Esztergom és Vidéke, 1900

1900-12-24 / 100.szám

3tát 'koax^'na n\é<x ttitátn tenne t>etőten\, tfltazadnatna a wa-zuta felőlem ! %inwotzonet^ sotxse tenne $&iXnefye, — fÜftdndcn &$etléz> eaíse» keXttet vetveXne ! TAKÁCS GEDEON. Feleségemnek. Teljes földi életemben Nem tettem mást, csak szerettem, Virág illat, édes álom Tarkázta be ijjuságom. Akár merre jártam, keltem, Nem titkoltam a szerelmem >• Tavasz éjen, őszi napban, Mindig rólad álmodoztam. Ha daloltam, dalaimba' ^ Boldogságom volt leirva. S valamennyi énekemben Szépségedről énekeltem. S bárha tűnnek már az évek, Mint a haza járó lélek, Vissza visz az emlékezet, Újra itten vagyok veled. Előttem állsz kék ruhádba Titkon, félve csókra vágyva S mig rajongva át ölellek T Csókba fürdik ajkad, szemed. Száll a felhő, száll az élet, Fejemre ősz hajszál téved; De a szivem vágygyal telve, Nem gondol csak szerelemre. Oh, jer ide szivem szive, Boldogságom drága hive t Hadd szálljon át a lelkemen, Ugy mint egykor

y a szerelem. Szerelemmel, vágygyal telve Borulj ide e keblemre ; Addig örülj az életnek. Mig szivemre ölelhetlek. Lévai Sándor. Mstjőkik mm mm % <M <M 35 g^esreaea^j®. Az » Esztergom és Vidéke« számára irta RÉVÉSZ BÉLA. I. Künn: a városhatárban, a gyárak tövében és körülöttük, pirinyó-odúk húzódnak meg egymás mellett: bennük a nyomor lakik. Rongyos házakból rongyos emberek bújnak elé; éhes gyomrukat csillapítva tölti be a szesz-gyár maláta illata, bénult gondolkozásukat néha megakasztja a gyári kürtszó, de az elhangzás után, megint az öntudatlan tépelődésnek rabjaik, mely egyre foglalkozik kérgesedett szivükkel, sötét eszükkel, haragot, gyűlöletet éreznek szaVadatlan — a nélkül, hogy igazi öntudatra egyszer is ébrednének ... A nyomor gyermekei az érzésükben erősebbek, mint a gondolkodásban ; ha a gondolat is annyira kialakultán székelne az agyukban, mint a mekkora sienvedélylyel és határozottsággal uralkodik az egy érzés: a keserűség a síivükön: e világ rendje soha biztosra meg nem állapodnék ; a nyomorultak forradalma gyűrné le a nyomorultak forradalmát, szünetlenül. Az éhezés angyala leszállt a szegény emberek tájékára, óriási és hideg szárnyaival lefogta a nyomorgókat. A gyár, mely eleddig a kenyeret nyújtotta, beszüntette az üzemet; miután ugy találta a tőkepénzes német, hogy pénzét egy más országban jobban megfizetik, hát kivitte oda, maga mögött meg százával hagyta vissza a munkásokat, a kik meg is kísérelték másutt valahol munkát szerezni, idegen gyárak előtt kora reggel csoportosultak : a fölvételre, hiába, innen is egyre másra küldözgették el az embereket, csúf idők jártak mindenfelé. És munka nélkül, a tüzes nyári napo kon komoran ődöngtek a kis házak között az emberek ; a forró sugarak forralták a dühös gondolatot, mely a kenyérről tépelődött — a mi nincs. A komor sziveket ám egyszer mégis befutotta a melegség. Reggeli idő volt, a szegény emberek összeverődtek a kicsiny házak előtt. Szót fűztek, darabos szólások sejtették a vihart, a mi kitörni készül az elkeseredett alakokból. De csöndes volt a beszéd, csöndes, mignem hirtelen jajongó kiáltások verték föl a morajló beszélgetést. Asszonyszemély rohant ki az egyik házból az utcára, megállt a középen és ijedten hadart a feléje siető munkásnépnek. — Gyüj jenek, baj történt, mi lesz belőlem, segítsenek, Pistike megvakult... A munkások riadtan tekintettek a kétségbeesett asszonyra, egyik-másik ki is szalajtotta a sxót. — Matyókné megbolondult . . . — Eszelős lett a gondtól . . . A kiáltozó asszony visszaszaladt a házhoz, mikor azután újra elétünt, egy nyolc éves fiúgyermeket tartott a kezénél. — Lépjenek csak, lépjenek közelebb, nézzék a szemeit . . . Pistikém, aranyos csibém, nézzék, nézzék, hályog van a szemén, teremtő Isten, mért versz engem annyira . . . A munkások körülfogták a gyermeket, dermedten nettek a halovány arczára. A fiúcska szemeit szürkés hályog takarta le, melyek meg-megremegtek, a mint a gyermek maga is megrémülve, mozgatta szemgolyóit a látásra. Egy öreg munkásasszony bizgatta a fiúcskát. — Pistike dörzsöld meg a szemeidet, boszorkány szállt rá az éjszaka, köpj ki háromszor egymásután, elmúlik az igézet. A, munkások elfogódva nézték a szenvedő fiúcskát, a mint az sírásra fakadt és csak kicsiny teste rázkódott meg belé, a könyeket fölitta a hályog. Mélységes fájdalom lopódzott a szivükbe, szánalmas sorsukat felejtette velük a szánalom, mit a gyermek iránt érez tek. Mind a közelébe igyekeztek, cirógatták becézgették. — Ne félj Pistike, éjszaka van mostan, nem láthatsz, — Ne rijjön Matyókné, egészséges lesz a gyermek, mint a makk. — Hát az ura, a fia, hol jár ilyenkor ? Az élet kegyetlenségeitől megkínzott emberek a szelíd szót használták, vigasztalgatták, bánatot éreztek és lelkükben együtt kőnyeztek a szerencsétlen Matyóknéval — a felrobbant keserűség, a tomboló düh idője pedig csak később jön, ha jön. II. Matyókék szomorkodtak és éheztek; egészen addig az időig, mígnem egyik kietlen este Matyók András igy szóJt a feleségéhee. — Munkát már látom nem kapunk, sem én, sem a János gyerek, a grajzleros nem ad tovább hitelbe, azt mondta, nem megy miattunk tönkre, anya is az éhezéstől halódik, orvosságot sem tudunk neki venni, ha pedig már ránk tette az Úristen a kezét, legyen a Pistike a megmentőnk, állj ki vele anyjuk a népes utcára, a kinek jó a szive, megindul a gyermek szerencsétlenségén és megélünk abból, a mig dologba nem állunk. Matyók András elkeseredve mondta ezeket a szavakat, a sötét szobában nesztelen csönd támadt, melyet innentől nem zavart meg semmi, a nyomorgó család nyugovóra tért. Reggeli időben Matyókné, az almáriomból elékereste Pistike ünnepi ruháját, ráadta, sápadt arcocskáját tisztára mosta, sárgás haját gondosan lekefélte — és a család elindult a szokatlan útra. Kivezették az- utcára a világtalan gyereket, az apja az egyik kezét fogja, az anyja a másikat. A fiúcska arcára rátűzött a napsugár, a meleg csóktól megrezzent fakó arcbőre. A házak előtt már künn ólálkodtak az emberek, folytatva a kesergést, a hol tegnap elhagyták. Előttük mentek el Matyókék a gyerekkel, oda is kiáltottak a botorkáló csoportra: — Szomszédasszony, hová viszik a gyereket ? Matyókné nem akart szólni semmit, hallgatott, de aztán haraggal tört fel belőle a szó. — Koldulni. Férfiak, asszonyok egyszerre támadtak Matyókékra. — Nem szégyenlik magukat, a gyerek szerencsétlenségéből akarnak megélni. — Lelketlen emberek, örülnek a gyerek bajának ! — Pistike, utáld meg apádat, anyádat. Matyókék megijedtek, hogy az emberek kiragadják kezükből a gyermeket, elsiettek vele a fiúcska botlott-botlott egyet. j Matyók András meg visszakiáltott, j — Pöröljenek az Istennel, ne én ve| lem ... és befordultak egy mellék utj cába, vitték Pistikét a nyugoti pályaud[var felé. I A munkások helyzetében eznap sem állott be változás. Újra fölkeresték a gyárakat, újra nem kaptak foglalkozást. j Alkonyat időben fáradtan tértek haza. Keserűségüknél, csak a csüggedésük volt nagyobb. | Lehevertek a ház előtti gyepre, petyI hüdt testüknek jól esett a pihenés, j A rét illata terjengett a levegőben, a 1 napgolyó már az égboltozat aljáról ! küldte széjjel vörös sugarait és különös I fény nyel festette meg a szótalan munj káscsoportot. A gyermek itt más időben viháncolta térségen, a kis leány vadvirágot szedegetett csokorba és tűzdelt a hajába, a nagyobbak meg enyelegtek tréfálództak, míg a férj és fe'eség nyájasan elbeszélgetett. — Most! A vigasztalatlan szomorúság verte béklyóba a nyomorgókat; a gyermek, a férfi, az asszony lázas vágyakozásával küzködött: kenyeret enni, sokat etani, sokat. Az agy velőkben benrekedtek a gondolatok, a szivekben az érzések, összegomolyodtak és mint súlyos, egyetlen fájdalom nehezedett a szegényekre. A némaságot egyszer csak nótázás hangja verte föl, mely még a távolból hallatszott ide. A hang közeledett, a nyomorgók fölvetették a fejüket. Rekedt, duhaj móddal hallatszott már a nótázás és az emberek felugrottak helyükről s egymásután suttogták, kiálltották. — Gyünnek a Matyókék. A munkásházak legvégén feltűnt Matyók András alakja. Kabátja kigombolva, kalapja félrecsapva, járása csetlőbotíó. Kezeivel nagyokat hadonászott, amint egyre kurjongatta a körcsmás nótát: — Iszogatok dalolgatok. Háta mögött Pistikét vezette az anyja, aki majd jobbra, majd balra rángatta a gyermeket, aszerint, ahogy az egyenes járást győzte. Karján kosár lógott, melyből kenyér és ital látszott ki. Pistike nagy perecén rágódott. Odaértek az éhezők elé. Egy siheder villámgyorsan termett a gyermek elé. — Pistike, adjál perecet, de nem várt a feleletre, kiragadta a kezéből az olcsó süteményt és futásnak eredt zsákmányával. Két-három lépést tehetett azonban csak vele, gyermekek, legények megrohanták a sihedert, viaskodtak, földöntötték egymást — és nem jutott mindegyikre egy falafnyi a perecből . . . Matyók András nagyokat nevetett a huzakodáson, odakíálltott ámuló feleségének. — Hé anyjuk, add oda nekik a kenyeret is, aztán jó féle pálinka is van ám a kosárban, bizony, igyanak csak belőle nyugalommal, pénz van rogyásig, hallják . . . Matyók András belenyúlt a zsebébe, megcsörgette pénzdarabjait. Az éhezők lerántották Matyókné karjáról a kincses kosarat; Ökiclődztek, harcoltak a kenyérért, a pálinkáért. Matyók András még fölrángatott a földről egy hempergő alakot. — Aztán Andris komám, ma' este az én vendégem, menjen a korcsmába és egyék-igyék . . . azzal arrébb vitte a gyermekét, haza, a szobájukba, a hova beköltözött a jólét, a vigság, a henye élet, a durva dőzsölés: két világtalan szemnek az áldása. Azok az emberek pedig, akik haraphattak egyet a puha kenyérből és hozzájuthattak az italhoz s érezhették a gyomrukban szelíd melegségét, ellágyulva mondogatták egymásnak. — Milyen szerencséjük is van ezeknek a Matyókéknak . . , III. Pistike ezentúl reggelenként korán ébredt, mert fölrázta az álmából az apja, az anyja. Most már mindennap felölthette ünnepi ruháját, amiután azelőtt annyira vágyakozott, reggelire meleg kávét kapott, megitta és lassú léptekkel kivezették a nyugati pályaudvar elé. Pistike okos fiu volt, engedelmesen fogadta meg a tanítást és gyönge hangján egyre kiáltozta: — Szegény világtalan . . . szegény világtalan . . . A terézköruti oldalon állították föl Pistikét, a pályaudnarnak azon a részén, amerre az elutazók járnak- kelnek; ha fáradt lett a kis koldus, leülhetett a díszes palota lépcsőzetére. Pistikét magára hagyták, kalapját a kezébe tették és egyre hallatszott könyörgő hangja. — Szegény világtalan . . . szegény világtalan . . . A roppant csarnok bek eretelte az apró emberkét, aki fehér arczocskájával, élénk sárga hajával a szemébe Ötlött a siető alakoknak, megálltak egy pillanatra és feléjük meredt, ijesztő formájával a hályogos szempár, Pistike kalapjába hullottak a fillérek . . . óvatosan csúsztatta zsebébe azokat, gyülekeztek — sok pénz és a szülőinek jóléte származott belőlük. Pistike boldog volt: ezukrot is kapott, krajezárt is kapottt, az édes apja cirógatta, az édes anyja csókolgatta, nagyon szerették a gyermeküket. Kicsinyke szive repesett is örömébe, ha elhitte azt a hízelgő beszédet: látni fog megint, tudni fogja, merre jár, játszhatik a réten, várat építhet a homokból. A Matyók-családban dúlt a boldogság nagyanyónak orvosságra jutott, a kenyér mellé hus került, viz helyett bort ittak, utánna meg pálinkát. A nyomorúságtól sanyargatott emberek igy ízlelték meg, az ismerellen dús* lálkodás gyönyöreit és lassankint, észrevétlenül a bor, meg a pálinka megfojtotta bennük a józanság szeretetét, a szülői érzés tisztaságát. Pistike egyre koldult és állította meg könyörületre a jó embereket. Egy délután Pistike ismét künnált a nyugati pályaudvar előtt, vak szemeivel belebámult a világba. A szellők járása simogatta a meghalt szemgolyókat — és egyszerre ijedten kapott a szemeihez: a szél Hbbenése, erőteljesen sodort valamit, a tágra nyitott szemüregekbe és metsző fájdalommal Ül ette az őrök éjszakát okozó hályogot . . . Kevés időig még fájt szeme, de azután megnyugodott és hű engedelmességgel koldulgatott tovább, mígnem este eljöttek érte a szülői. A pénzt kiszedték a zsebéből és elintak haza félé. Az uton mesével, nyájas szavakkal tartotta az anyja Pistikét. A gyermek okosan beszélgetett. — Ugy-e anyja, fogok én még látni. . . — Persze Pistike, persze. — Anya, én ugy szeretném már látni a napot, a mezőt, játszani rajta gyerekekkel . . , — Várakozzál csak Pistike fogsz te játszani lovaeskát is, pásztorocskát is. — Anya, az olyan rosz, hogy mindig sötétben vagyok . . . — Megsegít az Isten Pistike. — Anya, én fogok látni, mindent látni . . . — Igen fiacskám, igen. — Ugye megfogom ismerni az utcánkat, a házunkat . . . Matyók András rákezdett a nótázásra. — Iszogatok dalolgatok. Közel érkeztek a lakásukhoz. Pistike