Esztergom és Vidéke, 1900

1900-12-24 / 100.szám

Sok leány jött csokrot kötni Enyhe nyári szép napon. Búsan csengő gyászdaluktól A rét olyan szomoTÚ . . . Juliskának sirhalmára Készül egy szép koszorú . . Darczi réten jártam én is Egy májusi reggelen, Darczi lányok énekelték E bús nótát énnekem. Üzbéghy. Sokáig fogunk a legkellemesebben visszaemlékezni azokra a hetekre, amelyek pályázatunk kiírásától annak leteltéig lefolytak. Soha türelmetlenebbül nem vártuk a postát, mint abban az idő szakban s bizony elégedetlenek voltunk a jó Gruber bácsival, — rejtett légyen táskája vezércikket, alanyi poémát, avagy vidéki szenzációt — ha egyet legalább nem nyújtott át azokból a kis levélkékből, amelyeknek legelőször is az irását tanulmányoztuk: ez Sacre cour-ös, ez gyöngybetüs, ez a mi tisztelendő nővéreinknél tanult stb. És bevalljuk őszintén, hogy volt idő, amikor azon törtük a fefünket, miként lehetne valami csalafinta módon — miként a mi szeretetreméltó ismerőseink levelüket — a lejáró időt is valami utóirattal megtoldani. Bezárult a pályázat, szép sorjában egymás mellett feküdt a harmincegy levélke, amikor azután összeültünk s bizony nem lehet komolyabb a matézis professzora, amikor az a-|-b = feladványokat kékceruzázza, szekundázza, mint amilyenek mi voitunk. Mi szekundát nem találtunk, de annál kevésbbé tudtunk megegyezni, melyik a prima inter panes Utoljára is nem egyeztünk meg s azért határoztuk el, hogy a végső döntést a mi olvasóközönségünkre bízzuk, amely az egész pályázat iránt — őszinte örömünkre — a legáltalánosabb érdeklődést tanúsította. Alább közöljük azt a három választ, amely véleményünk sze rint a pályázat intenciójának, keretének a legjobban megfelel s nagyon szépen kérjük, jelöljék meg közülök Önök azt, amelyet a jutalomdijra legérdemesebbnek tartanak. A mi szuverén, mindig igazságos olvasóközönségünk fog szavazni; lelkiis méretesebb bírót nem ismerünk. Igen tisztelt oivasóink ugy-e bár lesznek szívesek a mellékelt levelezőlapot kitölteni (aláírás nem kötelező) s e szavazatukat akár postán, akár küldönccel hozzánk juttatni, esetleg a szerkesztőségi levélszekrénybe beledobni. A szavazólap beküldésének végső határideje ipoi. évi január hó óika. Mi a szavazatokat összeszámláljuk s a közönség döntésének eredményét e lap január hó io-én megjelenő számában tesszük közé s a nyertesnek ugyané napon nyújtjuk át emléktárgyunkat. Megemlítjük még, hogy egy igen érdemes pályamunkát számba nem vehettünk, mert beküldője utólag nevét is közölte velünk. ^ íme a három kiválasztott: V. Három kívánság. — Mese. — Tisztelt Uraim 1 Örömmel teszek eleget a felszólításnak és leirom, mit kívánok. Mikor olvastam becses lapjukban a pályázatot, rögtön tollat ragadtam volna, hogy mielőbb elmondjam, mit óhajtanék a jövő farsangon és utána is: hogy ne mondanám el —, hisz mi lányok, ritkán részesülünk olyan szerencsében, hogy meg is kérdezzék tőlünk, mit szeretnénk! Mikor még a zárdában voltam, egy tekintettel sem volt szabad elárulnom, ha valami vágyam támadt! Sokszor gondolkodtam a fölött, miért nem tehetek én ügy, amint szeretném, s lia nem tehetem azt, mért adott az Isten az embernek szabad akaratot? Ilyen lázitó gondolatok nyugtalanítottak már akkor is. Kijöttem az iskolából, túlterhelve minden tudománynyal, látköröm kezdett tágulni, szinte örültem, hogy itthon kárpótolom magam: azt fogom tenni, a mi tetszik. Hogy is ne ! Apám és anyám fújják a nótát és én a szerint táncolok. Hát nem borzasztó állapot ez ? Most, hogy önök ezt a kérdést megírták, kezdek valahára szabadabban lélogzeni és bizalommal nézek egy boldog jövő elé azért, mert tudom, hogy „ok nélkül nem tették fel előttünk a kérdést, hegy mit várnánk a jövő farsangtól; kell, hogy érintkezésbe léptek legyen e

