Esztergom és Vidéke, 1901

1901-09-19 / 75.szám

Esztergom, 1901. XX1IL évfolyam. 75. szám. Csütörtök, szeptember 19. ESZTERGOM és VIDÉKE A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGA"-NAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. Mk^mmmmwm»mmwmmmmm»mmmmmwmmtmmmttmtmmmmmwmmm*mmmmmmmmmttmmmmmm^ Megjelenik Vasárnap és Csütörtökön. Szerkesztőség és kiadóhivatal: E L óriz^ AKAK : i FELELŐS SZERKESZTŐ mmHKÁCSY KÁLMÁN (h ° va a mtm * muimi m[ml és Mmm mmm Rgé*z érre - - - - 12 kor. - űi. ' ÉS KIADÓ i * Széctjeriyl-tér, 330. száin. Fél érre— ' — — — ~ 6 kor. — fii. ^ ^ Negyed évre — — — 3 kor. — ül. • . , , Kgyes szám ára: 14 fii. Ké * lrRtot űem * l8S * ft­^ ___ .. Ki legyen a követünk. győződésből kifolyó megbízatás le­gyen. Igen ám, ha a törvénynek nyitját nem találná a kortesek fur­fangja. Kinek mi köze hozzá, ha én áldomást tartok az én képviselője­löltem érdekében ! Ki van feljogo­sítva arra, hogy az áldomás árát én kitől veszem, ha én vezérem­bere vagyok a pártnak, melynek szolgálatára felajánlottam magamat. Senkinek és senki. És megindul az I elvek, az eszmék hadjárata az eszem­iszom alapján, hogy győzzön a jobb. Tulajdonképpen pedig az győz, ki I többet ád érte. De hát ki tehet arról, ha a ma­gyar a legszentebb polgárjog gya­! korlását sok tekintetben csak attól ' teszi függővé, vájjon a boldogitó | eszme hirdetője mily mértékben já­rul hozzá, hogy áldomást ihasson az eszméért. Soknak még az áldo­más is kevés. Egy-két évi adó meg­térítése és éljen az, ki e tekintet­ben megemberelte magát. A hon­fiúi bánat, a keserűség, az fulladjon a borba, azután is elég idő jut arra, hogy a hazafias módon kese­regjünk a balsors fölött. Meggyőződés ? Az esztergomi népé pld. ? Minek oda meggyő­ződés, ha nem használ arra nézve, hogy abban a pillanatban az em­ber sorsa megváltozzék! Ha kell, hát legyen egyszerre megadva min­den mert tudni kell: a magyar a fát ís azért nem szereti ültetni, mert nem terem mindjárt annyit, hogy belőle legyen tőke. Azért is volt legkedvesebb növénye a szőlő­tőke, márt három-négy éves korá­ban bőven döntötte azt az édes nedűt, a mibe mindent el lehet te­metni. Es a milyen a magyar, olyan a jelöltje is, nem is lehet más, hisz ő is magyar, és termő ágyát veti az ígéretnek. Nosza, van igéret, van. Keble a bizonysága annak, hogy minden úgy lesz a mint ő akarja s akaratának kifejezéséül együtt iszik és parolázik a választó néppel — persze látatlanul az ő számlájára. Azt meg csak nagy ritkán kér­dezik : honnan jött és ismeri-e a helyi viszonyokat, melyek kereté­ben mandátumot akar nyerni. Ez is minek ? A magyar bárhol is van vagy boldog, vagy boldogtalan \ bajai mindenütt egyek és bizo­nyára a legnagyobb sok az adó. De hogy az adó könnyebb elvisel­hetésére mik volnának teendőink, azzal ugyan vagy kár törődni, vagy kevesen törődnek. Pedig pedig iga­zában véve, ezzel kellene törődni leginkább, mert a jövedelem sza­porítása egyúttal annak arányában az adó csökkentése is, abból a szempontból, hogy azt elviselhe­tőbbé tegye. Mert arról ugyan államháztartásunk keretében egy­hamar gondolni sem lehet, hogy a koronáról 20 fillérre szálljon le az egyenes adó. De lehet rendezni ak­ként, hogy a teher igazságosabban legyen megosztva s mindenki igazi jövedelméhez képest járuljon az államteher elviseléséhez. Ha e két törekvés egymást érinti; ha nem is száll le nagy arányban az adó, de elviselhetőbbé válik mindenki részére. Erről kell gondolkodni a ma­gyarnak, mikor eszméket hall han­goztatni. És azt az eszmét kövesse, mely annak lehetőségét nemcsak Esztergom, szeptember 14. j Dehogy nem boldog a magyar ! J Az alkotmányos szabadság által biz-; tositott polgárjog a nemzetgyü-' lésre jogosít, mikor követválasztás- j ról van a szó. Lobogókat lenget a­szél, toll díszíti a süveget és meg­indul a szóáradat. Szóáradat telve elvekkel és esz­mékkel, mikkel a hazát boldogítani akarja mindenki, aki akár önszán­tából, akár más jóvoltából képvi­selőjelöltnek tarthatja magát. Azt hinné az ember: csupa lel­kesedés a külső megnyilatkozás, pedig haj! be sokszor nem más, mint a keserűség, a honfibú meg­nyilatkozása, mely borba önti a honfiúi bánatot, mikor felkiált: igy is, ugy is mindegy, úgy sem lesz jobban! S legott feltámad az árű utáni hajlam ; ki ad többet érte ? Igy van, bár ne úgy volna. De tán még sem úgy van, mert hisz törvény van arra, hogy a képvise­lőség ne árfolyammal biró külső, hanem azok nélkül való belső meg­Iz .Esitsp ís fiié' tárcája, ncsuzora. Elszállt