Esztergom és Vidéke, 1901

1901-02-02 / 10.szám

Népszámlálásunk befejezése. Esztegom, február á. Megejtetett a népszámlálás városunk területén s bár a húsz népszámláló biztos valamennyije a kitűzött határ­időn belül —január i tői TO-ig— nem ké­szülhetett el nagy és felelősségterhes munkájával, lévén az egyes kerületek népessége erősen különböző, mégis f. hó 16-ára az összes adatok összegyűjtettek, ugy hogy Rothnagel Ferenc városi fő­gyegyző, aki az össíes munkálatok ve­zetője volt, tegnap elkészült az egész munkálat terhes és faras/.tó reviziójaval s á hiányok pótlását keresztülvezette, amit más, kisebb városokban is, öten-ha­tan vége/teksigy a legteljesebb elismerésre szolgált reá. Igy a hatalmas ládát be­töltő számlálólapok tegnap már el is küldettek az Országos Statisztikai Hiva­talba. A közönség, amint értesü'ünk, általá­ban bizalommal fogadta a körükben meg­jelenő számláló biztosokat, csak szórvá­nyosan találkoztak oly esetek, amelyek­nél szándékos félrevezetés célzatai lát­szottak, gyakran fordultak elő olyan ese tek, amelyeknél szándékos félrevezetés célzatai látszottak, gyakran fordultak elő a tartózkodás jelei, mert az adóeme­lés réme még előkelőbb körökben is ki sértett, ami azután főleg egyes üzletem­berek körében határozott meggyőződés alakját is felvette. j A számláló biztosok tapintatos felté­pése azonban a legtöbb esetben elosz­latta az aggodalmat és nem egy elhall­gatott, vagy elfeledett lélekkel szaporí­totta a szavazólapok számát. Általában konstatálhatjuk, hogy nép­számláló biztosaink ugy testileg, mint szellemileg, teljesen kifárasztó munkát vé­geztko a rövid 10—12 nap alatt A mun­kaanyagnak lehető pontos feldolgozása csakis úgy vált lehetségessé, hogy kora reggeltől estig munkában állottak s'rótták az adatokat egymásután. Teljes mérték­ben rászolgáltak a nagy közönség s a hatóság elismerésére. Ki kell külön emelnünk a városi tanítói kart, amely a munkából az oroszlánrészt vette ki. A revideált számlálólapok szerint vá­rosunk ezúttal felvett lakossága kerek számban tizenkétezer lélek. A legutóbbi népszámlálás 15747 lélekszámával szem­ben tehát a növekedés 1253. Túlsá­gosan kedvező eredménynek nem nevez­hető, amennyiben az ország városai, az átlagos, tiz százalékos létszámnövek­vést majdnem kivétel nélkül elérték. A népszámlálás részletes, táblázatos kimutatása itt következik : 2«S „• 0 M -t-s 0 _y M 0 összeirt jelenlevők összeirt távollevők 3 •* a is 0 4ís (a lakás­Városrész -tó O _ .üt u M a lakás­vendé­hoz tar­O a *a <D 1—1 N hoz gek, át­összesen tozó egyé­ö tartoaók utazók nek) 1 Belváros 225 5 222 932 13 945 15 II 200 198 926 4 930 4 III 198 2 209 770 5 775 9 IV 190 9 185 781 10 791 17 J- v v •215 13 204 989 7 996 24 VI 235 4 227 968 5 973 1 VII 156 23 155 703 4 707 8 VIII 228 11 238 944 7 951 7 IX X 199 204 803 1 804 — IX X 194 13 200 772 4 776 5 XI 174 3 182 718 2 720 — XII 128 6 125 600 6 606 — XIII Szenttamás 208 36 202 937 7 944 10 XIV 202 — 201 673 3 676 — XV 250 13 271 938 8 946 4 XVI XVII Szt. Györgymező 201 200 10 2 203 211 765 873 6 765 879 9 2 XVIII 142 1 148 599 — 599 4 XIX 183 8 188 816 — 816 — XX Víziváros 241 35 195 1057 17 1074 77 XXI Külhatár 80 120 79 327 — 327 2 XXI Külhatár 4049 314 4047 16891 109 17 000 198 Ri porter. Az ág olyan közel volt, hogy méltó­ságos lustaságukban nem használták ke­zeiket, csak ugy, szájukkal akarták el­érni a zamatos gyümölcsöt; Éva oda­hajolt és ajkait csucsoritotta, Ádám szin­tén és eltátotta száját ... A cseresz­nyeág közel volt, és . . . elvesztették az egyensúlyt . . . Egymás karjaiba estek. Ajkaik is egymásra tapadtak. Csók volt! Édes, tüzes részegítő csók. Csók! . .az első, mely után annyi sok csattant el napjainkig és még most is járja . . . Ádám érezte, milyen édes Éva teste, eddig érzéketlen karjában gyorsan szá­guldott a vér, és magához szorította őt. — Igy volt álmomban is ! — magya­rázta Éva. — Szemei ismét ragyogtak, ajkai remegtek, keble gyorsabban emel­kedett, mikor rágondolt a csókra. ... A nap leesett a szemhatárról, vérvörösen hagyva nagy darabon az ég boltozatját; este volt, a mikor el­pihen minden és szempillantás nem vi­gyázza a cselekedeteket: az első este az első nappal után - . . A csók még ott izsott Éva ajkán s a homályba olyan kísértőn bólingatott egy almát. S meg­történt, hogy Ádám és Éva lelopták az első almát a tudás fájáról. Honti Henrik. FARSANG. Farsangi naptár. Február 2. Ipartestületi bál. Február 3 : A Szentgyörgymezei Olvasókör előadása. Február $ : Katonatiszti estély. Február 9 : A helyőrség altisztjeinek mulatsága. Február 16 : : Katonatiszti estély. Február 16 l A Katolikus Kör házi estélye. Február 17 : A Polgári egyesület estélye. Február 18 : Deák táncpróba. Február 18 i A Kat. Legényegylet'batyubálja. Február 19 : Álarcos jelmezestély a Kaszinóban. A Kaszinó bálja. — Február 19. — Karnevál herceg már néhány év óta nem érzi jól magát városunkban. Az utóbbi években nélkülözzük erősen a lá­togatott, fényes, jól sikerült mulatságo­kat. Ha emlékeinkben ilyenek után kuta­tunk, akkor a Tornaegyesület három éve renderett >Parasztbáljac és azelőtt a 26 ik gyalogezred bálja azok, melyekre mindig élvezettel gondolunk vissza és melyekhez hasonlót mindég várva vá­runk. Az azóta lefolyt sablonszerű mu­latságok — bár egyikén-másikán a han­gulat termomenterje jó magasra felszö kött ugyan — mégis a megszokás, bizo­nyos mértékben egyhangúvá devalválta azokat. Asszonyaink, lányaink nem érzik a mulatságok után azt a régi vágyat, nem találják meg azokon azt a régi gyönyört, nélkülözik utánuk azt a kábultságot, má­mort, mely a jól sikerült mulatságok el­maradhatatlan kísérője szokott lenni. S a féfinem — azokról nem is be­szélek —! ítéljenek a hölgyek maguk. Azok az egykedvű unott arcok, lassú, fáradt, kimért mozdulatok, melyekkel a noblesse obiige — törvényeinek eleget tesznek, eléggé meggyőzően, tanúskodnak arról, hogy ők is vágynak egy más, szórakoz­tatóbb, káprázatosabb mulatság után. Ezen akar segíteni az Esztergomi Kaszinó ifjúsága. Elhatározták, hogy a farsang végén egy álarezosjelmezes bált rendeznek, hogy kibékítsék a haragos Karnevál herczeget, A rendező bizottság élén Büttner Róbert igazgatóval, véd­nökül a Kaszinó köztisztelt elnökét: dr. Földváry Istvánt, lady patronessenek dr. Földváry Istvánné úrasszonyt kéri fel. A rendezők minden lehetőt megtesznek, hogy a mulatság fényesen sikerüljön. Mint halljuk, a tánerend egy rendkívül ízléses meglepetés lészen. Hallatszik, hogy sokan készülnek a mulatságra, mely a Kaszinó fényes be'sejében valóban nem mindennapi, látványul és szórakozá­sul ígérkezik. Lesz confetti, hólapda, s s'.ázfde bo­loodság, mely bizonyosan a késő reggé lig megor/i a derültséget. Hogy a bálon hívatlan vendégek részt ne vehessenek, a rendezőség egy három­tagú hölgybizottságot kér fel, mely előtt minden női maszk leveti álarczát. Á férfi álarezosok más bejáraton juthatnak a termekbe s szintén alá vannak vetve a a demaszkirozás kötelezettségének egy háromtagú férfibizottság előtt. A rendezés szakavatott, kipróbált ke­zekbe van letéve s ez a körülmény maga is nagy biztositéka a sikernek. A kik tehát egy jó estén akarnak részt venni és az élet gondjaitól tizenkét órára teljesen meg akarnak szabadulni, ezt a bált — ha tehetik — el ne mulasszák. Hyppolit. * Az Ipartestület holnapi mulatsága a farsang leglátogatottabb vigalmának igér­! kezik. Egyaránt lesz képviselve ott a lateíner-, a kereskedő, az iparos-osz­tály ; alig fog hiányozni egy notabilitá­sunk is. A rendezőbizottság, ame'y élén Dóczy Ferenc elnökkel, valóban nagy munkásságot fejtett ki, meg is érdemli \ a teljes sikert. | * Piknik. A muzslai intelligencia ma este a Kodítek-házban zártkörű pikniket | rendez. Esztergom, február 1, Száraz virágok. Velünk Európa sírt és jajgatott, Mikor pihenni tért a nagy halott. De most, hogy Angliának gyásza van, A vén Európa néma, hangtalan. A ravatal virági szárazak, Reájuk gyász-könnyek nem hullanak, Lent délen egy kis nemzetet megölnek, Annnak sírjára fogynak el a könyek. B. Január. —1901.1.31. — A fiatal daru meséjét ki ne ismerné ! Nagy hévvel kereste a vezetést, de ereje fogytán teljesen ellankadott. íme, becses Januárunk története. Rettenetes büszkén fogott hozzá, hogy bebizonyítsa, misze­rint ő legtélibb hónap az évben. Lett hi­deg, hullott a hó, nyikotgós lett a gya­logjáró, zúzmarás volt a faág és a sür­gönysodrony, beállott a kis Duna, beál­lott a nagy Duna, irtunk farkas-kalan­dot, részeg tótok megfagyását, szidtuk a szén drágaságát, dideregtünk ét fáz­tunk. Eddig a fiatal daru — január a leg­ifjabb szülötte az évnek — heves veze­tése, Egyszer csak, ugy a hónap közepe táján azt mondja egy öreg szatócs, hogy a fagyos keze már nem fáj, hanem visz­ket ; meglágyul az idő. Én — nevettem rajta, — az ilyen zöldbéka jóslásnak nem h szünk már. Falb ur is okvetetlenkedett, hogy igy, hogy úgy — »Csekélység habbal* — gondoltam magamban. A posta ab­akban is volt valami a hŐemelkédesről, nagy csapadék, meleg szél, meg mi­egymás. >Hisz a kánya a póstaablak­nak«. Nono ! Egyszer csak zsuppsz ! Le­hullott a sebes ifjú daru, meleg lett és a Tornakert je'entette, hogy ujabb je­lentésig korcsolyázni nem lehet a pá­lyán. >Ez már más, — mondám; ez már hiteles meteorológiai jelentés.* És richtig ! Azóta nem jött más jelentés ; ellenben jött olvadás, utána eső és pe­dig záporeső hu lt a magas egekből. Azután napfény. Rá megint -szélvihar, mely letépíe a vár árbockakasát és a postapalota bádogtetejét; sőt ha hihe­tek az asszonyi előadásnak, egy vén lumpot a nyílt utca során feldöntött, hogy ugy kellett életre hozni és lábra állítani. Hát"ha a viszketős szatócskéz, Falb ténsur, meg a póstaablak ilyen vi­lágosan beszéltek volna, akkor hittem volna nekik, de ők csak nagy általá­nosságban jeeték a bekövetkezendőket. Az utóbbi napokban meg egész ta­vaszi enyheség honol a világon. Már korzóznak a fázékony emberek is. A korcsolyák sutba kerülnek. (Én a ma­gamét ócska vas gyanánt eladtam egy handlénak). A tavaszi felöltőmet ma ala­posan megvizsgáltam, hátha a jövő hé­ten szükség lesz rá ! Egy szóval: hónak nyoma sincs. A szén- és fakereskedők dühöngenek, A szegény emberek mosolyognak. A kis dunai jégmesterek talán mére­getik az uszoda alkatrészeit, hogy hol kell javítgatni ; a szigeti kertekben a leibverklisek szerződtetése került sző­nyegre a családi tanácsban. Farkasko­máék vissza vonultak a felvidékre, Ja­nóékhoz. Az öreg szatócs fagyos keze még mindég viszket s én kezdek hinni a pós­taablak jóslásának is, Soha ilyen áprilisos januárt! Fogadni mérnék (ne legyen jóslás !) hogy április­ban fogunk megfagyni. Január, Január, te szépen indult nagy­reményű aranyifjú, de csúnya a halálod ! Lehetetlen, hogy a föld tengelye el nem billent egy pár fokot. ' Vagy a bálok hő levegője, a sóhajok, a szemek tüze, a szivek heve kiszaba­dulván a báltermekből, az olvasztotta fel a havat, jeget ?! No no, hölgyeim, hátha Önök juttaták kora sirba te'ünket, az aranyifjút f —dros. Az előttem szóló krónikás kigúnyolta január életét. De mire kézirata beérke­zett szerkesztőségünkbe, akkora valami változás történt. Nem tűrhette a nemtője a hónapnak, hogy halála csúnya legyen. Legyen szép a halála, — monda és megrázta nagy fehér szárnyát, mely­ről a selymes, puha pihék kezdtek hul­Iongani, szállani és egyszerre lett szép fehér szemfedője a halálra váltnak. Ez­zel ki kellett egészítenie a krónikát X-nek. — Személyi hír. Véghelyi Ödön vár­megyei főszámvevő betegségéből felé­pült s hivatalát újból elfoglalta. — Az Oltáregyesület nyilvános isten­tiszteletét folyó hó io-én tartja a vizivá­rosi zárda templomában. Előtte való na­pon délután 5 órakor litánia van, mely alatt a hivek meggyónhatnak. Az imá­dási napon pedig fél 7, 8, 9 és 10 óra­kor mise. délután 5 órakor egyházi be­széd és litánia. — Rimely püsnök válasza. Rtmely Ká­roly püspök szülővárosa névnapi üdvöz­letére Garam Szent-Keresztről a követ­kező szívélyes választ küldötte: A távíró-vonalat megszakiták a fer-

Next

/
Thumbnails
Contents