Esztergom és Vidéke, 1900

1900-02-22 / 14.szám

A helyi kisiparosok egy jó része tudja ázt nagyon jól, hogy ezen községben* kirakodó vásárokon nem keres egy fillért sem, —• tudja ezt io—-20 éves gyakorlatból, de hogyan is keresne, amikor az állatvásárokon is csak eladót talál"" és nagyon elvetve'vevőt, — azért ő mégis felfbtfád négy-nyölcz I oröna bérért kocsít, mef^""

1

^ halárra v

jp maga, felesége, meg az inasa, ami a ládafiába volt: egy-két koronája, azt is a lajbli zsebébe teszi. Vevő nincs, alig egy óra múlva pakolják vissza a készséget, de nem a férfi, hanem a feleség, meg az inas. A mester, áz már benn üli á nagykocsmában, mert hát a hosszú utón meg is éhezett, weg meg is szomjazott. Mikor a feleség, a kocsis, meg az inas megérkezik, akkor a mester már egy kicsit pityokás, a lajbli zsebéből a koronák is már elpárologtak, és megkezdődik a patália, amiért neki nem jutott az evésből, meg az ivásból serami, éhen, szomjan kell hazamenni. A prédikációira azután a mester elbúsulja magát s. mérgében a kocsist is itatja, ez is berúg. Végre felcihelődnek a kocsira, s hogy a Mester megmutassa, hogy itt is ő az úr, hát a kocsist gyors hajtásra készteti, mennek is úgy, hogy rövid vártatra az út mellett elvonuló árokban hemperegnek. Kinek a keze, kinek a lába\ ficamodott ki, vagy törött el

