Esztergom és Vidéke, 1901

1901-02-10 / 12.szám

ESZTERGOM és VIDÉKI AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. MeíLJeleijik Vasárnap és CSÜtÖrtÖkÖn. Felelős a szerkesztésért: Szerkesztőség és kiadóhivatal: _ j, . MUNKÁCSY KÁLMÁN. (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) -ELŐFIZETÉSI ÁRAK : ^67/™ ~~— ~~— _ — ^6 kor — íll Laptialajdonos kiadókért: ^Zéc\\etiyl"tér t 330. SZcilI). Negyedére ^- ^ - ^ 3 kürl - fii! D R- PROKOPP GYULA- Keltőt „. a

a™

k ,«H A szerdai ítélet. Esztegom, február 9. Szerdán déli fél két órakor meghozták azt az ítéletet, melyet a közönség szinte türelmetlenül várt s mig az első hónapokban majdnem teljes bizonyosra vették azt, ami most bekövetkezett, az utóbbi hetekben mindenfelé kolportátt, vagy legalább tovább súgott hirek, a vizsgálatnak a vádlottra nézve nagy szatisfakcióval járó befejezését szuggerálták a közönség lelkébe. Az alispán elfogódva, reszkető szavakkal hirdette ki az Ítéletet. Elfogódott, megindult mindenki, aki meghallotta. Kétségkívül maguk a döntő bírák is, akik szivükkel nem Ítélhettek ; csak úgy, ahogy esküjök parancsolta. Évtizedek óta társadalmunk^ előkelő tagja volt a vádlott, szeretetreméltó egyéni tulajdonságai, jó barátai is voltak, egész családja osztatlan közbecsülésben részesül. A sajnálkozás általános emberi érzése kerítette hatalmába a lelkeket. Azokat is, akik évekkel a felfüggesztés előtt, nemcsak súgták, de hangoztatták, hogy a megyében korrupció van, mindenki ismeri a most elitéltnek mahínációit, csak fölöttes hatósága vak. Hogy pedig az pozitív ténynyel lévén dolga — megtette kötelességét, ma ők a leghangosabb sajnálkozók; a farizeusok. Ezek között vannak, akikma, az ügy végleges cldőlése előtt a bosszúállásra való biztatás narkotikumával iparkodnak elkábítani e vergődő, lesújtott lelket, nem törődve azzal, hogy a bosszú kétélű fegyver. Megkarcolhat valakit, de ugyanakkor megadhatja a súlyos sebtől vérzőnek a kegyelemdöfést. Teljesen független, hozzáférhetlen emberek Ítélkeztek most is, mégis a soha nem alvó nagy Galeotto miatt nagyon is óhajtjuk, mielőbb legyen a fegyelmi bíráskodás olyan, hogy ne legyen kénytelen tisztviselőtárs lelkiismereti kötelességét társával szemben ily módon gyakorolni. Ahogy fájó s kinos volt reájok ma is. , Részletes tudósításunk a szerdai napról itt következik : A tárg/atis komoly, ünnep ilyes han gutatban kezdődött meg. Az összes jelenvoltak sötét ruhut viseltek; a zőlő asztal végén foglalt helyet a vádlott védőjével és annak irodavezetőjével. A terem levegője általában az egész tárgyalás alatt borongós, nehéz maradt, a birák arca egyre komorabbá vált, ahogy szorgalmasan jegyezgettek. A vádlott jelen volt néhány jó barátja csak az (ügyészi vélemény felolvasása után kezdett reményleni enyhébb Ítéletben, amig a dr. Horn-féle védekező irat felolvasása után — kifelé menet — már némelyek felmentést emlegették. Kétségtelenül dr. Horn védő munkája nagyszabású; nemcsak kiváló jogi ügyességgel volt megszerkesztve, de csattanós fordulatokban sem szűkölködött s ; hatásra igen ügyesen volt felépítve. Alapmotívuma volt, hogy a szolgálat• vezető főjegyző legalább is nagyon egyoldalúan, elfogultan járt el s vétett tiszte ellen, amikor szinte minuciózus gonddal csak a terhelő körülményeket kutatta, de védőket, enyhítőket nem. Holott ma, akik az ítéletet perhorreskálják is, elismerik, hogy a vizsgálóbiztos rendkívüli lelkiismeretességgel és pontossággal járt el. A tárgyalás pontban kilenc órakor megkezdődött. A referens főjegyző előtt a zöld asztalon annyi akt&csomó feküdt, mint máskor egy 80—90 tárgyból álló megyei közgyűlésen. Ezenkívül egész halmaza a kőszénbányák, a cementgyár, a tokodi üveggyár üzleti könyveinek. Az elnök a szóbeli védekezésnek tért nem engedett. A vád. Ismeretes, hogy a fegyelmi ügy Emmerle Antal volt gyárigazgatónak abból a feljelentéséből keletkezett, amelyet Reviczky ell«n a belügyminiszternél hivatalos hatalommal való visszaélés eimén emelt, amennyiben — állítása szerint — Emmerle utódja kívánságára az ő üz, leti feljegyzésekre szánt könyveit tőle erőszakkal elvitette. E feljelentésben sejtetve volt, hogy a könyvek megszerzésére a főbírót személyi okok vezették. Igy kerültek Emmerle könyvei a vármegyeházára, ahol Reviczky Győző nevén összesen tizenöt tétel volt elkönyvelve, együtt 2200 korona értékben, mint hivatalos eljárási díj, újévi ajándék, napidíj, előleg stb. Emmerle kihallgattatván, úgy vallott, hogy a gyár ily módon állandóan adózott Reviczkynek s ha felszámított napidijait önként nem adták, kérte azt, mire nézve leveleket mutat be. Ezek kőzött van Andréka Gyula piszkei jegyző levele, amelyben ez Revicky megbízásából kéri őt, hogy a megjelölt összeget (200 korona) küldje el azonnal, egyszersmind tudatja vele, hogy a főbiró legközelebb Budapestre utazik s el fog járni »in deincn Angelegenheiten.« Ugyancsak Emmerle emiitette fel, hogy Tencsert Rajmond, az Első Magyar Általános Kősiénbánya Társulat doroghi felügyelője is panaszkodott neki, hogy Reviczkyt állandóan , pénzzel kell tartaniok. • Ennek következtében folytatódott az ügy s ment ki a főjegyző a bányafelügyelőséghez, ahol Tencsert igazgató és Fayer Adolf pénztáros megerősítették Emmerle állítását azzal, hogy e szokást még a Drasche-féle társulattól vették át. Minden kiszállásért napidijat fizet\ tek 15 frttól feljebb, az eset jellege szerint, újévi ajándékul 1894 ig 500, azután 200 koronát. Különösen építési engedélyekért, amelyek kiadásának a szolj gabirói iktatóban nincs nyoma s a há;rom beiktatott építési engedélynek álszáma van, amennyiben azok az irattári ban tanügyi és katonaügyi iratok. A , legtöbb esetben az engedélyt szóbelileg adta meg. Vannak ily tételek : Remuneracion 100, Gratificacion 70, Confidencielle Auslagen, Commíssionsgebüre. A Gratificacion kölcsön volt, amelyet vissza nem kaptak, az utóbbi címen többször kapott azéit, hogy kisajátítási ügyekben j a feleket reábirta, hogy olcsóbban adják telekrészüket. Igy pl. Zab Jánost kétszer is berendelte magához, itt íöldje négyszögöleért 80-100 fillért igért s azzal ijesztette, mint Zab eskü alatt vallotta, hogy ha abba bele nem megy, kisajátítják s akkor az egész földjeért nem kap anynyit, mint most a darabkáért. Bele is ment s a jelen volt felügyelőtől fel is vett 40 kor. foglalót. . Legtöbbször szerepelnek a balesetek, hol 120, hol 40—70 korona napidíjjal. Ezek többjénél beigazolódott, hogy Re1 viczky a jegyzőkönyvvezetőnek is adott abból 20 koronát. Egy esetben pedig az elkönyvelt Összegben — egy közigazgatási bejárás alkalmával — nemcsak Reviczky, hanem az egész bizottság: főjegyző, tiszti főügyész, jegyzőkönyvvezető résztvettek, de míg ezek összesen 90, addig Reviczky maga 60 kor. napidíjat vett fel s résztvettek a társulat ebédjén. Éz ebéd 120 koronával szerepel, állítólag elfogyott 86 