Esztergom és Vidéke, 1900

1900-12-24 / 100.szám

..aztergom, (900. XXII. évfolyam. 100. szám. Hétfő, deczember 24. ESZTERGOM és ílfflE AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. HJ

c

áJ

c

^

e

Ptk Vasárnap és CSÜtÖPtÖkÖn. Felelős a szerkesztésért: Szerkesztőség és kiadóhivatal: ELŐFIZETÉSI ÁRAK • MUNKÁCSY KÁIxMÁN- (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések köldendők) fitten - - "~ - ~ - ~ - í kll' - fit Laptulajdonos kiadókért: Szécl^CÍ>yÍ-téP, 330. SZálI}. Negyedévre ^- &] 3 kir! -ftl! D R- PROKOPP GYULA- ^ K

Wr

.u

t adttnh vUm

. (

^ Karácsony éjjelén. Sötét van a földön, bús komor az éjjel, Nem tekintget benne egy csillag sem [széjjel, Pedig olyan szépek azok a csillagok S oly sötét az éjjel, ka csillag sem [ragyog. Sötét éj a földön, — karácsony éjjele, A békesség éje, az örömmel tele, Oh,, ez éjt be várják, óh ez éjt be áld-1 [ják! I .S meghozza oly soknak szive-lelke [vágyát. ' l S énnekem hozol-e karácsony ssent éje Legalább is békét a szivem egére ? . Vártalak óh ! én is, eljöttél hát végre Áhítattal áldlak, köszöntelek érte. \ Karácsony éje; s a karácsonyfa hol [van ? , A szivem úgy sínyli, olyan lehangoltan. — De más is volt régen boldog hajidanában A szülői háznak csendes otthonában! Mosolygó körében édes kedvesimnek , Oh! mi máskép volt ez örömhozó [ünnep ! Epedezve vártam a kis Jézus fáját, Ugy dobogott szivem, alig bírta vá[gyát. Epedezve vártam. S nem maradt el, [eljött ; Hiszen szivem akkor nem ismert még [felhőt, Mosolygó vidám volt, mint a szép [tengerszem Oh, hogy e kort már csak emlékben [élvezem ! Sok esztendő elfolyt felettem azóta ; S most is visszavágyom amaz édes [korba — Karácsonyfa mellé e szent éji csend[ben. — Mért is kell mostan idegenben lengem ! HA VADL Sir a kis Jézus. Irta: Szávay Gyula. Sir a kis Jézus, mert nem tudja, mit csináljon azzal a sok jó gyerekkel, aki reája vár s nincsen hozni valója. Maga az Eg is elszegényedett. A jó Isten kiosztotta már mindenét, amije volt, mert valószínűleg a többi égitesten is olyan sok a szegény ember, oiyan drága a szén, olyan rosszal mérnek az üzletek, mint ezen a naptól nem eléggé fűtött, nem eléggé világított földön. Azok a fényes csillagok fenn a kékselyem kárpiton, csak olyan üres diszek lehetnek már, régi jobb kor maradványai. Es a kis Jézus sír, hogy nem teheti kedvét mindenkinek s minden csepp könnyéből folyamok áradnak idelenn, a szegény kis várakozók és csalatkozók szemeinek egymásra hullt gyöngyei. De a kis Jézus nem tehet róla. Atyja, a bölcs, a hószakállú, azt mondja : elég ha kenyér jut az idén, pirosra festett kai ács ka és cukorka már nem s az aranyos diónak csak az aranyfüstje van meg, dió nincs a mennyei éléskamrában hozzá. Sír a kis Jézus és elvonulva, falnak fordulva, mikor nem látják, vele sírnak a jószívű mamák, a komor papák szelid szavú vigasztalói. Oh, mennyi kincs tör ilyenkor fel a szivek mélyéből, ellensúlyozására annak a földi kincsnek, ami nincs. A gyöngédségnek, szeretetnek, kíméletnek, fájdalmat olvasztó kincsei. Még boldog&ág is fakad a nyomukban, pedig az ritka vendég onnan felülről ezen a göröngyös földön. Kedves kis barátim, fiuk és leányok ezen a földön, nyissátok kerekre ijedt szemeiteket és barátkozzatok meg azzal, amit mondok. Ebben az esztendőben maga a kis Jézus is fát szedeget a mennyei erdőn és piros kacsóit dideregve dörzsölgeti ott fenn, nincs háta mögött garmadában a játék, és nagyon, nagyon keveset hozhat tinektek. Hosszú volna elmondani nektek, hogy miként történt mindez, hogy mint halnak a sárga emberek és sárga kis gyermekek ott túl a tengeren, kardok vasától, miként Heródes idejében, és miként fagynak meg oroszlán-orditásos puszták közepén a kiüldözött búr fiúcskák, búr leánykák, éhségsujtotta özvegyanyjuk keblén. Az angol királynénak sok pénzre van szüksége, és a német császár sem adhat neki, mert ö se kap a muszka cártól. Nagy katonai játékot vett mind a három a népének, már talán meg is bánták, de hiába, ki kell fizetni és pénzzé tesznek mindent : gyárak kéményeit, szegények gunyhóját, betegek levesét, — mindent. | Nyissátok kerekre ijedt szemeite-j ket és pufók kis képetekre hadd | pergedezzen elkeseredéstek könnye: igy van a világ, ahogy én mondom, de ti ezt nem értitek, sőt mi feluŐt! tek sem igen értjük. I Amije a kis Jézusnak van, elviszi' egy kis falat kenyér, egy kis kéve szalma képében a sárga fiúcskáknak j s a szőke búr leánykáknak, azok- j nak sem jut a felének sem. hát hogy jutna aranyos cifraságra nektek! | Bizony sokatoknak elmarad a prémes kis bundája, fényes kis korcsolyája, bélelt fehér kesztyücskéje is, de hát, látjátok, nem lehet segíteni. I Ha a ti szemetek mindent meglátna, kis barátim, meglátná azt is, I hogy mennyire bizonyozza a mama is, hogy bizony őneki a világértsem kellene most az, amire annyira vá- i gyott, amiről Összemosolyogva annyit beszéltek és hogy az apátok is mennyire hangsúlyozza, hogy meg nem válnék semmiért a régi holmir jától, ugy megszokta azt. Es amikor ezt bizonyozzák, ekerüiik egymás szemét, ti azt se tudjátok, hogy miért ? 1 Sír a kis Jézus is, sírjatok vele és hüppögő sóhajtozástok közben gondoljatok csak azokra a kis pajtásokra, kiknek amiatt a messzeségben olyan nagyon szomorú a dolguk, j hogy még több okuk volna a sírásra, i mint nektek. Reám pedig ne haragudjatok, hogy j nektek ilyen ross hírt mondok, de

! lássátok, nekem ez a kötelességem,

1 meg a foglalkozásom is, a mamátok ezt ilyen bátran, üy«n szépen meg se tudta volna nektek mondani, mert a mamátok nektek csak kellemeset akar és. szeret mondani mindig. Ha akarjátok, inkább én is sirok! veletek és a kis Jézussal, mert én is vottam olyan kis ember, mint ti, nagyon tndom, miről van szó! Útban. — Csákány Sándor. — Lángos szekerével Tüzes paripákon, Mintha Phaeton szállna Az égi határon Lángból az ostora Parázs a nézése • Mint az izzó láva, Olyan az érzése. Valahová én is Igy száguldók mostan ! Zajongó lelkemben Egy Vezúvot hoztam! Hosszú szenvedések Visszafojtott láza, Mint kitörő orkán Szivemet ugy rázza ! A boldogság réve Integet elébem! Lomha a pillanat Késlelt.t elérnem ! Kedvesem ölébe Hadd repülök mostan f Csókra vágyó szívben Menyországot hoztam ! Mért nem válik a perc Villám villanássá, Hogy mint a gondolat Ugy keresztül ásná Magát időn, téren, Tenger távolságon ? 1 Az ígéret földjét Oly sokára látom ! Tündér Ilonkához Megy a hőse mostan! Boldogságra vágyva, Boldogságot hoztam ! Ődöngő pillanat Fecske szárnyon szállj hát, Ha nem követheted, Villám villanását! ... Lomha, lassú utam, Vágyam után kullog S éh a sietésbe Majdnem belefúlok! ődöngő pillanat Most száguldj, csak mostan, Karácsony estére Szerelmemet hoztam ! Kicsike ablakban Kicsike fény látszik Szivem minden húrján Boldog öröm játszik. . , . Rohanó pillanat Állj meg mostan, állj meg ! Mig menni kívánok, Azt az időt várdd meg! Rövid száz esztendőt Várakozzál mostan : Tündér Ilonkámnak Karácsony estére Szerelmemet hoztam !