r otthon a sok gyerek jajgat, hogy éhes, várják is a szülőket, hogy hozzák a. pénzt, meg a vásárfiát, azonban kenyér helyett, meg pénz helyett durváskodó szülőt fogadnak. Ez nagyon gyakran előforduló történeti igazság. Hát kérdem szeretettel, Esztergom vármegye jeles alispánját, nem lehetne-e ezt az állapotot egy-két tolvonással megszüntetni ? Én azt dul, menekül e mérgezett levegőjű házból s mindig visszatartotta valami láthatatlan fooá', mely a szánalom s baráti vonzódás érzéseivel kapcsolta Ordódyhoz. Nem hagyhatta magára ezt az embert, ilyen környezetben, a maga ártatlanságában kiszolgáltatva azoknak, akik legközelebb állva szivéhez, legcudarabbul élnek visiza hiszékenységével. De mit tegyen, még ha kézzel fogható bizonyítékot is tudna szerezni ? Nyissa fel Ordódy szemét ? Saját kezével idézze eló a rettentő vihart, melynek sejtelmétől is ugy borzong ? És vajjoft segit-e valakin ezzel? Ki tudja, nem pusztulnak-e bele mindnyájan ama viharba ? S első sorban maga a férj ? Vagy szóljon Sasának ? Figyelmeztesse titokban, kérje, követelje, hogy rögtön szakítson Őrleyvel ? Hátha tagadna mindent? Hátha férje előtt rágalmazó színében tüntetné fel őt ? Oh, megtenné, ismeri vakmerőségét. S néki mindenképf^pen távoznia kellene akkor e házból. S I ugy ismét szabadjára volna hagyva e \ szörnyű asszony. Hát hallgasson tovább, mint eddig? I Tűrje némán a lappangó gyalázatot, melynek előbb-utóbb amúgy is, magától fel kell pattannia. Nem bűntárs szerepét játszsza igy, hallgatásával elősegítve a bűnösök játékát ? (Vége köv.) tarlom, hogy a közigazgatás helyes vezetése és ellátása nem abban tat álja non plus ultráját, hogy a numerusok a kellő időben végeztessenek el és hátralék ne maradjon, hanem akkor lesz az ily működés áldásos, ha az a közjólét előmozdítását is felkarolja, a jóra szolgáló törekvéseket támogatja. rvérdezze' meg áz ipartörvény 175 §-a alapján megalakított ipartanácsot, melynek feladata véleményt adni mindazon iparügyi kérdésekben, melyekre nézve a másodfokú iparhatóság hozzájuk fordul, hallgassa meg az illető községeket és mi meg vagyunk győződve, hogy mindkét tényező azt fogja mondani, azt fogja válaszolni, hogy a kirakodó vásárok mint a községre nézve mi hasznot sem hajtók, az iparosokra nézve igenis károsak, megszüntetendők. Nagy szolgálatot tesz ezzel Nagyságod közvetlenül a helyi kisiparosok egy jó részének és közvetve szülővárosa ipara és kereskedelmének anélkül, hogy a vármegye községeinek ezáltal egy filíérnyi kár okoztatnék. Senex. fi „Gazdasági Egyesületiből. — Választmányi ülés. — Esztergom, február 20. Az Esztergomvidéki Gazdasági Egyesület folyó hó 18 án tartotta ez évben első választmányi ülését, a városház tanács termében Kruplanicz Kálmán kir. tanácsos főispán urat az elnöki székben Vimmer Ferenc alelnök helyetest ette. A szépszámmal megjelent v. tagok közül ott láttuk: Meszéna János alelnököt, Mezey Dénes, Rudolf Mihály, Wimmer Imre, Geiger Ferencz, Büttner Róbert, Brutsy János, Niedermann József, Eggenhofer József, Schönbeck Imre választmányi tagokat. Miután az ülés az elnökég részérő^ megnyitattott, szót emelt Nidermahn József helyettes titkár s előterjeszté, hogy hivatalos állásával járó nagymérvű elfoglaltsága következtében e titkári állásáról már két évvel ezelőtt lemondott a mit a közgyűlés elisfogadott azzal a kikötéssel, hogy addig, mig a üti; ári állásra alkalmas embert találnak, az állással járó teendőket mint helyettes végezze, minthogy pedig a lemondás óta a rendőrkapitányi teendők fokozottabb mértékben megszaporodtak, ismételten megújítja kérelmét s éppen az egyesület érdekében tartja kívánatosnak, hogy helyettesi minősége alol is felmentessék. Wimmer Ferencz; alelnök sajnálattal veszi tudomásul a titkár visszalépését — mert hosszú évek során tapasztalta, hogy ax egyesület érdekében kiváló sokoldalú munkásságot fejtett ki, • Hasonlókép nyilatkozott Geiger Ferencz v. tag s indítványozta, hogy a titkári állásra Büttner Róbert bizottsági tag kéressék fel, a ki meghajolva a választmány egyhangú kívánalma előtt, a választásba belenyugodott illetve, a titkári állást ideiglenesen elfogadta. Elnöklő Wimmer Ferencz bejelentette ezután, hogy Koksa Kálmán az egyesületnél viselt pénztárnoki állásról lemondott s helyébe pénztárosnak Burány Ernő urat ajánlja. Mire Burány Ernő h. pénztárossá megválasztatott. Olvastatott Messé?ia János alelnök úr bejelentésé árról hogy néhai özv. Haubenthaller Jánosné,, szül. Timanóczy Anna a Gazdasági Egyesületnek alapitványkép ezer koronát hagyományozott. Ezen bejelentés örvendetes tudomásul vétetett s Hübschl Károly úrnak, mint végrendeleti végrehajtónak, az egyesület köszönetét és elismerését fejezte ki. Hasonlóan köszönettel vették a Takarékpénztár mult évi 2oo koronás adományát. Elénk diskusszióra adott alkalmat, áílatbiztosutási ügyben Szeniczczey Ódon budapesti lakosnak az egyesülethez intézett előterjesztése. Határozatba ment, hogy véleményes jelentéstétel végett az előterjesztés Geiger Ferencz elnöklete mellett Wimmer Imre, Büítner Róbert, Brutsy János és Szekér Gyula bizottsági tag urakból álló bizottságnak adassék ki. Tárgyaltatott a földmüvelésügyi minisztériumnak 4435/900 sz. alatt kelt leirata, az egyesület működési programmjának és költségelőirányzatának folyó évi március hó végéig leendő felterjesztése iránt. Ugy a programm, valamint a költségelőirányzat elkészitve s felterjesztve lesz. A várraegye alispáni hivatalának a munkásközvetités szervezése tárgyában 16.448/49. szám alatt kelt végzését a választmány egyszerűen tudomásul vette s nem ktván a munkásközvetitő személyére nézve ajánlatot tenni. (Miért nem ? Szerk.) Végül az elnök előterjesztésére rendes tagokul felvétettek: Kerschbaummayer Károly, Brutsy Gyula, Haller Ferenc*, Schveiger Imre, Balogh László, Szekér Gyula, Bachl Lajos és Ivanics Gyula s ezzel az ülés véget ért. Riporter. fiz esztergomi farsang. — Refleksziók az idei saisonból. — Esztergom, febraár 20,í(f Hogy a »Körmagyar« érdekében e lapokban felszólaltam, még nem morogtam, panaszkodtam azóta. Pedig annak a feljajdulásnak is aránylag kevés foganatja volt! Dehogy is eresztik be a körmagyart eütebálba; talán csizmával és gyolcs lábravalóval! Mily nyárspolgárgondolat ! . . . De beengedték mégis derék iparosaink s a lelkes ifjak a hazafias főgimnáziumban és a lelkes leánykák a hazafias nőnevelő intézetben . . , Eltekintve azonban a körmagyartól, bár csak távoli szemlélő voltam a farsangi vigálmakon s aktiv részt bennük nem vettem, vagy talán éppen azért: sok olyat vettem észre, amiért meg kellett ráznom ősz fejemet s ami miatt bizony csak újra morognom kell. Itt vannak a farsang utolsó napjai ; igy lehet átlag már az egészről nyilatkozni. Elég hosszú volt s a farsangi naptár nagyon gazdag. Vagy inkább csak: bőséges. Mondhatom: hogy összehasonlítva Esztergomot más jóval nagyobb, sokkal vagyonosabb városokkal, például Győrrel, Pozsonynyal, Sopronnal, (pedig ezek farsangi naptárjában még a munkás bálok is ott szerepeltek) nyilvánvalóvá válik, hogy ez az agyonpótadózott, örökké siró és éhező város legalább háromszor annyit mulatott, mint az utóbbiak. Figyelemmel kisérem valamenynyi szomszédos megye helyi lapjait s igy határozottan állithatom, hogy a mulatságok mennyiségében való elsőséget Esztergom több hosszas kanterben könynyen nyerte meg. De vájjon nem-e lesz e nagy rekordnak s a tulerőltetésnek kedvezőtlen következménye ? Egy kis tágulás a bugyelláris izomzatában, egy kis folytonossági hiány a házi budgetben ? Itt-ott bizonynyára lesz, de ez igy van már évek óta, hát szinte programmszerü. S dacára a sok mulatozásnak, talán kisebb lesz, mint eddig volt. Mert az ugyszóllván egyetlen örvendetes tapasztalatom az volt, hogy sem az uri, sem az iparos, sem a kereskedő osztály mulatságain nem uralkodott az a kiabáló fényűzés, az a szemmellátható küzdelem egymás tuílicitálására a báli öltözékben, amiről híresek voltak Esztergom mulatságai még öt-hat évvel ezelőtt is. S a lukszus kiterjedt leányokra, menyecskékre, gardeda mez-okra egyaránt. A legszerényebb cimü >tánckoszoru<-ban, ha hangversenynyel, ha társasvacsorával kezdődött, ott szerepeitek a grand toilettek, teljes kivágással, valódi, vagy simili, de ragyogó ékszerekkel, esetleg uszálylyál is. Az idén, sőt már tavaly is, úgy Öltözködött a hölgyközönség, ahogy a jóizlésü, igazán elegáns publikumnak a helyhez és az alkalomhoz mérten öltözködnie kell. Kerülve a fölösleges pompát, bársonyt, cifrálkodást. A legtöbb selymet és bársonyt — ez is elég jellemző — az idén egy szenttamási, úgynevezett • kocsis bálon« láttam. Végigjártam a saisonban minden eddigi mulatságot s első sorban is az a meggyőződés érveíŐdött meg bennem, hogy az idei mulatságokban alig volt kedv és hangulat. Unalmasak, banálisak, szinte léíeknéiküliek voltak ezek az összejövetelek. Táncos, táncosnő egyaránt oly megadással, vagy egykedvűséggel húzta ki a éjszakát, hogy szinte mondani látszott valamennyi : >Társadalmi kötelesség, ezen is át kell esni U Hiányzott a lélek, a fiatal kedv, a temperamentum minden estén. Hacsak a mai diáktáncestély nem fog e tekintetben kivételt képezni! S hogy nincs oly kedv, mulatság, hangulat, mint régen : nem is csodálom. Emlékezzünk csak vissza a mulatságokra! Hogy kezdődnek meg azok ? Hogy folynak le ? A leánykák szívszorongva várják a táncrahivó zenészek első akkordjait. Mikor a csárdás felhangzik: a fiatalemberek serege rendesen a legtávolabb eső sarokban várakozik s a világ minden kincséért sem közelednék a táncolni vágyó leánykák felé, hanem jó félóráig nagy szemérmetesen várakozik, s csak akkor akar a táncba kezdeni, amikor a táncrend első számát szépen lemuzsikálták. Az a sok szép leány pedig nem minden ok nélkül mond kritikát azokra, a kik Őket mindjárt a legelső táncban üldögélni hagyták. Hát az meg micsoda dolog, hogy a fiatal emberek jó nagy része, mielőtt a táncba bele fogna, végig >fiksziroz< minden leányt, ugy hogy a tekintetéből mindegyiknek tudtára adja : »te tetszel, te nem tetszel, te szép vagy, — én szerintem — csúnya vagy és rossz táncos lehetsz. Téged, téged nem hívlak fel, no, de vigye a kánya, ni ott azt a csinos kis fruskát a sarokban, azt viszem a táncba.« Oh, kedves fiatal barátaim, ha önök tudnák, hogy a válogatás tekinteteik mennyire feszélyezik a »gusztálás« alá vett hölgyeket, a jövő alkalommal bizonyára diszkrétebben néznének körül a végett, — vájjon kivel lehetne a legnagyobb élvezettel lejteni a következő táncot. Végre is megindul a tánc, Legalább is 10—20 rendező büszkélkedik a pompás rendező szalaggal, de egynek sem jutna eszébe: hogy ők tulajdonképen azért rendezők, hogy minden egyes hölgy mulattatásáról gondoskodjanak, amíg tehát 20 leány állandóan jól mulat, addig a másik 20 bizonyos kellemetlen érzéssel üldögél s a táncrendező urak blazir-