Esztergom és Vidéke, 1901

1901-06-27 / 51.szám

^E82ter^öm^5í^™ , ™" AMI. évfolyam. 51. szám. Csütörtök, junius 27. A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGA "NAK ÉS AZ „ ESZTERGOM VIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. Me^|el€l>ik Vasárqap és CSÜtÖrtÖkÖTl. Szerkesztőség és kiadóhivatal: p L 6F.z ET És, * R * K : = FELELŐS SZERKESZTŐ MUMKÁCSY KÁLMÁN ^ lléW ^ , ^'» 1 ^ faMrttó * Utt<,,,4ft rift™" 6 ~ _ ~ _ ~ _ ~ _ '« í": - *!' ÉS KIAD ^ : ' Szécltenyi-tée, 3SO. szánj. Negyed évre — — — 3 kor. — fll. Egyes szám ára: 14 fll. KÉLTL *»*°' »«H A vízvezeték kérdése. Esztergom, juniás 26. Mi lesz most ? Ezzel a nagy kérdéssel végző­dött e lap legutóbbi számában az a hir, amely tudtul adta, hogy vajmi kevés a remény arra nézve, hogy a hercegprímása vízvezetéket az uj közkórházba bevezettethesse. Mi lesz most ? Hallja mindenki a kérdést, fázik, búsul miatta, de azt nem látom, hogy komolyan ke­resné a feleletet. Pedig egy bizo­nyos : hogy a sültgalambvárással sürgősen fel kell hagyni. Nem té­ved ide azok közül egy sem ; rosz­szak az idők hozzá. S ha — mint a kórházi bizottság hétfői ülésén a pol­gármester emiitetté — az utolsó reményszikra nem is aludt ki, az erőlátás és okosság azt parancsolja, hogy ezt a pislogó szikrát lángnak ne nézzük. Hanem cselekedjünk magunk. Ra­gadjuk meg ez alkalmat, nemcsak mert egyebet nem tehetünk, hanem annál mohóbban és lelkesebben, mert mihelyt magunk vesszük ke­zünkbe az ügyet, már nemcsak a kórház vízzel való ellátásáról, hanem | a város ivóvíz kérdésének megol­dásáról van szó, aminek sürgőssé-; gét, fontosságát nem szükséges in­dokolni. Ragadjuk meg az alkalmat annál is inkább és annál erősebben, mert a vízvezeték létesítésének kérdése í nagy akadályokba egyáltalán nem ütközik, s egy, mindenesetre jövedel­J mező üzletnek kínálkozik. j Mindenekelőtt a forrásvíz nem okoz gondot; gazdag hőforrás vizeink­kel, amelyek vegyelemzése a legked­' vezőbb, tízszer annyi lakosságot elláthatnának ivóvízzel; mindenesetre leggazdagabb közöttük a gépgyári, amely óránkint 900 hektoliter vizet ad, ámbár megfelelők volnának a takarékpénztári (Maiya) források is. Ám ha a gépgyári források vál­nának átvehetőkké, az alapvető ' munka elmaradna, ami időben nagy megtakarítást jelentene, mintha a Szenttamás hegyen egészen uj víz­müvet kellene létesíteni s addig is, amig a kiépítés mígtörténík, a kór­ház vízzel való ellátása rövidesen megoldható lenne. E források adnak annyi vizet, hogy a város egész lakossága ellátható legyen, a vizmü e gTi va gy két tartály építése által, 1 megfelelne a fokozott követeimé-1 nyéknek. Azt hisszük, különösen mikor a közjó, a közegészségügy, a köztisz­taság fog kérdésben, sem a her­cegprímás, sem a káptalan nem ragaszkodnék a vízvezeték tulajdon­jogához, a vízvezetéket ők csakis azért létesítvén, hogy könnyen, elég és jó ivóvízhez jussanak, főleg a vár­hegyen. Nekik csak a vízre van szükségük, nem a vízvezetékre. Min­denesetre beleegyeznének abba, ha teljes garanciát nyújtó oldalról — a szolgálmányok átvállalásával — tennének ajánlatot, hogy a vizmü és a gép eladassék, < Természetesen, mindenekelőtt vál­lalkozóra van szükség. Az tehát az első kérdés : ki legyen ez a vállal­kozó ? A város ? Annyi gondja, baja, házikezelése közepette!... Még talán kölcsönt se tudna kapni ma a be­rendezkedésre. Ide bátor, gyorskezü, tapasztalt üzletember kell; a város fá­radt, félénk, nehézkes. És azonkívül a hivatalos utak megjárása renge teg időt venne igénybe. j Nem volna lakosságunkban semmi élelmesség, üzleti szellem, ha a víz­vezeték-részvénytársaságba tőkéjé­jből örömmel ne fektetne. Ami hoz­| závetőleges számitásunk szerint egy hektóliter viz a lakosságnak három fillérbe kerülne. Ki nem sietne igénybe venni az olcsó áldást és megszűnnék a szenttamási stb. viz­I hordó kulik sanyaruságd. Az ter­| mészetesen eímaradhatlan, hogy al­kalmas helyeken a város egy né­hány közkutat fizetne. I Nagyon kérjük a közönséget, ne • ejtse el csak úgy egész egyszerűen, ^ kényelmesen ezt az eszmét, de fog­lalkozzék komolyan vele. Mi bízunk benne, hogy akadnak agilis, lelkes polgárok, akik rövid idő alatt ösz­szehivják az előkészítő értekezletet. I Semper. Az JMep és 1É" tárcája. gébből a nagy . . . Abból a nagy szerelemből, A mely bennünk tombolt nem rég, Nekem marad a csalódás, * S neked egy-két fonyadt emlék. Ifjúságunk, szép álmaink Lassan-lassan mind kihalnak', Meg sem értjük innen-onnan Ábrándját