Esztergom és Vidéke, 1900
1900-11-08 / 87.szám
1SZTOM és VIDÉKE AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. M c £Ü e * ei Úk Vasárnap és CSÜtÖrtÖkÖll. Felelős a s«rke SB tésdrt: Szerkesztőség és kiadóhivatal: p L őnz^xÉs\ ÍRAK • MUNKÁCSY KÁLeMÁN. (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és Mrdetések küldendők) fltévf*— _ _~ _ ! g - ffl Laptalajdonos kiadókért: Szécl^Cff|yÍ^tér, 3SO. SZílíí). Negyéé™ Egye 7 «ta|»:M fll. 1 ^ " * DR PROKOPP GYULA- Kéxtratot nem adatik vissza. i A muzslai járásbíróság. Esztergom., movember 4. Az »Esztergom és Vidéke* csak nem rég vetette fel egy >Esztergomvidéki járásbíróság* eszméjét s íme, a vasárnapi közleményből megtudjuk, hogy Esztergom városa v egész komolyan felvette az eldobott keztyűt. A pénzügyi bizottság*) egy oly javaslatot fogadott el, mely ha eredményre vezet, lehet Esztergomra nézve előnyös, de nem képezendia párkányi járásnak a muzslai kir. járásbíróság Párkányba áthelyezése iránt megindított mozgalma végcélját és semmiképen sem nyújt az ;általános közérdekre nézve kiváló előnyöket. Esztergom városa memorandumot és áldozatokat emleget. Ha keresztül megy a muzslai járásbíróságnak az 'esztergomiba való beolvasztása, © kész hozni áldozatot, ha nem megy keresztül, a város közönsége esik áldozatul (!); -s midőn az áldozatokat emlegeti, nem veszi *) Sőt már a 'képviselőtestület is. A saerk. észre, hogy tulajdönképen egy fejlődő és egy fejlődni törekvő község, Párkány község közérdeke s vele a vidéknek a decentralizálás nyomában haladó fejlődése esik az ő centralizáló törekvése áldozatául Megtudjuk a közleményből, hogy az általunk kikapart gesztenyét Esztergom városa mily kész örömmel iparkodik elkapkodni s saját hasznára fordítani. Nem úgy, uraim 1 A vidéket nem kell megfosztani a fejlődést előmozdító elemektől, nem kell elvonni tőle a lüktető erőt s mindenek felett nem szép azt tenni önző célok mellett. A centralizálásnak megvannak tagadhatatlanul előnyei sokhelyütt és nem is festene rosszul Esztergomban egy hatalmas igazságügyi palota, honnan egy egész vármegyére sugároznék szét az Igazság istenasszony pallosának fénye. A járás mozgalmának ez a kimenetele eszembe juttat egy szellemes irónál olvasott adomát. A jámbor muzulmán — ki mellesleg mondva rosz lovas volt — felakarj-ván ülni Öszvére hátára, ájtatosan • fordult kelet felé s kezeit mellén keresztbe téve felsóhajtott »Allah j segíts!* s azzal belekapaszkodva a nyereg kápájába, nagyot lendített ; magán, de a lendület a kelleténél 1 erősebb volt s a túlsó oldalon lelesett. Erre újból neki gyürkőzik, ismét kelet felé fordul s felsóhajt i | »Allah segíts, de nem olyan najgyon.* I %y j^ rt a járás mozgalma ís a nagy buzgalommal. A párkányi .járás mozgalmat indított, hogy a járásbíróságot s a járás székhelyét, a fejlődni nem akaró, minden áldozattól idegenkedő Muzsla parasztházai közül áthelyeztesse oly községbe, hol nemcsak a bíróság alkalmas helyiséget, tisztviselői megfelelő lakásokat, hanem az ügyes-bajos felek egyébb igényei is kielégítést nyerendenek. Erre majdnem egyhangúlag kiszemelte Párkány községet. S midőn mozgalma kedvező hangulatra talál a minisztériumnál, midőn a nagym. minisztérium kijelentette, hogy az áthelyezés és Párkány ellen semmi kifogása nincs, sőt óhajával találkozik, akkor jön egy idegen érdek, kikapja kezünkből a zászlót s csakhamar észrevesszük, hogy a dolog fejlődése túl megy a kitűzött célon, most már : nem csak Párkányba való áthelyezésről van szó, hanem még tovább, egyszerűen a beszüntetéséfői