trabucco. napidíj, ebéd szokásos ily bejárásoknál, | ha annak állami s katona tagjai vannak is.) I A legtöbb tétel okmányolva van, j vagy Reviczky sajátkezű elismerésével, póstafeladóvevénynyel, vagy egyszerű pénztári utalványnyal, amelyeket a vádlott el nem ismer. Egy pénztári utalvány 120 koronáról szól, mig a feladó ' vevény csak 60-ról. ! Ezenkívül az igazgató azt vallja, hogy Reviczky évnegyedes bonificaciót is | kapott. Úgy a felügyelő, mint a pénztáros 'vallomására letette az esküt, miután a jegyzőkönyv előbb németre lefordíttatott. I Majd az Esztergom—Szászvári Koszénbányatársulat felügyelőjének : Pauk Rudolfnak és pénztárosának: Ernst Dávidnak kihallgatása következett. Szintén eskü alatt vallották, hogy Reviczky állandóan szedett fel napidíjakat 30 koro' nától kezdve feljebb, néha egyszerre több kiszállásért. Az okmányt, pénztári naplót minden hóban az igazgatósághoz felküldvén, csak az utolsó havit mutathatta fel, mely egy száz koronás tételt tartalmazott Reviczky nyugtájával. Reviczky felfüggesztése megtörténvén, a társulat budapesti igazgatósága sajnálatát fejezte ki a történtek felett, dicsérte Reviczky éber szemét, a lelketlen izgatók távoltartását, kifogástalan viselkedését s azt irta, hogy a doroghi felügyelő német ember lévén, nem értette meg, miról van szó. ! Megjegyzendő, hogy a Panck által aláirt s esküvel megerősített jegyzőkönyv előtte nézetre le lett fordítva s kétszer felolvasva. Panaszt emelt Reviczky ellen a vizsgálat folyamán, Meitner tokodi jegyző is. Azt állítja, a főbiró mindég üldözte. Igy Ehrenwatd Hermán panaszt emelt ellene, amin nagyon megijodt. A kétszeri tárgyalás nagyon heves volt közöttük, a harmadikban Ehernwald visszavonta panaszát, amit Meitner úgy magyaráz, hogy közben járt Reviczkynél s zárt borítékban 200 koronát felejtett asztalán. [ E vallomás szánalmas képet nyújt a jegyző karakteréről, vagy szellemi képességéről s a fegyelmi eljárás meginditása ellene kimondatott. Pénzbeli hiányok, késedelmes beszolgáltatások is fordultak elő. Borostyán Gyuláné 4 koronát küldött be Doroghról. Az utalványszelvény meg volt; pénz nem. Az asszony azt vallja, hogy ezt azért küldte, hogy a főbiró eltávozni készülő leányát tartsa vissza a háznál. A városi tanács visszaküldött 14 korönat7minFbetegsegélyző pénztári túlfizetményt. Ezt 24 óra alatt rendeltetési helyére kellett volna küldeni. Reviczky csak egy végzésben értesítette róla a bányatársulatot. A hivatal-átadásnál magához vett fiókja' ból 123 korona hivatalos pénzt, amelyet csak 14 nap múlva szolgáltatott be. Zigler Ferencné süttei lakos 1895-ben 20, majd 40 koronát küldött posta utján. Tartozott ugyanis ezzel egy szófiai cégnek s az ottani konzul a szolgabiróságot kérte fel behaj.ására. Reviczky azt tudatta a konzullal, hogy az összeg vagyontalanság miatt behajthatlan, s az Összeget, állítólag végrehajtási s árverési költségek cimén visszatartotta, de ily e'járásnak írásbeli nyoma sincs. Kurzveil Bernát tokodi üveggyáros panaszt emelt, hogy Reviczky folyton ingerelte, zaklatta s ezért kénytelen volt pénzbeli követelését — 40—50—60 koronával — kielégíteni. Könyvébe csak egy 200 koronás tétel van bejegyezve, mert Ő ilynemű kiadásait saját zsebéből fizette. Azonkívül Reviczky sok edényt rendelt nála, de nem fizetett. Majd neszmélyi kertje részére kénytelen volt ötven métermázsa üvegsalakot küldeni; ennek métermázsája pedig 50 kor. (Ez nem igaz. Sterk.)