Esztergom és Vidéke, 1901

1901-09-19 / 75.szám

igéri, hanem valószínűvé is teszi. Igen ám, csakhogy nem bor mellett, már csak azért sem, mivel bajaink sokkal számosabbak és nagyobbak, hogy sem az azok fölötti bánatot borba fojthatnók, miért is megérdemlik, hogy azok mikénti orvoslása fölött komolyan gondolkozzunk. Es gondolataink között jelenjenek meg a helyi viszonyok bajai és hiányai. Sok, sok kívánni valója van például Esztergom városának. Talán mondanom sem kell, hogy ezek között az első a város anyagi ügyeinek rendezése, jövedelmi forrásainak kiaknázása és oly jövedelmi források létesítése, melyek az önkormányzati tehert megcsökkentik. Ez utóbbiak közé helyezem én a dunai rakpart kiépítését; gyárak létesítését és a szomszéd vármegyék kereskedelmének Esztergomba való központosítását; az alábbiak közé pedig a parlagon heverő földek hasznos növényzettel való benépesítését, bányáioak mentől távolabb helyen történendő értékesítését és a város közigazgatásának egyszerűsítését. A kinek ezek a vezéreszméi, az legyen a követünk és nyerje el azt minden dinom-dánom nélkül józan gondolkozás adta önzetlen meggyőződésünkkel. Ezzel tartozunk az alkotmányos szabadság adta polgárjog komolyságának, vele hazánknak és erkölcsi érzületünknek. Minden egyéb káprázatos, de kivihetetlen, vagy nemzeti létünket veszélyeztető eszme, út és mód távozzék körünkből, mikor a törvényhozás tényleg működő tagjai vagyunk. Dr. Mátray Ferencz f. Acsak megy . . . megy mint egy holdkóros. És elábrándozik, hogy ha ő valami középkori lovag volna, a szép asszony pedig egy vár úrnője, három-négy gavallérjával is könnyedén megküzdehe érte ... O, ha tehetné ! . . és megnyujtózott, hogy csak úgy ropogtak izmai. Ment . . . mendegélt ... A csillagok a holddal együtt már fölfelé tartottak égi útjukon, az utca népe el-elnyugodott; közeledett a csend, az éjszaka. Talán már senki se jár az utcákon. És még sem kihaltak azok ; a nappal melege kisugárzik a falakból, a kövekből és a nappal árnyai benépesítik az ürességet. Hallga ! . . zenehangok. Hegedű . . . sir, meg ujong, kér. könyörög, esedezik, majd diadalmasan tobódik a nótában valami szerelmes S2Ív — és a hangok erősen húzzák maguk felé a fiút. Megy a honnan íelé áradnak ezek a fülbemászó dallamok . . . Éjjeli zenét kap valami imádott hölgycske az ő trubadúrjától. Bezzeg ő talán beszélni sem fog az ő asszonyával. Soha . . . Odaér. — A nóta még egyszer felsír, azután szerteárad a gzdátlan hang az éjszakában. A szép asszonynak szólt a muzsika, az ő szive asszonyának . . . A lelke elkeseredik, hogy ezek a léhák olyan közel férhetnek hozzá, — valami végtelen bánat száll a lelkére, hogy ezek úgy muzsikálhatnak az ő szentjének, — a szeméből kicserdul egy köny, Esztergom, szeptember 18. Még szerdán azt irtuk, hogy dr. Mátray Ferenc primási és vármegyei főorvos, városunk tekintélyes, nagyrabecsült honorációra, a legszeretetreméltóbb férfiú s az országszerte ismert szakember az életveszedelmen túl van. Rettenetesen csalódtunk. Hiába volt minden orvosi tudomány; a hivatás áldozata elhunyt ifjan, teljes munkabírásában. Mint élete minden idejét pályájának szentelte, azon lelte halálát is. Pedig még mennyi áldást fakaszthatott volna rajta! Vége! . . . Szomorú elválásunk igy történt: Mátray mult hétfőn, f. hó 9 én amputálta dr. Gedeon és dr. Gönczy kollégáival, Ziegler süttei mészárosnak már üszkösödésbe ment törött lábát. Boncolás közben erezett bal keze mellső ujjában éles szúrást, de a nehéz munka közben megfeledkezett róla s még kedd délelőtt referált a közig, bizottság ülésén. Csak Kedden délutén kezdett kezében szaggatást érezni a szúrás helye körül, amely nem nagyobb egy tűtestnél s amelyet egy éles csontszilánknak kellett okoznia. A nagy fájdalom miatt azomban már egész éjjel le nem hunyta szemét. Reggel magához kérette dr. Gedeon Kálmánt és dr. Gönczy Bélát. A két kolléga azonnal felismerte a veszedelmet s összesen öt operációt végzett, egyre feljebb, ahogy a baj is aggasztóan feljebb húzódott. Mivel az elképzelhetőleg rendkívül izgatott beteg különben sem fogadta kollégái tanácsait, lefeküdni nem akart, a kezelő orvosok szombaton kimondották, hogy óhajtják betegük Budapestre szállítását, ami vasárnap reggel, már 40 °/

