Esztergom és Vidéke, 1901
1901-04-04 / 27.szám
Esztergom, 1901. XXIII. évfolyam. 27. szám. Csütörtök, április 4. ESZTERGOM és VIDÉKI AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. Meálele-Qtk Vasárpap és CSÜtÖrtÖkÖn. Felelős a szerkesztésért: Szerkesztőség és kiadóhivatal: ELÖFIZE^ ARAK: • MUNKÁCSY KÁLMÁN- (hova a kéziratok, eló'Qz etések, nyiltterek és hirdetések küldendők) r^évrt 7- ~ - _ - ~~ - ~~ - *l k"" - S' L.pmiajdonos kiadókért: Szécljepyi-tér, 830. SzáíD. ^- ^-^ - ^ 3 kSr! - £ D R- PROKOPP GYULA- * iratot m a*un k vL.za. ^, HORVÁTH BÉLA. Az élet tavaszán, őszén, delén : egyenlő Örömmel, bizonyos felemelő érzéssel várjuk a nagyobb, a sátoros ünnepeket. Az ifjú a férfi, az agg — kiki más szempontból, de egyforma hangulattal s miként az egyeseknek, úgy a köznek is megvannak a maguk fontos dátumai, ha bár azok nem is naptári pontossággal szerepelnek s térnek vissza a népek, testületek életében. Ritka véletlenség, ha összetalálkoznak s kettős jelentőségűvé teszik a napot. Ilyen ünnep volt öt évvel ezelőtt pünkösd, amely meghozta a főispáni kinevezést, a melyre hosszú hónapokig Tártunk. Pünkösd piros rózsájával jött meg a királyi kézirat, mely feledhetlen emlékű néhai Kruplanicz Kálmánt ültette abba a főispáni székbe, amelyben h századokon át bibor suhogott, az ország első főpapjai foglaltak helyet. Az igaz, az általános, az osztatlan közöröm ünnepe volt ez a pünkösd és a lusztrum, amelyet a néhai kormányképviselő ez állásában töltött, a biztos, tapintatos, igazságos kormányzás, a megye és város fejlődésének, nyugalmának, boldogulásának mindig emlékezetben maradó korszaka lesz. Húsvét hetében vagyunk se hé^. második napján jött meg a hivatalos értesités, hogy a négy hóval ezelőt ^ árván maradt bársonyszék, amelynek üressége mindig a mi árvaságunk is, megkapta új gazdáját, aki hivatva van a gondjaira bizottak patrónusává válni. Megnyugvást okozott mindenekelőtt ez a hir, teljesen véget vetve a hosszú ideig tartó bizonytalanságnak, mely nem szűkölködött izgatott, keserű, komor napokban, de okozott határozott örömet is, mert megnyugodván a változhatatlanban, amelynek bekövetkezésében egyik félnek sem volt része, a komor napok elmultával, mindenkit megvigasztaltak, megnyugtattak, felderítettek azok a hirek, melyeket mindenkitől, mindenünnen és minden oldalról hallottunk, ahol Horváth Bélát úgyis mint embert, úgyis mint a közélet kiváló szereplőjét és tényezőjét ismerik s már hetek óta bizonyosak, meggyőzőitek voltunk abban a tekintetben, hogy az eljövendő nemcsak a főispáni székbe fog beköltözködni, hanem a szivekbe is s miként a Kruplanicz —- régime, úgy a Horváthé is, ahogy egyik a piros pünkösddel, a másik a húsvéti piros tojással köszöntött be, vármegyénk annáleseiben piros betűkkel megörökitett leszen. Elmultak az idők, amikor a főispáni állásra a sokágú nemesi korona, az arany bölcső kvalifikált; már nem a főnemesi almanachban keresik az alkalmas férfiakat. Bölcseség, tapintat, közigazgatási tudás, pártatlanság, előrelátás, igazságosság azok az ingre dienciák, amelyek az álláshoz mamegkivántatnak, semmi szükség sem lévén többé vagyont érő Zrinyi-mentékre, csatlósokra, fullajtáros diszfogatra, aranykupás asztalokra. Éppen ezért igaz a mi Örömünk, mert amint Horváth Bélának egész hontmegyei működése, az az imponáló fájdalom, a melyet távozásának hire a testvérmegyében keltett, az a csodálatos ragaszkodás, mely utolsó percig nem akart hinni a változhatatlanban és megnyugodni ma sem tud, — nehéz, kinos helyzetek közt való szereplése, helytállása, — mind-mind azt bizonyitják, hogy a fenti kiváló tulajdonságok mind meg vannak új kormányképviselőnkben Teljes bizalommal és minden jó reménynyel eltelve, üdvözöljük öt vármegyénkben, melyet oly szerető gondjaiba ajánlunk, amilyent eddigi megyéje annyira gazdagon élvezett. Szegény megye ez, a maga erej éből kevésre képes, nagyon is utalva van a kormányra, amely jóindulatának minél nagyobb mérvbenvaló megnyerhetése viszont az azt képviselő, arra hivatott férfiutói függ. Nyilt, őszinte szivek várják; semmi idegenkedés és semmi hátsó gondolat. Békés, konszolidált viszonyok, amelyekben öröme fog telni.