Esztergom és Vidéke, 1901

1901-06-27 / 51.szám

A vármegyei jegyzőegylet gyűlése. Esztergom, június 25. június 22-én tartottá meg a községi s körjegyzők egylete kissé elkésett rendes tavaszi közgyűlését. Részvéttel emlékezett meg az elnök: Berényi József Kruplanicz Kálmán főispán elhunytáról, kinek özvegyéhez annak idején az egylet nevében részvétnyilatkozatot küldött, kiemelve, hogy benne a jegyzői kar jóságos szivet vesztett, aki mindig megértette a nemzet igazi napszámosainak érzületét. Majd bejelentette, hogy Horváth Béla jelenlegi főispánhoz kineveztetése alkalmával üdvözlő táviratot menesztett az egylet nevében, előre is tolmácsolva a jegyzői kar bizalmát őméltósága iránt,. Felmerült a terv, hogy az egylet a főispánt disztagjául válassza. Azonban a gyűlés férfias önérzetében ezt, nehogy úgy látszassék, mintha ezáltal szolgalelküleg akarná enyhíteni a levegőben levő ijesztő rémeket, bár ő méltósága iránt teljes bizalommal s igazságosságában való mély meggyőződéssel van eltelve, időszerűnek nem vélte. Ha elzudul a vihar s kitisztul a levegő, melyet egyes esetek bűze megfertőztetett, ha ismét kiderül a jegyzői kar felett a bizalom napja, úgyis kinyílik önkéntelenül a szive s akkor utógondolat nélkül adhat helyet kebelében ő méltósága képének. Majd az egyleti pénztárnok 1900. évi számadása észrevétel nélkül helyben hagyatván, boldogult Fischer Dezső elhunyt egyleti alelnök helyébe egyhangúlag megválasztották Novak János bajnai jegyzőt. Meszes Ferenc indítványa a napidijak egyöntetű rendezése iránt a községek autonóm jogába vágván, felette a gyűlés napirendre tért, sokkal inkább általános helyesléssel fogadtatott Balassa Antal indítványa a jegyzők szabadságideje szabályozása iránt. Ma már az utolsó van ott, hogy el sem bírja már. A játszó képzelem még nagyobb tündérvilágot teremt. Villózó fényt öltött a tenger magára. Tüze, csillogása, megmagyarázhatatlan. A természettudósok sokat törték rajta a fejüket. . A kik a nemzeti színjátékot megindították, azok fenmaradtak. Csendesek, csak a kártya-lapok csinálnak egy kis zajt az úszó szalonban. Másnapra kelve, gyönyörű szép reggelre virradánk. A csillagok egyideig reszkettek még az égen és a vizén, távozásra készültek. Ragyogva nyilt a nap. Hajnalpír ékesítette az égbolt keleti részét. A ki szép napokat töltött a tengeren, akt szívta a tenger fűszeres illatát, a ki látta, mint kél ki a végtelennek látszó vízből egünk tűzóriása, lángját 600,000 kilométer magasra is fölcsapja, mint húzza végig a vizén fénylő palástját és miként vesz el ismét abba, az tudni fogja, milyen sokat ér és milyen üditő, testet lelket gyógyító egy utazás, a felségesen nyugodt, tükörsima, nevető kékszínű tenger sós vizén. A hatalmas és nagy víz, a legerősebb elem, elterül ameddig szemünk Iát. A legerősebb; mégis nem felfelé, lefelé tör. Példát soknak ad a szerénységből. Nagy nyitott könyv a természet olvassunk, tanuljunk belőle. Minnél jobban tanulmá nyozzuk, annál jobban értjük meg. szolgának is szabályrendeletileg biztosítva van évenként egy bizonyos idő, melyet nyugalomra s új erő fttjlesztésére§*használhat fel, a hivatalnoki s tisztviselői karban meg épen rendszeresítve lett az évi szabadságidő. A jegyzői kar méltán igényelheti szintén a maga részére, hogy fárasztó munkája közepette testi, szellemi megpihenésére idő engedtessék. Ennélfogva az egylet kérelmezi a megye törvényhatóságánál, hogy a szabadságidő akként szabályoztatnék, hogy minden jegyző évenként hat heti szabadságra tarthasson igényt, melynek ideje a főszolgabíróval egyetértőleg lenne megállapítva. A helyettesítés a község terhére történnék. Balassa Antalnak egy jótékonycélu nyári mulatság tartására való indítványa felett a gyűlés, mint amely már idejét multa, napirendre tért, bár általánosan hangzott fel az az óhaj, hogy a jegyzői kar lépjen ki az eddigi visszavonultságából s megjelenésével a társadalom mezején, helyet kérjen magának s életjelt adjon magáról. És ezt magunk részéről is kívánatosnak tartjuk s régen várjuk e — bármiként is szeretnek a rossz nyelvek kigyót-békát reákiáltani s kicsinylőleg nyilatkozni — e mindenesetre megbecsülendő testületet a társadalmi tényezők közt látni. Különösen most, mikor egyes sajnos esetek e kicsinylők malmára látszanak a vizet hajtani. Pedig megvagyunk győződve, hogy ha a munka megbecsülendő, úgy a jegyzői kar e megbecsülésre érdemes s mint a felmerült piszok által megzavarodott viz e piszkot kijátsza s magából kiveti, úgy fog megtisztulni e kar is a romlott részektől s egészséges fejlődésnek indul. E megtisztulásnál nagy szerepe lehet a törvényhatóságnak \ nem értve a túlhajtott szigort, hanem azt az apai szerepet, mely módot nyújt ahhoz, hogy a jegyzői kar a társadalomba bevezettessék, önérzete növeltessék s igy megirmesve önmagát, a salaknak kebeléből való önkéntes eltávolítására, megtisztitá sára irányittassék. Praesens. A „ Gazdasági Egyesület-bői." Szél nem szántja a tenger széles hátát. Fölöttünk nevet az ég nefelejts-kéksége. Egyetlen bárányfelhő sem tarkítja azt. Feledhetlen ez a szép utunk. A gőzhajó eleje a tájoló szerint szaggatja fel a vizet. Szabályosan gomolyog a kürtő füstje, vastag foszlányt ritkán ereget. Gömbölyű hátú pajzán delfinek egymást felváltva cicáznak a kék hullám által csapdosott, ringó hajónk körül. Csak a farkukkal fogódznak bele a vizbe. Fölbuknak és alámerülnek bukfenccel. Szemem mulat a fekete halak játékán. A virgonc húsevő uszójemlős állatokat a görögök, emberszerető állatnak nevezték. Hagyományok szerint ugyanis, a tengerbe esett embert, gyermeket, élve vagy halva, a partra szál itják, A keringő hullámokon himbálózva a tengernek Ieglármásabb madara: a mindig kerengő és Örökösen éhes sirály, messze partvidékről kanyarodik le. A feltündöklő halacskákat kapkodja. Hol közelről kiséri, hol meg kiáltó vijongással elhagyja a hajónkat. Viharedzett szárnya biztosan szeli a levegőt, melyben olyan otthonos. Akkor is/mikor a viz színére csap, akkor is, mikor nagy köröket ir le s eltűnik. (Folyt, köv.) * Gazdák biztosító szövetkezete, iiet főn városunkban járt Keittner Árpád, mint a mezőgazdák Országos Biztosító Szövetkezeté-nek megbízottja. Bemutatkozott Büttner Róbertnél, a Gazdasági Egyesület ügyvezető alelnökénél, akivel látogatást tett Andrássy János alispánnál és dr. Rossztval István kanonoknál, a főkáptalani uradalmak gazdasági vezetőjénél. Keittner kiküldetésének célja, hogy a megyebeli földbirtokosokat e mindenesetre életrevaló s a többi biztosítóintézetnél olcsóbb intézet részére megnyerje. Esztergomi gazdák Budapesten. — Június 23 — A foldmivelésügyi miniszter szeretetét és jóságát mindenkor érezteti velünk, s a mai terhes, gonddal telt élet között jól esik az a tudat, hogy van államférfiú, ki a szegény n^pre igy gondol. Gazdasági egyesületünk ujabb tanúságát adta, hogy előmozdítója, felkarolója mindannak, a mi tanulságot ad és javára szolgál a kis gazdáknak is. F. hó 23-án rendezte a gazd. egyesület kirándulását Budapestre, a Parisból visszahozott kiállítási tárgyak megszemlélésére. A résztvevők száma nyolcvan volt. A reggeli helyi vonattal volt az indulás. Budapestre érve, a városligeti nagy iparcsarnok előtt várta az esztergomiakat Frey Ferenc képviselő, ki az ott levő Lakatos Aladár kereskedelmi ministeri tanácsosnak bemutatta Büttner Róbert alelnököt és Szabó Géza titkárt. Először az állandó kiállítás megtekintésére oszoltak csapatokba, a melyeknél készéges magyarázatokkal szolgáltak Frey Ferenc, Vimmer F. Geiger F. Szöl^yémy Gyula, Burány József; ennek bevégeztével átmentek a mezőgazdasági kiállításba, A Parisból visszahozott tárgyak leírásába nem bossátkozom, azt részletesen és bőven ismertették a lapok, csak azt mondom, hogy gyönyörű, meglepő volt itt minden ; bárhova tekintett a szem, láttuk haladásunk, gazdasági életünk fejlődését, s meggyőződtünk arról, hogy a nagy kulturállamok között, mi, kicsiny nemzet, méltó helyet foglaltunk el, a kiállított tárgyak bemutatásával. Csoportosítása az egyes tárgyaknak akként történt, hogy nemcsak a tudomány