Esztergom és Vidéke, 1902

1902-04-03 / 27.szám

valósítása emeli a jó létet, a város fejlődését és megcsappantja a közös teherviselés százalékát. Ami pedig a tisztviselőket illeti, szigorúbb ellenőrzést a szolgálati pragmatika terén, kizárva minden rokonszenvre hajhászó s egyéb tekinteteket, ahol kötelesség teljesítésről van szó. Ezt azért hangsúlyozom, mert mindenki előtt nyilvánvalónak kell lenni, hogy a város közérdekeinek vezetésében, a tisztviselői kar csak eszköz, az egyedül competens vezető pedig a képviselőtestület, mely a város bizalmának összesége. Ez az igazi és alkotmányos felfogás. Ez azonban nem zárja ki sőt inkább követeli, hogy a megválasztandó tisztikar oly egyénekből soroztassék össze, kik erkölcsi és szellemi tekinteten kivül még rátermettséggel isbirnak arra nézve, hogy állásukat a város közérdekeinek szemmel tartása mellett kifogástalanul töltsék be. Kik legyenek névleg t i. megnevezve azok, nem e sorok feladata nyilvánosságra hozni. A választó J képviselő testületnek ez iránt már tisztában kell állnia, de nagy általánosságban utalnunk kellett azon tudni valókra, melyeket egy képviseleti tagnak sem szabad figyelmen kivül hagyni, mert első sorban a város közérdekeiért egyedül ő és senki más a felelős. Verus. Hegye és város. Megyei közgyűlés. Esztergom, április 2. Esztergom megye törvényhatósági bizottsága ma rendkívüli ülést tartott, melynek tárgysorozata összesen 118 pontból állott, melyek között a legtöbb volt, a tudomásul veendő. És dacára a kevésbbé érdekes tárgysorozatnak, a bizottsági tagok elég szép számban jelentek meg, aminek oka az volt, hogy a közigazgatási és mezőgazdasági bizottságban megüresedett egy-egy helynek választás utján való betöltése volt napirendre tűzve. Megnyitván főispánunk az ülést felemlítette azon súlyos veszteséget, mely az országot, Tisza Kalmár halálával érte. A maga részéről Őszinte sajnálkozásának adott kifejezést, és kértí a bizottsági tagok egyetemét, hog) az elhunyt nagy férfiú érdemei elis méréséül, bánatának és részvéténei jegyzőkönyvileg adjon kifejezést, m egyhangúlag elfogadtatott. Ennekutánna viszont örvendetes eseménykén jelenti be hivatalosan - Horánszky Nándornak kereskedelem : ügyi miniszterré történt legkegyel ( mesebb kinevezését. Indítványozza ; hogy a törvényhatóság bizottsági i feliratilag üdvözölje azt, egyben pe dig, hogy Széli Kálmán miniszter 1 elnököt ért legmagasabb kitüntetés R alkalmából, örömének adjon jegyző - könyvileg kifejezést. A felsőbb rendeletek közül fel . említendő a belügyminiszter azor ; leirata, mellyel állami fedezet hiá nyában, a törvényhatósági bizottság nak azon határozatától tagadta me| tényleges állapotokat, melyek az: aj tisztikar részéről orvoslásra várnak. Tagadhatlanul igaz, hogy Esztergom városa, mint ilyen a rendezett t nácscsal biró várost reprezentáló fentartási és közigazgatási szempontból csak némi kedvező helyzet- j ben is aligha van. Kiadásai és be- j vételei óriási arányokat öltöttek, | de annál kevesebbek a beruházási j alapok és a mik vannak is vélt becsüknél értéktelenebbek. S mindezekkel szemben, vagy ha ugy tetszik párhuzammal az összes költségvetési fedezet a párját ritkító magas községi adóra van utalva. Ezekért azonban pusztán a tisztviselői kart okozni nem szabad, mert ezek csak alkalmazottak és munkakeretükben okozott vétségü-, kért, hanyagságukért fegyelmi elbírálás alá esnek. De hát kiket akkor ? Első sorban. is önmagunkat, kik kevesebb megfontolással, minden a magasabb közérdekeket érintő eszmék kizárásával talán oly egyéneket is fölös j számmal bízunk meg képviseletünk' gyakorlásával, kikhez vagy rokonság, vagy egy pár pokurum kharitatis, | szóval csippel-csöppel bizonyos beteges vágyak kielégittetése fűz a viszontszolgálat fejében. És ez nagy baj! Másodsorban pedig a viszonyokat, a melyekhez eszmék hiányában nem tudunk ugy alkalmazkodni, hogy