Esztergom és Vidéke, 1902

1902-04-17 / 31.szám

ESZTERGOM es VIDÉKE A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGAINAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. -LŐKIZETÉSI ÁRAK JCeész évre — fél évre — .•legyed érre 12 kor. — 6 kor. 3 kor. 01. fii. fi]. Egyes szám ára: 14 ül. Felelős szerkesztő: Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hoía a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendő Szécl}er$yi*tér, 330. szánj. Kéziratot nem adnnk vissza. Piacrendezés. Esztergom, ápril 15. A városok egyesítésével napirendre került a piacrendezés kérdése és pedig úgy a heti, mint az országos vásárokra vonatkozólag. Ma már nincs Magyarországban valamire való város, a hol a piacrendezés kérdése szabályzatilag elintézve nem volna. Erezte a rendezés szükségét a mi rendőri hatóságunk is és éppen ezen oknál fogva, de meg azért is, hogy a négy város adózó közönsége e részben is méltányos kielégítést találjon, már évekkel ezelőtt a decentralisatió alapjára fektetett piac rendészeti szabályzatot alkotott s azt a város közönségéhez eléggé megokolt jelentés kíséretében be is terjesztette. Ez a szabályzat elkerült egy adhoc bizottsághoz, mely bizottság elég gondossággal és szakértelemmel le is tárgyalta, és csupán három pont volt benne, amely nagyobb diskussiora adott alkalmat Az egyik pont, mely bővebb vitát idézett elő, a buza piac kérA gyeni vásár históriája. Az »Esztergom és Vicleke« részére irta: NACY RENÉE. Egy szép, nagy mézeskalács szivet őrzök az emlékeim között, a mit az algyői birótol, Gubodi Gáspár uramtól kaptam vásárfiában, mikor a legelső vásárjukat tartották, ott van mellette a levél is, a miben meg van irva, hogy : mivel az ő vásárjuk létrejövetelén nekem is van némi részem, hát fogadjam szivesen ezt a kis megemlékezését. En szivesen is fogadtam és még most is hálásan gondolok Gubodi biró uramra, azért a kellemes meglepetésért, a mit nekem ezzel a szép cifra mézeskalács szívvel okozott. De hogy az elején kezdjem, ugy történt ez a história, hogy egyszer valami zen- j dülésnek a hire jutott ki hozzánk a ta-. nyara. Mindnyájan a szocialistákra gondoltunk, pedig nem úgy volt, egészen más oka volt ennek a zendülésnek. I Mindenki tudja azt az egész vármegyében, hogy Algyő és Pálfalva, ez a | két szomszéd község milyen ellenséges viszonyban vannak egymással. Hogy mit irigyelnek egymástól nem tudom, kü- ( lönösen a Pálfalviak a Gyeniektől, talán azt az egyetlen kikövezett utcát, a mit j főutcának neveznek, vagy azt a rozzant fatormyu templomot, a mibe Lajthay dése volt. A rkapitány az ő javas latában a gabonapiacot a Simor János utcába, a nagy kaszárnya elé javasolta áthelyeztetni, mint amely hely erre a célra legalkalmasabbnak látszott. Ez ellen a javaslat ellen, a belvárosi kereskedők opponáltak minden áron a >Széchenyit teret óhajtották gabana piacul meghagyni. A képviselőtestület többsége azonban a mellett határozott, hogy a gabona piac a Simor-János utcába helyeztessék át. Ma már a megváltozott viszonyokkal szemben a kereskedők is belátják, hogy a közönség helyesen határozott, és a legerősebb ellenzők is oda nyilatkoznak, hogy a Széchenyi teret gabona giaccá változtatni nem volna helyes. A második pont a mely már inkább a megyeház közgyűlési termében vált vitássá, a halárusok helyének megállapítása volt. A rkapitány a halárusokat a Lőrincutca végére, a dunapartra helyezte, a mely nézetünk szerint ma is alkalmasabb hely, mint az iparbank épülete előtti piactér. tiszteletes úr hirdeti vasárnaponként az ur igéit. Lehet, hogy a vallási gyűlölség dühöng közöttük, lévén a Pálfalvi lakosság egytől egyig igaz hitű római katholikus, mig a Gyeniek, mind egy szálig vastag nyakú kálomisták. A Pálfalviaknak már van szép diszes templomuk is, a minek ujonan bádogozott tornya büszkén fénylik át szép napos időben Algyőre, a hová a postát is csak napjába egyszer hozza át a félszemű Jakab. O tőle tudtuk meg, hogy mi is történt. Képzeljék csak kérem mondta nagy felháborodással. Azt híresztelik rólunk azok — a — hogy kiütött nálunk a kolera, hogy ugy hull az ember, mint a pejva és hogy Lajthay tiszteletes ur már nem is győzi imádsággal a sok halottat, hanem csak ugy földelik el őket imádság nélkül Isten nevében ! Hanem hiszen tudom én, hogy honnét fúj a szél, hogy azt valamelyik pálfalvi csizmadia találta ki, csakhogy be ne ereszszék a vásárjukra a Gyenieket, mert maguk is annyian vannak már, hogy minden emberre jut egy közülük. Kivált mióta az asszonyok nem vásárolnak csizmát, hanem csak a Gójzer zsidó magas sarkú cipőit viselik, a