Esztergom és Vidéke, 1901

1901-04-25 / 33.szám

Vármegyénk küldöttsége a főispánnál. Esztergom, april 23. Távirati értesüléssnk alapján már megírtuk vasárnapi számunkban, hogy a szombaton Horváth Béla főispánnál járt küldöttség tagjai a legkellemesebb benyomásokkal, egy minden izében szeretetreméltó és gavallér férfiú lényétől szinte megvesztegetve, érkeztek vissza városunkba. Részletes tudósításunk a következő : « A tisztelgés. A küldöttség tagjai a »Pannoníac szállodából, ahol szállva voltak, 3

/

4 H órakor hajtattak a főispánhoz. A küldöttség vezetője : Andrássy János kir. tanácsos alispán, nem hosszú, áradozó, de nyilt és benső beszéddel üdvözölte uj kormányképviselőnket. Hangsúlyozta, hogy a vármegye közönsége a főispáni kínevezést örömmel és jóleső megnyugvással fogadta, mert a szomszéd Hontvármegyéből hozzánk is átszármazott hírek után, nálunk is már régebben ismerték a főispánnak kiváló egyéni tulajdonságait. A vármegye teljes bizalommal van iránta s megérkezését örömmel várja. Midőn a vármegye közönsége és tisztikara nevében üdvözli a főispánt, kéri őt, hogy a vármegye és város tisztikarát rokonszenvében és jóakaratába Tagadja. A főispán Andrássy János beszédére, az ő lekötelező, közvetlen modorában válaszolt. Köszönettel vette a küldöttség üdvözlését s biztosította őszinte jóakaratáról és rokonszenvéről. Kijelentette hógy az egyáltalában nem hódol a külső alakiságoknak és az együttérzésben találja biztositékát annak, hogy öszműködésük eredményessé váljék s kérte a vármegyét, fogadják őt szeretettel, előlegezzék neki bizalmukat és ő a bizalmat és szeretetet, amelyet neki előlegeznek, hasonló mértékben fogja viszonozni. Az éljen?ések lecsillapulása után az alispán egyenkint mutatta be a küldöttség tagjait, akikkel a főispán hosszabban elbeszélgetett s mikor távoztak, még dr. Hulényi Győző és dr. Komlóssy Ferenc országgyűlési képviselőkkel maradt együtt. Egy óra tájban látogatást tett a •Pannónia c szállodában Andrássy János alispán lakásán, ahol a küldöttség tagja kedélyes társalgásban voltak együtt. Az ebéd. poharával, mintha bizony nem történt volna közöttük soha semmi ? 1 Kádár is olyan szives volt hozzá, hogy el nem kerülhette, kénytelen volt melléjük ülni vacsora után. Egyszerűen, minden ünnepélyesség nélkül gratulált neki az asszony, mint régi barátjának és Kádár is a régi cimbora hangján beszélt. Hortoványi pedig szokása ellenére feltűnően víg volt, anynyit fecsegett, militha soha egyébre nem gondolt volna, mint hogy mulattassa az asszonyt és maga sem értette hogy történt; eligérkezett hozzájuk másnap délelőttre sörözni. Mikor elváltak, Kádár utána kiáltott 1 — Tizenkettőkor jöjj, akkor jövök haza a hivatalból! Hortoványi pedig arra gondolt, milyen fehér, finom, puha keze van Kádaménak ! Égést éjjel érezte annak a kis kéznek a melegét, nem bírt elaludni. Mikor az utolsó cigarettáját is elszívta, furcsa gondolatai jöttek, n melyeken azért csodálkozott, hogy már előbb nem jutottak eszébe : Az asszony még nem feledte el a multat! Mért lett volna különben olyan szivei, szinte feltűnően szives irányában ? I — Igen, de az ura is szives ?! — Az ra ?! — Nos, az ura egyike ama hígvelejű férjeknek, akik nem látnak tovább az orruknál! — De az asszony ! Egy élő Rubenskép ! És hogy megszépült! Sokkal szebb, mint leánykorában! , . . A küldöttség tagjai délután 2 órakor találkoztak újra a »Hungária« szállodában, a főispán által tiszteletükre adott ebéden. Kivülök ott voltak: báró Majthényi László v. b. t. tanácsos, Csöbör László hontmegyei alispán, báró Majthényi Oszkár és Luka Pál földbirtokosok s Haán Rezső, az »Esztergomi Közlönye szerkesztője, a főispán rokona. A háziúr jobbján báró Majthényi László, majd Andrássy János, balján Komlóssy Ferenc, mellette Czobor László ültek. Az első felköszöntőt a főispán mondotta vendégeire. Hivatkozva a küldöttséghez délelőtt intézett válaszára, ismételten kérte, hogy Esztergom vármegye közönsége fogadja őt oly szeretettel, mint a milyennel ő hozzájuk megy. Majd meghatólag, érzékeny szavakkal búcsúzott Hontvármegye jelenvolt előkelőségeitől, akik körében állandó szeretetben részesült, akik iránt való őszinte szeretetét magával viszi s hálásan fogja megőrizni uj megyéjében is, ami azonban nem von le seramit uj megyéje iránti való szeretetéből. Éltette Hont és Esztergomvármegye közönségét. Amint elhangzott a hosszú éljenzés, B. Szabó Mihály, vármegyénk főjegyzője szóllak fel, ékesen előadva, hogy a főispánnak a bizalom előlegezésére Esztergomvármegyében nincs szüksége. A vármegye őt teljes bizalommai és szeretettel várja és e bizalomnak és szeretetnek szilárd alapja van, mért az a főispánt megelőző híreken és az itt lévő honti előkelőségektől nyert információn alapul. Majd báró Majthényi László emelkedett szólásra, hogy az uj főispánt Esztergomvármegye szeretetébe ajánlja. Drága ékszernek mondta Horváth Bélát, akit Hontvármegye elvesztett és megtalált Esztergomvármegye. Nagyon jól ismeri Horváth Bélát, —mondotta — tudja, mily nagy az értéke s kéri, hogy Esztergomvármegye ezt a ritka ékszert becsülje meg méltóképpen. Éltette a jelenvoltakat. Hontvármegye másik szónoka Czobor László alispán volt. Menyasszonyhoz hasonlította a főispánt, akitől az anya búcsúzik. Fájdalmasan búcsúzik tőle Hontvármegye közönsége s ők : a tisztviselők, akik vele munkáltak, tudják legjobban, mit vesztett Hontvármegye közönsége és mit nyert Esztergoravármagye Horváth Béla főispánban, akit ők odaadó szeretettel vettek állandóan körül s akitől sírva tudnak csak elbúcsúzni. Éltette Horváth Bélát főispánt. Beszélt Wimmer Imre polgármesterünk is. O —^úgymond — Hontban született; de esztergomivá váll. Azért nem tudja, mint fejezze ki érzelmeit. Mint honti, együtt érez a hontiakkal és sajnálja a távozó főispánt; de mint esztergomi, szívből örül a kinevezésnek s a körülményekhez alkalmazkodva, öröme jóval nagyobb a kinevezés fölött, mint bánata a távozó honti főispán átán. Éltette Esztergomvármegye uj főispánját. A legjobb hangulatban elköltött lakoma d. u. fél 5 órakor ért véget. E. K. X doroghi választókerületből. Esztergom, április 23. A vármegye politikai tengere még meglehetősen csendes ; úgyszólván csak a doroghi öbölbe dobálgatnak újonnan feltűnt politikai ágensek apróbb kődarabkákat, mintegy provokálva, hogy a régiek a nagyokkal lépjenek elő s ők azután bevitorlázzanak a zavaros vízbe. Figyelemmel kisérjük e mozgalmakat s nem hallgathatjuk el abbeli tacgjegy- j zésünket, hogy e mozgalmak — gene-: zisüktől fogva —, a Marionett-mozgató j bábmesterek személyével együtt — kü-, lönös, hagy ne mondjuk: komikus benyomást /ennének, ha nem tudnók, hogy a mozgalom komolyan veendő 3 anna,é intézése csupán a jelöltnek a helyi, viszonyokkal való teljes tájékozatlanságára vall. Miután hetekkel ezelőtt meg lett cáfolva, hogy Szaczelláry György a doroghkerületi szabadelvüpártnak, amely nem léteik, annál kevésbbé az országos szabadélvüpárt központi bizottságának hivatalos jelöltje volna, miután meg nem Egy pillanatra maga is visszarettent j attól, amit gondolt, de sietett megnyugtatni lelkiismeretét. — Utóvégre is nem lehetetlen! — Mért volna lehetetlen ? ! Igen ! Máskép fog történni, mint gondolta, de így-így jobb lesz ! . . Ez lesz az igazi diadal! És másnap délelőtt Hortoványi Sándor úgy sietett Kádárékhoz, mint a szerelmes diák az első találkára. Tizenegy órakor ment, mert Kádár azt mondta, hogy tizenkettőkor jön ki a hivatalból. Csak mikor a kapu elé ért, akkor kerekedett felül benne a hivatásos szalonember. Leverte a port lakkcipőjéről és az előre látott biztos győzelem mosolyával nyitott be az előszobába. A szalon ajtaja nyitva állott és az egyszerű, de csinos bútorzat, mintha hirdette volna a csendes, nyugodt boldogságot. Hortoványi tovább ment, mert a szalonban nem talált senkit, a másik nyitott ajtónál azonban megállott. A szomszéd szobában egy alacsony zsámolyon ült az asszony egyszerű pongyolában, az ölében egy apró emberkét tartva, aki rózsás kövér ujjacskáival kapkodott a mama kipirult arcába. Az aszszony egy arcképet vett fel a kis asztalról, amelyelőtte állott és a kis fiúnak mutatta: — Pubikám, ki ez ?! — Appa ! mondta a gyerek, azután elkapta a képét, megcsókolta és anyja felé tartotta. — Mama is ! gagyogta és az asszony felváltva csókolta az arcképet és a nevető gyereket. Hortoványi jó ideig nézte ezt a családi idilt, a nélkül, hogy az asszony észrevette vo^na. Olyan valamit érzett, mint a jó uszó, aki fölött hirte'en összecsapnak a hullámok : egy pillanatra elkábul, aztán hamar eszmélethez jut. Végre az asszony észrevette. — Jesszusom Hortoványi, ilyen korán?! — Bocsánat, nagyságos asszonyom — mondta a férfi kissé halkan, de határozottan — személyesen jöttem jelenteni, hogy legnagyobb sajnálatomra le kell mondanom a délelőtt kellemes eltöltéséről. Táviratot kaptam, a déli vonattal utaznom kell, nem is tartóztathatom egy percig sem ! — Sajnálom, igazán sajnálom ! mondta az asszony az ő nyugodt dallamos hangján és a férfi, aki nem talált ebben a hangban semmit, ami tegnapi véleményét megerősítette vo'na, megfogta az eléje nyújtott kis kezet és olyan tiszteletteljes csókot lehelt rá, mint a megtérő nagy bűnös a szent ereklyére. Mikor pedig a Budapestre menő vonatra ült, azon gondolkozott, hogy diadal, dicsőség mind csak puszta, relatív fogalom és olyan üresnek, sivárnak látta maga előtt az egész világot, mint még soha. volt cáfolható, hogy igy mégis csak önjelölt: vasárnapra sikerült a vezetőségnek annyi választót összetoborozni, hogy Budapestre indulhattak velők, hogy Szaczelláry-nak a képviselőjelöltséget felajánlják. A felvándorlás szervezője főleg Bokros Károly, a »Magyar Király* szálloda volt ügyes hotelierje volt, akinek, mint volt főtanyásnak, két erős választás alkalmával a kortestudomány rejtett titkaiba is alkalma akadt behatolni. Egyébként jelenleg, mint a Törley féle pezsgőgyár vezérügynöke, egyenes utódja Szaczellárynak. A meghívókat is ő küldte szét. Budapesten a »Hungária« szállodában gyülekeztek s innen ment 7 tagu küldöttség — Eggenhoffer Ernő táthi földbirtokos vezetése alatt — a jelöltért, aki meg is érkezett és Sütő Mihály nagysápi pé»ztáros felkérésére a jelöltséget elfogadva, lakomára hivta a megjelenteket. A lakomán Reviczky Győző felfüg. főszolgabíró, Szaczelláry Mihály, Szaczelláry György, Bártfay Géza, Bokros Károly beszéltek. Résztvett a lakomán Gerenday György osztálytanácsos is, a jelölt klubtársa. A lakoma folyamán írásban üdvözölték a kormányelnököt és Horváth Béla főispánt, aki külömben szintén hivatalos volt az ebédre, de levélben kimentette magát. A küldöttségben a választókerület intelligenciája és vezető elemei minimális arányban voltak képviselve. Néhányan Párkányból. Ott voltak a táthi, piszkei, sárisápi jegyző és doroghi aljegyző. Az ebéd már 12 órakor kezdődött, gazdag volt s addig tartott, amig a Barnum-előadás ideje közeledett, mert a bőkezű jelölt ennek megtekintését is lehetővé tette egyes választóknak, hogy a politikai emócióban és a menű élvezésében kifáradva, odakünn kipihenjenek. Általában a küldöttség jól el volt látva. Akik innen indultak, már itt bőségesen megreggeliztek, hoztak magukkal finom, nyakravalós cigárókat s bedugták a mándliba a miniatűr Szaczel láry-zászlókat, amelyek az asztalkendőkbe voltak tűzve. A vasúti utazás és egyéb tekintetben is a rendezőség igen gavallérosan gondoskodott híveiről. Az > Esztergomi Lapok* azon híre, hogy valami Perczel Béla a doroghi kerületben néppárti programmal fellépett s a doroghi esperes vendége volt, téves Doroghon nem mutatta magát s hírét ki sem hallotta. Megemlítettük már, hogy a függetlenségi és 48 as párt egy, az eszméi meLlett lelkesedő olvasókör alakulását tűzte ki céljául Párkányban, úgy hogy e kör érdekeltsége az egész doroghi kerületre kiterjedjen. A párkány-nánai névvel felruházott politikai kör alakuló közgyűlését f. hó 21 én délután 5 órakor tartotta meg a párkányi >Hungária* szállodában. Lefolyása nyugodt, sőt kissé bágyadt is volt. A gyűlést Csányi Mátyás, veterán honvéd, az előkészülő bizottság vezetője nyitotta meg s üdvözölte a megjelent Pichler Győző országgyűlési képviselőt, akit a Kossuth-párt budapesti központja küldött ki és kérte, hogy tartsa meg ünnepi beszédét. Pichler Győző — az ő ismert lelkesítő, hatásos modorában — beszélt a függetlenségi eszmékről s azok elterjedéséről, a 48-as idők nagy embereiről és nagy vívmányairól. A beszédet a jej lenvoltak, közben is, végén is erősen megéljenezték. Némi múló diszharmóniát keltett Brutsy János vendégszereplése, aki több