Esztergom és Vidéke, 1901

1901-01-20 / 6.szám

kiválasztja a legalkalmasabb embert. S akkor — nem sok idő múlva — Kesztölc a megye vagyonos, megelégedett s magyar községévé válhatik. Memor. „Gazdasági egyesületünk hivatása.

4

' Esztegom, január 15. Tekintetes Szerkesztőség ! Beesés lapjának két közelebbi száma gazdasági egyesületünkkel foglalkozik és annak >feladatat-ként egy hosszabb tárgysorozatot közöl. Engedje meg kérem, miként ezzel szemben nékem is módomban álljon nyilatkozni, mint a gazdasági egylet egyik alelnökének és szíveskedjék ezt is becses lapjában közölni. Elismeréssel és tisztelettel viseltetem mindenki iránt, aki valakinek Őszinte s önzetlen jóakarattal ád okos, jó tanácsot ; igy az »AgricoIa« cím alatt iró úrnak is azt mondom, hogy a mi jót, elfogadhatót és teljesithetőt ajánl, az mind létesittessék is; csak ne kivánjon annyit egy szegre aggatni, amennyit az el nem bir; mindenki csak annyit markoljon, amennyit jól bir tartani. Egyesületi tizenhat holdas szőlő- és faiskoláinkat, gúnyolva > csemege-kereskedésnek* nevezi! Miért? Talán azért, hogy terményeinkei; eladjuk ? Hiszen erre nem csak jövedelem szempontjából vagyunk utalva, de gondolom, hogy a kinek valamire szüksége van tőlünk, az még örül is, ha jutányos áron csakis megbízhatóan jó növényeket kaphat közelben 1 Ha a cikkíró úr csak egyszer is lett volna kint az iskolánkban és ha csak egy parányi részrehajlatlanság és önzetlenség volna benne, úgy el kellene ismernie, hogy ott ugyanis nála nélkül is tudnak céltudatosan dolgozni, mert gyülaha megváltozom, mert rossz az én szivem, rossz a lelkem. Boldogtalan lenne az is, aki engem megszeretne. Pedig talán ... de nem, lássa ez az én végzetem, hogy másokat is szerencsétlenné tegyek. Beszélt sokáig, elmondott mindent, ami az ajkára tolult, pedig nagyon sok keserűséget halmozott össze az átvirrasztott éjszakák annyi hosszú perce, órája . . . Két égető könnycsepp hullott kezére, amelyben Összemorzsolva tartotta a lánccá kötözött fűszálakat. Észre sem vette, hogy a leány tenyerébe hajtva fejét, csendesen zokog. Es amint látca ezt a vergődő, önmagával tehetetlen gyönge leányt az ő nagy fájdalmával, egészen kiesett a szerepéből. Egyszerre elfeledte a betanult leckét, magához vonta a zokogó leányt és beszélt boldogságról, szerelemről, egy kicsi fészekről, amely ott van elrejtve az illatozó rózsafa sűrűjében . . . Beszélt sokáig. Most már nem gondolkozott. Elmondta mindazt, amit szivének jobbik fele elgondolt mindannyiszor, amikor vadvirágos réten járva, a suhogó fáktól, dalos madártól, csendesen folydogáló kis pataktól hallott, egyszer, nem is olyan régen, amikor még csak sejtette, hogy mi a boldogság, a szerelem. És a leány hallgatta, ragyogó szemmel, kipirult arccal, míg nem odaborult aira a széles vállra és úgy suttogta: — Én édes, aranyos mindenem l Fekete Géza. mölcsfanemekből csak kipróbált jóltermő s nemes fajokat szaporítunk. A szőlőből pedig oly gyüjteménynyel rendelkezünk, amely a leghasznosabb csemege- és borszőlő fajokat tartalmazza és amely arravaló, hogy mindenki, akit e dolog érdekelt, láthasson maga előtt sokfélét a jó fajokból és azokat állandó megfigyeléssel kisérthesse. Kérdem : hogy nincsen-e ennek jó célja ? Cikkírójuk »amerikai direkttermő« szőlővesszők szaporítását ajánlja. Még most is, amidőn azoknak haszontalanságáról már minden hozzáértő ember meg van győződve! Ez régen túlhaladt álláspont s most midőn már a köznépünk is tudja : hogy a legrosszabb magyar szőlő is jobb a legjobb amerikai direkttermő szőlőnél, ilyenekre gondolni íem szabad és nagy kár a millió forintokért, amelyekbe Európának a kísérletezés került. Az amerikai úgynevezett direkttermők közül csak az egy >Othello« jöhetne szóba, de ez is csak a homokban képes megélni; agyagban tönkre teszi a phylIoxera. Éppen a mi telepünkön is látható, hogy agyagföldben az Othello csak szénkéneggel tartható fen. Ily védelemmel már célszerűbb jó európai szőlőt művelni! Azzal is diszkreditálni akarja a cikkiróa mi szőlőiskolánkat, hogy azt mondja : nem veszik vesszőiket! Tekintélyes vevőktől mutathatok leveleket, a melyekben megköszönik a kitűnő jó kiszolgáltatást és ugyan nem elég szép volt-e bevételünk szőlővesszők, szŐlŐojtványok és gyümölcsfákért 5189 koronával, a képzelhető legolcsóbb árak mellett, és a mellett is, hogy itt Esztergomban mindig találkoznak oly tudós apostolai az ügynek, a kik a hegyi szőlőkben csak a szénkénegezést tartják az egyedül célhox vezető eszköznek ? Pedig nézze meg bárki Kaán János úrnak aranyhegyi szőlőjét nyáron, örömet lelhet az ojtott szőlőknek kifogástalan jó növekedésében és bőtermőségében. Kétségtelenül jók a szőlőojtványok oly talajban, a mely nem nagyon meszes s a ki ilyeket ültet és jól műveli: annak biionynyal két-szer annyi szőlője fog teremni, mint a tisztán európai ültetvények. Nagyon kár tehát idestova okoskodni ! Közkézen forog az »Útmutató a szőlőmívelésre* cimű kitűnő jó könyv, a melynek létezését Darányi Ignác földmívelésügyí ministerünk páratlan gondoskodásának köszönhetjük! Kiváló tisztelettel kész szolgája Wimmer Ferencz. A VuTosmarty-szoborra. — A polgármester felhívása. — Minden magyar ember egy idő óta külünös, mohó kíváncsisággal várja a >Budapesti Hirlap* számait. Es legelőször is azt a rovatot keresi, amely a Vörösmarty-szoborra való adakozásokat mutatja ki. S büszke, lelki gyönyörűséggel látja a hazafias, hálás, érzés megnyilatkozását abban a 3—400 koronában, amely minimális naponta. Csak így történhetett, hogy alig három hónap alatt immár 95.000 korona gyűlt Össze az ércemlékre. Figyelemmel kisérjük mi is e rovatot; íme: polgármesterünk is. Mikéntő, mí is észrevettük, hogy míg a kis nemzetiségi községek is gyűjtenek, Esztergom eddig csak pár kisebb személyi tétellel szerepelt. Ismerve pedig városunk áldozatkészségét és hazafiúi érzését, e körülménynek csak az alka-f lom : a gyűjtőív hiánya lehetett oka. S épp ezért nagyon is helyeseljük, hogy polgármesterünk éles szeme ezt is meglátta. S szemlélődése eredményeképen — az aláírást tiz koronával megkezdvén — bocsátotta ki a következő le;kes hangú kérelmet, melynek, hogy eredménye lesz, nem kételkedünk : Felkérés Esztergom szab. kir. Város T. Közönségéhez ! A polgári élet elutasithatatlan követelményei mellett, melyek tehetőségünkre nehezednek, nemzeti és közművelődési feladataink sem szünetelhetnek, mert bennük és általuk él a fentartó és alkotó közszellem, melynek folyton megújuló áldozatkészsége nélnélkül nem jöhetne egy jobb kor, >mely után buzgó imádság epedez százezrek ajakán.* A >Szózat* lánglelku költőjénél nemzete senkit jobban meg nem értett s ébresztő lelkes szava hangzik vissza ma is hazánk bércein, mikor a hálás nemzet Vörösmarty-ja nagy emlékének ércben örökítésére mozdul meg. Midőn nagy és kicsiny, gazdag és szegény, párját litkitó versenyben ajánlja fel a maga arányos adóját a I nemes alak megdicsőitésének költse-; geihez, erre városunk közönségének I is közvetlen alkalmat nyújtani szinte, erkölcsi kötelességemnek ismerem fel;

