Esztergom és Vidéke, 1901

1901-02-02 / 10.szám

Népszámlálásunk befejezése. Esztegom, február á. Megejtetett a népszámlálás városunk területén s bár a húsz népszámláló biztos valamennyije a kitűzött határidőn belül —január i tői TO-ig— nem készülhetett el nagy és felelősségterhes munkájával, lévén az egyes kerületek népessége erősen különböző, mégis f. hó 16-ára az összes adatok összegyűjtettek, ugy hogy Rothnagel Ferenc városi főgyegyző, aki az össíes munkálatok vezetője volt, tegnap elkészült az egész munkálat terhes és faras/.tó reviziójaval s á hiányok pótlását keresztülvezette, amit más, kisebb városokban is, öten-hatan vége/teksigy a legteljesebb elismerésre szolgált reá. Igy a hatalmas ládát betöltő számlálólapok tegnap már el is küldettek az Országos Statisztikai Hivatalba. A közönség, amint értesü'ünk, általában bizalommal fogadta a körükben megjelenő számláló biztosokat, csak szórványosan találkoztak oly esetek, amelyeknél szándékos félrevezetés célzatai látszottak, gyakran fordultak elő olyan ese tek, amelyeknél szándékos félrevezetés célzatai látszottak, gyakran fordultak elő a tartózkodás jelei, mert az adóemelés réme még előkelőbb körökben is ki sértett, ami azután főleg egyes üzletemberek körében határozott meggyőződés alakját is felvette. j A számláló biztosok tapintatos feltépése azonban a legtöbb esetben eloszlatta az aggodalmat és nem egy elhallgatott, vagy elfeledett lélekkel szaporította a szavazólapok számát. Általában konstatálhatjuk, hogy népszámláló biztosaink ugy testileg, mint szellemileg, teljesen kifárasztó munkát végeztko a rövid 10—12 nap alatt A munkaanyagnak lehető pontos feldolgozása csakis úgy vált lehetségessé, hogy kora reggeltől estig munkában állottak s'rótták az adatokat egymásután. Teljes mértékben rászolgáltak a nagy közönség s a hatóság elismerésére. Ki kell külön emelnünk a városi tanítói kart, amely a munkából az oroszlánrészt vette ki. A revideált számlálólapok szerint városunk ezúttal felvett lakossága kerek számban tizenkétezer lélek. A legutóbbi népszámlálás 15747 lélekszámával szemben tehát a növekedés 1253. Túlságosan kedvező eredménynek nem nevezhető, amennyiben az ország városai, az átlagos, tiz százalékos létszámnövekvést majdnem kivétel nélkül elérték. A népszámlálás részletes, táblázatos kimutatása itt következik : 2«S „• 0 M -t-s 0 _y M 0 összeirt jelenlevők összeirt távollevők 3 •* a is 0 4ís (a lakásVárosrész -tó O _ .üt u M a lakásvendéhoz tarO a *a <D 1—1 N hoz gek, átösszesen tozó egyéö tartoaók utazók nek) 1 Belváros 225 5 222 932 13 945 15 II 200 198 926 4 930 4 III 198 2 209 770 5 775 9 IV 190 9 185 781 10 791 17 J- v v •215 13 204 989 7 996 24 VI 235 4 227 968 5 973 1 VII 156 23 155 703 4 707 8 VIII 228 11 238 944 7 951 7 IX X 199 204 803 1 804 — IX X 194 13 200 772 4 776 5 XI 174 3 182 718 2 720 — XII 128 6 125 600 6 606 — XIII Szenttamás 208 36 202 937 7 944 10 XIV 202 — 201 673 3 676 — XV 250 13 271 938 8 946 4 XVI XVII Szt. Györgymező 201 200 10 2 203 211 765 873 6 765 879 9 2 XVIII 142 1 148 599 — 599 4 XIX 183 8 188 816 — 816 — XX Víziváros 241 35 195 1057 17 1074 77 XXI Külhatár 80 120 79 327 — 327 2 XXI Külhatár 4049 314 4047 16891 109 17 000 198 Ri porter. Az ág olyan közel volt, hogy méltóságos lustaságukban nem használták kezeiket, csak ugy, szájukkal akarták elérni a zamatos gyümölcsöt; Éva odahajolt és ajkait csucsoritotta, Ádám szintén és eltátotta száját ... A cseresznyeág közel volt, és . . . elvesztették az egyensúlyt . . . Egymás karjaiba estek. Ajkaik is egymásra tapadtak. Csók volt! Édes, tüzes részegítő csók. Csók! . .az első, mely után annyi sok csattant el napjainkig és még most is járja . . . Ádám érezte, milyen édes Éva teste, eddig érzéketlen karjában gyorsan száguldott a vér, és magához szorította őt. — Igy volt álmomban is ! — magyarázta Éva. — Szemei ismét ragyogtak, ajkai remegtek, keble gyorsabban emelkedett, mikor rágondolt a csókra. ... A nap