Esztergom és Vidéke, 1901

1901-02-17 / 14.szám

izben Pospesch osztálymérnök, mint szakértő (?) vele volt, ennek az úrnak a napidíja semmi esetre sem több 5 frtnál: feltéve hogy ezen úr a díjazást vádlottól elfogadta, napi­díj czimén járt neki tehát 5 frt; ez összesen 20 frt. 92 kor, de nem 25 frt. és még kevésbbé 30 frt. mint, a mennyinek elfogadása vádlottra rábizonyittatott. (83 cs.) 11. A Trifailli köszénbányatársu­lat doroghi felügyelősége 1896. de­czember 29-én bormintát küldött be vádlottnak' hogy ozt Schlésinger Miksa ebszőnyi bányakorcsmáros méri ki s mivel a bor színét vál­toztatja, kéri ezen bornak hivatalos vegyelmeztesését. Mellékes az, hogy vádlottat pótlólag az országos che­miai intézetnek kellett kitanítania az 1893. évi 83432. számú keres­kedelemügyi ministeri intézvény 10 §-ának azon intézkedésére, hogy ilyen bormintákból 2—2 liter kül­dendő be s az ez ügyben váltott levelezés alatt a följelentő bánya­társulat január hó 24-én vett érte­sítése szerint Schlezinger az ő pa­naszló tt borkészletét eltüntette, — a dolog lényegére csupán az tartozik, hogy az országos hcémiai iutézet budapesti vegykisérleti állomása a vádlotthoz 1897. február 17-én 29 sz. alatt, oly értelmű véleményt küld be, hogy a kérdéses bor hamisított. S bár az 1893. évi XXIII. t. cz. 5. §-ának b. pontja szerint 25-300 frtig büntetendő az, aki mestersé­ges bort forgalomba hoz, vádlott mit sem tett a bűnös korcsmáros megfenyitése czéljából, sőt még a többi borkészletének eltüntetése miatt sem vonta felelősségre. Ezzel szemben vád!ott azzal véde­kezik, hogy a bányatársulat csak a bor megvizsgálását kérte és miután a chemiai intézet a bort az egész­ségre nem ártalmasnak jelentette ki, a nevezett társaság a további eljá­rást nam kérelmezte, ö azt hivatal­ból elrendelendőnek nem találta. Holott az 1886. évi 38547. sz. belügyministeri rendelet 1-ső §-a világosan mondja: a közigazgatási hatóságok hatáskörébe utalt kihá­gások miatt az eljárás hivatalból indítandó meg, bármily módon jött is a kihágás az eljárásra hivatott közigazgatási hatóságok tudomására. S mivel még maga a mesterséges borok készítésének s forgalomba­hozatalaiénak tilalmazásáról szólló 1893. évi XXIII. t. cz 7-ik § a is refiektál az 1880. évi XXXVII. cz. 42. vagyis azon [§ ára, amelyben a közigazgatási hatóságok hatáskörébe utalt kihágssok szakaszonkint idéz­tetnek, vádlottnak szoros érteimben vett hivatalos kötelessége lett volna a vétkes korcsmáros megbüntetése a mivel ezt elmulasztotta, súlyosan megsértette hivatalbeli kötelességeit. (84 cs.) 12. Megállapittatofct továbbá, hogy az esztergomi járás foszolgabirá­jának irattárából az 1894. évi 2004. 6816. 6890. 6917. 7078. az 1895. évi 7883. az ezzel összefüggő 4896. évi 216. és 811. az 1895. évi 9418. 10403. és a vele kapcsolatos 1896. évi 1017. 1765. és 5655 ; az 1896. évi 1773. 2134 és 3549. az 5487 és 5993. a 6422; az 1897. évi 4951. 7786. 8014 és 10551 ; az 1899. évi 8431. 8471. 