Esztergom és Vidéke, 1901

1901-01-20 / 6.szám

ESZTERGOM és VIDÉKE AZ „ESZTERGOMVTDÉKI GAZDASÁGII EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. egjeletlik Vasárnap és CSÜtÖrtÖkÖn. Felelős a szerkesztésért: Szerkesztőség és kiadóhivatal: , MUNKÁCSY KÁLMÁN- (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) ^LÖFIZETÉSI ARAK I Egész évre — — — — 12 kor. — fii. Lap tulajdonos kiadókért: S

z

écl}ei}yi*'tér, 330. SZálp. Fel évre — — — •— •— 6 kor. — fii. Negyedívr. ^- ^-^ - ^ 3 k.r.- íl. £) R. PROKOPP GYULíA- „.„ .a™* .,..„.. A kesztölci választáshoz. Esztergom, január 18. Kétségtelen, hogy a szerdai kesztölci választás iránt mindazok, akik a megyebeli dolgokkal törődnek, feltűnő érdeklődéssel viseltettek, bár fontos eseménynek tartanak minden megyebeli választást is, nagyon jól tudván, hogy egy község nagyobb boldogulása, előbbremenetele, mennyire egyenes arányban áll a jegyző arravalóságával, vagy hiányosságaival. S mindenesetre ez volt a főok, amely miatt a kesztölei választás eredményét általános érdeklődéssel várták. Mert ha valahol a megye területén, ugy e községben volt eminens kérdés, ki kerül Zsarnóczai örökébe. Eminens kérdés, nemcsak a jó közigazgatás, a község érdeke, de legfőképen a magyarság szempontjából, lévén régi igazság, hogy egy-egy község sorsa a lelkész, a tanító és a jegyző kezében van. A kesztölci nép éppen nem rossz természetű, munkás, élelmes, józan ; csak bánni kell tudni vele. Okossággal, mérséklettel; ha kell, kellő komolysággal is. Meglehetősen önállatlanok ezek az emberek, akik hajtanak a jó szóra, a rosszra is, aszerint amint az egyik a másikat megelőzi, vagy hangosabb. Nincs bennük gyűlölség a magyar állameszme iránt, pánszláv eszmékkel nincsenek szaturálva, nem tiltakoznak a magyar nyelv terjesztése ellen, de viszont ép önállótlanságuk s inkább passzivitásra hajló karrekterük hozza magával, hogy tesznek, beszélnek, gondolkoznak úgy, ahogy az ő uraik : a leikész, a jegyző, a tanitó, mert mással nem igen érintkezhetnek. A kaputos ember befolyásolhatja őket jóra-roszra és ha egyszer befolyásolva vannak, sokkal makacsabb fejűek, semhogy más gondolkozásra birhatók lennének s ekkor a nekik szuggerált álláspon t mellett bicsakkal, bevert fejjel is kitartanak. Mindez okokból teljesen az említett faktorokon múlik, hogy a lakos- i ság magyarrá váljék, jó uton haladjon, boldoguljon. A község vagyonosodása, gyarapodása ellen már régebben nem lehet panasz, annál inkább volt a magyarosodás lassú előrehaladása miatt. Amin azonban nem csodál-! kozhattunk és eddig segíteni sem lehetett. Hogy a tanítói állásokat megfelelő, a fontos pozícióra való erők foglalják el, arra a jelenlegi kir. tanfelügyelő kezdettől fogva nagy gondot fordított, ám a tanítóság egymagában s éppen ellentétes áramlattal szemben kielégítő eredményt produkálni képtelen volt, lévén köztudomású dolog, hogy úgy a nemrég elhunyt plébános, mint a nyugalomba vonult volt jegyző a magyarosodás terjedésének nemcsak hogy apostolai nem, de személyes befolyásukkal és szereplésükkel annak erős kerékkötői voltak. Ezért vált nevezetes momentummá, hogy egyszerre megüresedett a két állás s így mód adatott, hogy Kesztölc új korszakot kezdjen. Ezért fogadjuk örömmel, hogy erre az első biztosíték meg van az ujonan megválasztott jegyző személyében. Figyelemmel kisértük egész helyettesi működését és örömmel láttuk, hogy tudatában van állása fontosságának és meg van benne a képesség, hogy megfeleljen annak követelményeinek. Meg tudta nyerni a népet, szelid eszközökkel, okkalmóddal eltéríteni arról az útról, amelyen elődjei vezették, közszeretet környezte s választása bizonyára egyhangú lesz, ha nem akad a régiek táborából egy csapat, amelyet — a közérdeket fumigálva személyi, vagy Isten tudja, mely rejtett okokból — fel nem izgatnak személye ellen. Nem voltak sokan, de lármásak. Hogy pedig félre lettek vezetve, eléggé dokumentálja, hogy az elnöklő főszolgabíró nyugodt, komoly fellépése után nemcsak hogy egészen elcsendesedtek, de sőt határozottan ellene fordultak, kifakadtak rosszakaratú félrevezetőik ellen. Ezek az izgatók nem pihennek. Tavaly megcsinálták — szintén személyi okokból — a csúnya Zsufkahetzet, az idén az Apáthy — kirohanást ; legközelebb új hetzet rendeznek, most ez az életelemük. De bízunk benne és az uj jegyző kötelességének is tartjuk, hogy fog tudni rendet csinálni közöttük s lesz elég tekintélye és erélye, sarokba szorítani a békességbontókat. Amiben nagy segítségére lehet a leendő plébános s mi teljesen megbízunk a főegyházmegyei főhatóság bölcsességében, tapintatában s hazafias érzésében, hogy szintén Az ,&itep és fiié" tárcája. Hófehérkének! Hogyha volua szárnyam, Hajnalhasadáskor Ablakodra szállnék Bimbófakadáskor S mig te még pihennél Álmot látva, szépet, Bimbófakadásról Hajnalpír kádasról Dalt zengenék Néked. Mig az első sugár Ablakoddal játszva, Be nem merészkednék Hófehér szobádba. Ekkor elhallgatnék S napsugárrá válva, Beosonna lelkem A kicsi szobába. És a mig rebegnéd Reggeli imádat, Körülsímogatná, Csókkal borítaná Rózsás arczod, szádat. » De nézzed, öregem, gondolkozz egy kicsit komolyan! Mire vennéd el te azt a lányt, aki igaz, hogy szép is, kedves is, jó házias asszonyka lenne belőle, aki csak boldogságot, derűt árasztana maga körül, de ha nincs meg a boldogság egyik főkelléke: a pénz, az a csúnya utálatos pénz, ami miatt hitelezőid most is annyira zaklatnak. Te nem tudod elhagyni a czigarettázást, pedig az havonként egy szűk konyhapénzt felemészt, a kávéházbajárásról sem tudnál leszokni, jóllehet ez tűpénzre nagyon is elegendő. Belecsömörlöttél a vendéglői kosztba, nem is izlenék az étel, ha nem veszekednél minden fogás előtt és után a pincérrel, szidva a tálalás, a kotyvasztás nemes művészetét. De a fő, hogy elvesztenéd a szabadságodat. Cigányról, ivásról, mulatásról szó sem lehetne ; pedig ez tartja benned a lelket, a látszat, a külszín, amelylyel már olyan sokakat megcsaltál. Szereted ! Te és szeretni tudnál. Mit szerethetsz te, aki belecsömörlöttél már a csókba, az ölelésbe. Nem sajnálnád elrabolni illúzióját annak a gyermekleánynak, aki csodálkozó, nagy kék szemeivel, halavány gyermekarcáva] ideált lát benned. Nem érzesz semmi lelkifurdalást, ha elgondolod, hogy ehA három fűszál. hez a te kiélt, önmagától meghasonlott lelkedhez odakapcsolj egy ártatlan, üde, tiszta lelket, aki még csak most keresi a boldogságot . . .c Ismerősei csodálkozva mentek el mellette, mert senkinek sem köszönt, anynyira elfoglalta Őt az önmagával való beszélgetés, viaskodás. Pedig mindig naí gyon udvarias szokott lenni, még a kö- \ 1 szönésben is. Valami baja lehet Ivánfalvynak mondogatták, akik ily állapot' ban őt látták . . . És ő ment, tudta, akarata nélkül a sokszor megjárt, megszokott uton és ' csak azon vette magát észre, hogy ! megint ott ül a virágzó szederindák köj zött elbujtatott kicsi padon, ahol csak j kettőnek volt hely; neki meg annak a rózsaszín ruhás, pirosarcu, szőkehajú gyermeknek, akinek ábrándos, szerelmes | lelke ott volt a szemében, amikor oly , í hosszan, sokáig elnézte a mellette ülő [ ! férfit. | Felrezzent a kacagásra és megragadta j kezét a leánynak, aki (

