Esztergom és Vidéke, 1901
1901-10-13 / 82.szám
Katona kórház. A főispán, a honvédelmi miniszter intézkedésére, tudatta a várossal, hogy mozgósítás esetén a hadseregnek a főgimnázium épületére, mint katonai tartalék kórházra szüksége lesz, tehát a képviselőtestület annak ily célra való ideiglenes átengedését mondja ki. A közgyűlés ezt ki is mondotta s e határozatával kapcsolatosan azt is bejelentette a kormányképviselőnek, hogy az épülettel a bencés rend is rendelkezik s igy a hozzájárulás a rend főapátjától is megszerzendő. Szennyvíz a kórház előtt. A július 17-iki közgyűlésben Tátus János igen higgadt és helyeselt beszédben szólalt fel a miatt, hogy a közkórházból kifolyó szennyvíz a Csillag-utcán elterül és sárgán reszketnek benne esténkint a csillagok. Az elnök a,zza\ válaszolt, hogy a polgármester az illető csatornának tisztántartása végett a rendőrkapitányt felhívta, intézkedett továbbá, hogy a csatorna két oldala kavicscsal feltöltessék. Tudomásul vették. Tudomásul. Ahogy tudomásul vették a Frey Vilmos -íéle szépitészeti alapítvány mult évi jelentését. A virilisták névsorát acceptálták és felhívták azokat a választott képviselőket, akik virilisek is, nyilatkozzanak, mely cimen óhajtják gyakorolni képviselői jogukat, a virilis nők pedig megbízottjaikat jelentsék be. A tűzoltó szertár és víztorony átvételét is tudomásul vették. Az új épület az előirányzott 2p,ooo kor, helyett csak 26,374 k° r * 30 fit. került. A szenttamási regálekötvények eladása tárgyában még azuttal sem lehetett — abszolút többség hiján határozni. — Az utolsó terminus a november i^-re kitűzött közgyűlés. A Saslelek vételárának hovaforditása felett is ez a közgyűlés fog végre jogérvényesen dönteni. Bártfay Géza azt az indítványt tette, hogy a szenttamási regulekötvények vételárából a víz nélkül szűkölködő városrészben egy áldásos közkút létesíttessék. Megnyugtatták, hogy az illető összeg minden cél megjelölése nélkül fog elhelyeztetni a takarékpénztárba, ahol bármikor felmondható lesz. Szabó, Hajnali. Az ellenőrző bizottság szigorú elnöke már a pénteki közgyűlésen interpellált a miatt, történt-e valami azzal a két tisztviselővel, aki előirt biztosítékot — ismételt halasztási engedély dacára sem tette le. Dr. Földváry mély melankóJiával nyugtatta meg Níedermannt, hogy a tanács elkészítette már javaslatát, amely két régi tisztviselőt földönfutóvá tesz. Ez a javaslat csütörtökön került a közgyűlés elé. Megtudjuk belőle, hogy Szabó József adópénztáros azt jelentette, hogy a biztosítékot minden utánjárása mellett sem volt képes letenni, de ajánlja, hogy az — mint az állami tisztviselőknél szokásos — fi etéséből részletekben levonassék. Hajnali Gyula ellenőr szintén kijelentette, hogy biztositéka nincs és nem is lesz. Hivatkoznak hosszabb szolgálatukra, Szabó 1873. óta van a városi alkalmazásban s arra, hogy amikor megválasztattak, a kaució kikötve nem volt, amiben igazuk is van. E bejelentéseik alapján a tanács javasolja, hogy Huray Ferenc pénztárnok s Frey Vince ellenőr a biztosítékot letették, Szabó és Hajnali, kik ezt meg nem cselekszik, állásuktól fegyelmi uton mozdittassanak el. Mélységes csend; — akár egy halálos ítélet kihirdetése után. Dr. Helcz Antal talált kiutal, amelyen — az adott körülmények között kapvakapnt kellett minden humánus embernek is. El is fogadták egyszerre az expedienset. Dr. Helcz beismerte, hogy helyes a tanács álláspontja, mert a törvényerővel biró szabályrendeleten alapul, de emberi szempontból nem járulhat hozzá. Nem járulhat azért sem, mert a város érdeke ellen van, amennyiben ha a két tisztvi selőt el Ís mozdítják, nyugdijuk a város terhe lesz. Évtizedek óta szolgáló tisztviselőről vén szó, akiket igy világgá kergetni — méltatlanság lenne. Indítványozza, hogy az űgy a jövő évben tartandó tisztújításig tartassák függőben, ! akkor mindkét tisztviselő más állásra \lesz megválasztható anélkül, hogy ez elkönyvárus leányát: Kisasszony, mi az a szarv í — Aszarv, tisztelt barátom felelt a hölgy, bizonyos homlokdísz, amelyet a megcsalt férjek viselnek. — Tehát azok a férjek, a kikhez feleségük hűtlen lett szarvakat viselnek ? — Ugy van, egészen úgy van erősítgeti a leány. Kada úr látogatásai e naptól kezdve mind sűrűbbek lettek. Néha órákig elüldögélt a könyvesboltban, tekintetét a leányon pihentetve. A ez legkevésbbé sem zavarta. Szívesen vette Kada bámészkodását. Tudta, hogy ebből kitűnő férj lesz, akit nagyon könynyen meg lehet csalni. S neki is volt szándéka. Egy fess tisztet szeretett s a városiak rossz nyelve, már-már hirbe hozta őtet. Szükségesnek látta tehát, hogy minél előbb férjhez menjen. Akkor hallott először Kadáról. Ismerősei azt állították Kada felől, hogy ostoba, de a valóság még jobban beigazolta állításukat. Hősünknek ez időben furcsa érzései voltak. Ha bejött a könyvkereskedésbe, alig akart onnan eltávozni. S a mikor végre távozott nagyon sokáig igyekezett a leány kezét kezében tartani. S a leány engedte ezt. Mikor néhány hét mulava a városban az a hir terjedt el, hogy Kada Márton eljegyzé a könyvkereskedő leányát, mindenki azt mondta felőle: Ez az ember bolond! Barátjai figyelmeztették is, hogy mit fog ezután tenni. Neje elpazarolja • majd minden pénzét, s ő visszamehet a nagybácsihoz utazónak. S ha mégis marad a vagyona, akkor is a világ csúfja lesz, mert felesége semmi esetre sem marad hozzá hű. Kada Márton azonban nem halgatott az intő szavakra. Rohant a maga utján, s hogy hova ért, azt mindjárt megtudjuk. III. Az esküvő után néhány hónapra vidám társaság volt együtt Kadáéknál. A kertben jókedvű fiatalok sétálgattak, távolabra az öregebbek, a közül égik folyton figyelte Kada uram életpárját. A társaság azonban nem sokat törődött a házi gazdával és feleségével. Azok kissé távolabbra egy lúgosba beszélgettek, s köréjük ült néhány perc múlva az asszony leánykori imádója : a huszártiszt is. Mikor ez belépett, Kádárné kiküldötte az urát hogy sétáljon egyett a vendégekkel, A férj szótlanul engedelmeskedett. Az aszszony és a tiszt egyedül maradtak, a lúgosba behallatszott a jó kedvű társaság nevelése. Néhány szót váltottak egymással, suttogó szavakat, azután az aszszony behívta férjét a lugasba. — Nem vette észre a társaság, hogy ide jöttél ( — Ide se figyel, volt a válasz, a Kármis Pista mulattatja őket. — Akkor hát jól ván. Menj be a hájárás kenyerükbe kerülne. (Zajos éljenzés.) Dr. Földváry István is nagyon átérzi mindazokat az emberi, méltányossági, szinte parancsoló motívumokat, amelyeket dr. Helc teljes közhelyeslés mellett felhozott. De mint főügyész, a jog őre, — kérdi viszont, miért alkotott e város akkor szabályzatokat ha azokat nem akarják, vagy nem engedik végrehajtani. Hallottuk pénteken az ellenőrző bizottság elnökének a mult közgyűlésben tett felszólalását, aki az ügy hosszas halasztását mulasztásnak nevezte, tehát a határozat meghozatalára szükség van. Részvéttel gondol egyúttal ama két tisztviselőre is, akiknek bizonyára szintén nem ment könnyen az utólagos — biztosíték letétel. Ha ezektől megköveteltük a szabályrendelet teljesítését, természetesnek kell találnunk, hogy a törvény a szabályrendelet §-ához alkalmazkodunk. Az ő lelke is telve van humánus érzelmetekkel s azt nem ellenezné, hogy a két tisztviselőnek még újabb 60 napi határidő adassék a biztosíték letételére. Bártfay Géza az akkori pályázati hirdetményből bizonyítja, hogy biztosíték letétele nem volt kikötve. Ezt a főügyész már előbb emiitette. Az elnök végül titkos szavazást rendelt el arra nézve, hogy elrendeltessék-e a fegyelmi vizsgálat a két tisztviselő ellen. A szavazatlapokat Niedermann Pál kir. tanácsos szedte. Beérkezett 67 szavazólap, és pedig a tanács javaslata ellen 56, mellette 11, a fegyelmi elrendelését tehát leszavazták. Nagy többség szavazta meg ezután dr. Helc inditványá.t a jövő tisztújításig való várakozó álláspontot. Megüresedett állás. A tanács javaslatot tett, hogy a Pilinyi Gyula Írnok lemondásával megüresedett írnoki állásra pályázat hirdettessék és kérjenek az alispántól választási határnapot. Brutsy János elvből, minden adott alkalommal, a városi tisztikar létszámának csökkentése mellett van. Mikor szervezkedtünk, bizony nem lehettünk egészen tisztába, mi minden kell az új házba. De arra senki sem gondolt, hogy csak egy lószobámba és függönyözd be az ablakot, mert az utca népe beláthatna. — Mért fűggönyözzem be? — Hát cs«k nem lehet egyedül a főhadnagy úrral nyitott ablakok mellett. — Igazad van. De miért akasz vele egyedül lenni ? — Mert hát beszélni valóm van vele. Egy kis meglepetésről van szó, a mi téged fog érni. No de most menj már be. Sies. Kada Márton szótlannl engedelmeskedett. Kis vártatvva kijött onnan és nyugodtan a társaságba vegyült, a hol az emiitett uron kivül senki sem vette észre Kadáné és a tiszt eltűnését. Amaz rémülten futotott Kadához. — Te a feleséged egyedül van a főhadnagygyal egy lefüggönyözött szobában ! — Tudom szólt Kada uyugodtan, én függönyöztem be. — Úgy fogadd elismerésemet előzékenségedért, de nem tudod, hogy a feleséged megcsal ? — Engem ? szólt Kada nevetve, már hogy csalna meg. — Nézd ezt a homlokot ugye nincs rajta kinövés, domborodás, szóval szarv ? Ugy-e nincs ? No látod, ezért vagyok én nyugodt. Mert az a férj, a kinek homlokán nincsenek szarvak, azt a felesége nem csalja meg! Fehér Armand. állás is feleslegessé válnék. Az idő reánk cáfolt. Ellenzi a betöltést azérc is, mert közeledik a tisztújítás és akkor könnyebb lesz a beosztás a módosítandó szervezési szabályrendelet szerint. Dr. Helcz részben hozzájárul Brutsy indítványához. Annyiban hogy a tisztujitáskor könnyebb lesz az okszerű változtatás. Brutsy indítványát elfogadván, az ülés több apró ügy letárgyalásával véget ért. „Érsekújvári előkelőségek." Az » Esztergom « f. é. szept. 29-iki száma fenti cim alatt az én személyem- -\ mel foglalkozott, és meghurcolt engem azért, mert nem vagyok néppárti, sőt meri elég vakmerő voltam a s'zabadelvűpárt jelöltje mellett nyiltan állást foglalni s a néppárti szónokok egyes valótlan állításait megcáfolni. A választás előtti napokban egy névtelen levél azzal fenyegetett, hogy lerombolják a házamat. Másnap jött egy második névtelen levél, amelyben agyonütéssel fenyegetnek engem és családomat, tehát fenyegetik az életemet. Következő nap a két névtelenhez méltó társul csatlakozott egy harmadik, aki neki tülekedve az >Esztergom« hasábjain agyon akarja ütni a jó hírnevemet. Az első kettőt ignoráltam, de a harmadik, az »Esztergom« névtelen cikkezŐje valótlanságokat terjesztett rólam, ennek — bármennyire derogál is, — kénytelen vagyok visszaszólni. Azért teszem csak most, mert választási elnöki teendőkkel el voltam foglalva. A névtelen úr régi kortes-verseket citálva, Horánszky Tyrteusának nevez engem. Erről pedig azt mondja, a történelem, hogy költő, és sánta volt, ^ Arra, hogy Horánszky mellett kortesnótákat irtam és megválasztatásához csekély részben én is hozzájárultam, — önérzettel gondolok vissza, — és nincs okom szégyenleni lábbajomat sem, katonai szolgálatban szereztem azt. Csak ezt jegyzem meg: aki másnak szerencsétlenségét gúny tárgyává tenni képes, — az nem jólelkű ember, annak szivében nem él Krisztus urunk tanítása. Azt fogja rám továbbá a névtelen úr, hogy én lelkes függetlenségiből lelkes kormánypárti lettem, s hogy öt év múlva majd néppárti programmal lépek fel, mert hogy a költők kiszámithatlan firmák. Nos hát a kiszámithatlan firmáknál bizonyára rosszabb firma az, aki névtelenül más embernek jó hírnevét meghurcolja, s másnak rovására valótlanságokat kohol. Valótlanság az, hogy én függetlenségiből kormánypártivá lettem. A való az, hogy 1887-ben dr. Csernoch-al, dr. Machovich-al s a klérus többi tagjaival együtt Esztergomban Horánszkyra szavaltam a függetlenségi párt jelöltje ellen. Tehát nemzeti párti voltam. 1892-ben Érsekujvárott a nemzeti pártnak nem volt jelöltje s minthogy akkor a nemzeti párt és a függetlenségi párt a választásokra paktumot kötöttek, miként ezt Beöthy Ákos Kassán proklamálta, — a paktum értelmében én mint nemzeti párti a függetlenségi párt jelöltjét támogattam. Ezt az esztergomi klérus jelesei nagy örömmel vették és helyeselték. Öt év múlva, mikor itt Krausz szabadelvű és Kovács néppá.-ti közt folyt a küzdelem, én nem szavaztam, mert se nemzeti párti jelölt, se paktum nem volt. Azóta a nemzeti párt egyesült a szabadéivüpárttal ; — ezt én helyesel- . tem s magamra irányadónak elfogadtam. Én tehát nem voltam következetlen. Ott állok most is, ahol 1887-ben állottam,
