Esztergom és Vidéke, 1901

1901-02-17 / 14.szám

véllel igazolni, hogy ő a „Magyar gőz-tégla, ezemeut és gypsz gyárak részvénytársaságinak, melynél Emele alkalmazva volt, évek során keresztül mészkövet szállított; másrészt B. alatt becsatol egy haszonbéri szerződést, mely szerint neszméli lakosoktól évi 100 forintért téglaföldtelepet hereit s a neszméli jegyző C. alatti nyilatkozatával véli igazolni azt, hogy e bérletet Emelére ruházta, kitől az évi 100 forintokat időközönkint átvette s igy e 100 forintok födöznék az Emele által igazolt napidijakat. Minthogy azonban az A. alatti levél csak egyszeri — 1899 szeptember 25-től október 21-ig folyott — szállításról és csak 40 frt. 80 krról szóll; másrészt pedig a C. alatti nyilatkozat csak azt fejezi ki, hogy vádlott Emelével s ügyvédjével megjelenvén, helyszíni szemle után a neszméli jegyzővel, mint az egyik eredeti szerződő fél: Sós Pálné jogutódával s annak tulajdonostársaival, ezeknek szóbeli megbízására bérleti szerződést kötött, bérleti viszonyban állott s hogy a bérösszeget két és fél éven át fizette arról azonban, hogy vádlott az ő eredeti szerződését Emelére cedálta, e nyilatkozatban, de magában a meglévő s becsatolt eredeti szerződésben egy szó emlités sincs téve. Vagy a társulat üzleti könyvei voltak azok—amelyeket vádlottvádlónál zár alá vétetett s akkor az egyetlen A. alatt becsatolt levéllel Reviczky csak azt bizonyítja, hogy egy izben Emele volt társulatának 40 frt 80 kr. ára mészkövet szállított, vagy Emele magán feljenyzéseit tartalmazták e könyvek s az Ő magántulajdonát képezték ; de mivel Emelével Reviczky a fönt kifejtettek szerint üzleti összeköttetésben nem állott, Emele az ő magánkönyveiben Reviczky javára mit sem Írhatott be. Ismét egy nyilatkozattal, a D, alattival és pedig Andréka piszkei jegyző nyilatkozatával azt óhajtja vádlott igazolni, hogy vádlóval úgy a téglatelepre, mint a szénkuttatásra nézve szerződéses viszonyban volt, mely utóbbi jogosultságért Emele évi 300 forintot tartozott Reviczkynek fizetni; de ezt a 300 forintot a nyilatkozatban Andréka nem emliti s ha tényleg szerződéses viszony volt Reviczky és Emele között, előbbinek módjában állott volna a kétségkívül több hitellel biró bérleti szerződést becsatolni, mint egy egyszerű, jóformán minden hivatalos formát nélkülöző nyilatkozatot, melylyel szemben vádlott levelei, táviratai, részben saját beismerése s Andréka eskü alatti vallomása sokkal nyomósabb bizonyíték. Mégis — igy nyilatkozik tovább vádlott — amikor meggyőződtem arról, hogy Emele a saját tartozásaira fizetett összegeket a részvénytársaság terhére irta, azon összegeket, amelyekkel Emele a társaságot, — nevemmel visszaélve —- megkárosította, vagyis 1660 koronát E. alatti szerint 1900. március 29-én a részvénytársaságnak postán, olvasva beküldöttem. Sem a társulat, sem Emele nem követelt vádlottól egy fillért sem; az 1660 koronát vádlott 1900. március 13-án történt felfüggesztését követő tizenharmadik napon küldötte be a társulatnak, a mely vádlott levelét reprodukálva, az j összeget 1900. március 29-én nyugtatja. Ezen összeg beküldésével azonban vádlott mit sem igazol; de nem igazolt volna még avval a kétségkívül szabályszerűbb elj araszai