leesett a szemhatárról, vérvörösen hagyva nagy darabon az ég boltozatját; este volt, a mikor elpihen minden és szempillantás nem vigyázza a cselekedeteket: az első este az első nappal után - . . A csók még ott izsott Éva ajkán s a homályba olyan kísértőn bólingatott egy almát. S megtörtént, hogy Ádám és Éva lelopták az első almát a tudás fájáról. Honti Henrik. FARSANG. Farsangi naptár. Február 2. Ipartestületi bál. Február 3 : A Szentgyörgymezei Olvasókör előadása. Február $ : Katonatiszti estély. Február 9 : A helyőrség altisztjeinek mulatsága. Február 16 : : Katonatiszti estély. Február 16 l A Katolikus Kör házi estélye. Február 17 : A Polgári egyesület estélye. Február 18 : Deák táncpróba. Február 18 i A Kat. Legényegylet'batyubálja. Február 19 : Álarcos jelmezestély a Kaszinóban. A Kaszinó bálja. — Február 19. — Karnevál herceg már néhány év óta nem érzi jól magát városunkban. Az utóbbi években nélkülözzük erősen a látogatott, fényes, jól sikerült mulatságokat. Ha emlékeinkben ilyenek után kutatunk, akkor a Tornaegyesület három éve renderett >Parasztbáljac és azelőtt a 26 ik gyalogezred bálja azok, melyekre mindig élvezettel gondolunk vissza és melyekhez hasonlót mindég várva várunk. Az azóta lefolyt sablonszerű mulatságok — bár egyikén-másikán a hangulat termomenterje jó magasra felszö kött ugyan — mégis a megszokás, bizonyos mértékben egyhangúvá devalválta azokat. Asszonyaink, lányaink nem érzik a mulatságok után azt a régi vágyat, nem találják meg azokon azt a régi gyönyört, nélkülözik utánuk azt a kábultságot, mámort, mely a jól sikerült mulatságok elmaradhatatlan kísérője szokott lenni. S a féfinem — azokról nem is beszélek —! ítéljenek a hölgyek maguk. Azok az egykedvű unott arcok, lassú, fáradt, kimért mozdulatok, melyekkel a noblesse obiige — törvényeinek eleget tesznek, eléggé meggyőzően, tanúskodnak arról, hogy ők is vágynak egy más, szórakoztatóbb, káprázatosabb mulatság után. Ezen akar segíteni az Esztergomi Kaszinó ifjúsága. Elhatározták, hogy a farsang végén egy álarezosjelmezes bált rendeznek, hogy kibékítsék a haragos Karnevál herczeget, A rendező bizottság élén Büttner Róbert igazgatóval, védnökül a Kaszinó köztisztelt elnökét: dr. Földváry Istvánt, lady patronessenek dr. Földváry Istvánné úrasszonyt kéri fel. A rendezők minden lehetőt megtesznek, hogy a mulatság fényesen sikerüljön. Mint halljuk, a tánerend egy rendkívül ízléses meglepetés lészen. Hallatszik, hogy sokan készülnek a mulatságra, mely a Kaszinó fényes be'sejében valóban nem mindennapi, látványul és szórakozásul ígérkezik. Lesz confetti, hólapda, s s'.ázfde boloodság, mely bizonyosan a késő reggé lig megor/i a derültséget. Hogy a bálon hívatlan vendégek részt ne vehessenek, a rendezőség egy háromtagú hölgybizottságot kér fel, mely előtt minden női maszk leveti álarczát. Á férfi álarezosok más bejáraton juthatnak a termekbe s szintén alá vannak vetve a a demaszkirozás kötelezettségének egy háromtagú férfibizottság előtt. A rendezés szakavatott, kipróbált kezekbe van letéve s ez a körülmény maga is nagy biztositéka a sikernek. A kik tehát egy jó estén akarnak részt venni és az élet gondjaitól tizenkét órára teljesen meg akarnak szabadulni, ezt a bált — ha tehetik — el ne mulasszák. Hyppolit. * Az Ipartestület holnapi mulatsága a farsang leglátogatottabb vigalmának igér! kezik. Egyaránt lesz képviselve ott a lateíner-, a kereskedő, az iparos-osztály ; alig fog hiányozni egy notabilitásunk is. A rendezőbizottság, ame'y élén Dóczy Ferenc elnökkel, valóban nagy munkásságot fejtett ki, meg is érdemli \ a teljes sikert. | * Piknik. A muzslai intelligencia ma este a Kodítek-házban zártkörű pikniket | rendez. Esztergom, február 1, Száraz virágok. Velünk Európa sírt és jajgatott, Mikor pihenni tért a nagy halott. De most, hogy Angliának gyásza van, A vén Európa néma, hangtalan. A ravatal virági szárazak, Reájuk gyász-könnyek nem hullanak, Lent délen egy kis nemzetet megölnek, Annnak sírjára fogynak el a könyek. B. Január. —1901.1.31. — A fiatal daru meséjét ki ne ismerné ! Nagy hévvel kereste a vezetést, de ereje fogytán teljesen ellankadott. íme, becses Januárunk története. Rettenetes büszkén fogott hozzá, hogy bebizonyítsa, miszerint ő legtélibb hónap az évben. Lett hideg, hullott a hó, nyikotgós lett a gyalogjáró, zúzmarás volt a faág és a sürgönysodrony, beállott a kis Duna, beállott a nagy Duna, irtunk farkas-kalandot, részeg tótok megfagyását, szidtuk a szén drágaságát, dideregtünk ét fáztunk. Eddig a fiatal daru — január a legifjabb szülötte az évnek — heves vezetése, Egyszer csak, ugy a hónap közepe táján azt mondja egy öreg szatócs, hogy a fagyos keze már nem fáj, hanem viszket ; meglágyul az idő. Én — nevettem rajta, — az ilyen zöldbéka jóslásnak nem h szünk már. Falb ur is okvetetlenkedett, hogy igy, hogy úgy — »Csekélység habbal* — gondoltam magamban. A posta abakban is volt valami a hŐemelkédesről, nagy csapadék, meleg szél, meg miegymás. >Hisz a kánya a póstaablaknak«. Nono ! Egyszer csak zsuppsz ! Lehullott a sebes ifjú daru, meleg lett és a Tornakert je'entette, hogy ujabb jelentésig korcsolyázni nem lehet a pályán. >Ez már más, — mondám; ez már hiteles meteorológiai jelentés.* És richtig ! Azóta nem jött más jelentés ; ellenben jött olvadás, utána eső és pedig záporeső hu lt a magas egekből. Azután napfény. Rá megint -szélvihar, mely letépíe a vár árbockakasát és a postapalota bádogtetejét; sőt ha hihetek az asszonyi előadásnak, egy vén lumpot a nyílt utca során feldöntött, hogy ugy kellett életre hozni és lábra állítani. Hát"ha a viszketős szatócskéz, Falb ténsur, meg a póstaablak ilyen világosan beszéltek volna, akkor hittem volna nekik, de ők csak nagy általánosságban jeeték a bekövetkezendőket. Az utóbbi napokban meg egész tavaszi enyheség honol a világon. Már korzóznak a fázékony emberek is. A korcsolyák sutba kerülnek. (Én a magamét ócska vas gyanánt eladtam egy handlénak). A tavaszi felöltőmet ma alaposan megvizsgáltam, hátha a jövő héten szükség lesz rá ! Egy szóval: hónak nyoma sincs. A szén- és fakereskedők dühöngenek, A szegény emberek mosolyognak. A kis dunai jégmesterek talán méregetik az uszoda alkatrészeit, hogy hol kell javítgatni ; a szigeti kertekben a leibverklisek szerződtetése került szőnyegre a családi tanácsban. Farkaskomáék vissza vonultak a felvidékre, Janóékhoz. Az öreg szatócs fagyos keze még mindég viszket s én kezdek hinni a póstaablak jóslásának is, Soha ilyen áprilisos januárt! Fogadni mérnék (ne legyen jóslás !) hogy áprilisban fogunk megfagyni. Január, Január, te szépen indult nagyreményű aranyifjú, de csúnya a halálod ! Lehetetlen, hogy a föld tengelye el nem billent egy pár fokot. ' Vagy a bálok hő levegője, a sóhajok, a szemek tüze, a szivek heve kiszabadulván a báltermekből, az olvasztotta fel a havat, jeget ?! No no, hölgyeim, hátha Önök juttaták kora sirba te'ünket, az aranyifjút f —dros. Az előttem szóló krónikás kigúnyolta január életét. De mire kézirata beérkezett szerkesztőségünkbe, akkora valami változás történt. Nem tűrhette a nemtője a hónapnak, hogy halála csúnya legyen. Legyen szép a halála, — monda és megrázta nagy fehér szárnyát, melyről a selymes, puha pihék kezdtek hulIongani, szállani és egyszerre lett szép fehér szemfedője a halálra váltnak. Ezzel ki kellett egészítenie a krónikát X-nek. — Személyi hír. Véghelyi Ödön vármegyei főszámvevő betegségéből felépült s hivatalát újból elfoglalta. — Az Oltáregyesület nyilvános istentiszteletét folyó hó io-én tartja a vizivárosi zárda templomában. Előtte való napon délután 5 órakor litánia van, mely alatt a hivek meggyónhatnak. Az imádási napon pedig fél 7, 8, 9 és 10 órakor mise. délután 5 órakor egyházi beszéd és litánia. — Rimely püsnök válasza. Rtmely Károly püspök szülővárosa névnapi üdvözletére Garam Szent-Keresztről a következő szívélyes választ küldötte: A távíró-vonalat megszakiták a fer-