mi igaz, hogy nem sokáig tart, de hát az is a Gójzer zsidó szerencséje. Most aztán két csendőr áll a vámháznál, a kik mindenkit irgalmatlanul vissza küldenek, de előbb belocsolják valami Nemcsak látjuk, de érezzük is ma-már mikor pedig még a melegebb időjárás be sem köszöntött — hogy mily bűzt terjeszt a halászok által a kádakból kiontott viz. Azzal érveltek a halászok kérelmét pártolók, hogy a kapitány által kijelelt hely, a vevőközönség elöl elvan dugva, hogy ott nem találja meg az a közönség, a mely halat kíván élvezni. Mi ennek az érvelésnek az igazságát máig sem hisszük és fogadjuk el, mert az a halvásárló éppen oly jól megtalálja a dunaparton a halárusokat, mint a piacon. A hal ma már nem fényűzési cikk, hanem valóságos élelmi szükséglet, nem is igen várják az emberek, hogy szerda vagy péntek legyen, hanem a hét minden napján szívesen élvezik. A helyeket illetőleg tehát csak az a külömbség áll fenn, hogy a Dunaparton árusítva, a vizet bátran öntögethetnék a halászok a Dunába, ott nem volna az útjában senkinek, az egészségre sem hatna károsan, mig ellenben a piacon, pokoli szerrel, ni, engemet is leöntöttek vele. És csakugyan Jakab bácsiból csakúgy áradt a karból illata. A sok károsult ember, kiket áruikkal vissza küldtek, csapatostul mentek panaszra a bíróhoz, a ki fejcsóválva halgatta a nagy sérelmet és ümgetett hozzá a mivel jóval több volt mondva, mintha bár milyen ékes szavakkal vigasztalta volna is őket. Tudták hogy most bíró uram tenni fog valamit, de az egyelőre csak annyit tett, hogy átballagott Hajagos Tamás jegyző úrhoz, a kivel együtt elmentek a tiszteletes úrhoz, a ki éppen a vasárnapi prédikációját olvasgatta, és azon gondolkozott, hogy fog ezen sirní holnap a templomban Pálinkás Kis Erzsók. Hogy miért fog sírni Erzsók asszony, azt ő maga sem tudja nyilván, de mindég sirní szokott a prédikáció alatt. Önelégülten tette félre a papirost, a hogy a látogatói kopogtattak az ajtón, a kik szépen kigondolt szavakkal tolmácsolták a községüket ért nagy sérelmet és most a tiszteletes úrhoz fordulnak tanácsért, hogy mitévők legyenek ? A tiszteletes ur, ki e közben rágyújtott, a pipa csutorával végig simogatta párszor a homlokát és oda nyilatkozott, hogy jó lenne ez iránt gyűlést hivni össze és majd a mit a többség határoz. Ebben aztán megnyugodtak ő kigyelmék, s másnap vasárnap lévén, a tisztea mostani árusító helyen, nem valami kellemes illatot gerjesztő. A harmadik kérdés, a mely már nagyobb hullámokat is vert fel, a sertés piac helyének megállapítása. A szt. györgymezei kerületi lakosság úgy gondolkozott, hogy abból a sok ígéretből helyes volna ha legalább egy is beváltatnék. Ez alapon kérvénnyel járult a város képviselőtestületéhez, s abban a sertéspiacot, Szentgyörgymező-területére kérte kihelyeztetni. A kérvény értelmében hozta meg javaslatát a bizottság is, ezt azonban a képviselő-testület nem fogadta el, hanem a sertéspiacot méghagyta a régi helyén. Az ily módon, a megye közönségéhez átkerült szabályzatot, a törvényhatósági bizottság egész terjedelmében jóváhagyta és csupán annyiban módosított rajta, hogy a Szentgyörgymező kerületi polgároknak adott igazat. Az ennyi retortán átment szabályzat végre is felkerült a magas kormányhoz, innen eljutott a győri kereskedelmi és iparkamrához és ma, mint a helyi lapokból olvassuk, letes ur a szószékről hirdette ki, hogy délután két órára jöjjön el minden egyházi és községi adófizető polgár a községházához. — Elmegyünk ! Ott leszünk ! Hallatszott imitt amott és néhámy ököl fenyegetőzve emelkedett a levegőben. És délután két órára már ott volt minden épkézláb ember, az asszonyok még a szopós gyerekeket is elhozták. A tiszteletes ur nyitotta meg a gyűlést, jogosultnak ismervén el a gyeniek ' felháborodását és hogy ez igy tovább ' nem tarthat, vásár kell Algyőnek is ! — Vásár igen, vásár ! Zúgott a tömeg, — De nem jön oda pálfalvi ember jegyezték meg többen, mire ismét nagy zúgás keletkezett. — Csendesüljenek atyámfiai az Urban ! intette a tiszteletes a rajongókat, aztán igy folytatta. — Indítványozom tehát, hogy a vásár engedély kieszközlésének céljából küldöttséget menesszünk a miniszterhez, hogy engedtessék meg nálunk is évenként kétszer a nagy vásár ! — Ugy van ! ugy van ! kiabált a tömeg. Küldöttséget a miniszterhez ! Igen ám de ki legyen az a köldöttség ? senki más mint Hajagos jegyző ur és Gubodi birő ur — és még egy valaki, mert a küldöttségnek legalább három tagúnak kell lenni! — Nagy megtiszteltetésnek vesszük ezt a kitöntető bizalmat, emelkedett fel Az .Esitergom és Vidéke* tárcája.