már a gólya, én is messze me-, [gyek. \ Isten veletek ti erdők s lombkossorus he- j [gyekil Míg tavasz nem derül, míg virág nem \ [nyit ; Én sem leszek ily víg, nem örülök ennyit, Mint itten örültem. I j Mikor idejöttem bánattól terhelten. Puszta volt életem, sivár volt a lelkem; S amit nem is hittem, itt vigaszra leltem, \ Édes ábrándokkal, álmokkal betelten Bücsúzam el innen. Oh, te drága erdő, szivem méltán áldhat 1 \ Mert hogy dalra keljek, te adtad a szár- í [nyat; ] Te vetted le rólam a súlyos keresztet, Mely a porba húzott s onnan nem eresz­{tett. Hogy magasba szálljak. Köztetek ti erdők s lombkoszorus hegyek, Itt vagyok csak itthon, én csak itt sze­detek Csak itten érzem, hogy mégsem vagyok [árva, Hiszen nekem nyílik az erdők virága, Szűzi tiszta légben. Hogyha visszatérek majd a jövő nyáron, Tudom, eljön njra a sok boldog álom; Tudom, visszatérve köszöntő víg szómra Örömmel zeng vissza a kegy bérces orma, S újra boldog leszek. Gőbel Béla. Fiatal szerelem. j Irta: HONTI HENRIK. Alkonyodik. Hála Istennek, megtört a napsugár ereje. Egész mostanig szinte izzadt min­! den, mint egy óriás kohóban. Az embe­' rek kelletlenül jártak az utcán, lomhán, vontatottan, csak a hűvös vendéglő ud­varon volt némi élet. ^ j De már vészit erejéből ez a nyári tűz. Lassan-lassan ereszkedik alá a kifáradt nap; — a színe olyan szürkésvörös, ! mint a hamvadó parázsé, — könnyű és \ lenge felhőpongyoláját a vörös szin min-; \ den árnyalatával megfesti, bearanyozza lehetetlen színekkel, azután még egy szempillantást: — és az izzó tűzgolyó beleesik az Ipolyba . . . Igy keletkezik az alkony, a forró nap okozta vizpá-; rából. Esteledik. Az ég szürkébb egy árnyalattal és erősebben mutatkozik a hold. Minél ha- \ | tározottabb a sötétség, annál élesebben tűnik ki eddig színtelen arca. Egyre j aranyosabb lesz, sőt már árnyéköt is! (okoz kölcsönzött világa. ján és úgy nézze a maga előtt elvonuló élő, illatozó, virágos kertet . . . Úgy látszik, hogy vár valakit, mert maga elé súgja türelmetlenül: — Nem jön ... még mindig nem jön! . . . Meg sem látja azt a fény-ivet hasító csillagot, amely az imént hullt le az ég­ről. — Valószínűleg szeretett szegény, azért szédült a mélységes örvénybe. Néhány gavallértól körülvéve, közele­dik egy asszony. Idáig hangzik halk, fojtott nevetése és Fehér Géza arcát elönti erre a melegség. Ez az, akit vár . . . i Közelebb ér . . . Szép asszony. Pon­gyola a ruhája és derékkötő szalagját eloldozta. Apró kezei játszanak vele. Mint egy fehér palást, úgy húzódik utána ; a puha empir- ruha és érdekessen felsü­tött hajába beleakad a holdsugár ; olyan mintha dicsfény ragyogná körül szép fe­jét. A szeme árnyékban van, de azért látni, mint izzik Fehér Géza és úgy hiszi, hogy gavallérjai közepette is észrevette őt az asszony. F Ifogja a por elől ruhája hurcát, és ekkor látni parányi lábát, sőt formás bokája is kikukkan a alsőszoknya fehér csipkéi közül. Visszanéz és Géza még akkor is oda­bámul mintha bűvölet fogia volna meg. — Nagyon szép asszony, . . gyö­nyörű ! . . — sóhajt utána, és gépmódra indul meg a menyecske után. Álmodozva lépeget, kit sem vesz észre maga körül, I Kijönnek a házakból. A fehérruhás nők szinte megfrissülve szívják magukba az este levegőjét és a hold világításánál egészen másnak tűnnek fel, mint nappal.' Az alakjuk megnyúlik, ruganyosabb és j fiatalabb és az arcuk halvány, ami na­gyon érdekes, midőn mindennek a szé- j lét elmossa a homály. Nagyon jó, hogy ilyenkor már nem lát eléggé a szem, különben érdekes fo-' gyatékosságokat vehetne észre a női ru-1 hákon. Mutatós pongyolák, amelyek egy pici szellőre is rásimulnak a testre és könnyelműen árulják el domború körvo-' nalait annak, amit rejtenek; — a blúzok j nyaka be van hajtva, hogy az ing csipke íógra között besuhanhasson egy kevés — irigylendő levegő ... És a női sze­mekről ahhoz értő ember tüzes versso­rokat énekelhetne szerelmes asszonykák-' nak. Epedő szerelemre sóvár, az ismeretié j dolgokat kérő és ugyanazt megadó, biz­ható a nézésük és mindezt egy szem­pillantással tudják kifejezni, hogy az em­berben, ha a szemekbe néz, legyen vére bár a leghidegebb, mégis fellobban benne az indulat. Ilyen leányokkal és vidám asszonykák-' kai tele az utca. Minduntalan egy másik asszony szembe akad az ember tekintete és ez mondhatlanul izgató álmokat okoz a merengő léleknek. \ Nagy erő kell hozzá, hogy valaki, ! mint Fehér Géza, megálljon az Ipoly hid-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents