Esztergom és Vidéke, 1900

1900-03-15 / 20.szám

ESZTERGOM és VIDÉKE AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. Megjelelik Vasárnap és CSÜtÖrtÖkÖn. Felelős a szerkesztésért: Szerkesztőség és kiadóhivatal: PL.ÖKIZ^ÉS\ ARAK • MUNKÁGSY KÁlfMÁN- (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) tiffvn- — — — — *| Jjr* — fii' Lapt«lajdonos kiadókért: Széd|CQyÍ-tér, SZálp. NegyeYU ^- ^ 3 *£- fii! DR- PROKOPP GYUlfA- * ne. adan* vl..,a. Március 15« Szép ünnep, újra itt vagy! Annyiszor Láttunk már téged jó és mostoha Időkben I Mégis drága vagy nekünk, Mint a tavaszt nem unjuk meg soh a ! Tavaszt jelent napfényes március, Tavaszt hozott nekünk is, gyönyörűt t Annyi virágot nem látott a nap, Mióta bolygó csillagokra süt. Sok század óta börtön volt a föld, Rab volt a nemzet s szolga volt a nép, Szolgája annak, a ki maga is Láncot viselt . . . Mily aljas, durva kép 1 S elég volt egy nap, hogy máskép legyen 1 Széttörte láncát a nemesi kar, És a parasztnak adta jobb kezét: Testvérem vagy te és szabad magyar 1 Szent korszaki Láttad, hogy a gazdag úr A koldussal önszántából felez ; Láttad, hogy a tündöklő palota A jobbágy-viskó hü barátja lesz. És egy imát súg millió ajak És millió szív egy érzésben égi Szabadság volt a fensége* fohász, S mely átérezte: a testvériség 1 örömtelen, zord ifjúság után Nagy üdv az első szerelem kora, De a mi szebb és a mi édesebb, Az a szabadság első mámora 1 Hőbb, lelkesebb, mint akkor a magyar, Tisztább, üdébb — nép nem volt soha tán t Az első ember állhatott csak így Az uj teremtés rózsás hajnalán. Az első embert láng-kard verte ki, S bujdosni ment az Édenhez szokott. Kegyetlenül levertek minket is, Mert követeltünk életet, jogot. Ő, nem tiltottra vágyott a magyar 1 Tulajdonunkat adják meg nekünk Csupán azt kértük. Bün volt. S elveszett Édes hazánk, legdrágább Édenünk! De mint az Éden kóbor gyermeke Tűrt, fáradt, munkált s el nem csüggedett, És addig törte a kemény rögöt, Míg uj virágzás alkotója lett: Úgy dolgozott e sújtott nemzet is! Büszkén haladt a bús rabságon át — Megannyi testvér mindenik fia — Míg visszavívta elvesztett honit. Szép március, te rád vall e csoda ! Te forrasztottad össze a magyart! Legyen hát ünnep, hogyha jősz közénk, A meddig Isten fényes napja tart! A legszebb ünnep a tiéd legyen! Emlékedet fölül nem múlja más, Mert te vagy a szabadság, a remény, Te vagy az élet, a föltámadás ! Ábrányi Emil. Esztergom és az állam. Esztergom, március 14. Városunk egy előkelő, veterán polgárától, vettük a következő cikket. Adjuk, ahogy vettük : Eljutottunk már odáig, hogy maguk a kormánykörök is beismerik, hogy a városok által teljesített szolgálmányok olyan nagy terhet képeznek, melyet tovább fokozni — fóleg egyes városokkal szemben — lehetetlenség, Esztergom mindenesetre az utóbbi városok sorába tartozik, s kétségtelen, hogy rengeteg terheink nagyrészét az állam szolgálata rakja roskadó vállainkra. Nehogy pedig ez állításunk puszta feltevésnek lássék, megkíséreljük a bizonyítást, mely világos tónyekben mutat rá e város teljesítményi képességének teljes kiaknázására. Kezdjük csak. A város egy millió koronát meghaladó Összeggel kaszárnyát emelt. Mikor ezt cselekedte, — hasznot remélt belőle. S mi a tényleges haszon ? Evenkint párezer koronával fizetjük a kaszárnyaépitésben kifejtett luxust. Később még e tételnél nagyobb tulkiadásokra számithatunk, mert az épületjavitás mindig nagyobb arányokat ölt. Mikor más hason népességű és a közjövedelmi forrásokban kedvezőbb konjunktúrák között levő városok, pl. Gyöngyös, az államtól teljesen uj főgymnasiumot kapnak, amelynek építési költsége megközelíti a félmillió koronát, addig Esztergom kényszerítve van rövid időközben kétizben is önköltségen felépíteni fŐgymnasiumát s a két alkalommal keservesen több százezer koronát áldozni. Minden magyarországi fő- és alreáliskola immár az állam kezelésébe ment át; mint városi, illetve községi reáliskola, utolsó mohikánként, az esztergomi maradt meg, í megbélyegezve azt az időt, amikor tiz évvel ezelőtt Klamarik János min. tanácsos személyes közbelépése idején az állam át akarta venni, azonban a maradi, szük látkörü gondolkozás elszalasztottá a kedvező alkalmat. 1 A városnak a regéle —kártalanítás előtt, e jövedelmi ágból tekintélyes haszna volt. Most ugyanabból csekély kamat — megtérítés áll rendelkezésünkre. Más városok legalább az 1893-ik évtől esedékes tanítói korpótlékok fizetésétől mentesítették magukat J az által, hogy kimutatták, miszerint az elemi iskolákra 5 %-nál negyobb áldozatot hoznak. Esztergom e téren ídáig semmit sem tett, noha iskoláinak katolikus jellegét sem kellene e lépéssel kockára tenni. Ha a város önadóztató jó kedvében van, az állam bizony nem fogj a kínálni a város terhein könnyíteni hivatott tanítói korpótlékot Pedig tizenkilenc aktív tanítónak évi száz koronás korpótléka 1900 koronát tesz ki, a mi a városi pótadóban körülbelül két százalékos emelkedést jelent. Ha ezt sikerülne hamarosan megnyerhetni, bizony nem kellene hetivásáros mesterembej reinket hely pénzfizetéssel terhelni. | Nézzük végig a városháza hivatalait ! Ugyan mennyi azoknak a tisztviselőknek száma, a kik kizárólag a város közönségét szolgáliák? ! Az állami adókivetés, kezelés és 'szakfelügyelet, továbbá véjgrehajtás személyzetét a város a maga részére tartja-e csupán ? Nem az állam gépezetének kerekeit képezik-e | ezek ? Hát az anyakönyvvezetés helyiségeit nem a városnak kell-e adnia, ha már az azt ellátó tisztviselők fizetését az állam fedezi ? A katonai nyilvántartás közel 2400 koronájába kerül a városnak. Ez is a városért történik ? Mikor a nagydunai hidat emelték, a várost kényszeritették, hogy kisdunai hidat építsen. Ugyan ki adta a 400,000 koronányi fedezetet ? ] Milyen horribilis összegre rúg az j útadó, amelylyel a város adózó közönsége terhelve van, — s ha utait, utcáit, dülőutait rendezi, kövezi, nem önmagát adóztatja-e meg érte ? Hogy ha a liptói stb.-i megyei tótok, munkakerülő csavargók, az ingyenes téli koszttól csalogatva a kórházba menekültek: nem kellett-e városunknak is értök az országos betegápolási adót az állam pénztárába beszolgáltatni, midőn a saját szegényügyUnket megfelelően rendezni képtelenek vagyunk ? . . . Pedig a főpapság ittlétének tudata száz számra hozta közénk a megélhetési feltételekkel nem biró idegeneket, á kik a koldulási tilalom dacára is besomfordálnak a házakba : és zaklatják a békés polgárokat. Az állam ráfekszik az adózó polgárok keresetének egy részére, s nem is csoda, mert 1000.000,000 koronányi budgetje van, mely öszszegnek csak elő kell teremtődni valamiből. Ott veszik tehát, a hol lehet. De viszont az államnak is vannak óriási kötelezettségei, melyeket leróni tartozik. Le is rója hiszen ott, a hol azt a maguk részére idejében lekötni iparkodtak. Esztergom mindenünnen elkésett, az állammal égy emberöltő óta valóságos szembekötősdit játszott. Mikor hegyeink még jól termettek, jól folytak a Kisfaludy által megénekelt szüreti mulatságok, népes lakodalmak, disznótorok, céhbeli lakomázások, társas kirándulások és egyéb összejövetelek, a jólét és megelégedés idejében nem vették észre, hogy a város fejlődésének útját egyengetni kellene. S amíg ezt más városok idejekorán megtették, addig mi összetett kézzel, szinte édes semmittevésben hódoltunk a magyar mottónak : >Eih, ráérünk arra még !t Legalább nem akartuk észrevenni, hogy az 1867-es időszak után következett harminc év alatt az állami adó úgyszólván megtízszereződött s emellett rekompenzációképen csekélység jutott. Most, hogy az egész országban látjuk, tapasztaljuk, hogy más városok tehetősebbek, kevesebb pótadóval küzdenek, sőt állami intézmények tekintetében messze fölöttünk állanak, — csak most, nagy későn akarnánk egyszerre sok mindent megkapni, amit annak idején és módja szerint csekély küzdéssel elérhettük volna. Egyszóval az állami terheket más városokkal egyetemleg magunkra vettük, de cserében valamit kijárni: mondjuk ki őszintén : késedelmesek, büszkék, talán inkább hanyagok voltunk. Midőn pl. a gazdasági ismélőiskolák szervezéséről volt a szó, éppen e lap volt az első, amely megmondta, hogy siessünk a szervezéssel, különben csak morzsák jutnak nekünk. Jóslatunk beteljesedett. A biztos kövér állami subvenció reményében kényelmes lassúsággal szerveztük az iskolát — s csakugyan morzsákat kaptunk, mert annak idején a kis Beregszász is tudott 3600 korona államsegélyt kieszközölni. A pótadómentes Párhány kat. felekezetű iskolája számára 2800 korona államsegélyt tudott kieszközölni, Esztergom kat. iskolái minden ilyen segélyt nélkülöznek, noha a kir. tanfelügyelő az Esztergommegyére előirányzott 50000 koronányi összeg keretében talán az esztergomi kat. iskoláknak is tudott volna s könnyű szerrel bizonyos összeget biztosítani. >Zörgessetek nyittatik, kérjetek, adatik. < De ha nem kér-