8565 és 11086 számú beiktatott ügyiratok hiányzanak. Megállapitatott, hogy az 1900. évi 300 kbjkvi sz. határo­zatban az Emele ügyénél 1—15 s a bányákat illetőleg 1—46 t. szá­mok alatt felsorolt ügyekből és pe­dig az Emele ügyre vonatkozó 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 9, 10, 11, 12, 13, 14; a bányák ügyére vonktkozólag a 2, 4, 5, 6, 8, 10, 12, 14, 15, 17, 18, 19, 20, 23, 25, 26, 28, 38 és 39 t. számok alatt felsorolt ügyek beik­tatva sem voltak. Az ezekre vonatkozó viszgálati eljárást ugyan vádlott azzal kifogá­solja, hogy az iratok hiányát a vizsgálóbiztos csak a mult év no­vember 6-án állapította meg ; ez igaz és november 6-ika óta is már több találtatott ezen iratokból, amelyek a fönti számok között már nem szerepelnek de, mivel a jelzett iratok, az iparvállalatok és bányák pénztárkönyveiben megállapított tar­talmuknál fogva másra, mint vád­lottra terhelő adatokat nem tartal­mazhattak, igy azoknak hiánya másnak, mint vádlottnak hasznára nem lévén, az idő, amely vádlott felfüggesztéséről a hiányok megál­lapításáig elmúlt, a jelen határozatra nézve annyival is inkább közönbös, mert ez által csupán a vádlott veze­tése alatt álló hivatal ügykezelésének megvilágositása czéloztatik. De ezenkívül még május 27-én jegyzőkönyvileg konstaláltatott vád­lott terhére, hogy a munkás törvény végrehajtására vonatkozó iratokat nem kezeltette együtt; mi miatt a munkásigazolványok leszámolása nem volt eszközölhető, hogy a vármegye szabályrendeleteinek gyűjteménye s pótfüzetei, a Chyzer-féle egészsé­gügyi rendeletek két példánya vád­lott hivatalából hiányzik, hogy a statisztikai űrlapok kiállítása és | elküldése tekintetében a legnagyobb rendetlenség észleltetett s hogy vád­lott hivatalszobájában több száz régi és folyó ügyre vonatkozó irat találta­tott s közöttük olyan, melyet vád lottnak már régebben kellett volna elintéznie, (84 cs.) Hogy mily csekély ügyszeretettel vezette vádlott hivatalát, annak élénk tanúbizonysága az 1900. mártius 26-án a vádlott hivatalában megej­tette pénzkezelési vizsgálatról felvet­bizottsági jegyzőkönyv. E jegyző, könyv szerint vádlott a hivatalos pénzeket csak szolgabirájának be­tegsége folyamán, vagyis 1900. évi febr. hö 1-től felfüggesztéséig, tehát nem egészen más-fél hónapon át kezelte. Es már e rövid időre vonat­kozólag konstatáltatok, hogy a pénz­kezelési szabályrendelet VIII. fejezet 101 §-ának ellenére, vádlott nem minden a hivatalához beérkezett pénzt vezetett be az általános pénz­tári naplóba, a pénzek elküldésekor nyugtát nem kivánt és. nem tartott nyilván, nem ügyelt föl arra, hogy az egy és ugyanazon ügyre vonat­kozó íratok az előiratokkal fölsze­reltessenek ; amelyre vonatkozó ada­tokat az elől emiitett jegyzőkönyv 6—9 pontjai szolgáltatták. (85 cs.) 13. De ezeken kivül a vizsgálati anyagban lévő számos ügyben bebi­zonyult vádlottra, hogy hivatal béli kötelességeit a közbiztonság és a közérdek sérelmére a legnagyobb felületességgel látta el. Példát szol­gáltat erre az irattárából kiemelt az 10727/895 számú ügycsomóban. Ed«rle Ferencz ó-tokodi bányamun­kás halálos balesete, melyet— anél­kül, hogy a kir. bíróságot értesítette volna, végzésileg befejezett. (90 cs.) Guzvinetz Sándor ó-tokodi bánya­mnnkás súlyos sérülése alkalmával az 1357/897 sz. iratok szerint (93 cs.) mindössze egy jegyzőköny­vet vett föl sérült kihallgatása tár­gyában; ez ügyben egyébb 