Esztergom és Vidéke, 1902

1902-04-03 / 27.szám

ESZTERGOM es VIDÉKE A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. M^íUeleptk Vasárnap és csütörtökön. JÍLŐriZETÉSI ÁRAK '. Egész évre — — — — 12 kor. — fii. félévre— — — — — 6 kor. — 111. Hegyed évre — — — 3 kor. — fii. Egyei ixám ára: 14 fii. Felelős szerkesztő: DR. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : DR. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendő Széchenyi-tér, 330. szán}. Kéziratot nem adunk vissza, i-^Olvasóinkhoz. Jelen számmal lapunk huszonnegyedik évfolyamának második negyedébe lép. A mai, rohamosan élő kor szellemének uralkodása idejében, kétségtelenül nagy idő a vidéki lapok életében egy negyed század, és hogy lapunk ezt megélte, az érdem olvasóink támogatásában keresendő, kik a város és megye érdekeinek mindenkor kitartó szolgálatában küzdhetni; megadták az anyagi eszközöket. Midőn lapunk bat évvel ezelőtt, megifjodva és megerősödve vette fel egy szebbnek ígérkező idö küzdelmeit, czélul; a város és megye emelkedésének és megerősbödésének | ügyét munkálni, tűzte ki. Hogy áldozatoktól vissza nem riadt, ez köztudomású. Hogy elismerésül, csak a tövisekből jntott ki, viszont az. Lapunk szerkesztése — miként annak fején olvasható — a mai számmal uj kezekbe ment át. És hogy a lap tulajdona és kiadása körül szintén változás állott be, ez nem a csüggedés, a lemondás jele, hanem az erők egy kézben való Összpontosításának czélszerűsége, és a létjogosultság megnyilatkozása, mely elég erősnek érezte magát arra; hogy a komoly feladatok szolgálatában álló sajtó, a közönség támogatására számithat. Midőn a lap szerkesztését és kiadását a mai számmal átvettük, az utóbb mondottak lebegtek szemeink előtt. Bizalommal fordulunk olvasóinkhoz és a nagyközönséghez, hogy a czél szolgálatában támogatásunkra legyen. Készünkről uj Ígéretet nem teszünk, hanem ismételjük azou ünnepélyes kijelentésünket, melyet zászlónkra, hat évvel ezelőtt tűztünk. A szerkesztőség és a kiadóhivatal. b .Esztergom és W tárcája. > Bandi bódítása. Az >Esztcrgom és Vidéke* eredeti tárcája. » Szervusztok fiúk*, eszavakkal toppant be Tomházy Bandi csengeri földbirtokos a >Húzzad csak* cimű mulató kártya helyiségébe. A rég nem látott s várat- ! lanul belépő egyén oly közkedveltségnek örvendett, hogy beléptére a tarokkozok rögtőn otthagyták az asztalt. Noha j Gömöry, a ki eddig folyton >Pechbet j volt; négy királyt, tous-les-troist be1 mondta s biztos kilátása volt a parti; megnyerésére. E rögtöni fegyverletétel után minden ép hallású bajtárs körülvette Tomházyt s kérdésekkel halmozta el, ugy, hogy alig tudott mindenkinek eleget felelgetni. Tomházy elbeszélte, hogy Mehádiából jön, majd több apró és általános dolog közlése után, mikor már csak a négy hű brúder hallgatta, elkezdte regélni kalandjait. A többiek egész közel húzták székeiket s teljes lélekkel csüngtek az elbeszélőn. »Utamban érdekes dolog történt Szütyög állomáson, hol egy feltűnő szépségű hölgyet láttam. Kérdezősködés után megtudtam, hogy Báró Kővári felesége a gyönyörű teremtés. Követtem őt, sugár,! karcsú alakja csak úgy lebegni látszott j előttem. Egy parkirozott sétahelyre ér-J Tisztújítás elölt. Egy városnak semmi sem vág jobban érdekkörébe, mint leendő tisztviselőinek ki és megválasztása. Erkölcseiben fedhetlen, önérzetes tünk, itt sikerült arcát pár pillanatig szemlélnem. Képzeljetek egy angyalt s fogalmatok lesz a báróné szépségéről. Szemeit lesütötte s egész viselete olyan volt, mintha csak pár hete került volna ki, az orsolya szüzek nevelése alól. Egyszer csak izgatottan fordult vissza, jár-kel egy helyen, néz jobbra balra, pillantása elárulta, hogy keres valamit. Látva kétségbeesését közeledtem, bemutattam magam s szolgálatomat felajánlottam. Elpanaszolta erre, hogy karperecét, — melyet még nagyanyja Daruvári báróné adott emlékül — elvesztette. Hosszú kutatásunk, melyet cgyütesen tettünk, eredménytelenül végződött. Mindent megtettem megnyugtatására, s úgy látszott megnyertem rokonazenvét, mert kért, hogy a table d' hauténál keressem fel, hogy beszélgethessünk. Ott időzésem természetesen ezek után meghosszabitottam, gyakran együtt valánk s mindinkább tapasztaltam, hogy társasága nélkülözhetetlen nekem. Ez együttlétek eredményezték, hogy bájos kék szemeinek tekintete, hangja, — mely mint a zene oly édes csengésű, — vig kacagása, egész lénye mindjobban rabjává tevék szivem. Szavaiból kivettem, hogy férjével — kihez csak kényazerüségből ment, — nem boldog, bizonyos reményt tápláltam. Egy délután midőn édes mosolygása mámorosa tett, kitártam előtte szivem mélyének titkát, megvallottam hogy szeretem. O látszólag örült s csak nagy a közügy iránt odaadó gondoskodással viseltető munkás, kötelességtudó tett és becsvágyra törekvő és kellő előképzettséggel, rátermettséggel biró lelkiismeretes elöljáróival, fellebbvalóival szemben tisztelettudó, engedelmes és nem, pajtáskodó j tisztviselő Isten áldása annak a körnek, mely ügyeinek vezetésére kiszemelte és bizalmával megtisztelte. Ezzel ellenkezőleg valógos átka az *• olyan tisztviselő, ki kötelességét immel ámmal, kedvtelenséggel, unatkozással, a dolognak mindig könynyebb és kényelmesebb részét követő sokszor az előképzettség hiányánál fogva hivatalos teendőiben ingadozással egyedül a megélhetésre és a hivatalos óra lejártára tekintő s minden szorgalmat tett és becsI vágyat nélkülöző lanyha munkával él vissza az őt megválasztó közönséggel szemben. És kétszeres az ily I tisztviselő alkalmaztatásának az átka, ki mig a mások szemében a szálkát igen, de a magáéban a gerendát nem találja meg és nagyhangú szószátyárságban a közügyek rendmegtartoztatása volt oka, hogy nyakamba nem ugrott. Férjétől való elválásra kértem, hajlott kérésemre, s hogy a válásra okot adjon velem szökött. S mit gondoltok hol tartózkodik életem jövendő boldogítója ? — Kérdezi Tomházy figyelemmel hallgató barátait. — No meg mondom, ugy sem találjátok ki. Fenyővári kastélyomba. Az áhitatos hallgatók ajkán, »Ah, be szerencsés kópé«, » Kipróbált nőhódító* stb. hasonló felkiáltás tört ki. Tomházy folytatá. mivel régi és kedves barátaim vagytok, alkalmat adok nektek meggyőződni boldogságom valóságáról. Ma délután 4 óra felé a környék szépségeit s a helység nevezetességeit fogom a bárónénak megmutatni. Résen legyetek, ha akarjátok megláthatjátok őt.C — No de erre innunk kell, kiáltá Gö« möri, ki minden »pechjet« elfeledte az elbeszélés alatt. Ittak Tomházi s a báróné egészségére. Kevés idő múlva Tomházy brúderek által mithoszi hősként tisztelt alakja eltűnt, sietett a bárónéhoz. A kövér patikus, ki tudvalevőleg papucs alatt van, fájdalmasan felsóhajtott, hja, könnyű Tomházynak az élet, még legény ember, C Mindnyájan kiváncsiak voltak az elszöktetett bárónéra s igy abban egyeztek meg, hogy Bugacz Laci lakása a legalkalmasabb lesz, a honnan nézhetik. A mondott idő közeledett s a társaság lassan egybegyűlt. • szertelenségében és egyéb és sokszor .bizony a tisztviselők együttes munkásságának hiányaiban keresendő, de előtte nem ismert és más terrénumokban kalózkodó okokban keresi a bajok kutforrássait. És a minők ezek a tisztviselők, szakasztott másai azok a kisebb érdekkörök, a melyek a beválasztandókkal bárminő szempontból érintve vannak. Az ilyen kisebb érdekköröknek aztán megvannak a maguk hangadói, kürtösei és a nyilvánosság porondjain a mindenre képes tett fegyverével bajnokká avattatják fel magukat, szentül meglévén győződve arról, hogy egyedül ők az igazság hirdetői. Sujt, vág, öl, becsmérel és a jó ízléssel ellentétes bombastikus, gúnyos megjegyzésekkel és kífakadásokkal készíti elő a választási harcot, hogy boszut szítson az ellenfelek között s ne a szelid meggyőződés érvével egyenlítse ki az ellentéteket, kiválasztani a jót, az érdemeset s csendesen, higgadtan mérlegelni a A kinos várakozásnak véget vetett • Tomházy daliás alakjának a távolban ! való megjelenése, mellette egy karcsú I elegáns nő lépdelt. j »Ott jön a báróné hallatszott az összegyülemlett társaságban, s ki-ki sietett • az ablakhoz helyét elfoglalni. — Lassan, jobbra-balra nézegetve s egymással beszélgetve közeledtek Tomházy és a báróné, A társaság pedig Jélekzetét visszafojtva, s a legnagyobb figyelemmel kisérte minden lépésüket. Egyszercsak a házi ur Bugacz Laczi csodálkozást, de megütközést kifejező hangon megszóllal >Nem tudom jól látok-e? Majd megtörülte czvikkerét, erősen vizsgálja a közel jövőket. Pár pillanatig mély csend volt, mit semmi sem zavart meg, azonban Bugacz egyszerre földrengető hahotába tört ki, a társaság bámulva néz rá, kérdezik »Mi baja ?C »Miert nevet ?T O se lát, se hall csak folyton nevet, majd ugrál, futkos a szobában, mint egy kis gyermek. Egyesek már-már eszének meghibbanását gyanítják, mig másokat jóízű kaczagása magával ragad s versenyt nevetnek önkéntelenül, nem tudva miért. Hosszas kérés után, szakadozott hangon ennyit kinyög. »Felült ez egyszer a mi Don Juanunk C Ha-ha-ha ! >Nagyszerű báróné, mondhatom* Ha-haha! A férfiak csodálkozva néanek össze, a könnyeket sajtoló nevetés oka kez-