Esztergom és Vidéke, 1901

1901-02-02 / 10.szám

getegek, azért itt köszönöm meg szi vemből szülővárosom és nagyérdemű I polgármesterének szíves kivánatait, i maradván tiszte'őjük 1 Rimely Károly 1 püspök. 1 — Estély. Nagyszabású estélyt adott 1 egnap Vimfner Imre polgármester. Tár- 1 ;as életünk előkelőségei találkoztak nála. '< Dtt voltak: Andrássy János és csa 1 adja, dr. Fehér Gyula, dr. Földváry stván és neje, Hollósy Rupert, Kollár károly, Pongrácz Zsigmond, Paikovics ; zászló, Schedl Arnu'f és özv. Zubcsek Stihályné. — Eltávozás. Barta Tivadar gyógy­szerész, városi képviselő, ma veszi át a?, itlala megvett erzsébetfalvai gyógyszer- • árt s igy e héten végleg eltávozik kö­ünkből. Rokonszenves, tisztelt tagja volt j ] ársadalmunkdak ; távozását őszinie saj-!| iálkozás;<l vesszük. — Rózsaszínű rovat. Kósik Ferencz, Pfalcz Jó/sef építési irodájának vezetője, 1 páros ifjúságunk tehetséges tagja, febr. i 2-án jegyezi el Einczinger György te-' intélyes pó'gártársunk szép és mővelt,' ;eányát Lujzikát. — Áthelyezés. Gallusz Aladár, a 76 ik gyalogezred főhadnagya, Dalmáciába, Buduába helyeztetett át. — A Gazdasági Egyesület választ­mánya tegnap hosszabb ülést tartott. A vá'asztandó elnök és ale'nökök szemé­lyére megállapodás nem történt; a litkári állásra pályázatot hirdetnek, amint; hirdetési rovatunk is mutatja. A köz-' gyűlés márciusban lesz. — A Szent Vincze Egylet működése. Szerény, egyszerű kis füzetet vettünk, atlapozása azonban igaz örömmel töltött el. Schreiber Aladár káplán, mint a hely­beli Paulai szt. Vince egyesület titkára bocsátotta közzé s az egyesület múlt évi nűködéséről számol benne. Ez az ál­dásos egyesület immár kilenczedik éve működik egészen csendben, zajtalanul a jótékonyság terén s hogy nem hiányoz­nak jótevői, mutarja, hogy az elmúlt év­ben is 4650 kilogram kenyeret 1842 kgr. lisztet, 93 kgr. darát, Z79 X U k gr. liszt, 416Y4 kgr. zsirt 46 méter tűzifát s 18 métermázsa szenet osztatott ki szűköl­ködő pártfogoltjai között s bár a kiadása 2695 kor. 56 fillért tett ki, mégis 125 kor. 46 fill. pénztári maradványa volt. Az egyesület elnöke: dr. Csernoch János, alelnöke Mattyasóvszky Lajos, titkára és pénztárosa Schreiber Aladár, ruhatárnoka dr. Prohászka Ottokár. Működő tagjai, akik személyesen keresik fel a segélyre szorulókat, tizenyolczan vannak. A tar­talmas titkári jelentésből vesszük a kö­vetkező részt: >Egyesületünk főtámoga­tója volt páduai sz. Antal, kinek az Esztergom szab. kir. városi plébánia templomban és a szentgyörgymezei árva­ház kápolnájában felállított szobrai előtti perselyekbe firették le hálából tartozá­sukat az ő tisztelői, akik kérésük meg­hallgatását neki köszönhetek. Ezen ösz­szegből, a mely 1050 korona 2 fillért tett ki (ebben mult évről 129 korona 8p fillér), kizárólag céljának megfelelőleg a •szegények kényeiét cim alatt 1022 ko­korona 90 fill. fordíttatott 4650 kilogr. kenyérre. Gondozott egyesületünk 152 házi szegényt, rendkívüli segélyben része­sített körülbelül 100 egyént, kiknek élelmi czikket természetben, lakbérre, lábbélire, ruházatra segélyt, tűzifát, kő­szenet és egyéb támogatásokat nyújtott. A rendes heti konferenciakon szokásos olvasmánya Galurának > Szent Vincze élete* volt. Egyesületünk jótevői között első sorban O császári és Kir. Fenségét, József főherceg urat emlitem, a ki egye­sületünket 200 korona segélyben része­hitette. O Eminenciája, Vaszary Kolos bibornok hercegprímás kegyelmes főpász­torunk pedig 100 koronát adományozott karácsonykor az egyesületnek, ő méltósá­ga Boltizár József püspök, áll. érseki hely­| nök úr püspöki jubileuma alkalmából 200 koronával örvendeztette meg egye­sületünket . Örömmel emlitem továbbá a méltóságos Főkáptalan azon nemes cselekedetét, hogy a „Simor* szegény­alapitvány kamataiból 600 koronát volt kegyes az egylet rendelkezésére bocsá­tani. Nem mulaszthatjuk el leróni tarto­zásunkat a Kat. Kör iránt sem, a mely nek helyiségében egyletünk otthont nyert, legőszintébb köszönetünket fejezvén ki szives vendégszeretetéért. < A derék egye­sületnek ez évben is minél több jótevőt kívánunk. —- Esztergommegye írásban és kép­ben. Annak idején, megemlékeztünk róla, hogy egy időszaki folyóirat szer­kesztője jár városunkban, aki az ország vármegyéinek képes monográfiáit adja lapjában. Volt is nála egy ilyen füzet mutatóban s a füzeiben tényleg ott lát­tuk Kclosmegye főbb notabilitásainak arcképét. A szöveget nem élvezhettük, mert a szerkesztőnek csak egy füzetje volt s azzal házalt. Aki bele akart ke rülni a füzetbe, annak csak egy fényké­pet kellett adnia s tizenkét koronát, fél­évi előfizetési dij fejében. Bizonyos fokú bizalmatlanság nem hiányzott a némeíes beszédű, szőke úr iránt, a mutatvány-fü-. zet azonban s talán kissé az ember 1 hiúság is mégis szerzett annyi előfizetőt, képet és életrajzot, hogy a vállalkozó kiadhatta az esztergomi füzetet. Megje­lent. Biz' az vásári munka s kétségte­len eláru'ja, hogy a szerkesztő csak a tizenkét koronára pályázott. A szöveg' stílusa még egy kis gimnazistának s'.egyénére válnék; legalább a vármegye leírását vette volna jól át a Pallas­Lex'tkonból. A képreprodukciók a leg­primitívebbed közül valók s elhelyezésük­ben semmi rendszer. Az üzlet azonban sikerült. Akik pedig meg vannak örö- j kitve, kissé szégyenlik magukat, (pedig el­végre mindnyájunkat érhet baleset) nem j nagyon várják a következő füzetet, pl. Krassó-Szörény megye notabilitásait s a jövőben óvatosabbak lesznek. — A Szentháromság-szobor kerítése. A szép Szentharomság-szobor körül el­készült már a védő sodrony kerítés. Nem sok jót mondhatunk róla. Mindenekelőtt, hogy céljának megfeleljen, magasabbra kellett és lehetett volna is venni, anél­kül, hogy a szobor szemlélésében za­varta volna a nézőt. Másrészt nagyon közel van a szoborhoz, ami pázsitlera­kást, parkírozást lehetetlenné teszi. De megnyugtatásul közölhetjük, hogy ez a bekerítés csak ideiglenes. Tavaszra el­készül a bővített kiadás, mely után a jelenlegit eltávolítják. Ez a végleges ke­rítés a faszegély mentén fog készülni s igy a parkírozást nem zavarja. — Az ismétlő leányiskola. Ismét róla szól az ének: jönnek a panaszok egy­másután szerkesztőségünkbe, hogy mi minden történik az ismétlő leinyiskolá­ban. Horrendum dictu : megesett, hogy egy növendék rakoncátlanul viselkedett s azért az egész osztályt egy órával to­vább tartották vissza, a mi miatt a házi asszony, jobb keze, mindene ndkü', oda­haza halálra fárasztotta magát. Történt pedig ez vasárnap, amikor a földmives hölgyecskék, a mig ismétlő iskola nem volt, nem épen a kemencét bújták, hanem az utczán vincároztak és tetsze'egtek. Történt pedig azért, mert tényleg egy tanuló követett el el a legnagyobb mer­tékben megrovandó stiklit, a többiek azonban azonosították magukat vele s nem akarták megnevezni. Nagyon helyes, hogy ültek. Emlékezünk még a ta­valyi utálatos botrányra, amelyet egy szülő követett el, s aminek következ­ményeképen a szent Anna zárda tiszte­lendő nővérei az idén már nem is vál­lalkoztak az iskola ellátására. Igy került az három városi tanítónő kezébe, akik minden díjazás nélkül végzik ezt a leg­terhesebb s legtöbb bosszúsággal járó fel­adatot, feláldozván egyetlen szabad nap jukat: a vasárnapot. S mi a köszönet ? Örökös panasz, bosszantás, szinte in­zultálás. Valóban csodáljuk a földmives szüléket. Maguk tudják, hogy serdülő fiaik nagy része rossz útra téved, mi­előtt a legénykort elérné, civakodó, pök­hendi, ezért létesítették a Polgári Olvasó­kör reformját, kisasszonykáikra azonban nem szabad rászóllani. Dehogy vinnének írószert magukkal, az derogál nekik, dehogy akarnak leülni az iskolában ; ösz­szegyürődik az ezerráncú szoknya, ellen­benolvasták a >Friss Ujságc-ban a Kozma­esetet, hát amikör rendre inti őket a tanítónő, megrizsáliák aderekukat s hety­kén odavágjak : — Hát ütsön meg ! Bizony meglegyinteném Önt, oh Gyöngy­virágszál ! Es bizony megemlegetné azt a hetzet is, ha köhög, órákig egyre, mig a tanítónő az olvasmányt felolvassa, azután pedig egyszerre megszűnik a hu­rutja. Ezekre a hölgyekre nagyon reáfér az iskola, a fegyelem, a szülők pedig nem hogy panaszkodhat­nak, de minden nap kezet csókolhatná­nak az áldozatkész tanítónőknek. Az ő működésük révén reményelhetjük, hogy smét visszatér az az idő, amikor az sztergomi parasztleányok ugyan nem bár­ony-, hanem szamárszőr szoknyát visellek, le tisztesség'udóan, illedelmesen viselked­ek mindenütt s nem volt minden házi­isszonynak réme a feleselő, arrogáns :sztergomi cseléd. Ezeket tartottuk szükségesnek elmon­lani a nálunk tett panaszokra. — Katonai megtérítés. A kormány :özölte a törvényhatósággal, hogy a :atonai átvonulások alkalmával a vár­negye területén, az altisztektől lefelé, így beszállásolt ember egy étkezéséért \2 fillért fizetnek. Az idei hadgyakor­atok alatt a határokban okozott kárt eljes összegében téritik meg. — Baleset. Komoly baleset ért szer Ián egy zsámbéki fuvarost. Követ szál­itott Sinka Ferenc építőmesternek. A rámnál szekere nagyot zökkent s ő le mkott róla. A kerekek alá került, ame yek lábát törték. A kórházba szálli­; nták. — Fasina-nóta. Egy helyi lap erős ámadást inté-zett legutóbbi számában a niatt, hogy a tanács az 1897-ik évből elmaradt 960 méter fasina értékét lei­-atta, mert az elrothadt. Tényleg elrot­ladt, de azért senkit akasztófára ki­bánni nem lehet. A fasina tudvalevőleg a legalja a fatermésnek, melyet tulaj­donképen csak útjavításra, gátkötésre használnak s a tisztítás nyomán nyerik [897-ben a fát senki sem kereste, még s hasábfát sem, annál kevésbbé a íasináná értékesebb sügét, melyen csak sok után járással tudtak túladni, ennek az erdő bői való kiszállítása törvényileg időhö; lévén kötve, amig a fasina maradna ott. Beszállítása a Szilvarétről többi került volna értékénél s ez évben ; szőlőutakhoz sem volt szükséges. A sze gényeknek ingyen sem kellett ; ha szed nek, visznek fát: rőzsét visznek, köze lebbről, bár fel volt ajánlva nekik, hogi vihetnek a fasina-készletből. Ami a fa sina értéke volt, (vágatása kerül 100 vételára legjobb esetben 120 fillér) meg térül a trágyázás által, mely általa lé tesült. Általában a mészégetés megszü nése óta senki sem keresi a fasinát. Te hát inkább keressünk igazságot, mint szen zációt. — Nem mese a farkas. Az idei téléi valóban nem nevezhető a mindég meg jelenő, de soha el nem fogható szélhá mos fiumei cápa kollégájának. Az or szág minden részéről érkeznek hitele tudósítások garázdálkodásáról. Mos jött a szomszédból is. Sirva jött haz; tegnap Vörösvárról Szűcs Istvánné, ak férjével, aki