Esztergom és Vidéke, 1901

1901-05-19 / 40.szám

—Lsztergoin, IMUI. AAIII. UUIUiydlII. 4U. mm. va&ai HH IS Z E J^fif *yI ^ i^E !8^ r fi A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. Megjelelik Vasárnap és csütörtökön. FelelŐB a szerkesxtéBért: Szerkesztőség és kiadóhivatal: _ . MUNKÁCSY KÁLMÁN. (hova a Kéziratok, előfizetése*, nyiltterek és hirdetések Mldudók TL'ILÖK'IZEJXESI ARAK • jEcéix érre — _ *_ _ 12 kor. - fli. La P t«ujdonos kiadókért: Széctjernri-tér, 330. szám. Fél évre— — — — — 6 kor. — fii. ' Kegjedim - fi , * - «• DR- PROKOPP GYULA- -*.«.........».<,»••.,..,..,« HIVATALOS RÉSZ. 5486/901 sz. Esztergom vámegye alispániától. Másolat: 4117/IV e'n. sz. M. kir. Fotd­mivelésügyi Minister. Valamennyi megyei és városi törvényhatóság közönségének. Azon általános érdeklődés, melylyel a ma­gyar mezőgazdasági ágazatoknak az 1900 évi áprilisi nemzetközi kiálitáson bemu­tatott tárgyai részesültek, arra inditott, hogy ezen tanulmányos és érdekes össze állítást a magyar közönség azon részé­nek is hozáférhetővé tegyem, mely azt Parisban megtekinteni akadályozva volt. E czélból a Parisból visszaérkezett ma­gyar mezőgazdasági, vizépitészeti kerté­szeti, erdészeti, vadászati és ezekkei kap­csolatban az Ősfoglalkozási tárgyakból Budapesten a városligeti iparcsarnokban ideiglenes kiállítást rendeztettem, mely folyó évi ápril hó 30-án d. u. megnyílik és a következő naptól kezdve junius hó 15-éig naponta d. e. 10 órától d. u. 6 óráig díjtalanul megtekinthető. Midőn erről a közönséget értesíteni szerencsém van, felkérem, hogy e kiállításról a bi­zonyára érdeklődő közönséget minél szé­lesebb körben tájékoztatni és ezt megte­kintés czéljából a nagyközönség különös figyelmében ajánlani szíveskedjék. Kelt Budapesten. 1901 évi ápril hó 26 án. Da­rányi sk. Végzés : A fenttisztelt körrendeletet tudomá­sul veszem és hasonló czélból a mező­gazdasági bizottságnak megküldöm, meg­felelő közhírré tétel végett pedig a sz. kir városi polgármester és járási főszol­gabiró uraknak kiadom. Esztergomban, 1901 évi május hó 9 én. Andrássy János kir. tanácsos, alispán. A megvádolt vármegye. Esztergom, május 17. Nemcsak a fővárosi, de csodála­tosképen a vidéki sajtónak egy része legújabban erős hadat üzent a vármegyéknek s csúfondárosan kifigurázva a néhai téns karok és rendek jelenkori utódait, a várme­gyék tisztikarát a sógorság és ko­inaság, tehetség és képzettség nél­küliek gárdájának titulálja s pénzke­zeléséről szólván, Kríványnyal pél­dálózik, mintha bizony nem tudná, hogy a m. kir. >posztkisztli« nek is volt Kriványa s a m. kir. adóhiva­talnak is meg volt a maga kasza­köves adótárnoka. Az .Esztergom és Vidéke* tárcája, Orj|oiiaViráí|ok. Roskadó házunk csendes udvarán Nyiltok-e még ti kedves orgonák? Hajammal játszó, síró esti szellő, Mintha elhozná minden illatát A kis háznak, hol ifjú éveimben Töltöttem annyi jő és rossz napot 1 Van még virágtok? Nékem elhervadtak . ... A pusztító ősz semmit sem hagyott Óh, mert lehullott »ok nyíló virágom, Hogy jó anyámnak gondos két keze Ringó bölcsőmnek ptíha takaróját Virágitokkal hintette tele. ... Mi is azzal szórtuk be koporsóját, Hogy ott feküdt a legdrágább halott ... Van még virágtok ? Nékem elhervadtak. ... A pusztitő ősz semmit sem hagyott Lelkemnek édes álmait még akkor, Az élet nem riasztá szerte-szét. A kis kápolna Marja oltárának Virággal szegtük minden kis helyét, Minden jámbor hivő imakönyvében Virág jelzé a szükséges lapot. Van még virágtok ? Nékem elhervadtak. , . . A pusztító ősz semmit sem higyott A lányok ezzel mentek iskolába, Virágokat mi küldöztünk nekik, Boldog mosolylyal hordták keblükön. Azóta már asszony majd mindenik. Ez diszlett minden ifjú gomblyukában, Ez tett boldoggá kicsit és nagyot! Van még virágtok ? Nékem elhervadtak ... A pusztító ősz semmit sem hagyott . Mennyasszony ezzel ment az esküvőre , . . Ez illat volt a boldogság maga, — Kért néha-néha koszorúra is St érettéit siratgató anya. — Adtunk is, volt elég minálunk Betölté illata a kis lakot 1 Van még virágtok ? Nékem elhervadtak. ... A pusztitő ősz semmit sem hagyott . . . • Ki tudja? Tán nekem is nemsokára, Koszorút kötnek a szeretteim. Lelkemből fájó sóhajtás zokog fel A mult bűbájos szép emlékein. Talán akad nékem is koszorúra ? Talán egy-két marék virág van ott! !f­Van még virágtok ? Nékem elhervadtak. ... A pusztitő ősz semmit sem hagyott , . . Marton István. Most, hogy a közigazgatás egy­szerűsítés került napirendre, a tör­vényhatósági pénzeknek állami ke­zelésbe való vétele mellett hangula­tot kell csinálni. Erre igen alkal­mas a Krivány-eset főlhántorgatása. Az ország hatvanhárom vármegyé­jének egy Kriványa volt; ez elég arra, hogy valamennyi pénztár ellen a bizalmatlanság hangulatát keltsék föl. Azt természetesen bölcsen el­hallgatják, hogy vannak olyan vár­megyék is a hol a pénzkelés minta­szerű, ahogy nálunk is a miniszteri kiköldött bevégezve napokig tartó beható, alapos vizsgálódásait, semmi j hiányosságot nem talált, kivéve hatj fillér többletet. Igen is, vannak vár-, megyék, még pedig nagy számmal, j ahol a pénzkezelés nemcsak hogy sza- j bályszerü, de sok tekintetben felül­múlja a kincstári sablont, tiszta munka, könnyű áttekintés dolgában. És mé-, gis megvádolják a vármegyei ad-j minisatrációt minden elképzelhető j rosszat ráfognak, csak azért, hogy ellene hangulatot keltsenek. A csúnya. Irta: HONTI HENRIK. (Első folytatás.) * Csúnya assxeny nincs.« Heine. A leáányka nem volt szépségnek mond­ható, de csinosnak igen. A termete kifo­gástalan volt; csupa összhangzó forma, arányos idomok ; arca piros a fiatalság­tól és olyan üde, hamvas, mint egy mo­solygó őszi baraczk és a szemei olya­nok, hogy arról külön zenghet éneket egy ahhoz tudó poéta-ember. Nagyok, ra­gyogók, mosolygók, tele tiszta jósággal és ha belenézett az ember, látta a leányka Őszinte lelkét, a mely minden utógondo­lat nélkül, mint egy dalos madár, igazán örül az életnek. Ha beszélt, akkor meg­szépült és miután egy fiatal leányka so­hasem hallgat, Seress Irma szép leány volt, akármit is mondjon ErŐdi Béla. Külön­ben aki nem hiszi, kérdezze meg Lakos Janit . . . Hanem az ErdŐdi négyese el van rontva. Bár a szép asszony az ő olda­lán járja a táncot, minden gondolata, minden pillantása a szemközti huszáré, a délceg Zaláné, és szegény ErdŐdi mér­gelődik, amiért ő pusztán csak szalma figura ő