Esztergom és Vidéke, 1901

1901-03-31 / 26.szám

ESZTERGOM és VDÍKE AZ „ESZTERGOMYIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. Megjelelik Vasárpap és csütörtökön. Felelős a s«rkes*ésért: Szerkesztőség és kiadóhivatal: , I MUNKÁCSY KÁLMÁN- (honakéilrattk.tlölKKBtések.iirllttonkésblidetésekklldnddk) ELŐFIZETÉSI ARAK: ; - : " ^évre^ ~ - - ~ — ~~ — 'í kor' — W* Laptulajdonos kiadókért: SzéctjeityÍ-té>, 330. SZáll). Negye™™ ^- ^^T" ^ 3 kor! - fii! D R- PROKOPP GYUbA- ******* A Lörincz-utcza szabályo­zása. Esztergom, március 29. Mikor a lőrinc-utczai romok — oly hosszú szereplés után — végre eltűntek s emelkedett utcahosz­szat a hatalmas bérpalota, kezd­tük csak észrevenni, hogy egyenes utca is létezhetik, még Esztergomban is s hogy az ilyen a szemnek mégis más képet nyújt, mintha a házak olyan vonalban dőlnek egymáshoz, ! a milyen a részeg ember járása. 5 S hogy ezt láttuk, elijedtünk attól; a gondolattól, hogy ha az utca másik része az idők folytán nem ugyanígy, nem ugyanabban az egye-1 düi természetes s lajkusok által is megállapítható vonalban épül, nem lesz mégsem modern, esztétikus, szabályos az az utca, mely telkeivel, csatornázásával, kövezésével renge­teg pénzébe került az adózó közön­! ségnek amely meghozta mindezt az áldozatot azért, hogy elvégre Eszter-1 gomnak is meg legyen a maga kis sugárutja, legalább egy rendszeresen, korrekt kiépült utcája. A városi tanács, amint illik, tudo­mást vett az aggodalmakról s köte-j lességének tartotta azok elosztásához i módot nyújtani. Ezért még 1899 március havában egy javaslatot ter-| jesztett a képviselőtestületeié, mely-] ben kimondatni kérte, hogy az \ építési vonal az utca jobboldali részén is a Lőrinc-hid tengelyével párhuzamos legyen, mert ha a mai vonalat magtartanók, — csak nézzünk végig az utcán a Vörös-sarokról —; kapunk egy cik-cakos görbe vonalat! j S hogy a javaslatot az általános vá- 1 rosszabályozási terv előtt teszi, meg- j indokolta azzal, hogy épitési sza­bályrendeletünk még nem jogerős s j megeshetik, hogy mielőtt az azzá válnék, valaki ott építkezni akar. A közgyűlés teljesen helyeselte a tanács propozicióját, előrelátását s egyhan-; gulag megszavazta az egyenes vo-, nalat. j A csütörtöki közgyűlésnek volt egy póttárgysorozata, az első, amióta közgyűlésekre emlékezünk. Egyetlen pont szerepelt azon: a két évvel ezelőtt megállapított lőrinc­uteai szabályozási vonal. Megle­pett a kis cédula. Még na­gyobb meglepetést keltett a taná­csi, javaslat, ugyanazé a tanácsé, amely a 99-ikit hozta s amelynek tagjai — egy kivételével — nem változtak. — Csak esztétikai érzé­kük. A Buzárovics-cég ugyanis régi házát ujjá, emeletessé akarja építeni s engedélyért folyamodott. Az épí­tészeti bizottság, mint szakbizottság — természetesen ragaszkodott a szabályos vonalhoz, a tanács ellen­ben azt proponálta, hogy a 99-iki képviselőtestületi határozat megvál­toztatásával, mondja ki a közgyűlés, hogy a szabályozási vonal a Schal­kász-ház és a Hutt-telek irányában, vagyis a jelenlegi legyen. Megin­dokolta pedig változott vélemé­nyét azzal, hogy a Buzárovics-ház ellenkező esetben 70—130 centi­méterrel kiszögellenék a jelenlegi házsorból s ez nagyon kellemetle­nül hatna a szemlélőre, annál ís in­kább, mert 100—200 évig eltart­hatna az állapot, a Lőrinc-utca ki­építésére a közelebbi évtizedekben remény nem lévén. No, meg az a görbeség, amelyet 1899-ben meg­állapítottak, nem lesz olyan nagy ! És elvégre nem szabad elfeledkezni arról, hogy épitési szabályrendele­tünk még nincsen jóváhagyva. Tessék összahasonlitani a két tanácsi javaslatot s igy mérlegelni a tisztelt urak következeteségét, csak a legutóbbi indokot tekintve, mely 1899-ben s szerepelt — éppen ellenkező érvül. Mindenkit, aki meg­szokta, hogy a tanács csak komoly, jól megfontolt, okos és előrelátó javaslatokkal lép fel, nagyon megle­pett, hogy ezúttal ennyire megtéve­dett s nem törődve szakértő taná­csadóival, a mérnök és a építészeti bizottság ellenkezésével, önmagát akarja dezavuálni. Hát nem tudják a tanács tagjai: mi a szabályozás, hogy szokott az végbemenni, milyen következmé­nyekkel jár? Nem tudják egyszerre, hogy új. városrészeket nem lehet felfújni, azok kiépüléséhez, átalakí­tásához idő kell ab urbe condita? S hogy reménykedhetünk a szabá­lyozás egyáltalán való létrejöttében, ha annak megkezdhetése alkalmával maga a tanács szegeti meg az e részben