1897. január 27-étől nem történt. Az 1897. évi 5052. sz. alatt (94 cs.) építési engedélyt kér a Trifailli bányatársu­lat; vádlott — illetéktelenül — az engedélyt megadja, éneikül, hogy az ügyben tárgyalást tartott és szakértőt meghallgatott volna; mig az 5055/898. számú hasonló kérvényre ugyan 1897. májas 31-ére kitűzi a tárgyalást, de hogy azután mi tör­tént, arra vonatkozólag további ira rok nincsenek. Az öngyilkossá lett Hovár Mátyás ügyében saját végzé­sével a további eljárást beszünteti (5050/897) s hasonlóképen a Knébl Ferencz öngyilkosságára vonatkozó ügyet is 1897. évi 7108. sz. alatt. (95 csomó). Ez ügyben a hullavizs­gálatot két bányatiszttel és a köz ségi utibiztossal vádlott egymaga telj esitetette, holott kötelessége lett volna hatósági orvos szakértelmét igénybe venni. Panczél Apol 1898. június 28-iki balesete alkalmával orvos szakértő közbejöttét nem igé­nyébe, tehát látlelet az iratok kö­zött nincsen. Helyszíni jegyzőköny­vet sem vett föl s a bányatisztsé get kihallgatni nem tartotta szük­ségesnek ; ügyiratokat a bírósághoz nem tette át, de az 5519. sz. 898. sz. alatt az ügyet beszüntette s az iratokat levéltárba helyeztette. (99 cs.) Az 5778/898 számú iratokban a Trifailli bányatársulat ebszőnyi tiszt­sége bár bejelenti, hogy Kerekes József bányamunkás sérülése csekély s orvosi vélemény szerint 8 nap alatt gyógyuló, mégis kiszálit vád­lott a he]yszínére ; ott két jegyző­könyvet és 25 frtot vesz föl s ahoz hoz egy olyan terjedelmű beszün­tető végzést, mint a súlyos sérülé­sek alkalmával szokott. (101 cs.) Minden fennálló törvény és szabály ellenére (9369/898 sz. 202 cs.) vici­nális útvonalon is keresztül vonuló villanyvezeték felállítására adott engedélyt vádlott az Esztergom — szászvári bánya részv. társaság annavölgyi gondnokságának — anél­kül, hogy a helyszínén lett volna. A vicinális uton keresztül a vasúti ra­kodóig, tehát közterületen át vezetni szándékolt villanyos berendezéshez az 1888. évi XXXI. t. cz. 14. §-a, illetve a 41215/892 számú keres­kedelemügyi ministeri rendelet 115 §-a szerint való engedélyezési eljá­rás szükségeltetik. De ha már vád­lott ezen ügybe beleavatkozott, min­denesetre meg kellett volna hívni a szakértőt, az esetleg érdekelteket s a folyamodó képviseletét és az egész eljárásról szabályszerű jegyző­könyv lett volna felveendő. Hogy mind ezt elmulasztotta, az legalább is azt bizonyítja, hogy vádlott az ő hivatalos hatáskörével tisztában nincsen, Amint ezt az esztergomi járás főszolgabirájának irattárából (87 cs.) kiemelt 10629/894 2070és 8965/895, 35 és 36/896, 4274/897, 2615/898 és 2297/899 számú iratok tanúsítják, a Recsni Mihály tardosi lakos halál okának kiderítésénél vádlott beérte azzal, hogy a hullát megtalált egyéneket hallgatta ki; ellenben a szerencsétlenül járttal volt 5 fuvarost nem nyomozta s a bíróság értesítése nélkül, temetési engedélyt sem adva, az ügyiratokat irattárba helyeztette. Lik István fia Zsigmond, pilisma­róthi lakos a basaharczi téglagyár­ban lóvezető, a fagyos talajon meg­csúszott s a csille a lábán keresz tül ment. A vizsgálat kiderítette, hogy orvost azonnal nem hivattak, hogy a sinek közeit nem hintették föl, hogy a