Esztergom és Vidéke, 1902

1902-04-17 / 31.szám

itt van a gazdasági egyesületnél Eljutottunk mi is oda, a miért ezt a kérdést a nyilvánosság elé ki vánjuk hozni. Azt hallottuk, hogy a gazdaság egyesület igazgató választmánya ból kiküldött albizottság azt javasolta,, hogy a sertés piac menjen ki a városon kivül levő országos vásártérre. Az ok, amely azt a véleményt világra hozta, bi zonnyára az állategészségügy kér désében találja meg alapját. Az állatorvosok már régebben azt hangoztatták, hogy a mostani piac az okozója, a helyi állomány közt felmerülni szokott sertésvész nek. Hát ez a vélemény is úgy van, mint az a régebben hangoztatott physikai törvény, mely szerint a villám csakis a magasabb épületekbe szokott beleütni, mikor aztán a barátok tornya helyett a mellette fekvő nagyon is földszintes csárdába ütött be, egyszerre elvesztette a physikai törvény hitelét. Igy vagyunk a" sertésvésszel is, melyet legeklatánsabban bizonyít, a mult évben felmerült sertés vész esete. Fent szenttamás tetején ütött ki a sertések közt a vész, olyan helyen a honnan a kicsi korából felnevelt s megbetegedett sertés soha az ndvarból klnem eresztetett, más sertéssel soha nem érintkezett. Ily tapasztalati körülménnyel szemben, mire lessz jó tehát a sertéspiacot az országos vásártérre kivinni, arra, hogy iparosaink még kevesebb kenyérhez jussanak? Iparosaink processióként jártak a hatóságokhoz, csakhogy a sertéspiac a régi helyén meghagyassék. Ha most a gazdasági egyesület a jegyző uram, de a harmadiknak csakis olyan valakinek kell lenni, a ki már járt Pesten és oda pislantott egy magasszál legényre a ki az ajtófélhez támaszkodva halgatta a szót. A biró uram mostoha fia volt ez, a ki három esztendeig volt fiáker kocsis Pesten, de az anyja haza sírta ríta és most itthon lebzsel és a jegyző uram ugy vélte, hogy ez a fiu már csak tudja fönt a járást. Erre is mindenki éljent kiáltott. Gyurka belett válvsztva harmadiknak a küldöttségbe. Ujongva oszlott szét a közönség, szidták a Pálfalviakat, és diadallal gondoltak a bosszúra. És másnap a mig a tiszteletes az instanciát irta, biró uraméknál sült főt a sok jó útravaló, ami ellen a Gyurka gyerek egyre tiltakozott, hogy hiszen van Pesten elég korcsma, ahol enni inni lehet és ha itthon jóllaknak mégsem éheznek odáig, de azért mégis be lett pakolva egy pár sült kacsa, puha, fehér kalács a biró uram szeredásában, mig jegyző uram csak egy kis törkővel telt buteliát csúsztatott a belső zsebébe, Gyurka pedig a csikóbőrös kulacsot vette pártfogásába. Igy felkészülve és a tiszteles ur által sok jó tanácscsal ellátva útnak indultak, de már éppen akkorra érték el a vasúti állomást, mikor kirobogott onnét az a vonat, amelyikre ők igyekeztek. — Megálj ! megálj ! kiabálták mindhárman a vonat után — de bizony az olyan véleménnyel járul a magas kormányhoz, hogy az iparosok óhaja, kívánsága ne teljesüljön, úgy • helyi érdeknek absolute nem tesznek valami jó szolgálatot. Színészet. Esztergom, április 16. Azóta, hogy a bemutatkozás magtörtént, egymásután láttuk a fővárosi színházak legújabb repertoirejának bemutatását, melyek között volt történeti szinmű, erkölcsrajz, népszinmű és operett. Ho>y melyik válfaja a színművészetnek vált be legjobban és, hogy melyik felel meg a társulat összetanultságának legmegfelelőbben, arról nehéz bírálatot mondanunk, mivel majd mindegyiknél találkoztunk disdonantiával, mi nem engedi meg, hogy bármelyikét kiemelhessük a többi közül, azt azonban feltéllenül elismerjük, hogy a társulat szemmelláthatólag iparkodik magát minden nehézségen túltenni és elég nagy igyekezettel és szorgalommal váltja be igéretét, aminek viszonzásaképen közönségünk elég szép számmal látogatja előadásaikat. A társulat tehát minden megerőltetés nélkül mondható, teljesen egybevágó és jól összetanult előadásokat nyújt, menten minden nagyobb túlzás és a" kisebb társulatoknál oly nagyon megszokott és divattá vált végnélküli kiaknázási iparkodástól. Legnagyobb és általánosan elismert hibája a társulat majdnem minden egyes tagjának, hogy egymást iparkodnakjjtúllicitálni a kiabálásban, a mely körülmény sokat levon az előadások értékéből. A végtelenül kicsinyre szabott színpad méretei pedig egy egész sorozatát szülik a hibáknak, a min okvetlenül segíteni kel'ene. Ugyanazon helyen már több társulat is játszott, de a színpad méretei megközelithetlenül nagyobbak voltak, a mi pedig a nézőtér terjedelméből mitsem vont el, de viszont ezeknél nem fordult elő, hogy mint most, a végjeleneteknél a szereplők alig férnek el és az egyes kulisszák, meg a szerephez tartozó ajtókon alig képesek kijutni. Egyeseknél nagy a készületlenség és ez a társnlat egyik starjáról is elmondható. A súgóval való ijedt, néma szemjáték még mindég észlelhető egyesek részéről, mindazonáltal az összbenyomás jó, a közönség színházba jár, tehát a két faktor meg van egymással elégedve — és ez a fő. Lotti ezredesei. A magyar-szinháznak óriási sikert ért énekes bohózata szombaton eléggé telt híz előtt, adatott. Miután e darab a Magyar színházban is csupán Fcdák Sári énekei, táncai és fregoli-jelenetei miatt érte el azt a nagy sikert, a melyet a darab maga meg nem érdemel, azt hittük, hogy kisebb társulatnál e darab nem fog érvényesülhetni. Föltevésünkben azonban csalódtunk és ezt örömmel irjuk a társulat dicséretére. Ez estén először mutatkozott be a direktor neje, a társulat operett-primadonnája, a ki szép éneke, játéka és az illúziót teljesen fölkeltett cos tűmjeivcl sok és szívből jövő tapsokat aratott. A két skót ezredest, Sziklay és Boros e két hires alakítását Agotay (nadrág-király) és Baróthi (piskóta-király) adták. Mindketten teljesen megfeleltek a várakozásnak. Székely mint Ramajanah indusi alkirály solid és distingvált játékával, Bérczy pedig igazi pompás tudásával t csak emelték az est sikerét. — Ócskay brigadéros. Kuruc furfang. Gyerekasszony. Szombaton délután Herceg Ferencnek Ocskay brigadérosa ment az ifjúság által megtöltött ház előtt, amely végnélkül tapsolt a történelmi alakok alakitóinak, melyek közül a legtöbb jutott Ungvárinak : Ocskay László) és Soltész Ferikének (Tisza Ilona). Ágotái (palóc) harsány kacajra fakasztotta a nézőket, vasárnap délután a Kurucfurfang került szinre kevés közönség előtt. A szereplők ehhez arányítva kedvetlenül játszottak és szinte ledarálták szerepeiket, de a legtöbb helyett még a súgó játszott, a kit ezért dicséret illet meg. Vasárnap este hálás ünnepi közönség és a karzatnak zsúfoltságig menő megtöltésével a Gyerckasszony ment. Az előadás maga a lehető legjobb népszinmű előadás volt és jól bevált. Monorynét illeti az elismerés, a ki igen természetes kackiás