hozott s eddig egyedül álló határozatot? Minden uj élet fájda­lommal jön létre ; terhes a megelőző idő s mennyi évbe, gondba kerül, amig az anya erős, daliás férfiúnak látja szülöttét. Hát inkább fojtsuk meg az első fürdőben, mert sir és csúnya . . . Nevetséges a 100—200 esztendő­kel való dobálódzás, hiszen a ma álló Esztergom, minden épületével, alig több, mint 200 év alatt épült fel. És melyik ház fog a Lőrinc-utczában 200 évig állani ? Az üres Hutt-telek az elsülyesztett Hutt- és Feichtinger­házak, a Leitgeb—Olmósi, az eladó Rauchház, vagy a rozoga Kilián­féle, melyre ki van tűzve az árverés ? Ezek, bizonyosra vehetjük — 20—30 év alatt mind újra épülnek a Schalkhász^sarokkal együtt, amely leg­helyesebben lebontandó volna s meg fognyilni a fő-utca folytatása a Simor János-utcával. Meg fognak pedig ezek az építkezések annál inkább történni, ha a jelenlegi épületek egy-két kiugró házzal árnyékba, háttérbe kerülnek. Újjáépítésük sokáig ugy sem késhet, ezzel csak siettetnők. Hosszabb fennmaradásról itt csak a Pisuth- és Gerendás-háznál lehet szó, ámbár ezek sem lesznek csak ágyukkal elpusztíthatok, mint egy képviselő megjegyezte. Az idő erősebb Krupp-nál és Long Tom-nál. Legyen ugy, hogy száz évig állanak ! Eléjök kis kert, vaskerítéssel s meg van a szabályos, mintaszerű sugárutunk. Az esztitikai megbotránkozással ivaló megokolás pedig önzés, szűk­keblűség is, amennyiben egy vá­városnak nem csak a jelenlegi ge­neráció szemének gyönyörköd­tetésére szabad gondolni, egy vá­ros élete nem egy emberöltő. >Csak az én szemem legyen elégedett, azután »aprés moi le deluge. * Mit bánjuk, hogy a későbbi generációk­nak tönkretesszük legszebb utvona­| lukat. Hálátlanság is, mert elvégre elődeinktől is vettünk át egyet-mást, amit ők már nem élvezhettek s jól esik a gesztenyefák árnyában sétálni. Azt a kiszögellést megszokná sze­münk, ahogy megszokta a gimná­ziumét, mert tudja, hogy mi annak a célja. És az érkező idegen ? Azt fogja gondolni: >No végre ez az elmaradt város is megkezdette a rendezkedést, szabályozást.« Az épitési szabályrendeletre való hivatkozás érthetetlen. Ha Tabánban kis házikó épül, ott alkalmazkodni kell a nem jogerős szabályrende­lethez, mikor főforgalmi utunk min­denkorra való elcsúfitásáról van szó, megsemmisítjük a városnak jogerős határozatát. Mindezeknél fogva el kell mon­danunk, hogy ez az ügy nemcsak meglepett, de nagyon elszomorított is s nem lehet, hogy fellebbezés nél­kül maradjon. Magunk sem engedjük. S ha nem sikerül? — Jó éjszakát, szabályozás ! — Jó éjszakát, tanács ! Megyünk Glogovácra. Memor. §. A doroghi választókerület. Az > Esztergomi Lapok * legutóbbi szá­mában foglalkozott a doroghi vá­lasztókerület választási esélyeivel. A közlemény folytán dr. Hulényi Győző^ a kerület jelenlegi országgyűlési képviselője, a következő levelet intézte a lap szerkesztőjéhez : Igen tisztelt Szetkesztő ur ! B. lapjának f. évi március 28-án megjelent 25 száma, egy hir keretében, csekélységemmel oly módon volt szives foglalkozni, hogy az félreértésekre ad alkalmat s homályt hagy az olvasóban. E homály eloszlatásához kérem az igen tisztelt Szerkesztő úr hozzájárulását azzal, hogy e soraimat b. lapjának legközelebbi számában közzétenni szí­veskedjék. Azt mondja ugyanis e hir, hogy engem a saját pártom az országos szabadelvű párt,» mellőzött* és >cserben hagyott*, — a mennyiben a doroghi kerületben Szaczelláry György urat jelölte. Azután pedig azon töpreng, , megkérdezett-e pártom jövendő terveim felöl •— de valószínűnek tartja: igen, mert a mellőzésre okot nem szolgáltattam. Hát ez a hir érthetetlen is, valót­lan is ! Mert hogy egy képviselő a pártját bizonyos körülmények között, és nem elvi kérdésekben, elhagyhatja, az ért­hető és nem ritka dolog. De az országos párt egyes tagját csak úgy, »hagyhatja cserben*, csak úgy >mellŐz­het«, ha kebeléből forma szerint, párthatározattal kizárja. De akkor már nem kérdezi meg jövendő tervei felöl. Az előbbi nem történt meg velem! Az utóbbi nem történhetett meg. Mert hisz maga a hirecske mondja, hogy reám egy más — kormánytól függő — missió vár. Már pedig olyan embert a kit pártja el — és cserben hagy, sőt egyenesen mellőz, egyetlen kormány sem jelölné valamely állásra. Pedig a szóban forgó hir ezt is állítja — minden alap nélkül. Nyugodjék meg a hir írója és sugal­mazója : politikai dolgokban jártas

Next

/
Thumbnails
Contents