Esztergom és Vidéke, 1901
1901-02-07 / 11.szám
„Orvosi kartell." Esztegom, február 3. Mult számunkban ezen cim alatt közlött cikkünkre orvosi körökből a következő felvilágosítást kaptuk : Tény az, hogy Magyarországban több mint négyezer orvos szövetkezetet alkotott, melynek céljai: taz orvosi rend tekintélye, erkölcsi, anyagi és társadalmi érdekeinek előmozditása és megvédése ; mindannak ápolása és fejlesztése, a mi az orvosi rend szakszerű működését úgy az orvoslás, mint a közegészség terén mennél sikeresebbé és közhasznossa" bá teheti.« Ezen országos szövetkezetnek tagjai a helybeli és megyei orvosok is. Ha ez kartell, akkor a mi orvosaink szintén kartellt képeznek. Rendszerint a kartellek alapja erkölcstelen és a közönség kizsákmányolására törekszik. Az orvosok szövetsége magas erkölcsi nívón áll s azzal, hogy saját erkölcsi és anyagi érdekének megvédését célozza, — nagyban elősegíti a nagyközönség érdekét is, mert nem szorul bővebb magyarázatra, hogy oly orvos, ki anyagi gondokkal küzd, képtelen a korral haladni. Sem Az .Esztergom is Vidéke" tárcája. Régi nóta. Régi nóta, hires nóta cseng fülembe Régi cigány, hires cigány hegedülte Ahány legény, ahány lány volt, mind [dalolta — Bek szép is volt az a régi, hires nóta ! Régi nóta, hires nóta elfeledve; Régi cigány, hires cigány eltemetve, Nincs ki húzza, nincs ki járja — [más a nóta. A világ is más azóta, más aBóta. O'sváth Andor. {Ja egyedül leszek Véled .. Egész napon minden percbe, Az volt nékem az eszembe; Mit is mondok én majd néked, Ha egyedi! leszek véled. Gondolatim rendbe szedtem, Csak a percet vártam, lestem, Hogy azt elmondhassam néked, Ha egyedül leszek véled. tudományilag, sem erkölcsileg nem. Nem fog úgy élhetni hivatásának, mint azt joggal várni lehetne, — és ha társadalmunk valamely rendje megérdemli, hogy tisztelve, becsülve és anyagi gondoktól menten élhessen, úgy az első sorban hazánk orvosi rendé az, — hiszen a közönség legdrágább kincsét bizza reá : életét és egészségét. Es mit mutat a tapasztalat ? Hogy azon rend tagjai, kiknek céljuk elérésére a legtöbb időre van szükségük minden tudományos pálya között s kiknek a tanulás egy nagy vagyonba kerül, — élet-pályájukon, mely annyi önfeláldozást igényel,nagyrészben nem részesülnek oly tekintélyben, oly gondtalan anyagi életben, mint más pályán levők. Hivatalos állásuk a lehető legszerényebb fizetéssel jár, egy irnok fizetése is magasabb. A közönség nagyrésze az orvossal szemben mindig a humanizmust követeli, ő hozzon mindig áldozatokat,, és mig bármely más foglalkozású egyénnél természetes dolog, hogy munkája díját kéri, az orvosnál ez illetlen, — az orvosnak tiszteletdijat küldenek, hol többnyire a S hogy eljött a várt pillanat, Az én ajkam zárva maradt, S nem mondtam semmitsem néked, Hogy egyedül voltam véled. És bár nem mondtam semmitsem, Csak rád néztem szereimessen; Jő szived mégis megértett, Mig egyedül voltam véled. tiszteletből több jut, mint a díjból, sokszor mindkettőből kevés. Az egyik az orvosnak keveset fizet, mert >kis családja* van, — a másik azért, mert »nagy családja* van. Még szomorúbbak a viszonyok a falun, hogy a társadalom páriájának : a .körorvosnak fórintonkint kell kikönyörögni csekély fizetését a falusi bírótól, hol hatóságilag megállapított negyven filléres viziteket kell csinálni a jómódúnál is, a kinek alig jut gyermekei nevelésére valami, kinek munkaképtelenség esetén betevő falatja nincsen, mert az állam, mely előbb államosította az állategészségügyet, ezzel dokumentálva, hogy drágább kincs az állat, mint az ember, nyugdíjról gondoskodik mindenféle tisztviselőnél, csak a körorvosnál nem. Ilyen orvostól azután kivan a hatóság, a közönség humanizmust, önmegtagadást és szolgálatot készséggel minden időben. Csodálni lehet-e, haily viszonyokban Magyarország orvosai szövetkezetet alkottak, de ez nem történt a közönség megkárosítására. Az >Orvosi Kartell* cikk írója különösen kifogásolja azon emberSzékely József. Visszajöttem hozzád! Nagy bűnös vagyok, egy szelid, jóságos tekintetet sem érdemlek tőled . . . és én mégis visszajöttem hozzád. Nem vádollak, nem átkozlak, ha el is taszítasz magadtól, de én mégis visszajöttem hozzád ! . . . Egykor, régen egy bátortalan ifjú megcsókolta ujjaim hegyét és egy nyíló piros rózsát nyújtva nekem, félve, pirulva könyörgött egy szóért, hogy szeretem-e ? Kacagva futottam el tőle és ő azt hitte, hogy szeretem. Pedig megcsaltam ekkor is, mert mást szerettem. Megcsaltam az oltár előtt, megszöktem a házától, mert mást szerettem. Egy kóbor komédiást. Á fejem telve volt ábrándokkal. Szerelmes jeleneteket játszottam vele, az én kisebbik urammal a színpadon, csak azért, hogy engem öleljen, engem csókoljon. Kifestettem az arcomat, tűrtem érette nyomort, szenvedést szives-örömest, mert szerettem . . . Az én becsületes, elhagyott férjemre sohasem gondoltam, eszembe sem jutott a gyásza, szégyene annak, aki engem még most is siratott. De a komédiásnak változó az élete. Ilyen a természete is. Elhidegült tőlem az, akiért mindent eldobtam magamtól, néha napokig haza sem tért. És én még ekkor is szerettem, imádtam őt! Egypárszor visszatért s azután nem jött többé. — Magam mentem utánna, kerestem félőrülten mindenütt s az egész városban. Nem tudtam nyomára akadni. Kimerülten tértem haza. Akkorra már otthon volt. Égy pillanat alatt feledtem mindent, bánatot, nyomort, fájdalmat, szenvedést, odarohantam hozzá, hogy a kezét csókjaimmal borítsam el. Eltaszított s indulatosan kérdezte, hogy miért alkalmatlankodom. Nem tudtam szóhoz jutni. Fuldokolva ugrottam fel s merőn néztem a szemébe. Kiállotta tekintetemet. Jó színész volt. Aztán sarkon fordult és távozni akart. Odaborultam a lábai elé, kértem, könyörögtem, fenyegetődztem ; — rám sem hallgatott. Félrelökött az útjából és nyugodtan lépett ki az ajtón. Utána rohantam, követtem mindenütt, mint az árnyék. Végre bej emlékezet óta fenálló orvosi erkölcsi törvényt, hogy ott hol házij orvos van, más orvos csak akkor | tehet látogatást, ha ez a házi-orvos ; tudtával és beleegyezésével törté1 nik, S ez nagyon helyesen és rend• ben van igy. | Ha valakia magas családja egészjségét egy orvosra bizza, t. i. hogy | az illetőt háziorvosául fogadja, azzal megmutatja, hogy bizalma van hozzá, — a legnagyobb zavarok és kellemetlenségekre adott már okot, ha ily esetben más orvos tanácsa ^kéretik ki, a házi orvos tudta nélkül. A lajkus egy elejtett szót, megjegyzést mindjárt rosszra magyaráz, maga az adagolt szerből hamis következtetéseket von le, melyeknek csak is a beteg és környezete vallja kárát. Ebből látható, hogy ezen orvosi megegyezés is első sorban a közönség érdekében történt, másodsorban a tisztességes verseny sem engedi azt meg. Ezzel azonban nincs az kimondva, hogy a közönség ki van szolgáltatva a házi orvos akaratának, vagy szeszélyének, mert bárkinek szabadságában van bármely orvost hivni, tért egy szállodába és odafordult hozzám a sötét folyosón: — Megértesz-e már ! Tudd meg, hogy meuntalak! Ha pénz kell, adok; menj vissza a férjedhez ! Csak most tértem észre, csak most tudtam, mit tettem és mivé letcem. Eszembe jutott az a bátortalan, de becsületes jó ember, akit megcsaltam, akit olyan nagyon megbántottam. Mire hazaértem, már semmi sem volt szivemben abból a szerelemből, amely a mélységbe sülyesztett. Sirva rakosgattam össze holmijaimat és ekkor hullot ki a könyveim közül az a lepréselt piros rózsa, amit te adtál nekem. Láttalak, amint előttem állsz, félénk, bizonytalan hangon kérdve: — Szeretsz-e? . . . Ártatlan gyermekleány voltam akkor, — most megtört, bűnös asszony, aki vezekelni jött. Nem kérek bocsánatot. Csak azért könyörgök, ne feledj el egészen ... és őrizd te ezt a rózsát, amit az én kezem beszennyezett. Visszajöttem hozzád, taszíts el magadtól, csak bocsáss meg én édes, becsületes, szegény jobbik uram . . . Gamma. ESZTERGOM és VIDÉKE AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. Sflegjeleijik Vasárnap és CSÜtÖrtÖkÖn. Felelős a szerkesztésért: Szerkesztőség és kiadóhivatal: ELŐFIZETÉSI ÁRAK • MUNKÁCSY KÁLMÁN- (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) F(§ é évre V- -Tkw'I fií* La P t«iajdonos kiadókért: Szécl}ei}yi-tér, 330. szánj. Negyedére ^- ffl 3 k£ - £ D R- PROKOPP GYULA- ^^^^
