Esztergom és Vidéke, 1901

1901-01-06 / 2.szám

ESZTERGOM és TOÍKE AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. Megjelelik Vasárpap és csütörtökön. F.I.W. . szerkesztésért: szerkesztőség és kiadóhivatal: PLŐKIZE^ÉSI" ÁRAK . MÜN KÁ GSY KÁLMÁN- (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) EfFm" ~ - ~ - " - ~ - 1 kír

r

; - S: L.

P

t«iajdonos kiadókért: Széclícr>yi-tér, 330. szánj. Egyes szám ára: 14 fii. u- DR. PROKOPP GYULtA. Kéziratot nem aduufe vissza. í-^~| Ez űj esztendőben. Esztegom, január 4. A nagy Rómában, az örök városban befalazták a szent kaput, a szent év befejeződött; véget ért a kis Róma jubiláris, nagy esztendeje is. Az évek határkövénél mindég meg szoktunk állani. Elővesszük azokat a könyveket, amelyekben a háromszázhatvanöt nap története van elszámolva, összehasonlítjuk a nyereség-, veszteség-rovatot s megcsináljuk a leszámolást. Gyarapodott-e az elmúlt évben városunk akár szellemileg, akár anyagilag, — félretehettük-e a tőke kamatait, vagy talán a tőkéhez nyúltunk ? Immár sok-sok esztendeje, állandóan szomorú, lehangoló, csendes volt ez a leszámolási nap. Akár Jókai »Karácsonyi dolgozója «-é. Csak hosszú időközökben tudtunk akadni jelentős nagy tételekre, mint pl. az állandó Dunahidak, a h. é. vasutak, a >Mindent Esztergomért* jelszó elhangzása, főispánváltozás, városrészek egyesítése stb. Egyébként jelentősebb haladást, különösen a várost értve, (mert a meIz .Esztergom és Vidéke" tárcái gyében mindég meg volt az egyforma, határozott, békességes boldogulás) a sok-sok vastag évkötetben alig találtunk. Találtunk ellenben — a teherszolgáltatást kivéve — majdnem minden téren legjobb esetben stagnációt, időnkint hanyatlást, visszaesést. Találtunk a város élén oly férfiakat, akik egy, vagy más okból inkább mint kerékkötők szerepeltek, ahelyett hogy helyes és előrelátó kormányzásukkal, az utak javításával gyorsabb mozgásba tudták volna hozni a város ezer kátyú között, süppedékes uton alig döcögő szekerét. — Találtunk újra meg újra visszatérő sminden visszatérésnél fokozódó politikai ellentéteket, amelyek az egész társadalmi életre kihatottak, mint irányító tűk szerepeltek a közérdek rovására a közérdek minden kérdésénél s állandó áldatlan visszavonást eredményeztek. A személyi ellentétek hullámai a fórum falának is nekiverődtek, behatoltak a tanácsterembe s ott állandó sarat képeztek ; csizmájára ragadt az úgyszóllván mindenkinek, 2ía me£j/íWío& . . . 3ta meykatokf ka cltcmcUv&k ? STCvt adnak |ö-Céw t>ixi jttnck ? £e&z>-e> -uajjon a sok kös>ut>, cHX rajtam io meakönuözüt. ^íioézni ka tOA^ M JŐ*

1

*! 0ÍLin^4 a könny a ö&cn\jöd<yw, §>ok'$c s&ctM&m konnn kö&ött. SlLicp é-fem, ctéa önta&ött. cll kánat

r felkS •mízi kioétMZ, ^vfvetKvte, a&> Öi&k éfie>, ^Ucj/tp is ctéa ^omowjáij <s

l&tdó&ott az> éictun át. Sotít ^eXkő voVí itt az> éiet, £fCay> |én4j. k&íé csak titkán tévedt; %a tévedj is kzjk, wtcUwa, Sttéa sötéX&vk jctkő s&átta . . . 61 mwíí ^áztanv, vott tatoiva fsx^ő, — wte&on&k wAnde-n kokia ®$iváaka ka vott is ils&cm, Ól tövisét most is étZavm. Ka vittanatza én is mv&tcm $ k>$>kant a& alvó s&ikta k&nnenx, B&e^n&nxvc váaták! . . £lk, de> wiczt Panaszkodni, ka ki s&wi ézt ? &&taén\j> -poéta, witidia iatj- volt, £l& vott eíö-f, ki bit, ki ^•xjJítkott } £t ki s&ezénijen ^étze tétX^ 'DZy&wi ézdcwwtt az> jotdi vett, ©Lem is e&' |áj-, csak aXtót jtfek JCoa-tj. ott, Ötén a siti í^n&k, $xia4jt£ve> teXkeAn áfmát, @