sebet szabályszerint be nem kötötték, hogy a a sebesültet a betegszobába nem vitték, hogy a sebesült a betegsegélyző pénztárba beíratva nem volt. Vádlott az ügyet egy rövid végzéssel mégis beszün­tette. Vádlott szakértő s felek meghal­gatása nélkül csupán egymaga bírálta felül a „Kőszénbánya és tég­lagyártársulat Pesten" 1895. októ­ber 18-án baedott kérvényére az annavölgyi bányában 3 munkás lak­ház építésének tervét s adta meg az engedélyt, holott úgy a főmér­nök, mint egészségügyi szempontból hatósági orvos szakértő véleménye ily esetben nélkülözhetetlen, De mint már fönnebb említve volt, építési engedélyt a vármegyei építkezési szabályrendelet 8 §-a szerint az elöljáróság adhat s ennek határo­zata a törvényhatósághoz felebbez­hető. Vádlott ezen ügyben eljárni tehát egyáltalán nem volt illetékes. Minden műszaki közeg közbejö,te s szomszédok meghallgatása nélkül 7262/895 sz. alatt adott engedé'yt vádlott aknakályhák építésére a lábatlani egyesült tégla és czement­gyáraknak; az építkezést ismét núí­szaki közeg nélkül maga vizsgálta felül s maga engedélyezte az üzem megkezdését. Ugyan igy járt tl ugyanott az úgynevezett Dits-féle kemencze és szárító csatorna építé­sének engedélyezése s felülvizsgá­latánál. A tokodi üveggyárban Kurzweil által kért építkezési engedélyezési eljárást szintén szakértő közbenjötte nélkül tartotta meg. Marosa Jánosnak a piszkei „Nyakda" nevű czementbánya köze­lében 1898. mártius 7-én történt, állítólagos öngyilkosságát körorvosi véleményre egyszerűen tudomásul vette, a nélkül hogy a helyszínén járt volna. Az 1888 évi YYI. t. cz. 1-ső §-a szerint, magán területen villanyos ve­veték berendezéséhoz ^ hatósági enge­dély nem szükséges. Es vádlott mégis engedélyt adott az Esztergom-száHz­várni kőszénbánya részvénytársaság­nak ily vezetéknek létesitéséhöz, mely eljárásával csak azt bizonyította be, hogyha legjobb tudomása és meg­győződése szerint járt is el és ezen eljárása nem föllebbeztetett is, hatás­körével sem ezen, sem egyébb a fönti pontokban felsorolt ügyekben tisztában soha sem volt. 14. Mindezen most a jelen indo­kolás 1—13 pontjában felhozottakból tehát kitűnvén az, hogy vádlott a hivatalos hatalmát helytelenül alkalmazta, b. őt jogosan és törvényesen meg nem illető díjazást kapott és elfoga­dott : c. őt jogosan és törvényesen meg nem illető díjazást kért és követelt; d. hivatalánál fogva teljesítendő cselekményért ajádékot fogadott el, e. hivatali hatalmára támaszkodva járásában lakó magánegyének kárára, díjazásért üzleteket közvetített; f. hivatalát felületesen, szabályta­lanul és rendetlenül vezette és végül, hogy: g. a reá bizott hivatalos ügyek vitelében járatlan volt: vádlottnak a vizsgálat vezetésére és mimódon történt teljesítésére vo­natkozó azon panaszát, hogy a vizs­gálatot nem személyesen az alispán, havem azt az általa megbízott fő­jegyző, mint vizsgáló biztos vezette, figyelembe venni azért nem lehetett, mivel az 1883 évi XXIII. t. cz. 3. §-a szerint a vizsgálatot rendszerint az alispán, vagy akadályoztatása esetében helyettese teljesiti. S mivel az alispán akadályozva volt és mivel az alispán helyettese a főjegyző, a

Next

/
Thumbnails
Contents