nagysága oldalán. Leszáll az alkony ... a majális népe meguzsonnázik, majd ismét táncol, egyes párok szállinkóznak már hazafelé, a sö­tétedő égbolton kidugja kíváncsi ábrá­zatát az öreg hold, és márpitlogni kezd néhány koránkelő csillag . . . Megeregetik a tűzijátékot és azután csakhamar szerteoszlik a kompánia és lemegy muzsika mellett a vízpartra, ahol a kis propelleren mennek be a városba. A fiatalság még kitartott, hogy méltó módon fejezze be a nagy napot. Ossze­ivott bort, sört, pezsgőt és más egyebet az irigylendő rendező-kebel, és az aktiv rendezőség csakhamar passzív szerepet játszott és nemsokára ők is letántorog­tak a hajóállomáshoz. A hajón. A részeg rendezőség elég jól érezte magát a kis hajón ; — a dunai éles le­vegő kicsit elfújta agyukról a mámor ködét, — ámbár a hajó imbolygása na­Erre ugyan semmi szükség nem volt s nincs a jelenben sem. Azzal ma már tisztában van az ország közvéleménye, hogy az alkotmá­nyosság ősi védbástyáinak tartott vármegyék annyira elavultak, any­nyira elpusztultak, hogy holmi erőd­nek éppenséggel nem tekinthetők. Az állam már a bástyák java ré­szét bekebelezte az állami hatalom védbástyái közé s nagyon helyesen; mert végre is mire való a külön állam az államban ? A közigazgatás manapság már túlnyomó részben állami föladatokat teljesít s volta­képpen a törvénysatóságok összér­deke ugyanaz, ami az állami érdek. Lehetetlen valamely államban az állammal ellentétes, vagy külön álló közigazgatási érdeket elképzelni. Ha a vármegye közönsége, mint muncipium, föntatrtja politikai, kul­turális és közgazdasági téren az autonómiáját, bátran átengedheti az államnak a tulajdonképeni köz­igazgatási adminisztrációt. Erről van csak szó; az államo­gyon harcias gondolatokat ébresztett bennük. Erdődi Béla a födélzetén leült egy sa­rokba és gondolkozott, amennyire a kö­rülményekhez képes gondolkozni tudott. Körülnézett, vájjon nincs e valaki isme­rős je*en, és olyan nagy szerencséje volt, hogy kit sem látott, aki előtt kénytelen lett volna szégyelni magát . . . De mintha ott egy ismerős hölgyet látott volna. . . Igen, ez Seress Irma... vagy talán nem Iát jól ? . . Közelebb akart menni, hogy meggyőződjék, de lá­bai nagyon makacskodtak, s addig a leány — ha ugyanaz volt — elment. A gondolataiból azonban valami nyug­talanító dolog zavarta ki. Sürgés-forgás támadt a hajón, az utasok ijedten, ré­mülve szaladgáltak ide oda, s ő hideg­vérüen nézte, mi történik körülötte. — Le a mentőcsónakokkal! . . —hal­latszott a kapitány vezényszava és egy­szerre bizonyos lett előtte a dolog: itt nagy a baj . . . Az utasok közül egyik-másik jajve­székelt s mig a matrózok gépies fegye­lemmel csinálták a mentési munkálato­kat, kéztördetve siránkoztak : — Elsülyedünk ! . . elveszünk ! . . - A férfiak káromkodtak, az asszonyok sikoltottak, a matrózok durván lökték útból a fejvesztett népet és ő felug­rott . . . De nem tudott egy lépést sem tenni előre, mert a hajócska nagyot hajolt, egyet roppant derékon, és ő valami ke­mény dologba ütve fejét, elszédült és Ferencz József keserűvíz az egyedült elismert kellemes izü természetes hashajtó szer.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents