Esztergom és Vidéke, 1901
1901-04-25 / 33.szám
£ Hl I ^^SÜlS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. J0[ejyclci>ik Vasárnap és csütörtökön. Felelős * szerkesztésért: Szerkesztőség és kiadóhivatal: f MUNKÁCSY KÁLMÁN- (hova a kéziratok, elolzetések, nyiltterek és hirdetések küldendő* ELŐFIZETÉSI ARAK : Egész évre — — — — 12 kor. — u. Luptuiajdonos kiadókért: Széchenyi-tér, 330. szám. Fél évre— — — — — 6 kor. — fll. N. CT .d«™ ^(i4irt .M •-«'• DR- PROKOPP GYULA- •+>..-...»*«.....«H Pénzkezelés a városnál. Esztergom, ápril 23. A kormány nagyban és komolyan foglalkozik a közigazgatás egyszerűsítésének égető kérdésével; a szervezési szabályrendelet módosítására kiküldött helyi bizottságnak is foglalkoznia kell, különösen a pénzügyi osztályt illetőleg. Nem tartom tehát időszerűtlennek a városi pénzkezelésről néhány eszmét előadni. Mert a városi pénztár kezelésében az egyszerűsítésnek nagy a szükségessége. Itt nem arról akarok vitatkozni, hogy az egyszerű vagy kettős (kereskedelmi) könyvvitel felel-e meg jobban a célnak, bár én azt állítom, hogy valamint az államnál, ugy a városoknál is nincs meg a feltétele a kettős könyvvitelnek ; az egyszerű is épen oly jó, mint a kettős, csak jól keli a könyveket vezetni; az egyszerű könyvek vezetése azonban mégis kevesebb munkát és munkaidőt igényel. Arról akarok beszélni, hogy a városok nagy részében, mint nálunk, még ma is több pénztár van, nevezetesen HÍ .Esitep és Vidéke* ttóa. Diadal. Irta: Üzbéghy. I. Mikor a függöny harmadszor gördült le és az egész közönség, mint egy ember ünnepelte a szerzőt, még a legszigorúbb kritikusok is zsebkendőjükkel integettek felé, Hortoványi Sándor érezte, hogy beteljesültek álmai. »A nő lélektanuc teljes sikert aratott, megörökíti nevét az irodalomtörténetben. Igy írtak róla másnap az összes újságok és Calderoninál száz meg száz ember bámulta az arcképét. A merre ment, mosolyogtak rá teljesen idegen arcok, mintha régi ismerőét üdvözölnének. Egy teljes hétig úszott már a diadal mámorában, résztvett a tiszteletére adott banketten, ahol a gyorsíró riporterek mohón lestek ajkáról a szót, hogy másnap egész terjedelmében közölhessék pohárköszöntőit, de még nem volt megelégedve sikerével, még várt valamit. Mikor egy bankettről hazatért, két levél várta az Íróasztalán. Az egyiket a szülővárosában működő színtársulat igazgatója irta, kérve darabjának előadási jogát s egyúttal meghíva a szerzőt a bemutató előadásra; a másik ugyancsak | házi, gyámi, adó, stb. — mindenik küI lön pénztáros, ellenőr és megfelelő | személyzettel ; vagy ha egy pénztár 'van is, de különféle alapokat illető 1 pénz és értékpapír külön-külön dobozokban őriztetnek. Ismerek több ' várost, melynek pénztára úgy néz ki, mint a fűszerkéreskedő boltja, k tele van kis fülkékkel és mindegyiken rá van írva az alap neve. Mily | nehézkes ezen pénztárkezelési mód ; |ha csak azt tekintem is, hogy a 1 napi zárlat csaknem lehetetlen, vagy j legalább is igen sok időt rabol el, a felekre nézve is hátrányos és alkalmatlan, különösen ha egy pénztárban nem tudja dolgát elvégezni és két, vagy többfelé is készteti rossz sorsa. I Azonban maguk a törvények is elősegítik ezen állapotokat; hiszen világosan kimondják, hogy a gyámi, uti és adópénzeket sem egymással, sem a háztartás pénzeivel összej keverni nem szabad, külön kell , őket kezelni. Ezen is segíteni, egyszerűsíteni kell; elég minden városban egy pénztár, külön könyvelési és számviteli osztály mellett, mely mindenféle pénz beszedésére alkalI a szülővárosból érkezett. A szinügyi bij zottság elnöke irta abbeli reményének ' adva kifejezést, hogy az igazgató kérel; mének helyt ad a hírneves szerző s egyúttal módot nyújt a városnak, hogy a bemutató előadás után társasvacsorán ünnepelhesse nagygyá lett fiát. És Hortoványi most már teljesnek érezte diadalát. Elmegy, hogy ne menne ! Meg is irta a két választ rögtön, azután arról kezdett gondolkozni, hogyan is történt tulajdonképen, hogy egyszerre I híres ember lett belőle ?! I Mikor öt évvel ezelőtt otthon a megyebálon Sajóhelyi Sárival táncolta a szupécsárdást, dehogy gondolt volna arra, hogy valamikor még hires ember lesz épen Sári miatt. Igen, mert Sári volt az, aki a lappangó tehetséget a büszke, gőgös dac segítségével nyiivánulásra késztette. Hortoványi előtt úgy rémlett, mintha újra átélné a multat minden édes és bús emlékével. Végig élte újra azt a kis regényt, ami most diadallal, az ő diadalával végződik majd l . . Nem gyerekszerelem, nem a tánciskola varázsa volt az, ami Sajóhelyi Sárihoz fűzte. Tizenhétéves volt a leány akkor és ő >pártiképes* fiatal