a régi dalnak. , . , De ha langyos őszi estén Szellő bántja hajfonatod: Azt az estét, , . . azt a szentet. . . Tudom . . . tudom, megsiratod . . . Sirni fogsz majd, s nem tudod mért; De csak zokogsz keservesen . . . . . . S én is néha rád gondolok: Nem voltál hű te sem . . . te sem . . Gőbel Béla (Szilveszter). Afrikából Ázsiába­— Útirajz. — Irta: VÉRTESI KÁROLY. (Indulás. — Tünedező partok. — Csillagfényes éj­szaka. — Napkelet a tengeren. — Delfinek és si­rályok. — Gőzhajók és vitorlások. — Élet a hajón. •— Páter Augeli. — Az ázsiai partok. — A filiszte­usok földe. — Jaffa látképe) A horgon/láncz csörömpölése, a hor­gyhuzó daruk csikorgása és a réztorok rázó bődülése, tülkölése közben, ha­jónk szuszakolva, inogva, lomhán indul meg. A gőzsip metsző sikon­gása, a jelző harangok zúgása, a telefü­tött gépek süstörgése idegeinket előveszi. Örülünk, mikor hajók kiutat talál az ár­bócrengetegből, óceánjárók sorából, a kürtők sötét füstjének a kavargásából, a kazánok perzselő hőségéből. Hajónk a partról elszakadva, irányt vett már. Zuhognak a kerekei. Gyorsabb menetben jár, szeldeli a vizet, Örvényt ás. Fölveti a viz porát. !~ Az egymás mellé szoruló, tengerjáró emeletmagas gőzhajók, a vaspáncálos acéltestű várak, csatahajók mind kiseb­bek lesznek, az emberek a parton ele­törpülnek, mintha elosonnának, elenyész­teti őket a távolság. Zsugorodnak a kastély színes stílben épült falai, a berekben támadt gyenge széltől imbolygó pálmák sudarai. Estére tére az idő. A kapitány híd vaskorlátja között gyors tempóban jár a parancsnok. Le beszél szócsővel és fölint beszédes sze­mével, tömött pillával. Oda tódulunk, a honnét láthatunk míg valamit. Szemünk előtt a fehérre sült, alacsony egyiptomi homokpartok, szegély gyanánt vették körül a tengert, elvesznek. Eltűnik, a korán gyújtott hajólámpák sápadt, fényében elvész minden parii csillám, szi­nes lobogó. * A magas világitó toronynak pillana­tokra felvillanó messzevilágiló forgó tüz-, pontjával, a fény torony is elmerül, végre elveszítjük szemünk elől Afrikát. ! Ritmikus lökésekkel, teljes gőzzel dol­gozva, rohanunk a mesze idegenbe, más világrészbe, a rejtelmes Afrikából, a re­ges Ázsiába, hol az emberiségnek az \ első magva hullott és a hol az első em-. beri műveltség szárnyat bontott. Kelet varázsa erőt vesz rajtunk mind­erősebben. Elmarad jobbra nagytávolban a szuezi ( csatorna, századunk egyik legnagyobb al­kotása. Lesseps Ferdinánd csodaműve. A nagy dolgok kivitelén fáradozó em­beri agy győzelme van ebben, az emberi elme teremtésében megtestesülve. Egy nagy világforgalmi akadály lett a csa­torna roegépitése által legyőzve. A fe­hér gőz, zúgva rohnn most arra, a merre előbb fáradt tevék baktattak. Esthomály felé voltunk. Kevéssel utánna erősen esteledett. Csillagruhába öltözködött az éjszaka. A látvány, az égnek csillagzatos mély­sége felemel a mindennapiságon. Megta­lálom a Siriust, mely huszonegy billió mértföldnél távolabb van. A Göncöl­szekér rúdja irányában keresem a sarki csillagot, mely ötvennégy billió mért­földre v<m tőlük. Növekedő homályban nézem az égen a ködfoltokat, me'yek| megannyi naprendszert képeznek és a melyek mindegyikében Isten megannyi napcsillagot gyújtott meg. A teremtés végtelenségén, a világ-ürbeli erők von­zásán merengek el. Csak nézzük az égi fények sokaságát, a világűrben mozgó, a világéteren átde­rengő bolygókat, az afrikai ég tündöklő nagy csillagait, melyekhez képest a Földünk egy kis sárteke, a nagy égnek egy kis országa. Nézzük a tejútnak apró, rezgő csilla­gait, melyek drágakövekként szikráztak. Számuk végtelennek látszik. De széles és hosszú, a Csaba királyfi serege meny­nyei csapatának az útja ! Járja szemünk nagy darabját az (g­nek. Addig járja az ismeretlen, végtelen nagy világot, a mig magunk is, u'azva az űrben, beleveszünk a nagy végtelen­ségbe, s ebbe a fogalomba, véges eszünk belefárad, azután megáll fejünkben a gondolat. Megáll a bölcseknek az. esze is a nagy mindenségnek csodás szem­lény vesztésén, az egek örök faklyásme­netén, a nagy tejúton. Beéjjeledett. Az eget teljesen kiverik a csillagok, mint megannyi phosphor­fottocskák. Elszunnyadunk, a hajó kattogása, ál­mosító zúgása és a végtelenbe merülés közben, a csillagokkal behintett ég alatt, szélcsendes éj alatt. De csak nem alha­tom. Egy-egy csillagot elhullat az ég. Anny_ • /1 1 r • • • az egyedalt elismert ferencz Jozsel keserűvíz ^s" zete8

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents