Esztergom és Vidéke, 1902

1902-01-09 / 3.szám

ESZTERGOM es TIME A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. Megjelelik Vasárqap és csütörtökön, JiLÖFIZETÉSI ÁRAK '. Égési évre — — — — 12 kor. — űl. *éí évre— — — — — 6 kor. — fii. .iegyed évre — — — 3 kor. — fii. Egyes szám ára: 14 fii. Felelős szerkesztő és kiadó : KEMPELEN FARKASLaptulajdonosok : Dr. PROKOPP GYULA és társai. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a Kéziratok, előfizetések, nyüttereK és hirdetések küldendő Szécijepyl-tér, 330. szánj. Kéalratot nem adunk vissza. >-^~ Esztergom II. Ugy hallottam, az annak idején kolerának elnevezett betegség ő kegyelmessége megelégedett mosolylyal, bő aratással távozott a »Metropóíból.< Nos, nem csodálom ; mert ha olyanok voltak akkor is a köztisztasági állapotok, mint most, akkor azt kell csodálnom, hogy a félelmes uraság nem állandósította itt magát. A mi a város belső területét illeti, az illetékes közegeknek jó volna egy határmenti, pld. a Styriában fekvő Regedét, egy egyszerű provinciális várost megtekinteni. Minő csin, minő tisztaság mindenütt e különben élénk forgalmú városban. Bármelyik udvarba tegye is be lábát az ember, mindegyike oly tiszta, mint a gondos házi asszony konyhája. Olyan udvarok, a minők itt a városnak azon részén vannak, hol a bel- és a vizivárost egy vashid választja el, nem léteznek. De még megkísérlem sem engedik, hogy létezhessenek. A mi pedig a város külső területeit illeti, közegészség és köztisztaság tekintetében mennyivel magasabban áll akár egy németajkú község a bakonyi, vagy a pilisi hegységben, akár egy tótajku község a Kiskárpátok tövében, vagy akár az ország Tempe völgyében fekvő magyar községekben. Tessék ott megnézni a földmivelők udvarait. A legnagyobb rend, a legnagyobb tisztaság mindenütt; óly annyira, hogy még állati, annál kevésbbé emberi hulladékot sem lehet az utcán találni. És Esztergomban ? . Ott jó uraim egész határozottsággal állítom, hogy a köztisztasági érzet mellett még a szeméremérzet is hiányzik. Hol lakom, az nem tartozik ide ; de megtörtént, midőn a karácsonyi ünnepek egyik napján ebéd után kitekintettem az ablakon, hát egy atyafi teljes kényelemmel guborodott le az utcán s végezte az életfentartás egy nélkülözhetlen processzusát. Rendőrt kerestem, de nem volt, ennek híjával jól lehordottam őt, amelyre azután ő kegyteljes mosolylyal válaszolt s rendbe hozván a dolgát, elballagott. Feljelentsem ? De kit ? Hiszen nem ismerem, nevét meg nem bolond, hogy megmodja. Van a viziváros területén fekvő Uri utca egy közbeeső helyén valami kis térség, ahol a kocsikkal meg szoktak fordulni. Ugy vasárnap délutánonként igen érdekes látvány terül el előttünk, mikor a polgárság és a katonaság, hol együttesen, hol felváltva sorba állva, egy más fajú élettani szükségletet végeznek. És ezen a kis téren nem akad egy figyelmeztető tábla, hogy ez a hely fentebb jelzett látványosságoktól megmentessék. Az ország egyik megyéjében van egy kerület, hol a községek lakói szintén hadilábon állottak a köztisztasággal. Akadt azonban egy főbírája, ki vas akaratával megtudta mutatni, hogy minden elérhető, ami lehetetlenségbe nem ütközik. Meg is mutatta, mert egy két év alatt a köztisztaság tekintetében is oly rendet teremtett, mely egészen átváltoztatta a községek lakóinak tisztaságérzetét s ma tiszta utca, tiszta udvar mellett oly tiszta zárt hely is van minden háznál, amely az előtt csak a szabad égf alatt volt. Hogy a tisztaság a szeméremérzetet és ez a erkölcsi érzületet is fejleszti, azt talán mondanom sem kell. Hogy a szemérem-érzet hiánya mily szomorú, az alant álló példákra kellene utalnom. Van tudomásom egy esetről, mely talán azon vadnépek között sem fordul elő, kiknek állandó tanyája az erdő. Az meg úgy sem ismeretlen az olvasóközönség előtt, hogy uton útfélen, minő ékes dialógok tartatnak az utcán menet és álló társalgás közben, vagy teszem akkor, mikor az a nyomorult állat a rakomány túlsúlya miatt a kocsit, vagy társzekeret megmozdítani sem képes. És emlitsem-e azt is, hogy a házak falain nem is olyan néha, nem csak a sikátorokban, hanem az eléggé járt utcán is arcpirító dolgok szemlélhetők krétarajzban. Nem okolok senkit, hisz az ok a tömeg együttességében van, de kérnünk kell az illetékes közegészség és köztisztaságügyi közegeket, hogy ha azokra vonatkozólag vannak törvényes rendelkezéseink: a legszigorúbban hajtassanak végre. Az utcára, vagy az egyes terekre kirendelt rendőröket pedig oda utasítsák, hogy ne álljanak, hanem folytonosan ügyelve és figyelve, mozogjanak, járják be körletüket és ellenőrizzék azt, amit ellenőrizniök kell. Szóval, hogy mindenkor és mindenben ott legyenek. Hisz a rendőrnek nem csak a közbiztonság fentartása az egyedüli célja. Nagyon szomorú, vagy nagyon is örvendetes dolog volna, ha csak az lenne,demivel elvégre is sem annyira nem süllyedtünk, hogy folytonosan csak az életüuket, vagyonunkat kellene félteni, sem olyan boldogok nem vagyunk, hogy városunkban a köztisztaság, közegészség és közszemérem kifogásolás alá ne eshetnék : a rendőrségnek feladata ez utóbbi irányban is hathatósan közreműködni és mindent elkövetni, hogy a közélet biztonságán kivül az egészség, a tisztaság is szigorú ellenőrzés alatt álljon. És csak jót vélünk teljesíteni, ha hirlapirói tisztünkből kifolyólag mély tisztelettel hívjuk fel az illetékes közegeket e közleményben foglaltaknak figyelemre való méltatására, nem felejtvén el kijelenteni, hogy egy város legnagyobb értéke a jól ellenőrizett közegészségügy lelki és testi tekintetből, mert mind a kettőnek nyomán a tisztaság iránti érzület fakad, mely a vagyonosodás kellékének is egy meg nem vehető feltétele. I Verus. Az iparosok és munkások nyugdíjügye. ii. Az egyesülés, a szervezkedés között főhelyen kell, hogy álljon az iparosok és munkások nyugdijbiztositása. Hazánkban azonban még ezelőtt io évvel sem volt az iparosés munkásosztálynak, oly intézménye, melyben létfentartását öreg napjaira biztosíthatta volna. Igen üdvös dolgot cselekedtek tehát azok, kik ezelőtt 9 évvel, Budapesten megalkották a > Magyarországi munkások rokkant- és nyugdij-egyletéc-t. Hogy mit jelent ez egyesület az iparos- és munkásosztály életében, rövid pár év meg fogja mutatni. Csak helyeselni lehet az alapítók azon nemes gondolkozását, hogy az egylet működését az egész országra kiterjesztették, mert ez által meg van adva a mód hazánk minden egyes iparosának és munkásának, hogy ez egyesületnek tagjává válhassanak. Mert ki tagadhatja, hogy régebben, midőn a kisipar még virágzásban volt, könnyebbek voltak a megélhetési viszonyok s kevesebb volt a nyugdíjra szoruló iparosok és munkások száma. Lassan-lassan azonban a kisiparosok is mind nagyobb számban kénytelenek gyári munkásokká lenni, mert a gyárakkal a versenyt felvenni nem képesek. A gyári munka pedig sokkal jobban kimeríti az ember erejét és megrongálja szervezetét, s ezáltal elősegíti a munkaképtelenség bekövetkezését is. Napjainkban a különböző társadalmi osztályok mindegyike arra törekszik, hogy öregségére létfentartását biztosítsa. Esztergom iparosai- és munkásainak legnagyobb része azonban olybá veszi a városunkban öt év előtt megalakult nyugdij-egyletet, mintha tudomása sem volna annak létezéséről és céljáról. Pedig hogy hányan és hányan lesznek városunk iparosai és munkásai közül 10—15 év múlva olyanok, akik majd szánni-bánni fogják, hogy ez egyesületbe nem iratkoztak be, a jövő mutatja meg. De hogy számuk nem kevés lesz, az bizonyos. Az egyesület magasztos hivatásának egyik legfényesebb bizonyítéka, hogy más, nem az iparosok körébe tartozó egyének is szépen felkarolják, amennyiben a tagok között nem csekély számmal vannak tanítók, kisebb hivatalnokok és kereskedők; pedig ezeknek nagyrésze már hivatásánál fogva tagja hasonló célú intézménynek. A >Magyarországi munkások rokkant- és nyagdij-egylete < esztergomi fiókjának vezetősége, élén Magyary László elnökkel, többször megkísérelte már az érdeklődés felkeltését e valóban nemes célokat szolgáló egylet iránt. Sajnos azonban, hogy ezideig nem valami sok eredménynyel. Szerintem ennek a közönyösségnek más oka nincs és nem is lehet, mint az az egymás érdekeivel való nemtörődömség, amely — sajnos — városunk iparosai- és munkásainak egy részét jellemzi. Sokan vannak, akik a jelenkor tömörülésre, összetartásra hivó szavait sehogy sem akarják megérteni. Forró óhajom, hogy ez a jövőben ne legyen igy, hanem ösmerjük fel mindannyian, hogy egyesülésben rejlik az erő. Lássuk be már egyszer, hogy összetartás nélkül hasonlók vagyunk a porszemhez, mely