Esztergom és Vidéke, 1901
1901-04-04 / 27.szám
Munkás, korrekt, arravaló tisztikar, amelylyel könnyű lesz együtt munkálkodni. Tisztelettel hajlik meg előtte minden vezető tényező. Adjon Isten erőt Neki s nekünk a vállvetett munkához! * A »Budapestí Közlöny « tegnapi száma hozta a Horváth Béla főispán kineveztetését magában foglaló következő királyi kéziratot: A belügyminisztérium ideiglenes vezetésével megbízott magyar miniszterelnököm előterjesztésére HOR VJ\ TH Béla Hontvármegye, valamint Selmecés Bélabánya szab. kir. városok főispánját ezen állásától való felmentése, mellett, Esztergomvár megye főispánjává kinevezem. Kelt Bécsben, ipoi. évi március hó 27 én FERENCZ JÓZSEF s. k. Széli Kálmán s. k. A törvényhatósághoz egyébként már hétfőn reggel megérkezett a belügyminiszter hivatalos értesítése a kínevezés megtörténtéről. Andrássy János kormányzó alispán azonnal táviratban üdvözölte az uj kormányképviselőt s kérte, tudassa, mikor fogadhatja a vármegve főjegyzőjét a továbbiak, főleg az installáció napjának megállapítása végett. A főispán tudatta, hogy holnap, csütörtökön délelőtt, Budapesten fogad. Megemlítjük még, hogy az uj főispán nem fog állandóan városunkban lakni, hanem mint eddig, télen Budapesten (Váci utca 80. sz.), nyáron pedig ipolynyéki biztokán, de minden héten legalább egy napot székvárosában tölt. A Gazdasági Egyesületből. Esztergom, április 2. Az » Esztergomi Gazdasági Egyesület* választmánya vasárnap délelőtt ülést tartott, a melyen a tagok, a vidékiek is, ahogy örömmel konstatáljuk, majdnem teljes számban megjelentek. Az ülést az ügybuzgalmában fáradhatlan Vimmer Ferenc alelnök vezette. A referens Büttner Róbert volt s ugyancsak bőven akadt referálni valója, amelyek felett a választmány két órás szakértő, eleven eszmecserét tolytatott. Mindenekelőtt éljenzéssel hallgatták meg a földmüvelésügyi miniszter és Forster Géza, az O. M. G. S. elnökének meleghangú köszönetét az egyesület üdvözlő táviratára. A közgyűlés napját még nem állapították meg; arra az időre halasztották, amikorra a főispáni állás be lesz töltve, arai azután huszonnégy órával később be is következett. A titkári állásra összesen négy pályázat érkezett: Kottra Kálmántól, Szabó Gézától, Tóth Ferenctől és Wolff Guido tói. A tanács a titkán teendőknek a közgyűlésig való ideiglenes ellátásával Szabó Géza főkáptalani intézőt bizta meg, akinek, mint ügyes szakembernek, végleges megválasztását is bizonyosra vesz szük. Az egyesület iránt újból felébredt érdeklődés örvendetes jele, hogy új tagok szép számban jelentkeztek, — a földmüvesosztályból is. Nagyon helyeseljük a választmány abbeli határozatát, hogy a közgyűlés elé indítványt terjeszt, amely szerint a kis gazdák mérsékelt dij mellett lehessenek az egyesület tagjai, vagy vezessék be a pártoló tagságot. Az ú^ tagok a következők: Csolnok község, Benkő János, Csernák Béla, ifj. Hartmann Péter, if. Ledergerber Pál, Sternfeld Rezső, Kara János, Klffer József, Tátus János, Balog Ambrus, Horváth Mihály, Dankó István és Thurászky Lajos. Szóba került, hogy az egyesületnek állandó helyiségre volna szüksége. Ezt úgy kontemplálják, hogy az kapcsolatos lehetne az egyesület hivatalos lapjának helyiségével. E kérdés fölött egyelőre csak eszmecserét folytattak. A közgyűlésnek proponálni fogják, hogy a választmányi tagok számát ötvenben állapítsák meg. Tudomásul vették, hogy Haldek Ignác budapesti magkereskedő (VII. Kárólykörut 9.) az egyesületi tagoknak gazdasági magok vételénél 5, konyha- és virágmagvaknál 10 °| 0 engedményt ád. Proponálják a közgyűlésnek, hogy az egyesület 50 kor. alapitványnyal lépjen be a Munkások Betegsegélyző Pénztárába. Elhatározták, hogy a pozsonyi kiállításon vármegyénk kiállítását a központi mezőgazdasági bizottsággal együttesen rendezik. Örömmel hallották, hogy a vármegye a földmivelésügyi minisztertől tenyészállatok dijazhatására segélyt kért. Végül megemlítjük, hogy a választandó két alelnök személyére nézve az értekezleten bizalmas megállapodás történt. Praesens. Közgyűlések. 1. Polgári Egyesület. A >Polgári Egyesület*, mint ilyen, első évi közgyűlését vasárnap tartotta a >Magyar Király* emeleti termében, amely egészen megtelt a nagy számban megjelent tagokkal. A közgyűlés tulajdonkép tizenhét hónapról számolt be, ennyi ideje lévén, hogy a »Tarkaság« mai nevét — megváltozott komoly jellegéhez illően — megerősített új alapszabályok alapján felvehette. Dóczy Ferenc elnök megnyitó szavai után, Magyary László titkár bemutatta nagy gonddal készült, kimerítő titkári jelentését, amely szintén meggyőzött arról, amit az elnök megnyitójában jelzett, hogy az egyesület minden rendelkezésére álló eszközzel igyekezik főcélja elérésére : a külömböző társadalmi osztályok összevonására, amire alkalmat az egyesületi összejövetelek, ünnepélyek adnak. Az elmúlt idő alatt hat érdekes műsorú előadás volt, október 6-án gyász, ünnep, március 15-én testületileg koszorúzták meg a honvédemléket, testületileg vettek részt a jubiláris ünnepségekben is, Imre napján polgármesterünket lakomán ünnepelték, valamint Ferenc estéjén is összejöttek, hogy diszelnöküket s elnöküket üdvözöljék. A jelentés különös elismeréssel emlékezik meg Draxler Alajosról, mint a vigalmi bizottság elnökéről. A régi egyesületből átjött 90 tag, újonnan belépett 42, kilépett 7, a taglétszám tehát 125. Sokat foglalkoztak a helyiség szűk voltának kérdésével, de ennek megoldása csak most, a ház más kézbe jutása után, vált remélhetővé. A teljesen rendben talált pénztári számadást Rothnagel László mutatta be. Az 1899 ik csonka évben a bevétel 152 frt 41 kr. volt, a kiadás 192 frt 65 kr. tehát a hiány 40 frt 24 kr. 1900-ban a bevétel 914 K. 10 F., a kiadás 611 K. 32 F., tehát a maradvány 302 K. 74 F. A költségvetés nagy realitással, egyenleggel, 570 K. bevételben és kiadásban állapíttatott meg. Következett a választás, amely egyhangú volt az egész tisztikarra nézve. Választmányi tagok lettek: Berán Antal, Beszédes Imre, Bernvaller Lajos, Draxler Ferenc, Dudás Ferenc, Gabanitz Ferenc, Krechnyák Ferenc, Keller Ignác, Laiszky János, Székely Henrik, Sternfeld Rezső, Tóth S/alkai Ferenc, Waldfogel József, Weixler Vilmos, Bargel Mihály, Frey János, Hollósy Károly, Neményt Károly, Reitter József, Szilárd Károly. Ezután még Wanitsek Rezső meleg szavakkal emlékezett meg Frey Ferencről, a diszelnÖkrŐl, akit elfoglaltsága távol tart, amig Székely Henrik — az e'nök zajos ovációja után — Draxler Alajos alelnök érdemeit méltatta, végül Békássi Rezső hozta szóba a legutóbbi előadáson előfordult kellemetlen incidenst, amilyen — a választmány biztosítása Szerint — többé elő nem fordulhat. Közgyűlés után az egyesületi tagok vidám poharazás mellett maradtak együtt. i II. í ... • • • .. •-,•/» Kereskedelmi és Iparbank. Az Iparbank szombaton délután tartotta XXVII. évi rendes közgyűlését, a részvényesek kiváló érdeklődése mellett. A főfigyelmet természetesen Kaan János igazgatói jelentése vonta magára, amelyből örömmel vették tudomásul, hogy a kedvezőtlen közgazdasági s pénzviszonyok az intézetet csak annyiban érintették, hogy egyes üzletágakban a a forgalom a megelőző évhez képest némileg csökkent, mindazonáltal a lefolyt év eredményét örömmel vették tudomásul. A pénztári forgalom ez évben 10,778\s8s K 18 F. tett ki. A betéteknél az emelkedés 126.164 K. 43 F. volt, a váltóleszámítolásnál az apadás 5-4 T 4 K. 29 F, A jelzálog kölcsönöknél az emelkedés 12,202 K. 67 F. a zálog (előleg) kölcsönöknél az apadás 2163 K. Az intézet tulajdonában levő értékpapírok, a tőzsdei árfolyamnál jóval alacsonyabb áron, 264,625 K. 76 F. értékben lettek felvéve. Az intézet évi tiszta nyereménye 53,907 K. 30 F. volt, amelyből az osztalékra részványenkint 18 koronával, 36,000 K megy. A jótékony célra adott 15Ó0 K. 70 F. igy osztatott meg-. 1. Bottyán-utczai óvodának 60. 