Esztergom és Vidéke, 1901

1901-10-13 / 82.szám

ESZTERGOM és VIDÉKE A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGAINAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. Megjelelik Vasárnap cs csütörtökön. Szerkes

*t«s

íg és kiadöhivaui« PLÓFIZETÉSI ÁRAK: = FELELŐS SZERKESZTŐ UHNIfÁrW tffi'lUDV (tova a kéziratok, elöflzetéseit, nyiltterefe és hirdetések fenldendök Kgés* évre - - - - 12 kor. - fii ^=== Jg KÍADÓ 1 RHLlWIlli- r Félém- - - _ e kor -a ™ MMJU

' S^ec^enyi-tér, 3SO. szám. Negyed évre — — — 3 kor. — fll. Egyes szám ára: 14 fll. Kéziratot nein adunk viasza. 0r. Wargha Dezső könyve. — Es kapcsolatos refleksziók. — i. Esztergom, október 12. íme, most veszem észre ; magam is könyvnek írtam a kőhidgyarmati plébános ez új munkáját, ahogy beszélnek róla, foglalkoznak vele. Mert ha így kezdtek olvasásába, csalódtak, jóllehet a csalódásra semmi ok nincs ; a tanulmány a legjobbat és a legtöbbet nyújtja, amit egy, a tárgyhoz képest mindenesetre rö- j vid időközre szorított felolvasás, amelyet képzett szakember tart: aki hallgatóival is számol, tártai- j mázhat. De látom azt is, hogy a szerző nem akarja mindenütt leplezetlenül a saját véleményét elmondani, inkább többször a helyett idegen tekintélyeket beszéltet. Uj dolgot sem sokat mond. Legújabb talán nálunk az, hogy kat. pap ily irányban szól hozzá az agrár kérdéshez, j Ezt igen dicséretes dolognak találom. Bár követnék többen. Persze csak így és nem a divatos irány1 ban, hogy kat. fogyasztási egyle tekét alapítanak, ami elválasztja : polgárokat egymástól és vajmi ke vesét használ; hanem ha megtani tanák a népet gondolkodni, hog) megismerné a helyzetet, megtanulni takarékoskodni és ami a fő : meg tanulna ratioualisan gazdálkodni. Két kérdéssel foglalkozik leginkább : 1. tiltassák meg a kis bir tok elaprózása, legalább 10 kataszt hold birtokra minimum tétessék stabillá ; 2. Szűnjék meg a kisgazdák váltóképessége. Ezt a két kérdést is csak úgyszólván bevezeti a szerző, megszólaltatja idegen tekintélyeit, de saját véleményét, hogy ezen kérdések hogyan legyenek megoldva, nem mondja el. Pedig érdekes lenne ezt megtudni. Mert felteszem, ha olyan művelt elme, ilyen kérdés boncolásába mélyed, arról saját véleményét is megalkotja. Az én szerény nézetem szerint az első kérdés ha megoldódnék, úgy ezen agrárkérdés országszerte megszülné az agrár-szocializmust. Mert igen természetes, hogy aki nek nincs annyi földje, mint amennyi szerző birtokain minimumnak meg állapítani vél, — 10 kat. hold az többnyire el lenne zárva attól hogy földet szerezhessen. Pedig sok kai több az a földéber ember, ak 1—2 hold földet venne egyszerre mint aki 10—20 holdat vehet egy szerre. És aki 10—20 holdat vesz egy^ szerre, annak többnyire már var is, mig akik csak 1—2 holdat vehetnek, azoknak még alig van vagy szinte csak igen kevés föl decskéjök. A katsz. holdat egyátalján igen nagynak tartom birtokminimumnakA második kérdésről jogászok vitatkozzanak. Én azt hiszem, hogy végre mindegy is akár váltóadósság, akár jelzálogos, vagy bárminő kölcsön is viszi a kis birtokot. A fődolog az, hogy a kisgazda úgy éljen és úgy gazdálkodjék, hogy egyikre se legyen szüksége. Városi közgyűlés. — Október 10. — ! Sürü egymásutánban követte a költségvetést tárgyaló közgyűlést az e havi rendes közgyűlés, a városatyák megjelenésben azonban nem követték ily sűrűen egymást a zöld asztalhoz. A polgármester helyett elnöklő gazdasági tanácsosnak nem akadt sok dolga s meg j volt az a ritka öröme, hogy az 6 szavára ezúttal mégis csak hallgatni kellett. Legalább is szerényebbek voltak a vele felvett az ellenokkötések. Interpelláció. A napirend előtt Szenttamási Béla meginterpellálta az elnököt, mily sorsra jutott az az indítványa, amelyet tavaly egy rendszeres, modern" lakbér-szabályzat hivatalból való elkészítésére nézve tett. Véleményt kért továbbá a közgyűléstől, hogy a helyi szokás figyelembe vételével, milyen felmondási idő fogérvényes ? Az elnök azzal válaszolt, hogy a kérdéses szabályrendeleti tervezetben immár készen van és tanácsi tárgyalás alatt áll. Ami a felmondási időt illeti, az az elnök — a közgyűlés egyértelmű megnyilatkozása szerint — azt a kijelentést tehette, hogy lakbérleti viszonynál a felmondás 14. nap alatt tehető meg. 1 III .Esiteroom is Mfttf tárcája.

! Í Boldogtalanságom. Csendes éj van, gyászol a természet, Zúg-búg a szél bús halotti dalt. Reszket tőle a fák száraz ága, S az enyészet szele rásóhajt. Én bolyongok bús kietlen tájon; Kerget és űz boldogtalanságom. A madárnak nyughelyet ad fészke, Bérezek közt a felhő megpihen. Csendes fészek enyhe, lágy ölébe, Vágyott egykor pihenni szivem, Mindhiába! Mult, jelen csak álom Á jövő csak boldogtalanságom. Kajdász. A szarvak. Kada Márton úr csöndes, tipikus ember volt. Születése óta a kis vidéki városban élt, ahol jámbor nyárspolgári életet folytatott. A Torony-utcában csinos kis házzal birt, amely annyit jövedelmezett, hogy Kada bőven megélhetett belőle és nem volt kénytelen foglalkozás után nézni. Reggel első útja a városháza felé vitt, ahol új híreket hallott, amelyeket azután segített tovább terjeszteni. Mikor igy ] ! egynehány embert megszapult a becsületétől nyugodtan hazafelé ballagott, útj közben megvéve a Tücskösi Tárogató j legújabb számát, amelyet leiküsmerete| sen végigbetűzgetett. E munka rendesen egész délelőttjét igénybe vette s nem tudott eléggé csodálkozni, amikor azt hallotta, hogy a fővárosi emberek néha két-három lapot is végigolvasnak a reggeli órákban. E lapokat rendesen összetartogatta s ha néha napján korábban végezte be napi olvasmányát, úgy ezeket nézte át, nehogy valamit elfeledjen belőlük, A könyvekről vajmi keveset hallott, csak azt tudta felőlük, hogy ilyenek is vannak. S ez nem is csoda, Kada úr nem sokat ártott egészségének gyermekkorában a tanulással. Úgyis vézna csenevész gyermek volt és korán abbahagyta az iskolázást, A nagykereskedő nagybátyja adott neki foglalkozást saját üzletében. Megtette utazónak. De itt se maradt sokáig. Kiüldözte korlátolt esze. Egy alkalommal Budapestre küldték néhány ezer forinttal, hogy fizesse ki a eég egy tartozását. Mikor Pestre ért, átolvasta a pénzt 40 fillér hiányt fedezett fel. Rögtön vissza sürgönyzött. > Tisztelt főnök úr! Szeretett nagybácsi ! A pénzből, amit maga nekem adott (a magázást pesten tanultam el,) hiányzik 40 fillér, küldje sürgönyileg, mert én Isten bizony, nem tudok fizetni, ha nem küldi be. Tiszteli alkalmazottja, esókolja unokaöcscse Márton.* Világos, hogy a sürgöny többe került, mint' amennyi a hiány volt. Azonban a pénz még mindég nem jött meg. Már elmúlt a sürgönyzés óta egy óra is. Ekkor Kada barátunk még egyszer átolvasta a pénzt. Észrevette, hogy ime egy fillér sem hiányzik. Örömében ugrálva ment el a sürgönyhivatalhoz, ahol a következő sürgönyt adta fel: »Tisztelt főnök úr! Szeretett nagybácsi! Tévedésből rosszul olvastam meg a j pénzt, nem hiányzik egy fillér sem, I tiszteli alkalmazottja, csókolja unokaöcscse Márton.* | Több ily okosságot is elkövetett még, amikor végre nagybácsi főnöke megunta botlásait és elbocsátotta a szolgálatból, de hogy legyen miből élnie egy szép kis házat vett meg a Torony-utcában. ; Itt éldegélt nyugodtan, mulatozásba, veni ségbe soha nem járt el, az emberekkel I csak akkor érintkezett, ha a városház ! előtti Szentháromság téren találkozott velük, szokott reggeli sétáján. De nyugalma nem tartott sokáig. A városkába egy könyvkereskedő költözött, mivel a fővárosban nem tudott megélni a nagy konkurrencia miatt. Volt egy szép leánya is aki jobban vonzotta a könyvkereskedésbe a város intelligenciáját, mint a kereskedésben felhalmozott könyvek. Szegény Kada! nem is sejtette, hogy róla beszélnek! Ugy ismertették, mint a város legostobább és leggazdagabb emberét. A leánynak nagyon megtetszett ez az ember, elhatározta, hogy megszólítja legközelebb. Húszezer forintos ház, értékesebbt ulajdon a legszebb külsőnél. Kada azonban nagyon gyáva ember volt; eleinte be sem mert menni a könyvkereskedésbe és csak hetek multával mert megállani a kirakat előtt. Egyszerre csak megjelent a leány a boltajtóban. Parancsol valamit ? kérdezte. En ? kiáltott fel rémülten Kada, — már hogy mernék én parancsolni a kisasszonynak ? Azt kérdeztem uram szólt mosolyogva a leány, hogy nem kivan e valamit venni ? Ha megengedi, felelt hősünk alázatosan. Belépett a kereskedésbe s ezzel megtette az első lépést a történendőkhöz. II. E naptól kezdve a Tücskösi Tárogatót már nem olvasta oly figyelemmel mint eddig, hanem annál buzgóbban a francia regényeket. E regények egészen feldúlták hősünk nyugalmát. Legkedvesebb irója CatuIIe Mendés lett. A test fensőbbsége a lélek felett! Valóságos forrongásba jött hősünk lelkiállapota. Egyszer meg ép ilyen mondást olvasott az egyikben. »A nő felszarvazta lérjét.t A szívélyes fogadtatás, amelyben része volt a könyvkereskedésben annyira felbátorította hősünket, hogy reggeli sétájának mindegyikén betért oda. Egy ily látogatás alkalmával megkérdezte a