0 láz mellett, az orvosok és a beteg neje kíséretében meg is történt. A budai >Vörös Kereszt* kórházba kívánkozott, ahol azonnal hosszú, vizsgálat alá vették. A vizsgálat eredménye mélyen lehangoló volt. Felvágták egész bal karját s konstatálták, hogy az izmok nagy részben meg vannak már üszköés dühösen vágja bele összeszorított öklét a menyecske háza falába. Azután hazament. * Fehér Géza annyit volt a szép Sassné nyomába, hogy ez végre is észrevette őt is, az éétéseit is. És a szép asszony büszke volt ez igénytelen diadiára. Mert Fehér Géza szép gyerek volt, nyúlánk, érdekes fiú és az arcában valami rokonszenvet keltő szomorúság volt, különösen ha elmosolyodott. Nem csoda, ha meg akadt rajta egy-egy figyelmesebb asszony szeme. Fiatal szíve tele volt rajongással. Romlatlan, tiszta volt a lelke világa, és ha rácsodált egy szép nőre, megható áhítatai nézte, mint egy gyönyörű szál virágot. Egy délelőtt levelet hozott Gézának a postán Kicsi női levél volt és vékony asszonyirás a cime, A szive megdobbant a sejtéstől, hogy ezt Sassné irta. Sassné, a szép asszony irt neki! . . Elővette zsebkését, és gyöngéden, óvatosan, mintha fájna a pici, illatos jószágnak a vágás, — felnyitotta a borítékot és kiváncsian olvasta: Kedves Fehér úr ! Délután 3 órakor fáradajon el a lakásomra. — Várom. Sassné. (Vége köv.) södve, tehát esetleges amputációról szó sem lehetne s nagyon aggasztó jel, hogy sárgaság mutatkozik, ami a méreganyag az egész testben való elterjedésének jele. Mennyi jó ismerőse, barátja, hálás paciense van, mutatta e napokban az erős sürgönyforgalom Budapest és Esztergom között. A táviratok tartalma csak nem vált kedvezőbbé. Hétfőn estefelé már reménytelen állapotról szóllottak. Ilyet kapott Andrássy János és neje is, Mátrayéknak évek hosszú sora óta legbizalmasabb barátai. Andrássyné tegnap reggel leutazott Budapestre kétségbeesett barátnője támogatására. Dr. Gönczy Budapesten mindennap meglátogatta a beteget, aki — természetesen nem tiszta eszmélettel — reménykedett s rettenetes szenvedéseit csodálatos erővel tűrte. Tegnap délután szívműködése nem volt kielégítő; kezelő orvosai legfeljebb 2—3 napra tették a betegség letális lefolyását. Nem tartott addig, előbb megenyhültek kínjai. A katasztrófa ma délután bekövetkezett. A tudomány vértanuja immár a Vörös Kereszt kórház ravatalán fekszik. Az egész város, de minden társadalmi osztály nem beszél másról, mint e mélyen megdöbbentő esetről; a részvét, a sajnálkozás csodálatosan általános. Holtában nem látjuk viszont; Budapestről a beszentelés után Vácra szállítják s az ottani Pauer-sirboltban helyezik örök nyugalomra. Reászolgált a nyugalomra ; borzalmas órák, szörnyű éberségével. Az áldás, a köny, a sok fájdalom nem fogja Örök éjjelében zavarni. Választási campagne. A néppárt a megyében. (Frey és a néppárt. — Hermannék. — A köb 61kiíti kerület.) Az * Esztergom*, a néppárt helybeli orgánuma vasárnapi számának egy entrefileéjével meglehetős meglepetést és feltűnést keltett választó körökben. Azt indokolja meg benne, hogy a párt városunkban miért nem állit jelöltet. Megokolja, hogy Frey Ferenc iránt való tekintetből s egyúttal oly elismerő bizonyítványt állit ki volt fegyverbarátja felől, amilyent szabadelvű lényről még aligha mutatnak fel a párt fogalmazó könyvei, az ellenkezőkben lévén embarras der richesse-ük kezdettől fogva. A néppart nem feledi, hogy Frey két izben nagy áldozattal tartotta fenn magát ellenzéki álláspontján. És a néppárt reméli, hogy beszámolójával polgártársai bizalmát megnyeri. A háladatottság — a néppártnál ez eddig ismeretlen tulajdonság —, annak ily szókatlan módon és időben való megnyilatkozásával — mint