ember. Egymásnak szánta őket az egész város, mint nyilt titkot rebesgették a közeli hymenhirt és egyszerre csak elszakadt a rózsalánc, ma sem tudja megmondani, hogy tulajdonképen miért ?! mos; ezen pénztár az összes befolyt pénzeket együtt kezelheti ; az egyes kezeléságak naplói megmutatják, hogy mennyi az ő követelésük abból ; ily eljárás mellett könnyű naponként zárlatot készíteni és mindennap nyugodtan hagyhatja oda hivatalát a pénztár személyzete. Feltétlenül kívánatos még, hogy a hivatalos és a nem hivatalos pénzek forgalmának nagy részére a postatakarékpénztár igénybe vehető legyen, vagy a takarékpénztáraknál a városok részére chekk-számla nyítassék, amely után a forgalom nagy része, minden pénz olvasás nélkül, lebonyolítható legyen, sőt némi jövedelem is származnék belőle, a mi a nemzeti vagyonosodást mozdítaná elő; ez oly kényelem és az eljárást annyira egyszerűsíti, hogy felesleges minden további magyarázat hozzá ; egy azonban bizonyos, hogy a postatakarékpénztár csakis a vidéki forgalom lebonyolítására volna igénybe veendő, a helyi forgalomra pedig a takarékpénztárak chekk-számlái szolgálnának; a fő feltétel pedig az, hogy a póstatakaArra emlékszik csak, hogy egyszer a leány szemrehányásokat tett neki. Valami gyerekség miatt. A leány is mondott valamit, ő is. O talán durvábban, fennhéjázóbban, mint szabad lett volna, mire a leány visszautasítással felelt. O pedig, bár érezte hibás voltát, az ideges, büszke emberek szokásához hiven, néma, gúnyos meghajlással távozott. Akkor határozta el, hogy hires ember lesz, hogy megmutatja annak a leánynak, kit veszített el vele ! Ideges képzeletében látta magát, mint győzelmesen visszatérő hadvezért, aki elé fehér ruhás leányok hintik a virágot s aki büszke gőggel tekint el az érte epedők feje fölött. Ilyen gyerekes gondolatokkal bíbelődött akkor és már elfeledte volna Sárit, mikor két évvel utóbb arról értesült, hogy a leány férjhez ment Kádár Elek aljárásbiróhoz, aki már abban az időben is udvarolt neki, mikor ő még odahaza volt. Mikor ezt megtudta, végtelen keserűséget érzett. Férjhez megy ahhoz a köznapi gondolkozású emberhez, aki teljes életében nem tudta, mi az idealizmus! S most élnek máról holnapra. Az aszszony azon gondolkozik, mit főzzön másnapra, a férj meg számítgatja, hogy vehet-e elsején egy új kalapot . . . Szinte megijedt attól á keserű gondolatoktól, amik nem hagyták nyugodi s mikor egy pillanatra a saját józan eszérékpénztár eljárása ne legyen nehézkes, a kifizetéseket kívánatra azonnal teljesíthesse és a hatósági pénzeken értékpapírokat csak akkor vásároljon, ha arra megbízatást nyer. A városi municipiumok pénzkezelése a kir. adóhivatalokra nem bizható, mert először ez is csak munkaáthárítás lenne, anélkül, hogy az egyszerűsítés elve valamivel is előbbre vitetnék és másodszor a városi pénztárak forgalma sokkal nagyobb mint a megyei pénztáraké, egészen más természetű, ugy bejvételei, mint kiadásainak sokoldalúsága a kir. adóhivatalok személyzetének szaporítását vonná maga után és valljuk meg őszintén — ( tapasztalásból tudom — hogy a kir. adóhivataloknak fogalma sincs a városok pénzügyei és azoknak J vezetése iránt. A városok feladata egészen más mint a megyéké, egy kalap alá vonni soha sem lehetségesSzíves engedelemmel legközelebb még néhány hasonló kérdéssel : főleg a vámszedés egyszerűsítésével fogok foglalkozni. S. | nek törvényszéke elé állott s ez azt mondta neki, hogy még mindig szerelmes abba az asszonyba, Hortoványi nagyon megijedt és sietett kiverni fejéből az ostoba gondolatokat. Komolyan munkához látott, hogy célját elérje és három évi nehéz munka után elérte. Hires ember lett! De most . következik az igazi diadal! Bevonul szülővárosába, mint annak büszkesége és az az asszony ezerszer meg fogja bánni ostobaságát ! . . ! 11. I Elérkezett a bemutató napja. A pályaudvaron maga a polgármester fogadta Hortoványit és a régi barátok, kik kö' zött nem egy nézte irigykedve az ele1 gáns fővárosi gavallért, harsány éljenzés közt kisérték kocsijához. I Az előadás maga is valóságos ünnep volt. A sok taps és koszorú feledtette a szerzővel, hogy a hősnő hamis páthoszszal deklamál s hogy a hős nagyon is kávéházi zsargonnal igyekszik elsimitani az alakítás szögletességét ott, ahol nem elég a hangja hozzá. Elfeledett mindent, csak azt látta, azt érezte, hogy teljes a diadala ! A társasvacsorán, melyet a városka eleő vendéglőjében tartottak, izgatottan s mégis megelégedéssel vette észre Kádárék jelenlétét. Az első felköszöntő utan kissé elkedvetlenítette, hogy az asszony olyan kedves mosolygással intett felé