és szakérteim embere találja meg, a mit kutató szeme keres, hanem az egyszerűbb ismeretekkel biró szemlélő is élvezettel gyönyöködjék azoklitásán. Nem várt érdeklődés mellett jártak gazdáink a kiállítás területét s itt az alelnök és titkár adták meg a sürün tett kérdezősködésekre a felvilágosításokat. Déli 12 óra volt midőn gazdáink a szemet és lelket gyönyörködtető kiállítást elhagyták s nagy meg'epetésükre minyájan bartságos ebédre lettek meghiva Frey Ferenc képviselőnk által, ki az itt a nagy város zajában is örömét lelte abban, ha néhány órára láthatja vendégülvárosa polgárait. Az állatkert mellett lévő, Vampeties előkelő vendéglő árnyas fái alatt volt terítve 80 személyre. Az ízletes ebéden csak a hangulat tett tul, a mely uralkodott mindvégig. Természetesn felköszönlőkben sem volt hiány, Vimmer Fe

: renc, ugy Tátus János értelmes gazdánk Frey Ferencet éltették s köszönetet monaz esztergomiakat részesítette s biztosították szeretükről és ragaszkodásról, a melyet iránta az esztergomi gazdák viseltetnek. Frey Ferenc válaszában kedves szavakkal elhárította magától az érdemet s a je'enlelévő és otthon maradt esztergomi polgárak jólétére ürítette poharát, Horváth Mihály lelkes éljnzés között mond hálás köszöne'et a gazdasági egyesület jelenlévő vezetőinek, kik lehetővé tették e tanulságos kirándulás létesítését. A fekete kávé után, Frey felkérésére teljes számban átmentek s az állatkertbe, hol minden egyes állat ketrecze előtt megálltak, gazdáink a különféle égalj állatvilágát; a rettenetes viziló és a betanított fókák mutatványai hülönösen érdekesek voltak. Közelegvén a hazaindulás ideje, a gyönyörű Andrássy-uton végig járva, a Váci Körúton keresztül, eljutottunk célunk végéhez, s midőn vonatunk kijött a kábitó zajból, a letűnő nap sugarainál mi is bucsut mondtunk szép fővárosunk mindinkább tova maradó körvonalainak, s egy tanulságos és kedves nap el nem muló emlékeit vittük magunkkal. Az esztergomi gazdák magatartása az egész idő alatt komoly, figyelmes, és érdeklődő volt minden iránt, s ennek tudatában azzal zárom soraimat, hogy : vi szontlátásra a pozsonyi kiáilitáson. Sz. G. Esztegom, június 26. "T— Tudomásul. Azoknak a'cikkiró uraknak és tudósítóinknak, akik két hónap óta magukról semmi életjelet sem adtak, amennyiben addig rendes munkásságra magukat nem kötelezik, július hó lén a tiszteletpéldány küldését beszüntetjük. A 76-ik gyalogezred ünnepe. Ragyogó verőfényben, a földtemplom tisztakék kupolája alatt adott hétfőn hálát a 76-ik gyalogezred a hadak urának, hogy harminnöt évvel ezelőtt a custozzai sikon ifjú zászlaját először lobogtathatta meg diadalmasan. Az ünnep tulajdonkép már szombaton délután megkezdődött a dijlövészettel s folytatódott vasárnap este, amikor az ezred zenekara lampionos menettel bejárta a város utcáit, miközben szeienádot adott- Boltizár József érseki helynöknél, Hartmann Gusztáv, áll©másparancsnoknál, a főispán távollétében Andrássy János alispánnál és Ballentov^cs János ezredparancsnoknál. Hétfőn reggel ébresztő zene volt, majd fél 8 óra után — az ezred zászlajának elővitele mellett, teljes díszben, tölgyfaleveles csákóval felvonult a várhegyre az ünneplő ezred itt fekvő mind a két zászlóalja, amelyeket lóháton Ballentovics János ezredparancsnok vezetett. Követte a törzskar, amelynek tagjain feltűnt a sok csillogó rendjel. A misét, amelyet több notabilításunk végighallgatott s amely Hartmann Gusztáv állomásparancsnok megérkeztévei kezdődött meg, dr. bekér Gyula udvari káplán mondotta Eitner Elemér Ákos sekrestyeigazgató asszisztenciája mellett. A mise alatt az ezred zenekara imaszerű darabokat játszott. Az istentisztelet befejeztével Balentovics János előlépett s lelkes, hazafias beszédet intézett a legénységhez előbb német, azután magyar nyelven. Déli egy órakor volt a díszebéd a tiszti étkezőben. Ez ebédre hivatalosak voltak : Andrássy János alispán, Boltizár József püspök, dr. Fehér Gyula plébádottak azért a nagy figyelemért, melyben j nos, Horváth Béla főispán, Hollósy Ru-