Esztergom és Vidéke, 1901

1901-02-17 / 14.szám

ÍTÉLET HeViczky Győző főszolgabíró fegyelmi ügyében. — Hozta a közigazgatási bizottság fegyelmi választmánya igoi. évi február 6-iki ülésében. — 22. kbikt. sz. 1. f. v. jkvi. sz. Esztergom vármegye közigazgatási bizottságának fegyelmi választmányától. Az Emele Antal piszkei lakos által panaszolt Reviczky Győző esztergomi lakos, felfüggesztett esztergomi járási fó'szolgabiró ellen az Esztergom vármegye körigazgatási bizottsága által az 1900. évi 300. sz. a. elrendelt s lefolytatott fegyelmi elővizsgálat és eljárás folytán, továbbá a vármegye tiszti főügyészének az ezen ügyre vonatkozó 1900 évi 687. k. számú inditványa, a terheltnek az ezen indítványra beadott nyilatkozata és a vizsgálati iratok beható áttanulmányozása alapján, Esztergom vármegye közigazgatási bizottságának fegyelmi választmánya szótöbbséggel a következőleg határozott: A fegyelmi választmány Reviczky Győző esztergomi járási felfüggesztett fó'szolgabiró urat az 1886. évi 23-ik t.-cz. 6. §-ának utolsóelőtti bekezdésében adott jogánál fogva, megszabott hivatali kötelességeinek súlyos megsértése és hanyag teljesítése által elkövetett fegyelmi vétség miatt, az idézett t.-cz. 9. §-ának b. pontja alapján, nyugdij igényének kivételes fennhagyása mellett esztergomi járási fó'szolgabirói hivatalának elvesztésével bünteti, — ó't az Andréka Gyula piszkei lakos javára 7 korona 10 fillér, Nedeczky Zsigmond esztergomi lakos részére 12 korona, Zab János tokodi lakos részére 3 kor. 20 fillér,- Ziegler Ferenczné süttó'i lakos részére 8 korona, Weichsler Kálmán lábatlant lakos részére 6 korona, Ernszt Dávid doroghi lakos részére 12 korona, Kurzweil Bernát tokodi lakos javára 20 korona, Borostyán Gyula és felesége doroghi lakosok részére 10 korona — összesen tehát hetvennyolcz korona 30 fillér tanudijak és eljárási költségeknek a jelen határozat jogerőre emelkedésétől számított 15 nap , alatt különbeni közigazgatási végrehajtási eljárás terhe mellett leendő megfizetésében marasztalja, — jelen határozatának egy példányát az 1886. évi 23-ik t.-cz. 11. §-ának második bekezdése értelmében a kormányzó alispán úrhoz azonnal, jogerőre emelkedés után ugyané törvény 12. §-a szerint a vármegye törvényhatóságának beterjeszti s ugyancsak a jogerőre emelkedés után e határozat egy példányát, oly megkereséssel rendeli a kir. tanácsos alispán úrhoz átteni, hogy a fent jelzett végrehajtási eljárás és a marasztalt letiltva lévő felefizetésének a letétből a vármegye házi pénztárába leendő végleges beutalványozását illetőleg intézkedni szíveskedjék. Es mivel a komáromi kir. törvényszék ügyészsége 1900. évi március hó 17-én 1495. és június 2-án 2771. K. ü. számok alatt kelt megkereséseivel, a vonatkozó vizsgálati iratok megküldését kéri, azokat a fegyelmi választmány a jelen határozat jogerőre emelkedése után oda annyival is inkább áttenni határozza, mivel a komáromi kir. ügyészségen kivül az ügyiratokat 1900. évi június 6-án 2362 b, szám alatt b. Nikolics ügyében a komáromi kir. törvényszék, 1900. évi június 1-én és 13-án, valamint október 15-én I. 902/5.—6 és 8. alatt Emele ügyében az esztergomi kir. járásbíróság és 1900. évi augusztus hó 7-én 33096. sz. alatt Emele ügyében a budapesti kir. ügzészség a vármegye közigazgatási bizottságától már több izben sürgetőleg kérte. Miről a fegyelmi választmány a jelen határozat megfelelő számú példányai kapcsán Reviczky Győző felfüggesztett esztergomi járási fó'szolgabiró ur képviseletében dr. Horn Károly esztergomi ügyvéd urat, a panaszló Emele Antal urat s képviselőjét dr. Peredi Géza komáromi ügyvéd urat, a vármegye Tekintetes Törvényhatóságát, a vármegye Nagyságos alispánját, úgyis mint a vármegye kormányzóját, az esztergomi járás h. főszolgabiráját, általa Andréka Gyula piszkei, Zab János tokodi, Ziegler Ferenc süttó'i, Weichsler Kálmán lábatlani, Kurzweil Bernát tokodi, Ernszt Dávid, Borostyán Gyula és Borostyán Gyuláné doroghi lakosokat, továbbá közvetlenül Nedeczky Zsigmond helybeli Írnokot, a komáromi tekintetes kir. Törvényszéket, az esztergomi tekintetes kir. Járásbíróságot és a budapesti tekintetes kir. Ügyészséget, a vét jegyek 15 nap alatt való bevárása mellett, oly hozzáadással rendeli értesíttetni, hogy a jelen határozat az 1886. évi 23-ik t.-c. 10. §-a értelmében a kézbesítéstől számított 8 napon belül a vármegye közigazgatási bizottságánál beadandó és a Nagyméltóságú m. kir. belügyministerhez czimezendő felebbezéssel támadható meg. Indokok: 1, Emele Antal piszkei lakos azon vádat emelte Reviczky Győző esztergomi járási főszolgabíró ellen hogy a „Lábatlani magyar gőz tégla, czement és gypsz gyárak részvénytársaság" egyszerű kérvénye folytán az ő magán lakásán lévő üzleti könyvek és levelezéseket — önhatalmúlag a nevezett tánsulat tulajdonának jelentve ki — felhatalmazta szolgabiráját, hogy azokat vádlottól a szükséges hatásági erőszak alkalmazásával is vegye el. Vádló az erőszaknak engedve, a tisztán saját tulajdonát képező magánkönyveit s levelezé seit kénytelen volt a szolgabírónak átadni. Vádlott 3849/899 számú igazoló jelentésében ép úgy, mint nyilatkozatában beismeri, hogy a kérdéses üzleti könyvek és levelezéseknek vádló magánlakásán való lefoglalására feljelentés alapján az általa kiadott rendelettel Takáts József szolgabírót ő bízta meg s bár nyilatkozatában a kérdéses üzleti könyveket „Privát Handkassenbuch"-nak czimzett bélyegtelen és számozatlan, mi .bizonyítékot sem szolgáltató könyveknek s a bennük lévő fó'ljegyzéseket Emele teljesen önkényes feljegyzéseinek mondja, mégis szabályszerűnek vallja amaz eljárását, hogy e könyvek lofoglalására a megbízatást kiadta. E tényével vádlott súlyosan megsértette hivatalbéli kötelességét ; mert az Emele és társasága között fölkerült ügy kereskedelmi jogi vitás kérdés lévén, abba a közigazgatási hatóságnak illetékes birói megbízás nélkül s a panaszlott fél meghallgatásának teljes mellőzesével belé avatkozni joga nincsen. S hogy e joga tényleg nem létezik, arra — ha egyébbkor nam, — már akkor gondolhatott volna, amikor szolgabiráját szóbelileg utasította a könyvek lefoglalására s ez Emele lakására menni nem mervén, Piszkéről visszatért, csak abból a czélból, hogy főnökétől írásbeli rendeletet kaphasson. De a szolgabíró ezen korrekt eljárása daczára sem átallotta vádlott az írásbeli rendeletet kiadni s igy természetes ama következtetés, smit különben vádlott maga is beismer, hogy eljárásának teljes tudatában volt. 2. Emele Antal a vele 1900. évi február hó 13-án felvett jegyzőkönyvben előadja, hogy az ott 1. 2. 7. 10. 11. 12. 13. 14. és 15 tétel számok alatt felsorolt 50. 50. 80. 100. 100. 150. 150. és 50 forintokat tőle, Reviczky részben, levélileg, részben távirati uton, mint esetleg később bekövetkezendő hivatalos működése alkalmával felszámítandó napidija és fuvarköltségeinek előlegeit kérte és kapta. A kérdéses leveleket és táviratokat Emele később a vizsgáló biztosnak beküldötte s a fönti pénzösszegekre vonatkozó vallomását támogatja az 1896. augusztus 24-én és 30-án kelt kétrendbeli levél, melyekre Emele üzleti feljegyzései szerint vádlott 1896. szeptember 2-án 100 forintot, az 1896. november hó 5-én kelt s kifejezetten 100 forintot kérő sajátkezű levél, a melyre november 13-án kapta meg az összeget; a Neszmélyen 1897 augusztus ll-én feladott német nyelvű távirat, melyre vádlott 150 forintot kapott és az Andréka,-féle 1897. deczember 3-án Piszkén kelt levél, amelyre vádlott még ugyanaz nap vett kézhez Emelétől 50 forintot. Ugyanezen levelek között volt egy levél másolat, mely a később tárgyalandó 100 tétel számú s Ruszék János-féle iratokkal van összefüggésben. Reviczky tagadja s rágalomnak jelenti ki hogy Emelétől pénzt kapott volna, vagy bármely összeget levélben, vagy táviratban kért volna; szerinte a levelek s táviratok semmiféle összefüggésben nincsenek a pénztári tételekkel. Egyetlen esetet ismer be vádlott, t. |i. az Andréka Gyula piszkei jegyző által az ő (Reviczky) megbízásából 1897. deczember 3-án irott levélben emiitett 50 forintot, de e pénz többrendbeli hivatalos eljárásáért volt hátralékban. Ezzel szemben Andréka eskü alatt tett vallomását kellett bizonyítéknak venni; mert úgy ezen vallomási jegyzőkönyvben, mint a kérdéses levélben, legutóbbi diurnumról és nem „diurnumok"-ról van szó. Abbeli tagadásának pedig, hogy vádlott levélben, vagy táviratban pénz kért, vagy kapott volna, világosan ellene mond a vádlott által 1896. november 5-én Esztergomból keltezett s Emeléhez sajátkezüleg irott levele, a melyben többek között azt írja „Légy szives a száz forintot soraim átadója által beküldeni". Vádlott azt óhajtja egy nyilatkozat mellé A. alatt becsatolt le-