f

L^i*ao3a^mát n^ca^&avax^ák. Lévai Sándor. II fotos-marfonosi templom. Irta: Csákány Sándor. ségén kivül különös büszkeséggel tölthet el az a tudat, hogy a város előzékeny, figyelmes, lelkes közönsége a nagy napokban — öreg s gyermek egyaránt — méltónak mutatkozott nagy múltjához, • nem csekély része volt abban, hogy az országos ünnep ritka zavartalansággal folyt le s hogy sem előzőleg, sem az ünnepekben nem sikerült annak méltóságos, fényes lefolyását semmiféle mahinációval megzavarni. Vendégül láttuk az elmúlt esztendőben a tudomány egyik legfontosabb s legjobban igényelt fakultásának legkiválóbb képviselőit: az orvosi kar kiválóságait s bár szerénységükkel szinte lehetetlenné tették, amit magyaros, szívbeli vendégszeretettel nyújthattunk: nyújtottuk nekik. Odavezettük az érdemes testület tagjait új közkórházunk telkére, hogy jelen legyenek annál a nevezetes aktusnál, amely annak alapkőletétel! ünnepével — posttot discrimina rerum — ugyancsak ez esztendőben következett eL A régi romhalmaz helyén, a FőLapunk mai száma 6 oldalra terjed. aki ótt megfordult. Igy esett meg, hogy a sok csizmatisztogatás közben alig maradt idő nemcsak hogy a fontos, nagy kérdések elobbvitelére, elintézésére, de meg a rendes, hétköznapi munka becsületes elvégzésére is. Minden évfordulón csüggedten állottunk meg, miként Arany vándora, az útfélen, nézve előre, nézve hátra, ide öröm, oda remény nélkül. S amily nehezükre esett ezt be is vallani, ép oly örömünkre szolgál, hogy ma büszkén mondhatjuk el: az elmúlt esztendő nemcsak a nagy, de a kis Rómának is jó esztendeje volt. Kellemesenemlékezetessé tette mindenekelőtt az augusztusi jubiláris ünnepség; mintha sok száz évet visszafordítottak volna a történelem könyveiben. Ha csak rövid időre is, az volt Esztergom, ami dicsősége tetőpontján, sok saeculutnoknak előtte. Szent István szülővárosában az ország eleje, szinejava, legtávolabb vidékek népe hajtott térdet a magyar Sión egyházában. S a visszaemlékezés édesA nagyajtai hegyek tövében, szemközt a Szépmező acélos búzát termő síkjával, az Olt partján fekszik az én szülővárosom, Sepsiszentgyörgy. Egy dombnak dűl háttal, félkörben övezve azt. Előtte csendesen halad a székely folyó, az Olt. Lám, ez a folyó is olyan, mint a szegény, kenyér nélkül való góbé: kimegy Oláhországba ez is. De annyi nemzeti érzés mégis van benne, hogy magyarral egyesül, azzal házasodik össze : a Dunába szakad. Az Olt választja el a várost a Szépmezőtől, ettől a hegyekkel szegélyezett szép felföldtől. A város mögött előre tolva áll egy kup alakú hegy, az Őrkő. Valamikor csakugyan őrhelyül szolgálhatott, mert ennek csúcsáról fel az Ult mentén jó messzire és a Szép mezőt majdnemi^gl^^}

L

J^}^_J^}^_^__^_^_^_^_

m Mig a fészekből ki nem repültem, e tájak mindennapi ismerőseim valának. Hogy miért nem azok most is ?! Elegen vannak otthon nálam nélkül is. Szegénységet vinni haza, ez ugy-e hazafiatlan ság ? A kinek nincsen ingatlan birtoka, annak hátán a háza, kebelén kenyere. Az olyan székely eljön Magyarországba, hogy otthon átadja a helyét másiknak. Bár minden eljövendő azt tenné, hogy nyugatra tart. 'Nyugatra menni: fel a lejtőn; keletre menni: le a lejtőn. Ohó," de mi lesz az én templomommal ?! Mindjárt oda érünk, ha figyelmezni tetszik. Gyermekcsinjeimnek kétharmadrésze az ŐrkŐhöz fűződik. Kálvinista diáknak szerdán és szombaton délután semmi dolga nincs, legföljebb ha egy énekóra. Azután aztán ki az Őrkőre ! Keletnek néz a hegy, végig a jelzőjét igazán megérdemlő Szép-mezőn. Nem lehet túlságosan messzelátni, a minthogy a székely nem is lát soha messzire. Hanem, a mit néz, azt látja is ! A keleti látóhatár vége sötét, haragoskék hegylánc, a délkeleti Kárpátok háromszéki előhegyei. A mint a szem visszaindul az átkozott Romániától elválasztó hegységtől, a Szép-mező peremén látja a'j sok apró falucskát. A Iegtávolabbakat csak elmosódottan, a közelebbieket egész tisztán. Például itt van ni! Szép egymásutánban a hegy lábánál Angyalos, Martonos, Fotós, Gidófalva. " Fatos és Martonos egész közel egymáshoz. Hátukat odavetik a bükkös erdőnek, közöttük pedig van egy domb, választónak. A dombon, közelebb Martonoshoz, áll a kálomista, székelyül: református templony. Mikor a duhajkodásban kifáradtan végig néztem az Őrkő tetejéről, sokszor ötlött szemembe a folos-martonosi templom. Miért van a dombon ?! S miért van közelebb Martonoshoz ?! Egy alkalommal, ha jól gondolom Györbiró Dávid nevü pajtásommal mentem az Őrkőre, hogy megnézzük a Szépasszonyjukát. Az barlang az Őrkő csúcsához közel. Sötét, mint minden barlang, és számtalan mese van róla, mint minden barlangról. Azért mentünk, hogy megnézzük, mi van benne. Ruhánk nem volt valami nagyon féltős. Egyszerű székelyruha volt. Szürke condrából (szürposztó) a harisnya (csizmanadrág) és a kaput (ujjas). A lábon hosszú szárú csizma, a fejen fekete báránybőr sapka. A csiki székelynett fehér a condrája s a nadrágzsinór piros, az udvarhelyszékié is fehér s a nadrágzsínór zöld. A háromszékié szürke s a nadrágzsinór sötétkék. Hát mi háromszékiek voltunk. Ballagtunk a hegyen fölfelé. Elől Györbiró, utána én. Csak ugy dörgött nagy csizmáink alatt a sziklás ösvény. Az ösvény két oldalán ezüstös törzsű nyirbokrok voltak, egyik-másiknak az ága benyúlt az ösvényre; ha szerencsétlen-