vincelláriatnláí- XTÁCT^^H- \T4 rosunkba költözött, amig az ura tavasz­szal uj áll. sát elfoglalja. Szűcs pár nap­pal ezelőtt gyalogosan indult Budapestre s azóta nyoma veszett. Tegnapelőtt Vö­rösvár határában véres ruhafoszlányokra, emberi csontokra akadtak. A kabátzseb­ben levő okmányok pedig Szűcs István névre szóltak. Az asszony elment Vörösvárra s a ruhaneműben férje tu­lajdonára ismert. Kétségtelen, hogy far­kasok tépték szét. Pályázati hirdetmény Az Esztergom-Vidéki Gazdasági Egye­sület határozata szerint egy, 800 korona évi fizetéssel járó titkári állás lesz leg­közelebb betöltendő, oly módon, misze­rint a megválasztott hivatalnok egy próba évre lesz alkalmazva, a melytől a további időre való megerősítése is függ. Pályázni kívánók kéretnek ajánlata­ikat s zakképzettségekről szóló bizo­nyítványaik másolataival: posta útján és ajánlott levélben a fönt nevezett egyesület elnökségéhez f. é. február 28-ikig beküldeni. Árverési hirdetmény. Alulirott, mint a pilis maróthi volt úr­béres gazdák és zsellérek képviselője — megbízás alapján közhírré teszi, hogy az ugy nevezett, »kőalattif (a Dunapart mentén fekvő) két megnyitott és müve­lés alatt álló — esetleg még nyitható kőbányák 1901. évi február hó 19-én d. e. 10 Órakor 6 évre nyilvános szóbeli árverésen, esetleg; a gazdasági tanács kívánságához képest, zárt írásbeli ver­seny tárgyaláson haszonbérbe fognak adatni. A bérlet kezdetét veszi 1901. évi ju'ius hó 1 ső napján. Kikiáltási ára 1200 korona, ennek i0°/ 0 bánatpénz cimén le­teendő. Biztosíték cimén bérlő egy évi bérösszeget készpénzben, esetleg érték­papírban, vagy takarékpénztári betét­könyvben tartozik a gazdasági pénztár­nál letéteményezni s ezt csak a bérlet lejártával fogja visszakapni; ugy tartozik a bér oss eget (7 2 ) félévenként előre pontosan befizetni. Az ajánlattevők között a gazdasági tanácsnok jogában fog állni választani. Az árverési feltételek Pilis-Maróthon a jegyzői irodában a hivatalos órák alatt megtekinthetők. Pilis-Maróth, 1901. évi január 25-én. Fischer Dezső gazdasági elnök. Uzletmegnyitás! Van szerencsém a mélyen tisztelt közönségnek ezúttal nagybecsű tudomására hozni, hogy a Széchenyi téren, Spanraft-féle házban szabó üzletet nyitottam és készítek mindennemű polgári, papi és katonai egyenruhákat vala­mint hölgyeknek bármely idényre felöitőket. Tökéletesen megfelelve a kor igényeinek és Ízlésének, elhatároztam, hogy állandóan a legú­jabb divat szerinti a legkitűnőbb minőségű bel és külföldi szöveteket tartom raktáron - egyben a készített ruhák kifogástalanul helyes állása, továbbá tartóssága és a vidéki megrendelések pontos eszközlésért kezességet vállalok. z l^érsséüselt áradna. és a mogrendelés eeetén gyors és pontos kiszolgálásom lesznek leg­jobb ajánlataim. W Midőn a mélyen tisztelt közönség nagybecsű bizalmát kiérdemel­hetni legelső és legkedvesebb törekvésem leend, legyen szabad tisz- & telettel jeleznem, hogy mint a németországi szabászati egyesületnek ^ állandó rendes tagja, ipari kiképeztetósem a müncheni szabászati W szakintézetben nyertem, gyakorlottságomat pedig részben a külföld, <g részbeu kedves hazánk nagyobb városaiban szereztem, s igy képes- 19$ ségem a legmagasabb igények kielégítésében is készséges rendel- ^ kezesre áll. Nagybec3Ü pártfogásáért esedezve maradtam Esztergom, 1901. évi február hó 2 án ^ a mélyen tisztelt közönségnek készséges szolgálattal <9$ Perényi Ignácz, * szabó iparos w Széchenyi-tér, Spanraft-féle ház. $

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents