Esztergom és Vidéke, 1901

1901-04-07 / 28.szám

aWnettjeti a reményeket : a<& illú&ió l

u tavas&ta őc«& &övtt'lte&i

/

íl Sleknll a falevél, &s •könyörtelenül tlsöy>öt ^ftdndent a jaayos A&^Í. — ^IWített teményt, kitet, csalódást ©Be|ö3 a 'ítopo^ó : &s feltámadástól álmodunk is illúzió !" Budapest, 901. IV/I. VIKI. — Rajz — Az >Esztergom és Vidéke« számára irta: BÉLA. REVESZ 1» Több száz ember, a mely ködben, j ( mint egy és sötét test, meredt a mező-1 ségen. Novemberi reggel borult a tájra ; az j, ég és föld éjszakai leheliete — a sűrű párázatok — sejtelmessé tették a levegőt. A napgolyó, erőtlen sugaraival belétüzött a ködfelhőkbe, csillogóra szinezte azokat, de áttörni, elszakítani nem tudta. , Itt e ködös világban, testében resz- i ketve, lelkében indulatokkal, állt az elkeseredett tömeg, mely éhes volt a kenyérre és bosszúra: a rombolás gondolatát vitatta vad beszéddel. Komor, elmosódott formáival, mint rémelkedett feléjük a ködből a pálinkagyár — a