háztartásunk mentől kevesebb megterheltetést vegyen igénybe. Eszméket uraim, melyeknek megdett előttük kimagyarázódní. Bugacz végre legyőzve nevetését igy szólt >Szegény Tomaházy, bárónőd nevét a Boros Jenői trupp almanackjában megtalálhatod, c Majd elmondá, hogy dolga volt a mult hóban Boros Jenőn, s az ott időző trupp előadásait megnézte. Tomházy bárónéja senki más, mint a trupp erőművészének kalandokra vágyó felesége, ki azért vadász balekra, mert a trupp ingóságai bíróilag lefoglaltattak, sok adósságuk miatt. A társaság még sokáig együtt maradt, s emelkedett hangulatban, vig poharazás mellett vitatták Bandi barátjuk hódítását. A legközelebbi találkozáskor Tomházy, ki még mindig dicsekedve hozta elő hódítását, nem tudta megérteni barátai különös viselkedését, s a nevetést eltitkoló arcok változatos játékait. A patikus, mint legkomolyabb, azonban nem tudta tartani barátjával szemben az alakoskodást, felvilágositá őt a báróné kilétéről. Tudakozódott s meggyőződöt, hogy Bugacz állítása csakugyan a valóságon alapul. Az álbáróné azonban neszét vette leleplezésének, és egy jól átmulatott éj után, felhasználva Tomházy távollétét, s a sok boldog óra fejében, összeszedte ennek értékesebb s kézbeeső arany-ezüst tárgyait s megszökött. Az igy megkárosított lovag nehogy a megyének örökös és általános nevetség tárgya legyen, még csak fel sem jelentette a szökevény szép tolvajt, de megfogadta, hogy ismeretlen bárónék lovagjául nem fog többet szegődni, s eme fogadását hűen megtartotta. Gábris Aladár. 1 jóváhagyást, mellyel a csavargó ] ös társulatnak, évi 600 kor. segélyt 1 zavazott meg. A tiszti nyugdijalap forgó tőkéjé- 1 lek gyarapítására szolgáló 1

/2%"

os i >ótadó 41 szavazattal 12 ellenében negszavaztatott. Felolvastatott a főispán leirata, nelyben tudatja, hogy az igazoló rálasztmány elnökéül Reusz József )izottsági tag urat nevezte ki. Ezután a különféle bizottságok ciegészitése következett, a követcező eredménnyel. Az adófelszóllalási bizottságba renles tagul: Vimmer Ferenc, póttagul: Marosi József, az állandó választnányba Müller Ernő, az igazoló választmányba Vadászfy Jenő, az egészségügyi bizottságba Gotthard Ede, mig a tiszti nyugdijalap igazgató választmányába dr. Buridn fános választattak meg egyhangúlag. Nagyobb érdeklődés volt a közigazgatási és mezőgazdasági bizottságba egy-egy tagnak beválasztása körül. A beadott szavazatok túlnyomó többségével lett az előbbibe Reusz [ózsef, mig az utóbbiba Gotthard Ede beválasztva. A nagyszámú jelentések tudomá sul vétele után, — melynek folyamán dr. Horn Károly emelt szót a a párkányi takarékpénztár érdekében, a vármegyei alapok és alapítványoknak^ pénzintézeteknél leendő arányos, elhelyezése kérdésénél — a különféle kérvények és levelezések elintézése és tudomásul vétele következett. A jelentéseknek egyik felette fontos közegészségügyi jelentőségű pontja volt a főorvos jelentése, a jégbeszerzési módozatok megállapítása tárgyában. A jelentés a belügyminiszteri vonatkozó rendeletnek szigorú végrehajtását helyezi kilátásba, mely egészségügyi szempontból megtiltja a tisztátalan, pocsolyákból beszerzett jégnek használatát. A főorvosi jelentés sok szépet és üdvöset tartalmaz, de, hogy lesz-e annak foganatja, a mostani jég szűk világban, az nagyon kétes. II társaságból. Tigrisvadászok. (A Kasziuó műkedvelői előadása.) Esztergom, 1902. márc. 31, A természet már bontogatja szárnyait. Ibolyaillat a légben. És mig a természet az egész vonalon nagy erőlködéssel győzi le magáról a tél fagyasztó leheletét, hogy megifjodva uj ruhába öltözhessek, addig a kaszinó pazarul szép termeibe még egyszer vissz avarázsoltatik egy farsangi éj tüneményes fényessége, még egyszer egy téli regébe illő hullámzással árad szét az acetylenizzók milliárd rezgést visszatükröző ezeregyéjszakai pompája és a lomha kárpitfüggönyök még egyszer és utoljára látatják a