2. Jótékony nőegylelnek 60, 3. Az esztergomi Szent Vincze egyesületnek 60, 4. Reáltanodái segélyző egyletnek 50, 5- Gimnáziumba járó szegény tanulóknak 40, Az .Esztep ís Vidéke" tárcája. Dr. Rendeli és az alispán. Irta: HORTI BÉLA I. Az ügyvéd úr, dr. Kendefi Leó, előnyösen nősült. Tekintve, hogy dr. Kendefi orra és füle semmiképen sem állott arányban apró fejével, mely vékony nyakán ide oda himbálózott önfe'edett pillanatokban, a nősülés igen előnyösnek mondható, mert Völgyi Iza nyolcvanezer forintot hozott készpénzben. De végre is Kendefi úr azért doktor és azért ügyvéd, hogy az élet kellemes állapotait, bárha nem a legszerényebb buzgalommal is, kifürkészsze és saját céljaira hasznosítsa ; nem azért tanult verejtékes izzadsággal és kétségbeejtő nyomorúságok közt, hogy úrrá ne legyen. Vőlegénysége előtt még csak a pincéreknek mutatta meg, hogy úr ; de vőlegénysége idejében, ha esetleg betévedt a Kaszinóba, hol leginkább gyönge jövedelmű hivatalnokok szokták aprópénzüket elszórakozni, jobb kezének két ujjával az állát simogatta (talán jegygyűrűjét mutogatta) és orrát, mely kicsi fejével nem állott arányban, felütötte s olyképen szimatolt, mintha saját mivoltához méltó urat még szimatolva sem tudna találni. Ezef forintos lakást bérelt, a mi eddig hallatlan volt a megye székvárosában, a hol a főispán is csak öt szobában lakott Ötszáz forintért s a hol a jobbmódú polgárok legföllebb három szobára voltak berendezve. Nyolc szobás emeleti lakását Kendefi dr. úgynevezett keleti kényelemmel rendezte be s olyan szobaleányt tartott, a ki novellákat szokott írni, olyan szakácsnőt, a ki kerékpáron járt a piacra s olyan inast, a ki piros nadrágot és kék zekét viselt huszáros sujtásokkal. Méltán gondolhatta magáról dr. Kendefi, hogy ő valóságos úr, akire irigységgel tekintenek a város eladósodott alakjai, de a kiket ő egyszerűen levegőnek néz, mikor az utcán vagy, a Kaszinóban találkozik velük s orrát szimatolva felüti a mennyezetre, vagy az égre. Ezt mindjárt házassága után megmutatta aképen is, hogy feleségével való első látogatásait csák az előkelők körére szorította, mellőzve még kartársainak is azt a részét, mely nélkülözte az előkelőség jellegét. Az előkelők körét leginkább a megyei urak alkották néhány földbirtokossal, a kikről a csacska hír azt tartotta, hogy ősi származásukra való tekintetből kissé arisztokratikus hajlamúak, bárha nagyobb részt váltóműveletekre vannak is kényszerülve. De épen ez kellett dr. Kendefinek, a pénz-arisztokratának, mint mondani szokta kedves élete párjának, a tüzes szeműj Völgyi Izának, a ki annyira szellemes és magas műveltségű hölgy volt, hogy a helyi műkedvelők, vagy az esetleg ide vetődött színtársulat előadásaiból csak a második fölvonist tudta végignézni, de azt is ideges ajakrángatózásokkal s szemhéjai nak gyakori és hosszantartó bágyadt leeresztésével. Tehát a megye előkelő családjait végiglátogatták dr. Kendefiék frakkban és fekete selyemszoknyában. A főispánné gyöngélkedett, mikor beküldték névjegyüket, a másik alkalommal pedig ruhát próbált. A megyei főjegyzőnét otthon találták, de őnagysága valószínűleg fogfájásban szenvedett, mert egy betűt sem szólt; így hát a látogatás egy percnél alig tartott tovább, az is hosszú lehetett a főjegyzőnének. A főszolgabiróné, a született grófnő, azt kérdezte Kendefiéktől, hogy sokáig szándékoznak e a városban maradni, a mire dr. Kendefiné, szül. Völgyi Iza a lelkesedéstől buzogva sietett tudatni, hogy ők életük legvégső határáig itt akarnak élni a kedves fészekben. — Mi nem, válaszolt a főbiróné őméltósága. Egyik földbirtokosnál a nevelőnőt küldték a szalonba, a kinek dr. Kendefi első meglepetésében kezet csókolt; a másik földbirtokosnál csak a nagyságos úr volt otthon, a harmadiknál sem a nagyságos úr, sem a nagyságos asszony nem volt otthon. A szolgabíróné a szalonban arról panaszkodott, hogy betegsége miatt nem vitethette ki a szalonból a befőttes üvegeket s igy nem fogadhatja vendégeit illendőképen. Kendefi úr egyik orvos ismerősét ajánlotta azzal a megjegyzéssel, hogy nem kap percenteket az ajánlásért, de ismerőse valósággal megérdemli a pártfogást, annál is inkább, mert a szegényt senki sem keresi, pedig kiváló tehetség a női bajokban. A szolgabíróné nevetve válaszolta, hogy az ő betegsége nem különleges női baj, hanem csak lustaság, a min az említett doktor bajosan tudna segíteni. (Folyt köv.)