hol eddig dolgoztak, a hol most meggyülölték a brutális jármát továbbra is czipelni. Az okosabbak és izgatók sokáig erélyesen tanitottak — „eszme" égett már az agyukban . . .! Rabjai lettek, mely bujtogató erejével oda is terelte őket a megutált gyár elé . . . Föltépték a pálinkaraktár szárnyas ajtaját. Dulakodással, gomolyogva, rohammal törtek a helyiségbed — meghökkentek. Forró érzés futott át egyszerre és szilajon, a lázadókon, olyas, mely gyönyörből és hirtelen vágyódásból születik. A hidegtől, gyűlölettől és éhezéstől reszkető testüket fölrázta a fölhalmozott pálinka illata. Nehéz és erős italok tengere illatozott feléjük ; a pálinka szaga beszállt — kéjes érintéssel — zavaros lelkükbe és fölizgult agyukba, melyben a rombolás gondolata most még diadalmasabban élt. Ujjongással, elhaló kiáltásokkal rohanták meg a drága portékákat. Tülekedtek és feldöntötték egymást, a zsákmány ölelésére már messziről kinyújtották a karjukat. Elértek mindent. Ekkor aztán a pálinka démona is kiszállt a szines üvegekből és magához ölelte a megvadult embereket. Kezükben volt a nagyszerű ital. Izmos szőrit ássál lóbálták meg a fejük fölött; hogy Összezúzzák — de az ajkukhoz emelték . . . Szerelmesen és telhetetlenül csüngtek a pálinkás üvegek ajakán. A hosszú osóktől tüz lepte be a szemüket ; fázós testük belé-beléborzongott a ropp'ant kéjbe. Az érzésük, a gondolatuk hatalmasodott. Pusztitani mindent, mindent elragadni. Az első lélekezés után más üveghez nyúltak. Egy mozdulattal, Öthöz-hathoz is, de csak egy marad a kezükben — a többi zuhant, törött: pálinkát ivott a föld is ... a munkások is szakadatlan. Nyomorgóknak lakodalma tobzódott itten, mely kínálkozik, de csak igy, egyszer! . . . Pálinka volt már a levegőben is, az elfolyott szesz fölszállt az emberek közé és ledöntötte azokat, sorra-rendre oda, a honnan elindult, győzelmes csatára a fölláz adtákkal szemben: a földre, ahova leszorította mindannyit, ahcmnan rombolásr, gyárpusztitására, az „eszme" jelszavával, többé el nem mehettek . . . A napgolyó odakünn fölitta a ködöt, a homályt megölte a világosság. Fénykévék hullottak be a pálinkás | raktárba is, ahol emberek feküdtek a j padlózaton, gyűgyÖgve, mélységes álomban : tehetetlenül! Az eszme belefúlt a pálinkába. GL télen a vattának oldalán Otákia játni láttam e<fyy feut, Qideteave, ^á&va vatta, koay talán kis meleaséy néki is kijut. $ ka jött a vé&na, kis vattöteány oBoldoa mosolylyal tá&ta mea ke&ét; 8 véaiy a keól>elej>te, s&wk ntc&án Qx^yntt ették a festtó azszXenv^ét. €1 téli ifyw most is atta ját, Ö,z> wtc&asáton viaan aá&ol át. a miy a lányka jön, fütyülve vát, ú>s nynjt neki, nekány s&ál ivolyát. Szilveszter. Pilátus a Oredőbaia.; Az » Esztergom és Vidéke« számára irta: Üzbégliy. Az Összes ismerősök együtt voltak a Hallerék zsúrján, s így nem lévén kire pletykázni, a társaság társadalmi kérdések megvitatásával szórakozott. A szőke kis doktor, aki más alkalmakkor szeretetreméltóan csipös megjegyzéseivel mulattatta a jelenlevőket j a távollevők rovására, most is első volt a szóvivők között. Szellemes, tanult ember volt ez az új főorvos, . csak mód felett szeretett \ dicsekedni széleskörü ismereteivel s mert orvos-növendék korában félévet töltött a berlini egyetemen, soha sem mulasztotta el, hogy elbeszélésébe bele ne • szőjje. — Berlinben, például kérem — Berlinben ez így és így van. De mivel különben nagyon használható ember volt a társaságokban és a városban alig akadt ember, aki valaha ! Berlinben lett volna, Palánky dok-1 tornak, bár alig két hónapja helyezték \ Törcsvárra, nagy volt a tekintélye még a Hallerék szalonjában is. Pedig azok i ugyancsak büszke emberek, mióta Ke-: resztszeghy Vincze, Törcsvár nábobja, j a bár kissé Öregedő, de még mindig fess j gavallér, nőül vette a szép Haller Erzsit s a bőkezű, gavallér sógor Ígérete alapján kitűnő párti lett a másik két leány is. , j Ötvenezer forint áru értékpapírt ad j mindkettőnek nászajándékul Keresztszeghy! — mondogatták széltében a! városban s a „rossz nyelvek" azt is j hozzátették, hogy Hallerék ezt kikö- j tötték a házassági szerződésben. De térjünk vissza a tárgyhoz. A társaság társadalmi kérdések még- ! vitatásával foglalkozott s bár az angol I udvariasságról kezdődött a vita, — ter- \ mészetes, hogy csakhamar az Örök prob-1 lémára tért, — a szerelemre. I Valaki azt mondta, hogy az ember 1 csak egyszer szerethet életében s így j nevetséges első és- második szerelemről beszélni. Palánky doktornak ezzel ellenkező | véleménye volt. Azt állította, hogy az! első szerelem nem is szerelem s aki azt I a leányt vessd nőül, akibe először bele- j szeret, az soha sem fogja házaséletében feltalálni a boldogságot. A végén ezt mondta : — Az első — úgynevezett szerelem — rendesen lehetetlen érzelem s nagyon helyesen teszik a szülők, ha beleavatkoznak a leányaik érzelemvilágába. A mai korban itt az ideje, hogy az ész uralkodjék a szív felett. A kis Mácsay Irén elszörnyűködve hallgatta ezt a pogányságot^ — De Palánky! Hisz Önben egy szikrányi idealizmus sincs ? ! Palánky mosolygott. — Nos hát kedves hölgyeim, elmondom mindezt egy ideális kis ben, ha meghallgatják. — Hogyne ! Hogyne ! — Hat éves apró jószág volt Hófehérke. Szerette a Czinczi_ babát, a kis cicákat és mindenek fölött a Bábi néni meséit. — Dada! Ki lesz, ha nagy leszek ? 1 ; kérdezte miden este az altató mesét . mormoló öreget s ez minden este elmondta neki: — Azután, ha Hófehérke nagy lesz, — kisasszony lesz. Lesz fényes topánkája, elmegy színházba, bálba és egyszer csak férjhez megy. Hófehérke pedig ilyenkor ráemelte nagy kék szemeit. — Dada! és muszáj lesz Hófehérkének férjhez menni ? ! Bábi néni mindig ezt felelte : — Bizony Aranyom! ... Azután Hófehérke nagy lett, kisasszony lett. Fényes kis topánkákban siklott végig a báltermek parkettjein és Bábi néni meséit régen elfeledte. Csak az egy Harangvirág története maradt meg élénken emlékezetében s bár maga is naivnak találta, sokat álmodott a déli királyfiról, aki eljött, hogy kiszabadítsa a boszorkánytoronyba zárt leánykát. . . . Tavaszi reggel volt; a kis virágoskertből ibolyaillatot lehelt be a szél, mikor Hófehérke pirulva ébredt fel álmából. — Valami édes sejtelem lopódzott szivébe, mert azt álmodta, hogy a Harangvirág királyfia nagyon hasonlít Rápolthy Sándorhoz. Igen! 0 maga a Harangvirág, itápolthy Sándor pedig a királyfi. — 0 és senki más . . . Rápolthy Sándor azonban csak a szerelmes leány képzeletében lehetett királyfi. A mama szemei jobban láttak, ! s mig Hófehérke elbújt esténkint édes ábrándjaival szobájába, ők ketten a papával elhatározták, hogy Kalmár Bélának, a dtis gazdag Kalmárnak adják I leányukat. Hófehérke elsáppadt, mikor a papa mint jó, okos kis leányával beszélt vele a család érdekeiről, meg minden más i egyébről, ami úgy hozza magával, hogy Hófehérke Kalmár Béláné legyen. Hófehérke sírt. A jó mama azt mondta, hogy másnap adjon választ, addig gondolkozzék. Bevezette siró kis leányát a szobájába, '• lefektette és sokáig beszélt neki. A jó ! papáról, akinek mennyire szivén fek| szik a leánya boldogsága, meg Kalmár t

Béláról, aki úgy szereti Hófehérkét, j Könnyek közt aludt el a leány s ; olyan furcsa álmai voltak. 1 Mintha Rápolthy szólt volna hozzá: | — Harangvirág! Harangvirág ! Ereszd le szép hajadat! Azután jött a gonosz boszorkány az j ollóval és Hófehérke könyörgött: j — No vágja le a szép hajamat, nem hallgatok többé a királyfira ! | Azután meg mintha Bábi néni ült j volna ágya mellett, úgy mint régen s j mikor azt kérdezte tőle hogy muszáj-e ! fájhez mennie, az öreg azt mondta: I — Bizony Aranyom ! ! Másnap reggel Hófehérke igent mon! dott Kálmán Bélának és . . . | * I És Palánky csodálkozón látta, milyen | kinos hangulat uralkodik a szalonban. J A vendégek mintha gúnyos mosolyj gást fojtanának vissza ; a háziak közömibos jókedvet igyekszenek mutatni, j Különösen három ember vonta magára j figyelmét. i A szép Keresztszeghyné vértelen arc| cal ült a kályha mellett, Keresztszeghy | idegesen babrált a szivarjával, Kerényi I Kálmán pedig hálálsáppadtán támaszi kodott az ajtóhoz. Palánky zavarba jött és Mác3ay Irénhez fordult, hogy másra terelje a szót, de Keresztszeghy meglőzte. Felkelt a helyéről és szúrós szemeit Palánkyra emelve, rekedten mondta: — Igazán, kedves doktor, szép volt ez az elbeszélés ! Nemde ezt is Berlinben hallotta ? ! A hangjából azt látta a doktor, hogy ez az ember belé akar kötni s nem tudta mit tegyen. Szerencsére, a társaság hirtelen haza-készülődése végett vetett a kinos helyzetnek. Otthon azután törte a fejét a történteken, tle nem értette a dolgot. Még történetakkor sem, mikor másnap korán reggel Keresztszeghy Vincze segédei megjelentek a lakásán. Csak akkor kezdett tisztán látni, mikor alig negyed óra múlva bekopogtattak a Kerényi Kálmán segédei is. — Igy kerülhetett Pilátus is a Credoba ! — mormogta kedvetlenül. Dr. XCeandefi is b% alispán*. Az » Esztergom és Vidéke* számára irta: HORTI BÉLA * (Folytatás.) Legfeljebb ha segítene elhordani a befőttes üvegeket. A szolgabiróné tréfája nagyon tetszett Kendefinének s igen szellemesnek találta az asszonykát, mégis úgy vélekedett, hogy a befőttes üvegek nem a szalonba valók. Ai alispán úrnál dr. Kendefi magányosan tette tiszteletét, mert az alispán úr vagy egy évvel előbb elvesztvén feleségét, özvegyen maradt. Az előzetes tárgyalások alkalmával dr. Kendeíiné azon a nézeten volt, hogy özvegy emberhez együtt is elmehetnek, de minthogy az illemtanokban erre nézve semminemű utasítást nem találtak, úgy határoztak, hogy ezúttal a bevett szokásokhoz fogják magukat tartani s dr. Kendefi csak egyedül fogja tiszteletét tenni. Az alispán úr, a csinos magas férfi tüntetően előzékeny volt dr. Kendefi úrral szemben s igen érdeklődőén tudakozódott Kendefi úr bájos fe'esége után, a kit már volt szerencséje az utcán látni és úgy találta, hogy dr. Kendéimé a város legszebb asszonya. Kendefiék a legeslegnagyobb örömmel fogadták Devetsery Kamilló cs. és kir. kamarás, alispán úrnak viszonzó látogatását s megígértették vele, hogy lehetőleg gyakran fel fogja őket keresni. A többi viszonzó látogatással azomban nem voltak szerencsések Kendefiék. Egy napon az előszoba ajtajának kilincse fölött három névjegyet találtak, pedig az előszoba nem volt bezárva. Másnap megint két névjegy volt az ajtó nyilasba illesztve. * Csodálatos, mert Kendefiné őnagysága egész délelőtt az ablaknál ült s nem vette észre a látogatókat. Harmad nap az inas, a ki vörös nadrágot és kék zekét viselt huszáros sujtásokkal, rajtacsípte a főszolgabiróék inasát, a mint urának és úrnőjének névjegyét bedugta az ajtórésbe. De hát minden kezdet nehéz, gondolta dr. Kendefi, a hagyományos gőgöt csak kitartó buzgalommal lehet megostromolni. Kendefiné őnagysága kissé unalmasnak és bosszantónak találta a hosszú ostromot, de végre is belátta, hogy férjének van igaza s egyelőre megelégedett az alispán úr kitüntető barátságával. Mellesleg pazarul öltözködött, Budapestről hozatva kalapjait, cipőit, ruháit; az utcán a legelőkelőbb bájjal nézett el az emberiség feje fölött, a meiy emberiség igen rossz élceket faragott Kendefiné őnagysága és az alispán úr közt létező gyanús viszonyra s dr. Kendefi szarvaira. Valóságban pedig csak úgy állott a dolog, hogy az alispán egy teaestély alkalmával kezet csókolt Önagyságának, a mit a szintén jelenlevő Pétsy Lóránt törvényszéki aljegyző is látott. Az aljegyző urat dr. Kendefi az utcán mutatta be feleségének s nyomban meghívták a bizonyos teaestélyre, a melyen Oroszországból rendelt teát szolgáltak föl. Megjegyzendő, hogy Lóránt úr ősei annak idejében, mint a Sárkány rend vi-.