Hófehérke budoirjához hasonló kis színpadot, hogy azután végleg összecsukódva, kialudjanak a lángok és a következő évadig az ott tanyázó pókoknak adhassák át azt a birodalmat a mely annyi sok tapsot, annyi sok szépséget és fényességet rejtett magába, a melyekből a hosszú szünet alatt fog szövetni a jövő titka, a jövő zenéje más dalról de örök szerelemről. A sok angol operett és francia bohózatot végre eredeti magyar darab váltotta fel és a hetek óta suttogott senzációból két derék helyi ifjú kedves darabja pattant ki, a melyet, hogy színpadra vittek, dicsősége a szerzőknek és dicsősége annak a gárdának a mely már évek óta küzd, fárad és tanul, de magát meg nem adja. Városunk fiai a szerzők. Mindkettő a társaság kedvence, a kik egyetemi tanulmányaik közepette ís találtak rá módot, hogy kisded városunk lakóinak örömet szerezzenek, maguknak pedig hirt és dicsőséget. Már viszi a hir gyorsan rohanó szárnya neveiket mindenüvé, röpül a siker föltartó ztathatlanul, a két név pálma és babérlevelek között törtet előre számláihatatlan mértföldeken keresztül és mire a nap újra megteszi az éj korondján szokásos kőrútját, akkorra már ajkról-ajkra, szájról-szájra száll a darab zenéje mely szép volt mint egy bajor csodakastély, behízelgő mint egy Strauss* keringő és kedves mint ők maguk, a kik tiszta lelkük és szivük minden melegségét, tudásuk egész tárházát lehelték be abba a darabba mely ma hódítva vonult be a kaszinó termeibe kacéran mint egy menyecske és vígan csicseregve, mint az érkező csalogányok csapatja. Steifer Mátyás szigorló-orvos és Trautwein Gyula technikus a társszerzők, a kik kipirult arccal ragyogó boldogsággal ma jelentek meg először a lámpák előtt, hogy a részükre orkánszerűen felhangzó és meg-megujuló tapsokat sugárzó arccal és a kezdők szerényégével köszönjék meg. Úgy tetszik azonban, hogy nem utoljára. Mintha abból a szivükben zakatoló boldogságból kiolvastuk volna, hogy a két tehetségnek még sokszor lesz része, sokszor fog alkalma nyílni azt a tartózkodóan hideg és csupán igazán tetsző és értékes nyujtottakért hevülő közönségünk előtt megjelenhetni, a melynek soraiból ma nyújtották fel részükre az első babér és pálmalevelet, virágkosár és csokor keretében. Zúgott a taps hosszan. Hogy milyen érzelmek tomboltak a társszerzők agyában, azt még ma nem tudjuk, a legördülő függöny eltakarta a látomást. De, hogy a babérleveleket koszorú, pálmaágat virágeső fogja követni azt hisszük és reméljük. Úgy is legyen. A darab cime : A tigrisvadászok. Hogy miről volt szó benne, azt tudja mindenki, hiszen heteken, hónapokon keresztül kisded vármegyénk úgyszólván középpontja volt a szenzációnak, a melyről a kis vidéki lap hasábjain épúgy, mint a Times világlap oldalain olvashatták úgy a vén Európában, mint az uj világrész minden zugában, hogy egy áilatseregletből elszabadult fenevadak vármegyénk határain kóborolva, izgalomba hozták annak lakóit. A hét tigris és egyéb vérengző állatokból álló összetartó társaság üldözésére előbb a helyőrség, majd bátor vadásztársaságok vonultak ki, a kik azonban kutatásaik dacára sem voltak képesek a fenevadakra ráakadni. Később, idők multával hol itt, hol ott bukkantak fel, mezőkön, országutakon, pásztorok, mezőőrök erősítgették ittlétüket és rémítgették a lakosságot, meghorkant lovak és vonyitó házőrzőkutyák, az ég veszedelmetjelentő vörös pirja mind-mind azt jelentették, hogy a fenevadak tényleg léteznek és egy-egy eltűnt juh, szarvasmarha, feltört pince és kieresztett boros hordók hátborzongató módon adták tudtára a lakosságnak, hogy a veszedelem teljesen közel van és minden pillanatban embervért követelhet. Majd később mint a tovahúzódó vihar, mint az elvonuló sáskajárás és az ég tompa dübörgése, mind messzebb és messzebbről hangzott, hogy a fenevadak consorciuma más vármegye falvai és erdőiben ütötte fel tanyáját, mig végre más, nagyobb és evidensebb