menyecske volt. Képességeivel ez estén is szivből fakadó tapsokat aratott. Méltó partnere volt direktor férje mint falusi plébános. A többiek is mind előmozdították a sikert és méltó keretet adtak e jó és egybevágó előadásnak. — A dada. Bródy Sándornak a vígszínházban szinte páratlan sikert elért erkölcsrajza hétfői előadása elé nagy várakozással néztünk és hogy ez teljesen kielégítést nyert, a társulatról alkotót jó véleményünket megszilárdította. Ebben a dadrabban érvényesülhet minden alakító és a szereplők mindanyde ni-ni ezer menykő, hol van az a gyerek ? Az egyenes ösvényen messze ellehet látni de Gyurka nem volt sehol. Mikor éppen a fiu eltűnése fölött tanakodtak, akkor értem oda a kocsimmal és kérdezősködésemre elmondták a dolgot. Én azt tanácsoltam üljenek fel a kocsira és jöjjenek vissza, hátha megtaláljuk az elveszett Gyurkát. És csakugyan nem sokára rátaláltunk a mint hányat fekve jóízűen aludt a töltés oldalában mellette az üres kulacscsal. Részeg ez mind a csap, konstatáltuk valamennyien és még kilátás sem volt hozzá, hogy hamarosan lelket lehetne bele verni. Nem volt tehát más menekvés, mint elfogadni az én ajánlatomat, hogy jöjjenek hozzánk addig mig a fiu kialussca magát. — Csak valami Pálfalvi ember megne tudná ezt a históriát — ismételte biró urám minduntalan, — s a hogy másnap korán reggel elbuezuztak tőlem, olyan sokat mondóan nézett a szemem közé, mintha onnét akarta volna kiolvasni, vájjon olyan asszony vagyok e én is mint a többi, elfog-e járni a szám ? — Nem, nem kedves biró uram — a szám nem jár el — hanem csak — a tollam 1 nyian lehetőleg érvényesültek is. Maga a dada, Szende Bella szinte egyszerre emelkedett ki és előttünk lett fényes tehetséggé. Varsányi Irén híres szerepét megkapóan, minden túlzástól menten és Oly drámai erővel adta, a milyenre nem voltunk elkészülve. Kapott is ugy a felvonások végén, mint nyilt szinen is tapsokat. Kivüle kitűntek még Baráti (Bolygó)]és Ujjné (Bolygóné), akik a szegény öreg parasztcsalád együgyűséget hűen iparkodtak utánozni. Székely (Frigyes) szerepében teljesen hidegen hagyott, mig Soltész Ferike (Frigyesné) elég jó volt, de mert szerepét nem tudta jól, hát az egészen keresztül félénkségét árult el. Ágotái (Ábel rendőr) részben túlzásba ment, a miről le kellene szoknia, ugy szintén a nagy kiabálásról is. Zöldi Hermín (szakácsné) e szerepkörében szinte utánozhatatlan volt, mint eddigelé Sziklai Valér (Elza) szerepét elég bájosan csicseregte el, de minden élet nélkül. A harmadik felvonás — éjjel a cselédtanyán — nagyon hű és kitűnő volt. Ujj Boriska nagyon ügyesen adta a szerepét, mint kis leányka és tapsokat is aratott. Ungváry pedig mint Péter, teljes elismerésünket vivta ki. — A svihákok. Egyike a jelen seces siósnak nevezett áramlat szülte daraboknak, a melyek úgy keletkeznek, hogy megírnak egy operett-zenét és ahhoz hozzáütnek egy fércelmény szöveget. És mégis mit láttunk. Azt, hogy kedden este megtelt a ház, eljött a közönség elitje, hogy végigkacagja azt a sületlenséget, a melyet vig operettnek neveztek a szerzők. A darabban fő a zene, ének és a tánc. A zene elég rossz. Három hangszerből áll, melyek egyike zongora amely hangolatlan és rajta a karmester oly erősen játszik, hogy az énekszövegek megértéséről szó sem lehet. Az operett-primadonnának kevés énekszáma van benne, inkább a szubretté a fő énekszerep. Ez pedig az előbbi előadások szobaleány szakácsné alakitóiból változott át egyszerre másodénekesnővé. Egyedül Ágotái, (Blitz Fritz) a komikus ért el hatást, a ki mind szerepludásával, mind pedig kitűnő mozgása és készültségével egyedül vitte a darabot. Kivüle még Monoryné állotta meg jól a helyét, továbbá a két fess tiszt, Soltész Ferike és Sziklay Valér, közülök is az utóbbi volt ügyesebb. A többiekről csak annyiban emlékezhetnénk meg, hogy egyik másikát meg kellene intenünk, azt azonban nem tesszük, Nemo. — Jubileum. Herczeg Metternich bajnál uradalmának tisztikara, a napokban ünnepelte meg Gotthard Edének, az uradalom érdemekben gazdag igazgatójának 50 éves szolgálati évfordulóját. Az ünnepeltet ez alkalomból a hercegnő egy gyémánt melltűvel, — a tisztikar pedig ezüst serleggel lepte meg. Feltűnt, hogy a tisztikaron kivül az ünnepélyre senki sem volt hivatalos, holott végnélküli azoknak száma, kik megjelenésükkel, örömmel rótták volna le az ünnepelt férfi iránti tiszteletük adóját és örömmel lettek volna tanúi, az érdem megjutalmaz ásánák. — A helybelyi helyőrség jourjai. Mióta a 76-osok jelenlegi uj ezredese, a »jour«-ok eszméjét megpendítette, a »Magyar Királyt újonnan épült, fényes világltásu, modern terme, szombat esténként, a tisztikar és a polgárság kellemes találkozó helyévé vált. A találkozók e hó elején vették kezdetűket, melyek általáuos és közkedveltségnek kezdenek mindinkább örvendeni, miként ezt ámult szombati estély, fényesen beigazolta. A minden tekintetben kedélyes és fesztelen mulatság, a katonai zenekar válogatott műsorú hangversenyével vette kezdetét, mii szellemes társasjátékok váltottak fel, mely alatt a hallgatót, a bécsi (Schrammel) vonós négyes szolgáltatta. A vidám hangulat táncra perditette a hadfiakat, minek aztán a hajnal hasadása vetett véget, melynek koronája, egy ügyesen rendezett secessiós négyes volt. A szombati (19 iki) találkán résztvevőkre, hogy a kulisszák titkait eláruljuk, meglepetés vár. A tisztikar műkedvelői gárdája ugyanis nagyban készül a nem ált meg — sőt mindinkább gyorsabban zakatolt tovább. Megrémülve hosszasan néztek utánna. Leghamarább biró uram szólalt meg. — Ugylátszik itthon maradtunk ! — Már ugy van! véleményezi jegyző uram és mindnyájan határozottan megvoltak róla győződve, hogy valami Pálfalvi ember lehet a kalauz, aki Így az orruk előtt indítja el a vonatot. Jó ideig duzzogtak, tanakodtak, hogy most már mitévők legyenek ? Végre abban állapodtak meg, hogy elindulnak gyalog, mert ha most vissza mennek és ezt a Pálfalviak megtudják, örökös csúfság lesz rajtuk. Jó hosszú utat kell pedig tenniök mig elérik a legközelebbi vasúti állomást, de hát a tisztességért mit megnem tesz az ember! Elindultak hát és szótlanul mentek a vasuttöltés mellett levő keskeny gyalog ösvényen, Gyurka leghátul, aki vigaszta[ásképpen fel fel hajtotta a kulacsot, a minek következtében egyszerre csak ugy Érezte, hogy a feje nehezedni kezd és dogy milyen jó volna leheveredni a vasúti töltés gyöpös oldalába. Majd fütyülni kezdett egy bolond német nótát, innak a taktusára lépegettek egyideig mind a hárman, de egyszerre csak elhalhatott. Kifogyott belőle a szusz, gondolta airó uram — és hátrasem nézve folytatták az utjokat tovább. Ein ve innánk tán eorvet i#orv7Ő uram f