sem, ha az 1660 koronát hatósági letétbe helyezte volna j mert törvényesen és perrendszerűleg a fegyelmi választmány előtt azt, hogy ő Emelével üzleti viszonyban volt s hogy az Emele által neki fizetni állított pénzek ez üzleti viszonyból őt illető kövotelések voltak, beigazolni a fönt kifejtettek szerint képes nem volt. A társulat ama levelében, melyben a vádlott által beküldött 1660 koronát nyugtatja, a taxatíve felsorolt összegek között ott szerepel az 1896 november 13-iki 100 frt. és az 1897. december 3-iki 50 frt. Az utóbbi összegnek, mint napidíjnak általa történt felvételét, mint egyetlen esetet vádlott az Ő nyilatkozatában beismeri: a 100 frtot pedig 1896. november 5-én kelt sajátkezű levelében kifejezetten kérte. A beküldött 1660 koronából tehát ezen 300 koronát okvetlenül levonásba kell hozni, mint olyant, mely vádlott bűnösségét feltétlenül bizonyítja. De az 1900. évi 300. kbjkvi. sz. határozat indokolásában Emele panaszán alapulólag 1—15 tétel számok alatt felsorolt összegekből még több olyan van, a melyeket vádlott nem küldött vissza a társulatnak. Ezek a 2 folyó szám 1894. augusztus 18-iki , Eisenbahn Angelegenheit 50 frt. a 3 folyó szám november 20-iki Per Reviczky Unterstützung Post 25 frt és Schreiber 5 frt: a 4 folyó szám 1895. március 7-iki Oberstuhlrichter 30 frt: az 5 folyó szám ápril 9-iki Per Haas Deutch Budapest Oberstuhlrichter Reviczky Waldwegangelegenheit 25 frt: a 6 folyó sz. július 25-iki Bdi Waldwegangelegenheit Pro Oberstuhlrichter Reviczky 25 frt. a 9 folyó sz. 1896. ápril 25-iki Spitalconto Oberstuhlrichter Reviczky 25 és Schreiber 5 frt, vagyis összesen leszámítva az írnoknak (Schreiber !) jutott 5—5 forintokat 180 frt, illletve 360 korona, —tehát az előbb számított 360 koronával együtt öszszesen 669 korona azon összeg, amely vádlottra olyan módon terhelő, hogy azt Emelétól mint neki nem járt napi dij és fuvarköltséget, illetéktelenül felvett és ez által hivatalbeli kötelmeit megsértette. De mindezektől eltekintve, vádlott önmagával jut ellenkezésbe ; a mennyiben a nyilatkozata szerint általánosságban, az Andréka levele folytán kézhez vett 50 frt kivételével az Emele könyveiben előforduló összes tételek kifogásolása után, annak igazolására vállalkozik, hogy ő ezen tételeket felvenni állítólag jogosult lett volna azért, mivel Emelével üzleti összeköttetésben álott. Ha tehát az Emelével való üzleti összeköttetéseinél fogva a pénzoket felvenni jogosult volt s azokat a jelzett módon tényleg felvetteknek be is ismeri, érthetetlen vádlottnak azon eljárása, hogy utólag ezen — általa jogosan felvetteknek mondott — tételeket, postán, annak a társulatnak küldötte meg, amelynek ő mivel sem tartozott. E tényével vádlott önmagával jött ellentétbe s csak azt igazolja, hogy védekezése minden alapot nélkülöző. 