mondottuk, meglepetést keltett. Mert hogy a néppárt jelöltet Esztergomban nem állithat, azután nem érdeklődött senki, azzal régen tisztában van mindenki! Ha sok mindent megtehet is, nem állithat egyhamar jelöltet és még több alkalommal kell majd ilyen, vagy hasonló okokat keresnie a jelölt nem állithatásának magyarázatára. Nem állithat különösen Frey ellen, aki táborának erejét és szervezettségét elég közelről volt alkalma megismernie. Egyébként a volt kölcsönös szolgálatok nem is voltak oly követelők. A két fegyverbarátság főleg szerződés volt s mindkét szerződő fél meg volt elégedve annak betartásával. A néppárt a gyűlölt primásjelölt Timon, az egyenes, nyilt szavú Földváry bukását akarta bármi áron, Frey annyi szavazót, hogy övé legyen a mandátum. Mind a két fél megkapta a magáét. Kvittek voltak. Tehát mindezekért timeo Danaos et dona ferentes. A közönség is gondolkozik ; keres, kuttat. Miért kellett ennek a mézes-mázos szép kommünikének épen a beszámoló, a programmbeszéd vélt napjának reggelén megjelennie ? . . . Talán arra gondolva, hogy akinek mi az imént a legnyájasabban köszöntünk, az csak nem fog rövidesen hátat fordítani. És megmarad a statusgno. Hát ha igy van, akkor nagyon erősen és kegyetlenül kell tévedni a néppártnak. A beszámoló beszéd szövegében, ahol az a néppártról szól, szombat óta egy szó sem változik ; bizonyosra veszszük. Frey Ferenc ki fogja mondani, hogy az a fiatal csemete, amelyről e helyütt ő öt év előtt nem tudta még, hogy mivé fejlődik, gyilkos gázát lehellő, veszedelmes növénynyé lett. El fogja mondani, hogy e párt jogosultságát sem ismerheti el, annak létezését is elitéli. Ép oly meggyőződéssel, erővel és őszinteséggel, mint nagy pártvezére. Elmondja mindezt nyilt szavakkal, harsány, messze hangzó hangon; kicsomagolja egész politikai pogyászát; hadd lássa mindenki; nem rejteget dugáut; Igy lesz, igy kell lennie vasárnap; bár meg lett volna 15-én ; hadd lett volna meg hamarosan a csattanó a farizeus csókra. És akkor bekövetkezik az általános megnyugvás s megszűnik az a bizonyos ideges lehangoltság, részben boszszankodás, amelyet a szóbanforgó entrefileé komolyabb politikusainknál is keltett. * A vármegye másik két választó kerületében állított a néppárt jelöltet, nagyobb zavart azonban egyik helyen sem fognak okozni, még hamarább a doroghi kerületben inter duobus. Ott a papság ugyanis nincs túlságosan szaturálva néppárti ideákkal, harci kedvvel, a nép meg éppen nem hajli'c feléjük. De hetcek, á la Párkány, azaz annál sokkal csúnyábbak, könnyen lehetnek, amennyiben a harcvezetó: Hermann József bajnai plébános fanatikus néppárti, aki embereit a kat. hitelszövetkezet kocsmájában alaposan beegzercirozza s a taktika betanulása a gugyi mellett megy is. A vezényszavak azomban nem egészen a bibliákból valók Ő van mindenütt elöl; a jelöltről nem tudnnk semmit. Sem állását, sem valamiféle nációnál ej át. Az lEsztergomt vasárnapi számából is csak annyival többet tudtunk meg, hogy bonyhádi az ő előneve is. Tehát igazi Perczel. Mindazáltal a szabadelvű-pártnak sokkal jobban résen kell lennie, mint eddig. Elvégre arravaló kezeket kell szerezni a vezetésre, mert ezt a kerületet, amelyet 1896 ban dr. Hulényi Győző visszanyert a szabadelvű pártnak, bizony elveszthetjük. A prímás vármegyéjének pedig nem szabad még oly látszatot is nyújtani, mintha a szabadelvűség legcsekélyebb tért veszített volna, ahogy nem is veszített. Dr. Hulényi kijelentette végleges lemondását, Szacelláry György a jelöltek között ma a szabadelvű eszmék, a kerület uralkodó eszméinek egyedüli képviselője. És igy fejlődvén a viszonyok, minden szabadelvű gondolkozású polgárnak, ha talán egyéni okokból nem egészen szívesen teszi is, a nagy elvek diadala elősegítéséül az ő zászlója mellé kell szegődnie, bajában résen lenni. Nekünk Mocca-kávé kell; nem cikória, ha a kipróbált izűeket elkapkodták, veszünk új félét, de mégis Moccát s biztatjuk magunkat, hogy a legjobban beválhatik. >