy az 1901. évben kifizetett baleseti segélyezések az e cimen várt kiadásoknak csak kisebb hányadát tették, mindazonáltal figyelembe veendő, hogy ezen eredmény oka egyrészt abban keresendő, hogy az érdekeltek az uj intézmény által a törvény alapján nyújtott kedvezményeket nem ismerték, s ezért számos oly baleset fordult e!ő, a mely hozzánk hivatalosan bejelentve egyáltalán nem lett, s igy a segély általunk utalványozható nem volt, — másrészt pedig abban, hogy az elmúlt esztendő a balesetek tekintetében általában rendkívül kedvező volt. Hangsul/ozzuk azonban, hogy az ily módon elért megtakarítás az intézmény keretén belül minden körülmény közöfct csakis a földmivesnép előnyére fordittatik, a melynek érdeke a tőrvényhozást intézményünk megalkotására indította. A hivatali ügykezelésre a mult évben csak 18,913*06 korona összeget fordítottunk, fő elve lévén igazgatóságunknak állatba vette bele magát, hogy őt most meggyötörje. Igen, valami éhenholt embernek a lelke, egy olyan embernek a lelke, akitől ő elkapkodta a falatot s ennek révén kincset harácsolt össze magának. Ez okozza tehát az ő nyugtalanságát. Közelebbről akarja látni ezt a lényt, amely ily módon belopódzott hozzá s közel, egész közel megy a kalitkához s vizsgálja a madarat, mely felborzolt tollal, nyakába húzott fejjel ijedten gubbaszt a kalitka alján. Tamás apónak feltűnnek az állat különös szemei, ez a két tentacsöpphöz hasonló szem; ugy látja, hogy kifejezés van ezekben a szemekben s valami rosszakaró fény. Nem képes levenni tekintetét a madárról, közelebb s közelebb jön, ugy annyira, hogy ráncos homloka már odaütődik a keskeny kalitka vasrudjaihoz. Itt aztán elönti a harag s halkan szitkozódni kezd : — Nyemoralt, alávaló, a szemétdombon, korgó gyomorral vesztél el: ugy kellett neked. De én, én aranyokat kerestem az alatt, mig te a templomok előtt jajgattál. Meg is mutatom neked: hadd pukkadj meg. Lázas sietséggel közeledik a vén ember az asztalhoz. Két markát megtölti aranyokkal, kinyujta a kalitka felé s azt dadogja : — Néxz ide, átkozott, nézz ide! . . . Az öregeken Napoleon fej van: ezeket azért kaptam, mert elhitettem a bolond világgal, hogy hülye vagyok; ezeket itt már a köztársaság verette s jámbor bolondok dobálták a kalapomba gyermekeim számára, akik sohase voltak. Ezeket pedig itt, amik Angliából jöttek, ezeket loptam, igenis loptam . . . S mikor a megrémült madár szárnyával csapkodott, az öreg felnevetett: — Aha, már dühöngsz . . . csak dühöngj . . . Nem folytathatta, mert a szó torkába fult, s hideg verejték csöppek gyöngyöztek le halántékán. Folyton mereven a madárra lesvén, ugy rémlett neki, mintha a madár szemei egyre nagyobbodnának, lassankint felveszik az egész testet s végre nem marad belőle más, mint két óriási fénylő szem. Erre gyorsan lekapja a falon lógó zekét, ráveti a madár-kalitkára, hogy ne lássa többé az éhhalállal kimultnak nyomorult lelkét. Visszatérve a szoba közepébe, az öreg megnyugodott abban a gondolatban, hogy azok a szemek többé nem kisérik s hozzáfogott kedves munkájához : megtisztította aranyait és szabályos oszlopokban visssarakosgatta a fiókba. De az érc csöngésétől a madár felrezzent álmából s csipogni kezdett. Tamás apó ebben sértő kifejezéseket vélt hallani. Tovább folytatta az aranyokkal való babrálást s halkan dünnyögte : — Hallgass el, zsivány, hallgass el!.. • De amikor a madár a hang hallatára még élénkebben csipogott, az öreg dühösen abbahagyta munkáját. Ez az állat incselkedik vele és pellengére állítja; hiszen az egész ház meg fogja hallani a >tolvaj !< és >csaló !< szókat, amiket a madár egész világosan hallat. Tamás apó fenyegető hangon ismétli: — Halgass el, zsivány hallgass el!... Erre még hangosabb »pi-pi« a felelet. — Ah, hát te gúnyolódsz és sértegetsz ! kiáltja az öreg. S ezzel a kalitka felé ugrik, megragadja a vergődő madarat, s egyik öklébe szorítva a kis testet, másik öklével hatalmasan rácsap a madár fejére, folyton kiáltva : >Nesze, kósza lélek ! Nesze, kósza lélek !« A madár feje ernyedten visszahanyat-