8T jó tündérrel, ki helyeselni fogja kérésünket! Előttem látva az alkalmat, százféle kívánság támadt egyszerre a fejemben, — dehogy is : a szivemben ! Soká gondolkodtam, ugyan mi lenne legjobb — talán a tudás fájáról egy alma ? ? Ez azt hiszem, minden jót^ egybe foglal! Szegény Ős anyánktól Évától örököltem a kíváncsiságot, csakhogy én nagyobb igényekkel lépek fel. Meghánytam-vetettem ezt a fontos kérdést és igyekeztem a kedvező helyzetet kiaknázni (mint a tudós urak szokták mondani) és kiválasztottam három legjobbnak ígérkező kívánságot, nehogy úgy járjak, mint a mesebeli házaspár a kolbászszal s elhamamarkodás miatt nekem is a fejemen maradjon egy kolbász, örökké tartó párta alakjában! Kérem tehát, uraim, eszközöljék ki a kegyes tündérnél először: hogy legyen hesszú s víg farsang, de böjt ne kövesse ; másodszor meg legyen a szabad akaratom a legtágasabb értelemben; harmadszor a mostani paradicsom ne csupán a Tigris és Eufrát között terüljön el, de kinek-kinek a saját látóhatáráig; és a mi ott földi boldogság van, legyen benne részem, nem bánom, találja meg kiki a magáét kívánsága szerint. Végül találjak ott egy kedvemre való Ádámot és ne legyünk az Édenből soha kiűzve. Ezek az én kívánságaim! Van ugyan még több is, de ezt csak akkor imám meg, ha az urak részéről biztatást nyernék. Most egyenlőre kérem legyenek kegyesek szives támogatásukkal ügyemet a kedves ós jóságos tündér elé adni, akkor nem kell majd „Szent Antalt" is segít ségül hívnom —; szegénynek úgyis meggyült a baja a sok kérelmezővel, kik többet kérnek tőle, mint a mennyit nyújtanak a szegények gyámolitására. Éva a XX. századból. XI. Kedves Szerkesztő Úr ! Nem mertem eddig becses lapja hasábjain nyilatkozni arra nézve, hogy mit várok én a jövő farsangtól, — nem pedig azért, mert az igazat megvallva, a feltett kérdés kissé naiv, de meg fogas is. Mi leányok, — fajomat jól ismerem, — legtitkosabb vágyainkat még egymásnak sem merjük elfecsegni. De ha valaki beláthatna szivünkbe akkor, midőn egy kedves jour, vagy egy jól átmulatott bál után hullámos, dagadó párnák közé temetkezve, félig ébren végig álmodjuk az éjnek hátralevő kicsi részét és amit a valósághoz ilyenkor hozzágondolunk, ha ezt le tudná, le merné írni társnőim bármelyike, azé lenne a pálma. Én sem írom „ezt" le. Nem lehet szavakba önteni azt az édes ábrándot, amelynek gondolkodás nélkül veti magát oda az andalító zenétől, a kábító, mámoros illattal telt levegőtől megrészegedett, nyugtalanul kopogó sziv. — Nem királyfiról álmodom én ilyenkor, csak egy selymes bajuszszal, égő ajkkal, j ragyogó szemekkel feldíszített férfiarcról, -amely odasúgja a feléhajló fülbe ... u

gy is gondolja, maga, kedves szerkesztő úr, hogy mit! Nem, nem ezt kívánom, Ezt megszerzem magam is! Szeretnék még egyszer fellépni azon a roccoco színpadon, — (az Istenért ezt el ne árulja, csak magának mondom) — még egyszer szeretném átélni azokat az édes izgalmakat! Hevesen dobogó szívvel odaállni a függöny elé! Izgalmaktól kipirult arccal várni a megremegtető csöngetést, azután játszani úgy, amint én akarok; kiragadni a közönséget ebből a sablonos, comme il fant-os világból, hogy elfeledjék a hétköznapi élet minden gondját. Es mikor felnyújtják, — nem azt a közköltséges virágcsokrot, de az őszinte elismerés virágaiból, a tapsokból font koszorút; - odaszorítani boldogságtól fuldokló szivemhez a haldokló virágokat és csókokkal telehinteni azt az aranyos, édes közönséget. Ezt várom én és ha elértem — panasz nélkül, szívesen hajtom alá fejemet a legkönnyebb, legédesebb iga: a férjhezmenetel alá. De ezt meg ne mondja a mamának! Szösze. XXIV. „Az én világom — egy álomvilág." Kiss József. Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren túl azonban nem volt, élt egyszer egy szellemes szerkesztő, kinek a lapjáért rajongtak a lányok. A szerkesztő ezt nagyon jól tudta és talán azért, hogy ő is kedvökben járjon, egy pályakérdést tűzött ki, mely a fiatal lányok szivét kivétel nélkül megdobogtatta. Es érkezett a sok válasz, a bájos, kedves kis levélkék, derűt és meleget hintettek a mi kedélyes reggeliző asztalunkra is, melyről a szellemes szerkesztő lapja sohasem hiányzik. Az én aranyos kedélyű apuskám, ki a saját révén is igen jó viszonyban van Karnevál apóval, jóízűen megmosolyogta az ifjú szivek űde megnyilatkozását, sőt egy szép reggelen anyuska (ki O hercegségével szemben, apuskánál sokkal több tartózkodást, sőt mondhatnám bizalmatlanságot tanúsít) mélyen a szemembe nézett, mint már a mamák nézni szoktak és kérdezte, hogy az ő kis lánya vájjon mit vár a farsangtól ? — Istenem ! Mit várok ? ! Itt bizony az én ékesszóllásom megakad ! Pedig máskülönben az a „hallgatni arany", megvallhatom bátran, hisz úgy sem tudják ki vagyok, éppenséggel nincs az aranymondásos füzetembe feljegyezve. A jóságos tekintet varázsa alatt pici íróasztalomhoz futok, talán most, igen most le tudom majd írni az én tündér-álmaimat! Tollat fogok, — képzeletem elvezet messze, messze, túl az Óperencián, látom a mesebeli tündérkertet, gyermekkorom kedvenc meséje : a szóló szőlő, csengő barack, és mosolygó almáról jut eszembe; szivem tele van édes, rejtelmes sejtelemmel, — de hogy mit várok, mit kívánok a farsangtól, azt leírni igazán nem tudom. Szeretném, ha most jönne az aranyruhás „Alom bácsi" szemembe hintené az álomport és én repülnék az aranyszőrű táltoson nagy Meseországba, megkérdezném Hófehérkét, Hamupipőkét meg Tündér Ilonát, tanácsot tartanék az én régi gyermekálmaim, régi tündér alakjaival. Szeretnék elmenni a mesebeli rózsapalotába, megszúrnám az ujjamat a gonosz tündér orsójával és elaludnék! Rózsák közt, álmodva édeset. Hátha a farsang meghozná az ébredést ? Csipkerózsa. * Minél nagyobb érdeklődést kér: a szerkesztőség. JCóai^ iihvXÍK a&> akác&^ának %ójchiz vítáaa ; &afty k\t> íecUvvj- |ot^ó 'ílcm-^et íCwííatott t^tá-na . . . • %oa^ kinwiijík a%> akácnak 'Kőjéét iH-&áaa a 4io -(ántj, jaj 3e naanon ^•iXz^iwxcitcW vátfa . . . Szilveszter. Vaalosaagban megteörteent reegi ideőebeeli vatsora, a mit is Tsees Maarton (istooriaas) ees az eő bizodalmas familiaaja szent caraatsony estveejeen vatsoraltanac.) Az ^Esztergom és Vidéke« számára irta: LAKATOS NÁNDOR. Sok szemű lánc a gonosz, hát meg egy est-ebéd ! Hja bizony az nem terem csak úgy, mint a bibliai szegény asszony ládájában a liszt; háromféle dolog szükséges ahhoz a tudvalevő negyediken kivül. Először ama bizonyos kezek, a mik a vacsorát elkészítsék, mint pl. most Csés Márton uram kedves feleségének, Julianna asszonynak, a kezei; másodsorban fel kell teríteni, ami megint egészen különleges tudomány ily esetben, akár a philosophía, avagy a mathematica. Ez a tudomány is azonban nagy mértékben lakozik Julianna asszonyban, a mint azt utólag mindenki el fogja ismerhetni; és végül kívánatos dolog a vacsora teljességéhez annak elfogyasztása, ami ámbátor paradoxonnak tetszik mindazonáltal egészen Istennek tetsző cselekedet. Kényszerítve vagyok a terítésen folytatni tovább, a mit megkezdtem; nem mintha talán a főzés és sütéshez nem értenék, hanem mivel szem előtt tartom a keleti bölcs mondását: in medias res ! Ami nem egyebet jelent magyarul, mint hogy vacsorához a terítés előtt ne fogj; de meg ezen felül a végén se kezdhetem. Tudvalevőleg a vacsora harmadik kelléke az, hogy semmi ne legyen az asztalon; már pedig én mind a mai napig azzal tisztába jönni nem tudtam, hogy tulajdonképen mi az a semmi, ha csak azt a nyeletlen kést, a minek a pengéje hiányzik, nem vesszük annak. Milyen nagy kár, hogy a szánkónak nincsenek kerekei! Lám akkor azt mondhatnám, hogy Csés Márton uram azokat kenegeti, fehér karácsony lévén majd rajta misére menendő s nem kellene itt ország-világ előtt kibeszé!nem,hogy ő kelme kegyetlen pipa-szó mellett valami könyvet búj a féhaj alatt, eltakartan attól a bizonyos járműtől, a minek nincsenek kerekei, ez a könyv pedig alighanem imádságos könyv, a miból vaesora előtt mi egymást a családfő tartozik kisyllabizálni, a mi míg egyrészt igen épületes dolog, addig másrészt nagyon hosszú ideig szokott tartani s aligha ez utóbbitól való mentőeszköz hübnerére nem akar rálépni Csés Márton ugy okoskodván, hogy a tekintély végett a könyv csak hadd legyen a kézben, hanem a rövidség okáért az imádság a fejből is kiolvasható. Épen a féhajjal szemben széles ereszes tornác fut az udvar hátuljáig, a tornácról nyílnak az ajtók a konyhába s ide oda a hova kell. Jelenleg épen csak a konyhába, mert a többiek hosszú sorba rakott padokkal vannak eltorlaszolva, az amikre elhelyezett mázas tányérok nyilván hirdetik, hogy kocsonya-altatás is lészen, a mi kellő elsózása mellett a lének valóban szépen is sikerülhet, mert a szálinkozó pihék dacára a kis ostoros nyelve menten oda fagyott a máktörőhöz, a mint a tornác végén mákot kalapálván mozsárban, szünetet tartott és a vas törőeszközt megkóstolta a rátapadt mák okáért. Nem mondom, hogy a János béres szalmával bélelt garabolyban egy tyukalja pelyhes csirkével megy a kamra felé, mert azt mindenki látja, hanem előre bocsátva a tisztelt olvasót tekintsünk be a beljebb házba. íme, a fehér abroszszal elkészített kihuzó-asztalon nem azért vagyon a tizenkét tányér között egy szita is, mintha talán a konyhában annak számára nem ütöttek volna szöget a falba, hanem az tartalmazza a leves előttieket. Régi római pogány szokás szerint a gyümölcsöt nem étkezés után, hanem előtte, étvágycsinálónak élvezik és az alma, körte dió, szőlő, narancs (akkor még ritkaság!) színültig teliti a szitát nem hiányozván abból a foghagyma sem, sőt piros, fehér és sárga szinű ostyát is láthatunk benne. Az már tudjuk, hogy tizenkét tányér vagyon az asztalon, a kis ostorosnak a konyhában terítenek, mint tizenharmadiknak, de az abrosz alatt is létezik valami kivévén egy bögre mézet s ugyanezzel édesített egy hosszú nyakú üveg törkölypálinkát, amik még az abrosz fölött vannak.