Esztergom és Vidéke, 1901

1901-04-25 / 33.szám

Vármegyénk küldöttsége a főispánnál. Esztergom, april 23. Távirati értesüléssnk alapján már meg­írtuk vasárnapi számunkban, hogy a szombaton Horváth Béla főispánnál járt küldöttség tagjai a legkellemesebb be­nyomásokkal, egy minden izében szere­tetreméltó és gavallér férfiú lényétől szinte megvesztegetve, érkeztek vissza vá­rosunkba. Részletes tudósításunk a kö­vetkező : « A tisztelgés. A küldöttség tagjai a »Pannoníac szál­lodából, ahol szállva voltak, 3 / 4 H óra­kor hajtattak a főispánhoz. A küldöttség vezetője : Andrássy János kir. tanácsos alispán, nem hosszú, áradozó, de nyilt és benső beszéddel üdvözölte uj kormányképviselőnket. Hangsúlyozta, hogy a vármegye közönsége a főis­páni kínevezést örömmel és jóleső meg­nyugvással fogadta, mert a szomszéd Hontvármegyéből hozzánk is átszárma­zott hírek után, nálunk is már régebben ismerték a főispánnak kiváló egyéni tulajdonságait. A vármegye teljes biza­lommal van iránta s megérkezését öröm­mel várja. Midőn a vármegye közönsége és tisztikara nevében üdvözli a főispánt, kéri őt, hogy a vármegye és város tisz­tikarát rokonszenvében és jóakaratába Tagadja. A főispán Andrássy János beszédére, az ő lekötelező, közvetlen modorában válaszolt. Köszönettel vette a küldöttség üdvözlését s biztosította őszinte jó­akaratáról és rokonszenvéről. Kijelentette hógy az egyáltalában nem hódol a külső alakiságoknak és az együttérzésben ta­lálja biztositékát annak, hogy öszműkö­désük eredményessé váljék s kérte a vármegyét, fogadják őt szeretettel, elő­legezzék neki bizalmukat és ő a bizal­mat és szeretetet, amelyet neki előlegez­nek, hasonló mértékben fogja viszonozni. Az éljen?ések lecsillapulása után az alispán egyenkint mutatta be a küldött­ség tagjait, akikkel a főispán hosszabban elbeszélgetett s mikor távoztak, még dr. Hulényi Győző és dr. Komlóssy Ferenc országgyűlési képviselőkkel maradt együtt. Egy óra tájban látogatást tett a •Pan­nónia c szállodában Andrássy János alis­pán lakásán, ahol a küldöttség tagja ke­délyes társalgásban voltak együtt. Az ebéd. poharával, mintha bizony nem történt volna közöttük soha semmi ? 1 Kádár is olyan szives volt hozzá, hogy el nem kerülhette, kénytelen volt melléjük ülni vacsora után. Egyszerűen, minden ünnepélyesség nélkül gratulált neki az asszony, mint régi barátjának és Kádár is a régi cim­bora hangján beszélt. Hortoványi pedig szokása ellenére feltűnően víg volt, any­nyit fecsegett, militha soha egyébre nem gondolt volna, mint hogy mulattassa az asszonyt és maga sem értette hogy tör­tént; eligérkezett hozzájuk másnap dél­előttre sörözni. Mikor elváltak, Kádár utána kiáltott 1 — Tizenkettőkor jöjj, akkor jövök haza a hivatalból! Hortoványi pedig arra gondolt, milyen fehér, finom, puha keze van Kádaménak ! Égést éjjel érezte annak a kis kéznek a melegét, nem bírt elaludni. Mikor az utolsó cigarettáját is elszívta, furcsa gon­dolatai jöttek, n melyeken azért csodál­kozott, hogy már előbb nem jutottak eszébe : Az asszony még nem feledte el a multat! Mért lett volna különben olyan szivei, szinte feltűnően szives irányában ? I — Igen, de az ura is szives ?! — Az ra ?! — Nos, az ura egyike ama híg­velejű férjeknek, akik nem látnak tovább az orruknál! — De az asszony ! Egy élő Rubenskép ! És hogy megszépült! Sokkal szebb, mint leánykorában! , . . A küldöttség tagjai délután 2 órakor találkoztak újra a »Hungária« szállodá­ban, a főispán által tiszteletükre adott ebéden. Kivülök ott voltak: báró Majthényi László v. b. t. tanácsos, Csö­bör László hontmegyei alispán, báró Majthényi Oszkár és Luka Pál földbir­tokosok s Haán Rezső, az »Esztergomi Közlönye szerkesztője, a főispán rokona. A háziúr jobbján báró Majthényi László, majd Andrássy János, balján Komlóssy Ferenc, mellette Czobor László ültek. Az első felköszöntőt a főispán mon­dotta vendégeire. Hivatkozva a küldött­séghez délelőtt intézett válaszára, ismé­telten kérte, hogy Esztergom vármegye közönsége fogadja őt oly szeretettel, mint a milyennel ő hozzájuk megy. Majd meghatólag, érzékeny szavakkal búcsú­zott Hontvármegye jelenvolt előkelősé­geitől, akik körében állandó szeretetben részesült, akik iránt való őszinte szere­tetét magával viszi s hálásan fogja meg­őrizni uj megyéjében is, ami azonban nem von le seramit uj megyéje iránti való szeretetéből. Éltette Hont és Esztergom­vármegye közönségét. Amint elhangzott a hosszú éljenzés, B. Szabó Mihály, vármegyénk főjegyzője szól­lak fel, ékesen előadva, hogy a főispánnak a bizalom előlegezésére Esztergomvár­megyében nincs szüksége. A vármegye őt teljes bizalommai és szeretettel várja és e bizalomnak és szeretetnek szilárd alapja van, mért az a főispánt megelőző híreken és az itt lévő honti előkelősé­gektől nyert információn alapul. Majd báró Majthényi László emelke­dett szólásra, hogy az uj főispánt Eszter­gomvármegye szeretetébe ajánlja. Drága ékszernek mondta Horváth Bélát, akit Hontvármegye elvesztett és megtalált Esztergomvármegye. Nagyon jól ismeri Horváth Bélát, —mondotta — tudja, mily nagy az értéke s kéri, hogy Esztergom­vármegye ezt a ritka ékszert becsülje meg méltóképpen. Éltette a jelenvolta­kat. Hontvármegye másik szónoka Czobor László alispán volt. Menyasszonyhoz ha­sonlította a főispánt, akitől az anya bú­csúzik. Fájdalmasan búcsúzik tőle Hont­vármegye közönsége s ők : a tisztviselők, akik vele munkáltak, tudják legjobban, mit vesztett Hontvármegye közönsége és mit nyert Esztergoravármagye Hor­váth Béla főispánban, akit ők odaadó szeretettel vettek állandóan körül s aki­től sírva tudnak csak elbúcsúzni. Éltette Horváth Bélát főispánt. Beszélt Wimmer Imre polgármesterünk is. O —^úgymond — Hontban született; de esztergomivá váll. Azért nem tudja, mint fejezze ki érzelmeit. Mint honti, együtt érez a hontiakkal és sajnálja a távozó főispánt; de mint esztergomi, szívből örül a kinevezésnek s a körülmé­nyekhez alkalmazkodva, öröme jóval na­gyobb a kinevezés fölött, mint bánata a távozó honti főispán átán. Éltette Eszter­gomvármegye uj főispánját. A legjobb hangulatban elköltött la­koma d. u. fél 5 órakor ért véget. E. K. X doroghi választókerületből. Esztergom, április 23. A vármegye politikai tengere még meglehetősen csendes ; úgyszólván csak a doroghi öbölbe dobálgatnak újonnan feltűnt politikai ágensek apróbb kőda­rabkákat, mintegy provokálva, hogy a régiek a nagyokkal lépjenek elő s ők azután bevitorlázzanak a zavaros vízbe. Figyelemmel kisérjük e mozgalmakat s nem hallgathatjuk el abbeli tacgjegy- j zésünket, hogy e mozgalmak — gene-: zisüktől fogva —, a Marionett-mozgató j bábmesterek személyével együtt — kü-, lönös, hagy ne mondjuk: komikus be­nyomást /ennének, ha nem tudnók, hogy a mozgalom komolyan veendő 3 anna,é intézése csupán a jelöltnek a helyi, viszo­nyokkal való teljes tájékozatlanságára vall. Miután hetekkel ezelőtt meg lett cá­folva, hogy Szaczelláry György a doroghkerületi szabadelvüpártnak, amely nem léteik, annál kevésbbé az országos szabadélvüpárt központi bizottságának hivatalos jelöltje volna, miután meg nem Egy pillanatra maga is visszarettent j attól, amit gondolt, de sietett megnyug­tatni lelkiismeretét. — Utóvégre is nem lehetetlen! — Mért volna lehetetlen ? ! Igen ! Máskép fog történni, mint gondolta, de így-így jobb lesz ! . . Ez lesz az igazi diadal! És másnap délelőtt Hortoványi Sán­dor úgy sietett Kádárékhoz, mint a sze­relmes diák az első találkára. Tizenegy órakor ment, mert Kádár azt mondta, hogy tizenkettőkor jön ki a hivatalból. Csak mikor a kapu elé ért, akkor kere­kedett felül benne a hivatásos szalon­ember. Leverte a port lakkcipőjéről és az előre látott biztos győzelem moso­lyával nyitott be az előszobába. A szalon ajtaja nyitva állott és az egyszerű, de csinos bútorzat, mintha hir­dette volna a csendes, nyugodt boldog­ságot. Hortoványi tovább ment, mert a szalonban nem talált senkit, a másik nyitott ajtónál azonban megállott. A szomszéd szobában egy alacsony zsámolyon ült az asszony egyszerű pon­gyolában, az ölében egy apró emberkét tartva, aki rózsás kövér ujjacskáival kap­kodott a mama kipirult arcába. Az asz­szony egy arcképet vett fel a kis asz­talról, amelyelőtte állott és a kis fiúnak mutatta: — Pubikám, ki ez ?! — Appa ! mondta a gyerek, azután elkapta a képét, megcsókolta és anyja felé tartotta. — Mama is ! gagyogta és az asszony felváltva csókolta az arcképet és a ne­vető gyereket. Hortoványi jó ideig nézte ezt a csa­ládi idilt, a nélkül, hogy az asszony észrevette vo^na. Olyan valamit érzett, mint a jó uszó, aki fölött hirte'en össze­csapnak a hullámok : egy pillanatra el­kábul, aztán hamar eszmélethez jut. Végre az asszony észrevette. — Jesszusom Hortoványi, ilyen ko­rán?! — Bocsánat, nagyságos asszonyom — mondta a férfi kissé halkan, de ha­tározottan — személyesen jöttem jelen­teni, hogy legnagyobb sajnálatomra le kell mondanom a délelőtt kellemes el­töltéséről. Táviratot kaptam, a déli vo­nattal utaznom kell, nem is tartóztatha­tom egy percig sem ! — Sajnálom, igazán sajnálom ! mondta az asszony az ő nyugodt dallamos hang­ján és a férfi, aki nem talált ebben a hangban semmit, ami tegnapi vélemé­nyét megerősítette vo'na, megfogta az eléje nyújtott kis kezet és olyan tiszte­letteljes csókot lehelt rá, mint a meg­térő nagy bűnös a szent ereklyére. Mikor pedig a Budapestre menő vo­natra ült, azon gondolkozott, hogy dia­dal, dicsőség mind csak puszta, relatív fogalom és olyan üresnek, sivárnak látta maga előtt az egész világot, mint még soha. volt cáfolható, hogy igy mégis csak ön­jelölt: vasárnapra sikerült a vezetőség­nek annyi választót összetoborozni, hogy Budapestre indulhattak velők, hogy Sza­czelláry-nak a képviselőjelöltséget fel­ajánlják. A felvándorlás szervezője főleg Bokros Károly, a »Magyar Király* szál­loda volt ügyes hotelierje volt, aki­nek, mint volt főtanyásnak, két erős választás alkalmával a kortes­tudomány rejtett titkaiba is alkalma akadt behatolni. Egyébként jelenleg, mint a Törley féle pezsgőgyár vezér­ügynöke, egyenes utódja Szaczelláry­nak. A meghívókat is ő küldte szét. Budapesten a »Hungária« szállodában gyülekeztek s innen ment 7 tagu küldöttség — Eggenhoffer Ernő táthi földbirtokos vezetése alatt — a jelöltért, aki meg is érkezett és Sütő Mihály nagysápi pé»ztáros felkérésére a jelölt­séget elfogadva, lakomára hivta a meg­jelenteket. A lakomán Reviczky Győző felfüg. fő­szolgabíró, Szaczelláry Mihály, Szaczel­láry György, Bártfay Géza, Bokros Ká­roly beszéltek. Résztvett a lakomán Ge­renday György osztálytanácsos is, a jelölt klubtársa. A lakoma folyamán írásban üdvözölték a kormányelnököt és Horváth Béla főispánt, aki külömben szintén hivatalos volt az ebédre, de le­vélben kimentette magát. A küldöttségben a választókerület in­telligenciája és vezető elemei minimális arányban voltak képviselve. Néhányan Párkányból. Ott voltak a táthi, piszkei, sárisápi jegyző és doroghi aljegyző. Az ebéd már 12 órakor kezdődött, gazdag volt s addig tartott, amig a Barnum-előadás ideje közeledett, mert a bőkezű jelölt ennek megtekintését is le­hetővé tette egyes választóknak, hogy a politikai emócióban és a menű élvezé­sében kifáradva, odakünn kipihenjenek. Általában a küldöttség jól el volt látva. Akik innen indultak, már itt bő­ségesen megreggeliztek, hoztak maguk­kal finom, nyakravalós cigárókat s be­dugták a mándliba a miniatűr Szaczel láry-zászlókat, amelyek az asztalken­dőkbe voltak tűzve. A vasúti utazás és egyéb tekintetben is a rendezőség igen gavallérosan gondoskodott híveiről. Az > Esztergomi Lapok* azon híre, hogy valami Perczel Béla a doroghi ke­rületben néppárti programmal fellépett s a doroghi esperes vendége volt, té­ves Doroghon nem mutatta magát s hí­rét ki sem hallotta. Megemlítettük már, hogy a független­ségi és 48 as párt egy, az eszméi meL­lett lelkesedő olvasókör alakulását tűzte ki céljául Párkányban, úgy hogy e kör érdekeltsége az egész doroghi kerületre kiterjedjen. A párkány-nánai névvel felruházott politikai kör alakuló közgyűlését f. hó 21 én délután 5 órakor tartotta meg a párkányi >Hungária* szállodában. Lefo­lyása nyugodt, sőt kissé bágyadt is volt. A gyűlést Csányi Mátyás, veterán hon­véd, az előkészülő bizottság vezetője nyitotta meg s üdvözölte a megjelent Pichler Győző országgyűlési képviselőt, akit a Kossuth-párt budapesti központja küldött ki és kérte, hogy tartsa meg ünnepi beszédét. Pichler Győző — az ő ismert lelke­sítő, hatásos modorában — beszélt a függetlenségi eszmékről s azok elterje­déséről, a 48-as idők nagy embereiről és nagy vívmányairól. A beszédet a jej lenvoltak, közben is, végén is erősen megéljenezték. Némi múló diszharmóniát keltett Brutsy János vendégszereplése, aki több

Next

/
Thumbnails
Contents