egy hosszú fű- j szállal csiklandozta a kezét, feogy visz-^ szahozza a lelkét a messze, messze. idegenből. — Tudja mit, szólt Ella, amint a nevetőgödröcskék elsimultak arcán. Szakítson három fűszálat én majd összebogozom őket és megtudjuk, hogy beteljesedik-e az, amire maga most gondolt. A következő percben már kötözgették a puha kacsok a hajladozó fűszálakat, közbe-közbe odaérve a férfi kezéhez és ilyenkor mintha egy kevéssel tovább ott pihentek volna. — Lássa, — lánc lett a szálakból, tehát be fog teljesedni, amire gondolt. I Ivárifalvy arca elkomorult erre a szóra és a leány, mintha tudta volna, miről is van szó, leejtette kezeit, szempillái re| megni kezdtek és talán sirva is fakad, ha közbe nem vág a férfi: — Oh, maga bohó, csak talán nem fog sírni! Tudja-e mit gondoltam? Azt, hogy szeret-e engem valaki! I — Biztosan, — vág közbe a leány, de erre az akaratlan vallomásra elpirul a halovány arc egészen addig a kacérkodó fürtöcskéig, amely a puha selyemágyból oly kíváncsian dugta elő fejecs. kéjét. 1 tJgy tett, mintha nem vette volna I észre, de a keze azért megremegett, j — Ugyan mondja csak, Baba, ki szeret| hetne engem ? — válaszolt lassan, vontatottan, mintha minden egyes szó először az eszén menne keresztül. Lássa, én szegény vagyok, meg hozzá lump is. Semmi jó tulajdonságom, semmi erényem, csak hibám, még pedig ezek szép számmal. Reményem sincs arra, hogy^^^^ Tetrix.