1 s teszem ezt azon tiszteletteljes felkéréssel, hogy a lelkes adakozók országos névsorában Esztergom nevei számára is méltó részt lefoglalni méltóztassanak. Egyébként minden adomány, össz szegére való tekintet nélkül, hazafiúi tett, egyszersmind pedig alkotó része lesz a hallatatlan költő ércszobrának ; s a »Budapesti Hírlap*-ban való közzététel utján névszerint nyilvánosan nyugtáztatni fog. Kiváló tisztelettel Esztergom, 1901. január hóban. Vimmer Imre

% polgármester. Esztergom, január 19. Farsangi naptár. Január 19: A >Kereskedő Ifjak Önképző Köré«-nek táncmulatsága. Január 24: Katonatiszti estély. Január 26: A Katolikus Kör bálja. Jaunár 27. Az ev, ref. egyház táncestélye. Február 2. Ipartestületi bál. Február 5 : Katonatiszti estély. Február 16 : Katonatiszti estély. Február 16 1 A Katolikus Kör házi estélye. Zalka János f. — 1820—1901. — Egy erényes, szent életű aggastyánynyal kevesebb. A főpásztor nélkül maradt győri egyházmegye fejedelmét siratja benne. Kegyes volt, áldozatra kész, jószívű és istenfélő. Templomokat épített, szegényeket gyámolított, békét hirdetett s szelíd és mégis erős kezekkel kormányozta lelki birodalmát, annak általa kiküldött pásztorait. yFortiter—svaviter* volt a jelszava. Lelkéből formálódott ki a jelszó minden egyes betűje, hű is maradt minden betűhöz tetteiben. Isten kegyelméből hosszú életkort élt át. Az út a vezékényi kis parasztháztól a győri egyházfejedelmi lakig dicsőséggel teljes volt, jó cselekedetek kövezték ki végig, hála, tisztelet és szeretet virágozták fel az életkor szelid alkonyáig s azok borítják el most is a ravatalt. Áldott porain immár az Örök béke lebeg s lelke az örök világosság honában örvend világéletében imádott Istene látásának. Gyászolunk mi is, mert egy kissé a magunkénak tartottuk őt. Hisz közöttünk töltötte — magos állásokban is — ifjúságának és férfikorának egy részét, amint a kővetkező életrajzi adatok mutatják : Az elhunyt első miséjét 1846 jan. 18-án Bakács-kápolnában, főszékesegy házunkban mondotta. Február 4-én, mint káplán, KőhidGyarmatra s két hét múlva Doroghra került. Főpásztora azután a szent Ágostonról nevezett bécsi felsőbb híttani intézetbe küldötte, honnét már 1848. augusztus 21 én, mint a hittudományok doktora, érkezett vissza Budapestre, a hová őt elöljárói a belvárosi plébániához káplánképp rendelték. A lezajlott szabadságharc után az itteni szemináriumba rendelte Őt Scitovszky hercegprímás, mint a kispapok tanulásának felügyelőjét, s egyúttal rábízta az egyháztörténet és egyházjog tanítását. Itt ugy végezte munkáját, hogy tanári hire a budapesti egyetemre is elhatott, s az egyetemi tanárok maguk hívták meg őt, hogy foglalja el köztük az egyháztörténet tanítói székét. A meghívást elfogadta, O felsége az állásra 1853-ban kinevezte s ő közel hét évet töltött el e hivatalában. Mint budapesti egyetemi tanárt bizta meg őt a hercegprímás az esztergomi tartományi zsinat előmunkálataival is. Ott, a hol annyi püspök, prépost, apát, kanonok és tudós férfiú volt együtt, ő reá esett a primás választása. E tartományi zsinat határozatából a Magyarországon használt régi szertartáskönyv nyelvét is az ujabb nyelvezethez alkalmazták és ellátták kellő oktatásokkal a hívek és útbaigazításokkal a papság részére. Ezt a munkát Zalka János, a néhai győri püspök végezte. Esztergomi kanonokká történt kinevezését — 39 éves korában — 1860 január hó I én hozta a hivatalos lap. Szemináriumi rektorsága alatt épült az uj szeminárium. Jó ura, a hercegprímás, még halála által ís jót tett vele, mert a Scitovszky halálával megürült primási széket Simor János győri püspök foglalván el, ennek helyébe győri püspökké a Felség, 1867 február hó 14-én, gombai és marcsamagyari dr. Zalka János esztergomi apátkanonokot nevezte ki. Az akkori újságok e kinevezésről ezt irták: »Boldog a megye, mely Zalka pásztorbotja alá jutott, szerencsés a papság, mely dicső, jeles főpapját hasonlóval váltja föl. Győr és Esztergom méltán örvendeznek, mert ritka példája ez a nagy férfiak cseréjének.* Legyen áldott emlékezete! — Személyi hír. Bogisich Mihály püspök és Wencell Antal papnöveldéi kormányzó néhai Zalka János püspök temetésére Győrbe utaztak. — Kegyeletes ajándék. Kollár Károly gazdasági tanácsos, a »Kaszinó« választmányi tagja, a Kaszinónak ajándékozta a volt elnök, néhai Kruplanicz Kálmán főispán arcképét, mely Moretti Rezső (1897) igen sikerült munkája. — A főigazgató látogatása. Francsics Norbert tankerületi kir. főigazgató a reáliskola szokásos megvizsgálására csütörtökön délután városunkba érkezett. — Esküvő. Fényes esküvő volt f. hó 12-én Batorkeszin, ahol Garay Géza m. kir. honvédfőhadnagy vezette oltárhoz Finitzer Fülöp gyárigazgató szellemes, szép leányát. Mint levelezőnk írja, a polgári házasságkötést Hertelendy Gyula anyakönyvvezető a menyasszony szülői házánál végezte; a templomban, amely egészen megtelt közönséggel, Gácsér Endre lévai kegyesrendi tanár, honvéd táborkari lelkész eskette össze a fiatal