3. Emele Antal az 1900. február 23-án foganatosított kihallgatása alkalmával hivatkozott egy közötte ; és Tenschert Rajmund bányafel! ügyelő között lefolyott magánbe| szélgetésre, a melyet később ki| hallgatása alkalmával Tenschert maga is megerősített és amely szerint vádlottnak a Magyar általános i kőszénbánya részvénytársaság évenkint, mintegy 800—1200 forinttal i kénytelen adózni. Emele ezen valjlomása alapján tehát 1900. február 26-án, ápril 13-án és november 22-én Tenschert felügyelő és Feuer Adolf főpénztárnok egyértelműleg azt vallották s e vallomásaikat esküvel is megerősítették, hogy vádlott hivatalos kiszállásai alkal' mával az ő társulatuktól 25—30 frtnyi díjazásban részesült, hogy ugyancsak dij azas mellett magánfelek és a bányatársulat között ki; sajátitási egyezségek létrehozata; Iára vállalkozott, hogy társulatuktól 1898-ik évig 250 frt, később I pedig évi száz frt. újévi ajándékot ! kapott j hogy mint vádlott kiszállásai után nyomban az ő díjazását jmeg nem kapta, ezt azonnal sürI gette ; hogy társulatuk még jogelődétől a Drasche-féle társulattól : vették azt a szokást, hogy Reviczky kiszállásait 1894-ig 30 frt, 1895től pedig 25 frt napidíjjal honorálták. S miután vizsgálóbiztos a társulat pénztárkönyveit 1894. évtől , fogva, engedély mellett betekin; tette, az azokból kiirt és a 300/900 kbjkvi. számű határozatban 1—46 tétel számok alatt részletesen felisorolt összegeknek a Trifailli és a j Magyar általános kűszénbánya rész| vénytársaságoktól bekövatelt nyugták és Cassa Anveisungokkal való egybevetéséből, valamint ezen pénz okmányoknak a vonatkozó s részben feltalált főszolgabírói ügyiratokkal való összeegyeztetéséből, I vagy csupán csak a pénzokmányok és a pénztárkönyvi adatok egybehasonlitásából kitűnt az, hogy vádlott 1894. évtől fogva a következő napidijakat, illetve honoráriumokat vette föl: 1. 1894. febrár 5-én sajátkezűleg Írt s aláirt elismervénye (Munkászavargások) 60 frt — kr 86 t. 2. 1894. augusztus 7-én postán (Oberstuhlrichter Reviczky) iratok hiányoznak 50 frt — „ 88 „ 3. 1895. december 28-án sajátkezüleg aláirt Cassa Anweisungra (Ederle Ferenc balesete) 35 frt — „ 90 „ 4.1894 szeptember 8-án Cassa Anweisung (Gegen Rückzahlung Oberstuhlrichter Reviczky) iratok nincsenek 70 frt — „ 88 „ 5. 1896. február 17-én Cassa Anweisung (Commissionskosten) Reviczky sajátkezű aláírása; iratok nincsenek 30 frt — „ 88 „ 6. 1896. március 19-én sajátkezű aláírásé Cassa Anweisung (Commiss. Grebühr Oberstuhlricht) iratok nincsenek 100 frt. — „ 86 .. 7. 1896. március 19-én sajátkezű aláírásié Cassa Anweisung (Bacsánszky Nándor balesete) 35 frt — „ 91 8. 1896. január 30-án Cassa Anweisung (Collaudirung der Hauser stb.) Iratok nincsenek. 460 frt — „ 88 9. 1896. június 11-én postán (Commiss. Grebühr Ob. Stuhlricht beim Gfrubenunglück) irat nincs 150 frt — „ 88 10. 1896. július 13-án saját k. aláirt Cass Ánw. Comm. Spesen (Sehachtner Tiv. balesete) 30 frt — „ 92 „ 11. 1896. szeptember 21-én saját k. aláirt Cass. Anw. (Intervention (xrundankauf) irat nincs 150 frt — „ 88 ., 12. 1896. de cz ember 19-én saját k. irt és aláirt elismervény (bányászok által talált 100 frt.) irat nincs 25 frt — „ 88 „ 13. 1897. . február 2-án postára adva (Chrzwinetz Sándor balesete. Com. Spesen) 25 frt — „ 93 „ 14. 1897. június 8-án postára adva (Hovár Mátyás balesete s építési engedélyek) Comm. kosten) 146 frt 50 ., 94 „ 15. 1897. augusztus 23-án postára adva (Knebl Ferencz öngyilkossága, Comm. kosten) 30 frt — „ 95 ., 16. 1897. október 30-án Cass. Anw. (Oberstuhlrichter Reviczky Honorar anlasslich Erwerbung des Zabschen Grundes) 75 frt — „ 96 „ 17. 1897.