Esztergom és Vidéke, 1901

1901-01-31 / 9.szám

Szervezkedés. Esztergom, január 29. Hogy a politikai pártoknak mi a céljuk, rendeltetésük, feladatuk, e lap olvasói előtt talán mégis szük­ségtelen volna újólag kifejteni; nem is tartozik e lap keretébe. Abban valamennyien egyetértünk, hogy egészséges politikai élet csak egész­séges politikai viszonyok mellett fejlődhetik, nemcsak az országos, de a speciális helyi politikában is. Hogy ez az egészséges politikai élet meg van-e vármegyénkben, váro­sunkban, avval most — a képvise­lőválasztások küszöbén — szabad is, kell is foglalkoznunk. Gyorsan és határozottan vála­szolhatunk : a szó komoly értelmé­ben vett politikai élet nem létezik. Az egykor agilis s nyitott szemű függetlenségi párt alszik, a nemzeti párt megszűnt, a szabadelvű párt igazán szervezve sohasem volt, ha­bár névleg mind a három választó­kerületben fenáll, van talán elnöke, jegyzője ; csak élete s működése nincs, nem is volt. Az .Eszteraom és VidékeV tápcája § St 0 £ 0 §. (Szavalta Tátus Ferencz a »Polgári Olvasókörs mű­kedvelő-előadásán.) dtSs&önttek itt e kicsi íakvan, %oau ünnepünk emelni jöttetek f $ósáaotok kifeaifykakattan &s ézte ajkunk kálas&ót zevee^, (B^ekélu, arH/it mi alkatunk; £t művís&> étnek micov\Xá<^a csak, venne ti$x>ta s&ándokunk, <9U> tyty'WjfyQ' ^ a kalvánu. suyazat í é&ít évtized ^ezaett ie lassan, 91£ióta kis kötünk alapkövét, e?ó emvezek, vu&oava yondvan &L népnek üdveízt, — itt leXevek, § w» im, cu5> eauo&ezu fa-lak, — etósáaos istenünk ke<^\^elmivel — ÓHiteltek, wecj.tácju'fta'Ha'^, S ajkunk s&aváza máz eau néip jiauel £L kis jozzás kömipötyöavc ázad, €1 művelődés kanjait vis&i, S a mnnka né^e koa/ty ka ^ázadt, Qfíteaenukülést ma máz e& ád neki. S&etetni Sstent és kitet, Mert az ilyen szabadelvű párt­körnek talán még sincs minden feladata azzal kimerítve, hogy min­den öt évben — egyszer — ami­kor a polgárság zöme már megál­lapodott egy jelöltben, vagy kaptak felülről jó nevet, amely forgalomba hozandó, ha minden Öt évben ez alkalommal tiz percre összejön, a nevet megéljenezi, s az előre fel­vett császárkabátban elsétál a jelölt­hez, vagy elzónázik s felajánlja neki a választókerület mandátumát. Azu­tán pedig — re bene gesta — mindent ráhagy a jelöltre, korte­seire s megkezdi az újabb nóna­ciklust. Vagy nem igy cselekedtek-e a megyebeli szabadelvű pártok, az esztergomiról még megjegyezvén, hogy egy üdvözlő táviratot is kül­dött Bánffynak. E pártok álmosságára teljesen eléggé jellemző, hogy olyan korszakalkotó eseményt, amilyen a fúzió volt, tudomásul venni nem tartottak szükségesnek. A szervezett, folytonosan résen álló s érintkező pártnak éber íigye­S&efcetni koncát s dzáaa nemzetét, & vékís kis |ö3éí a-íatt ^ftCulatva, játszva meatanul a néip ! zena a dal koau: „ aJsten átd mea !", 3tt &ena .* ^%a&adnak zendületlcnül I" S amia e ozent daí ajkinlion lekea, 6% konji lelke ea feli ze^ül, ! ösldást könuözcj, a kozonás Í ?f(Caauaz kizátuza s minden léiptize. ; öXdást a vízzel á&tatott i ^fflLaanaz kazának munkás nlpize ! | ( cT-tt í<x e taksán a szövésnek, j STCeí-vp minket viztos utakon vezet, | § elűzve éjt, a vak setétet, \ %ajnalt dezit a küzdő ncy> felett, i dtt zena felénk a koz s&ava, j cX melu kiv, — • munkáza int, | %oau felvizuljon a kaza y j ú>s né^pe voldo^, w&tyw l^uen meaink ! t 1 ' díöszöntlek kát e kicsi lakván, | Htoa\% ünnepünk emelni jöttetek, éfóoáejotok kijoaukatattan &s ézte ajkunk kátasz>ót tevea. Q^sekíiu, amit mi adnatunk', £í műveletnek mécsvitáaa csak í5V y nézzétek a s&ándokunk, ^ffiieiu tiófcta s&ivünk ieaméluén fyakad. FÖLDVÁRY ISTVÁN. lemmel kellene kisérni minden po­litikai eseményt, minden adott s in­dokolt esetben — a helyi viszonyok tekintetbe vételével — állást fog­lalni, az érintkezések és megbeszé­lések által megteremteni a legmeg­felelőbb helyi politikai kialakulást, nézetegységet s az állandó kontak­tus utján valósággal megnevelni a politika jövő embereit, akik így igazán test lehetnének a mi testünk­ből, vér a mi vérünkből. Ismerné­nek minden hangulatot, kívánalmat, felfogást s mikor eljött az idejük s ők lépnek ki a porondra, a csatát mind e fegyverek segítségével, mindenesetre a mi zászlónk diadal­mára vivnák. Ily pártélet nélkül a jelölt lehet jó barátunk, ismerhetjük gondolkozásmódját a gyűlésekből a mi közigazgatási ügyeinkben, de mint speciális politikust egy-két futó összejövetelből, egy programmbe­szédből, amely úgyis általánosságok­ban mozog, kellőképen soha meg l nem ismerhetünk. Ennek a pártnak kell — mint említettük — jó eleve kiválasztani, János úr és a farkasok. Valahányszor farkasról hallok beszélni, | mindig eszembe jut az a régi jó me* sécske a hazug gyermekről és a farka­sokról. A hazug pásztorgyermek t. i. többször kibolonditotta a jó lelkű embe­reket a faluból az ő >Jaj, a farkas!* ki­i áltásaival s azután jót nevetett a sike­jrült tréfán. De jaj, mikor valóban meg­j támadta őt a farkas, kiáltozhatott [kérhetett segitséget, a sokszor felülte­tett emberek most nem hittek neki s a [farkas szétmarcangolta a gyermeket. Mi | gyermekek, kiknek a buzgó tanitó ijesz­tően meresztett szemekkel és föltolt szemöldökkel adta elő a történetkét, fogvacogva s felborzolódott hajjal fo­[gadtuk meg, hogy dehogy csalunk meg valakit, dehogy ? ! S ez a mese, vagy történet jut most is eszembe, midőn G . . . mezőváros segédjegyzőjét látom lelkem előtt, amint véghetetlen buzgalommal rójja a sorokat a fehér papirosra, . . de hisz' máské­pen nem is tudnám őt elképzelni. Igen szorgalmas fiatalember. A méltányos jegyző már többször ajánlgatta felsőbb j helyekre, hogy a szorgalmas fiatalember i valami jutalomban, vagy legalább felsőbb nevelni azt a férfiút, akire érdekei képviseletét bizza. És mielőtt bizza, nemcsak programmot kérni, hanem az illetőnek programmot adni is kell. Természetesen nem az általá­nos elvekről van szó, ami sine qua non, hanem annak keretén belül mindarról, amit a helyi viszonyok megkívánnak, kötelességgé tesznek, aminek kijárását, elérését első sor­ban képviselőnktől akarjuk remény­leni. Akkor nem fordulhat elő az az eset, hogy később a képviselő a rekriminációkra azzal felelhetne: — Ti nekem carte blanchet ad­tatok. Irhatok reá, ami nekem tet­szik. Ennek a pártszervezetnek állandó figyelemmel kell kisérni azután kép­viselője működését, elért sikerei esetén rokonszenvével, elismerésé­vel buzdítani, elvállalt kötelezett­ségei megtételét nyilvántartani, ha e téren késedelmes, feledékeny lenne, felszólalni, egyszóval folyton egynek lenni a kiküldő pártnak és a ki­küldött képviselőnek. elismerésben részesüljön, mikor végre megjött ez a >felsőbb elismerés.* A fő­szolgabíró ugyanis valami vizsgálati ügy­ben járván G . . . ben, megveregette a segédjegyző jobb vagy bal vállát, (hogy melyiket, már nem tudom bizonyosan) és hiteles, ma is élő tanuk szerint eze­ket a jelentőségteljes szavakat mon­dotta : — Kedves öcsém, maga igazán de­rék gyerek, Igy volt. S a szorgalmas fiatalember ezekután fokozott buzgalommal dolgo­zott. Még ritkábban lehetett őt látni. De mégis, estefelé, mikor a községi iroda lámpája kialudt, János úr, — ne­vezzük őt egész egyszerűen János úrnak, naponként nyakába vette a várost s fürge léptekkel sietett annak másik vé­gére, ahol — ugyan ki sejti ? — lakott a szép Mariska kisasszony, tisztes szüleivel. Oh, ne rójjátok meg János urat, óh ne vessetek rá követ, hogy neki is, ennek a szigorú és munkás hivatalnok-ember­nek szintén merészel lenni érző szive, hogy bátorkodik lenni neki is egy Ma­riskája. Hagyjátok őt boldogságában, ne zavarjátok megszólástokkal; hadd men­jen a példás szorgalommal eltöltött nap után az Ő szép Mariskájának szobájába üdülni. Mariskáék a város másik végén lak­tak s igy János úrnak ugyancsak sza­porán kellett lépkednie, hogy husz perc alatt odaérjen. János úrnak azonban mindegy, akármilyen messze lakjanak is tőle, ő csak híven felkeresné a kedves lakást. Nehéz volt az út a keményre fagyott, sikos hó miatt, mindazonáltal János úr aránylag rövid idő alatt megérkezett, Oh! hányszor tette meg már ezt az ESZ^TE fi US j^^EKE AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. M C^J el Cl) lk Vasárnap és CStitÖrtÖkÖn. Felelős a szerkesztésért: Szerkesztőség és kiadóhivatal: „ • , , MUNKÁCSY KÁLMÁN- (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések kaidendó'k) Pé1 é ém Vre — — — 12 kJr' ~ fi' Laptalajdonos kiadókért: SZCCljeityMiér, 330. SZánj. ftor?^ g'-'-^Jíü.*^ 1 "-' DR- PROKOPP GYULA- <H

Next

/
Thumbnails
Contents