Esztergom és Vidéke, 1902

1902-01-09 / 3.szám

magában semmi, de ha tömörül és sziklát alkot, nem fog rajta a vihar sem. Jövő cikkemben — a tek. Szerkesztő úr szives engedelmével — az egylet alapszabályainak azon főbb szakaszait fogom bemutatni, a melyek olvasásakor kell, hogy öröm töltse el azok keblét, kik szociális bajaink iránt érzékkel birnak és készek azokon tehetségük szerint segíteni. Csak örülnünk lehet ugyanis azon, hogy hazánkban is van már végre-valahára ily célú egyesület. Az iparos- és munkásosztályon a sor, hogy minél tömegesebb belépésükkel megmutassák, miszerint megértették az alapitóknak nemes szándékait. Zeke József. A „Kolos kórház" felavatása. Egyszerűen, minden pompa, fény nélkül, de annál nagyobb megilletődéssel folyt le jan. 6-án az újonnan épített »Kolos kórház< felavatása és hivatalos átadása. Már 9 óra tájban a kórház terjedelmes udvarának előrészét hatalmas néptömeg lepte el, kiváncsian várva az ünnepségre érkező notabilitásokat. Jóval 10 óra előtt robogtak be a város diszkocsijai, melyekben: Andrássy János a vármegye alispánja, Vimmer Imre polgármester, dr. Földváry István főügyész és a városi tisztikar több tagja foglaltak helyet. Udvari fogaton jött dr. Walter Gyula praelatus, irodaigazgató, ki a már jelenlevő hivatalos személyek társaságában fogadta a pontban 10 órakor megérkezett Boltizár József félsz, püspök, érs. helynököt. A kápolna ajtai megnyíltak, a künn várakozó úri közönség egy j része elhelyezkedett az imazsámolyszerű: székekben s az előcsarnokban. A püspök felöltözködvén, az oltárnál hosszabb imák kíséretében megáldotta a kápolnát, majd csendes misét mondott, mely alatt a városi tanítói kar kiséret mellett szép énekeket adott elő. Mise végeztével az I. számú pavilion egyik kórtermében gyűltek egybe, itt történt ugyanis a hivatalos átadás. Megjelentek az említetteken kívül a főkáptalan képviseletében : dr. Csernoch János, dr. Roszival István, Vézinger Károly, a takarékpénztár kiküldöttei: Reusz József igazgató, Bleszl Ferenc titkán Frey Ferenc, dr. Fehér Gyula, Hollósi Rupert, több városi képviselő és főnöknőjük vezetése alatt az irgalmas nővérek. Dr. Walter Gyula mint a kórházépitőbizottság elnöke a következő szép beszédet mondotta >Mélt. és ft. Püspök, Ers, Helynök úr! Mélyen Tisztelt Közönség ! Ritkán csendültek meg szeretett vá rosunk falai között örvendetesebb hirek hangjai, mint ma, midőn a kórházépitő bizottság megtisztelő határozata folytán szerencsém van befejezését tudathatni annak a nagy munkának, amely a testi szenvedések enyhítésére új menhelyet volt hivatva létesíteni. Jogos volt a hála, melynek hő fohászai néhány pillanat előtt az Ur trónja felé szállottak. Jogos az a viszhang, amelyet az érs. helynök úr ő Mgának ajkairól ellebbenő imák sziveinkben keltettek. Megszűntek immár azok a súlyos gondok, amelyek évtizedek óta aggasztottak. Kielégítést nyert az a közszükséglet, amelyet hosszú idő óta fájóan éreztünk. Megvalósult az a forró óhaj, amelyet a keblek régóta tápláltak. Diadalra jutottak azok a nemes törekvések, amelyek évről évre növekedni látták előharcosaik seregét. Hetven éve csaknem, hogy városunkban, az ujabb időben, Helischer József 1833-ban először pendítette meg a kórház építésének eszméjét. Lankadatlan fáradozásának köszönhető, hogy az áldásos intézmény 1838-ban 10 beteg számára, vagy mint az idevonatkozó feljegyzésekben olvasható, 10 *nyoszolyávaU ellátva megnyittatott. Az ugyanezen évben pusztító árvíz hullámai azonban a korházat, vagy hogy korhű kifejezéssel éljek *az ispita*. épületét sem kímélték mesf. Java részében új építkezés vált szükségessé. A munkálatok azonban anyagi erő hiányában igen lassan haladtak. A kórház csak 1844-ben lőn rendeltetésének átadható. Jól lehet a város ezen idő óta mindent elkövetett, hogy kórházát az igényeknek megfelelővé tegye, mindazáltal évtizedek óta érezte már, hogy a haladó kor kívánalmait a régi szűk épület kielégíteni nem képes. A tudomány vívmányai, az egészségügy fejlettebb követelményei, a város és megye érdekei folyton sürgették, hogy nagyobb szabású, korszerűleg berendezett kórház emeltessék. Az a lelkesedés, amely honunk elfoglalásának ezredik évfordulóját méltó emlékekkel megörökíteni törekedett, döntött kórházunk soisa felett. Közóhajtássá lőn, hogy hazafias felbuzdulásunk maradandó bizonyítékául az új kórház megalkotása választassák. Nemes szándékát azonban alig valósíthatta volna meg városunk, ha terve kivitelének záloga gyanánt ő Eminenciája, a bíboros hercegprímás nagylelkűsége az építés költségeire 50000 koronát felajánlani nem kegyeskedik. Dicső példáját, amelyet hálás kegyelettel fognak őrizni mindig a város évkönyvei, lelkesen követte a helybeli Takarékpénztár, amelynek t. igazgatósága 40000 koronát áldozott az emberbaráti szetetet oltárára. Csakhamar hosszú sora keletkezett a nemeslelkű adakozóknak, akiknek bőkezűsége közei 200000 koronára emelte az adományok összegét. A csaknem páratlan áldozatkészség lehetővé tette, hogy az uj kórház építése a város által felajánlott e szép területen, ifj. Bobula János műépitő tervei szerint, Thiefenthal Gyula mérnök felügyelete alatt, Pfalcz József vállalkozó áltar 1900. évi július 17-én kezdetét vegye. Az építkezés, amelynek érdekében a kiküldött bizottság 62 ülést tartott, másfél évi szorgalmas munka után 1901. december I2én befejeztetett és a kórház a bizottság által átvétetett. 'Hogy az épület rendeltetésének minél jobban megfelelhessen, mint látni méltóztatnak, az úgynevezett pavillonrendszerben készült. A telep 8 kisebb-nagyobb épületében 104 helyiség található, amelyek közül 62 a betegek elhelyezésére, .42 pedig azok céljaira szolgál, akiknek feladatát a kórház rendeltetésének megvalósítása képezi. Az építés és felszerelés költségei mintegy 280000 (azaz kétszáznyolcvan) ezer koronára tehetők. Az összeg kétségkívül nagy. Nagyok lesznek azonban azok az áldások is, ame lyek — a kórház kedvező fekvése, egészséges levegője és célszerű berendezése mellett — e kiadások nyomában fakadni fognak. Nemcsak áldásokat fognak azonban e falak árasztani, hanem hirdetni fogják azt a fenkölt gondolkozást, azt a nemes emberbaráti érzületet is, amely nem riad vissza az áldozatoktól, ha azokat magasabb érdekek sürgetik. Hirdetni és biztosítani fogják időn és enyészeten át a nagylelkű adományozók nemes tettei iránt azt a fogyatkozást nem engedő hálát és elévülhetlen köszönetet, amelyet a bőkezű jótevők előtt a legkésőbbi unokák nevében is hangoztatni szerencsés vagyok.. Ezrek és ezre'< hála könyei fogják jutalmazni azokat a nemes sziveket, amelyek lángoló emberbaráti szeretetéről e falak oly hangosan szólanak. Ebben az erős meggyőződésben, a jóságos Ég ótalmát és áldásait esdve e közhasznú alkotásra, megilletődött kebellel kérem a város t. közönségét és annak képviseletében a tek. Polgármester urat, hogy a kórházat az épitő bizottságtól átvenni és magasztos rendeltetésének átadni méltóztassék, c Ezzel a bizottság által szakértők közreműködésével megvizsgált és már átvett épületet a polgármesternek átadta. Vimmer Iture polgármester a következőkép válaszolt a beszédre : >Méltóságos és Főtisztelendő Apát, Praelátus úr, igen tisztelt Közönség ! Itt állunk egy fáradalmas hosszú út határkövénél, melyre a sikert Esztergom nevével az irgalmasság angyala véste be, s aranyos szárnyainak viszfényével ragyog az emberszeretet mindazon szivekben, melyek a jó tettnek önmagába rejtett nemes jutalmáért áldozataikkal járultak a szent czél oltárához, ezen uj közkórház felépítéséhez. Vigasztaló minden ily alkotás az eszmék forradalmának, — a régi társadalmi rend döngetéseinek, s a létért elszántan folytatott küzdelemnek — külömben aggodalmas tünetei közt; a borús látóhatár szelíden ragyogó csillaga és bizalmat fakasztó oázisa azon tagadhatatlan tény, hogy a humanisztikus irány is jobban mint valaha megtalálja áldozóit. E város, mely tekintélyes vagyona mellett is szegény, mert feladatai alatt görnyedez, hivatalos minőségében nem sokkal többet adhatott az aikotás művének hű vezetésénél; ha mégis ily tekintélyes menhelyet birt emelni szenvedő polgárainak és vidékének, azért tehette, mert megtalálta a szeretet kulcsát pártfo'góí és közönsége szivéhez; ezer, száz vagy néhány tégla árával járult a nagy adakozók ezreihez és tízezreihez, aki többet nem adhatott, vigasztaló bizonyítékául annak, hogy a szeretet szelíd lánca átvonul az egész társadalmon s megnemesiti annak egyetemét. A gazdag és szegény eggyé lettek a szeretetben és eggyé lesznek azok hálájában, akiknek szeretetüket szentelték — a szenvedőkében. Az általános egyenlőség e földön ábránd, mely megtörik az emberi viszonyok és dolgok elenyészthetetlen különbözőségén ; s nem azok az emberiség nagyobb barátjai, kik elérhetetlen álomképeket tehetetlenül kergetnek, hanem akik egyenlővé tudnak lenni a szenvedők szeretetében és megosztják velük Isten adományait. Nagy jóltevők és irgalmas adakozók, kik nélkül a szeretet ünnepét ma itt nem ülhetnénk, ti megérteiteket és felfogtátok, mi legnagyobb jót tehettek fe lebarátaitokkal. Nincs drágább java az embernek egészségénél ; agg vagy ifjú, gazdag vagy szegény Isten adományainak élvezésében, sorsa könnyebb elviselésében és emberi feladatai betöltésében mind az egészségre, mind élete legdrágább kincsére szorul. Boldog aki bírja; esdve kéri vissza, aki elvesztette s jótevőit áldva tér meg Istenéhez, ki általuk legalább enyhet lelhetett, midőn gyógyulást neki többé a szere*

et sem nyújthatott. Ebben van mélye 1 tisztelt közönség a kórház nagy jelentősége, érdeme, alapja, zárköve és betetőzése. Igen, c falak szeretetből épültek fel, s minden kövüket meg fogja szentelni a szevedők és megvigasztalódok hálája. Átveszem városom nevében és ennek hű gondozására a szeretet és irgalom e hajlékát - Méltóságod kezeiből, kinek ajkai által az épités felügyeletére felkért bizottság legméltóbban nyilatkozott meg ; mert a bizottság fáradhatatlan hű törekvéseinek élén Méltóságod, mint annak jeles elnöke elüljárt a buzgóságban, mely lelküket a szent célért hevítette. És ha méltó és igazságos, hogy ez alkalommal is hálásan emlékezzünk meg e kórház magas védnöke, a főmagasságu Bíboros Hercegprímás kegyes bőkezűsége mel'ett mindazokról a kegyes adakozókról és jóltevőkről, kiknek áldott nevei e kórház alapkövében megörökítve vannak, s előcsarnokában is aranybetükkel lesznek kőbe vésve : az áldozatkészség hálás elismerésének teljessége kívánja, hogy rámutassunk e szeretetház szenthelyére, annak díszes kápolnájára is, mely Isten dicsőségére és a hálaadó lelkek épülésére a kegyes adományok mellett még különösen Méltóságod törhetetlen érdeklődésének és ügybuzgaJmának köszöni ékességeit, izlésteljes felszerelését. De hálásan kell közönségem nevében Méltóságos és Főtisztelendő Püspök Urunkhoz is fordulnom, ki kegyes adományát azon fáradságos készségével is tetézni méltóztatott, hogy nem nézve téli évszakot és kíméletre jogosító korát, eljött uj közkórházunkat megáldani, s e lélelemelő szent funkciót főpásztor! atyai szivének intézetünk virágzására irányított buzgó vágyával teljesíteni kegyeskedett. A mindenható áldása kísérje Méltóságod fe'szenteít kezeinek cselekedetét s jutalmazza jótevőink áldozatait uj intézetünknek igazoló sikereivel. Ezen sikerek igen tisztelt közkórházi Igazgató Főorvos úr, az ön tevékenységével fognak szoros viszonylatban állani, akinek vezető kezeire uj intézetünket városom közönsége nevében ezennel átadom. Tudománya és eddigi működése a bizalom erős alapjait rakták le, melyekből további megnyugtató várakozásunk annál erősebb hajtásai sarjadzanak, mert fiatal tettereje, és becsvágyának ezen nagyobb és a haladás modern igényeinek megfelelőbb uj kórház, melynek létrejöttén Igazgató Főorvos Úr is lankadatlan ügyszeretettel fáradozott, az eddiginél háladatosabb működési í^et: fog szolgáltatni. Adjon Isten Önnek hozzá való egészséget és kitartó tudományszomjat, melynek legszebb zománca legyen min denkor az, ami a kórház létrehozása körül közös törekvéseinknek is éltető rugója, igazolása, kezdő és végoka volt — a soha nem szűnő és nem lankadó emberszeretet, melynek ezen művére kérjük az Ég áldását az esztergomi Parnasszusról leolvasott e szép könyörgéssel : »Isten ! ki látsz ezrek szivébe S kihez milliók fohásza száll, Tekints le néped ünnepére, Mely esdve áldásodra vár.« Dr. Gönczy Béla meghatottsággal mondott köszönetet, biztosította a város közönségét, hogy teljes igyekezetét a szenvedő emberek javára fogja fordítani. Ezzel az ünnepély hivatalos része végei ért. A jelenvoitak sorra megtekintették a pavillonokat, melyeknek mintaszerű berendezése a legnagyobb elismeréssel találkozott. Az ünnepély után Boltizár püspök ebédjén vett részt a bizottság, melyen számás pohárköszöntőt mondtak el; legtöbbet Walter Gyula kanononokra. Wimmer Imre polgármesterre és Gönczy Béla főorvosra. Adja Isten, hogy városunk emberbaráti intézményeinek ez a diszlő koronája mentül nagyobb szolgálatokat tegyen a szenvedő emberiségnek ! A „Gazdasági Egyesületiből. A megyei lótenyésztési bizottság f. hó 4-én tartott ülésén több fontos tárgy került elintézés alá, melyből kiemelendő, hogy a megye részére kiosztandó 23 drb. fedező mén kiválasztása végett egy bizottság fog e hónap folyamán Székesfehérvárra utazni, mi mindenesetre üdvös intézkedés, mert a szakértőkből álló bizottsági tagok bizonnyára a legjobb és az egyes vidékeknek legjobban megfelelő anyagot fogják kiválasztani. Elhatároztatott, hogy f. év június hónapban a kisgazdák részére a gazdasági egyesülettel karöltve lódijazás rendeztetik, a melyen a nagyobb birtokosok részére az állam által adandó arany, ezüst és bronz érem fog kiosztatni. Gazdasági egyesületünk kérelmet intézett a város tanácsához, hogy az üresen álló, volt tüzőrségi laktanyát az egyesület céljaira átengedje s ez által a terhes lakbér fizetés alul a gazd. egyesület pénztárát felmentse. Ezen kérelem azonban azon indokolással, hogy a helyiségre szüksége van a városnak, nem teljesíthetőnek határoztatott. Minden gazd, egyesület kap a várostól hivatalos helyiséget, csak Esztergom van a gazdasági egylet segélyzése iránt teljes közönyösséggel.