és az esztergomi kir. járásbíróságba való j beolvasztásáról. Szóval, a nagy lendületben mi a mozgalmunkkal a túloldalon ismét lepottyantunk. De félre a tréfával. Párkány-járás lakosságának végeredményében mindegy akár Párkányban lesz a járásbíróság, akár pár száz lépéssel tovább Esztergomban. Az áthelyezési mozgalom feltételei ott ép úgy meg vannak, mint Párkányban, mert mi volt a mozgalom oka ? Muzsla községe a főútirányoktól oldalvást esvén, hozzá majdnem minden községből rossz út vezetett, másodszor a községnek semmiféle ipara, kereskedése, üzlete, se piaca nem lévén az ügyes-bajos felek ez iránti igénye semmiféle kielégítést Hz .Esztep és Hitte 1 tárcája, Néger-zene. (Egy garcon estéje.) Irta: Csákány Sándor. Movember. Már négy órakor világot kell gyújtani. Künn esik; egyhangú, monoton locsogása a csatorna vizének és az esőcseppek halk pattogása az | ablakon. Megigazító na a kályha tüzét, mert fázom és leülök — tanulni. Han- • gosan olvasom a tudós professzor könyvét, pedig nem szoktam a hangos oiva-; sást. Azért teszem, hogy ne érezzem' egyedül magam. Mert egyedül vagyok.} Olvasás közben néhol valami nagyon megragadja figyelmemet s azt újra olvasom, hang nélkül, csak szemmel. Igy megy ez egy jó ideig. Hangos olvasás, hangtalan olvasás. Egyszer aztán elfárad a torkom ; érzem, hogy vannak hangszálaim, a melyeket meg-meg kell köszörülni. Akkor aztán jön a hangtalan olvasás. Még akkor is jó ideig sebesen futkos a tekintetem a sorok elejétől a végéig; gyors egymásutánban. Közben cigarettára gyújtok. Nagy bodor füstök szállongnak előrehajtott fejem körül, mig egyszer megcsipi szemem valami füst. Elborítja a köny. Es a mig azt dörzsölöm, abba kell hagyni az olvasást. Most megint hallom az eső locsogását, • az ablakomon pergő cseppeket. Az ab lak alatt siető lépések kopogása hallik, majd kocsi dübörgése közeleg: mind erősebb és erősebb hang, a mi sért és boszant ,* aztán eiveszőben mind halkabb és halkabb. Egyszerre megint csak ott vagyok, hogy az eső néger-zenéjét hallom. (Ez a kifejezés szokatlan lehet, de igaz, mert csak a négerek egyhangú, ritmustalan, doboló zenéje hasonlít igazán az eső által adott hangokhoz.) Boszankodva rugóm ki magam alól a széket és elkezdek sétálni le és fel, le és fel. Örökösen egyformán kopog a ' cipőm. Ez is néger-zene. Már boszankodom és leülök az alkalmatlan, ósdi, keskeny divánra és bámulok a lámpa-láng 'jába. A torony-óra üt: egy, kettő, há' rom, négy. Ezek a negyedek. Folytatja j tovább egy hangon, szabályos időközökben : egy, kettő, három, — egész nyoi! cíg. Borzasztó ! Ez is olyan néger-zene. Amig ezen tépelődöm, észreveszem, hogy a lélegzet-vételem is egyhangú. A szuj szogásom is néger-zene. j Boszankodva felugróm a divánról és j megint sétálok. Micsoda badarság, hogy én ilyesmiken megakadok ? Micsoda sza' márság, hogy én most minden az Isten 'csudájára azt mondom: ez is néger-zene? j A paraliz-is előjele ez, vagy mi ? És Önkénytelenü végigsimítom a fejem. Még •szerencse, hogy nem fáj, mert reggelre bizonyosan beállana valami káros elváltozás a képzelődés miatt. S e közben eszembe jut, hogy a pesti állatkertben láttam egy néger truppot, a mely őrült ^ kánkánt táncolt s közben idomtalan lándzsákkal hadonázott. A zenét is maguk szolgáltatták a tánc mellé. Ez a zene nem volt egyéb, mint egy, vagy két kezdetleges dobnak hol sebesebb, hol lassúbb ütemben való pörgetése. Akkor ís olyan egyedül voltam, mint most. Volt körülöttem ugyan egy csomó ember, de én azért egészen egyedül voltam. Nem volt senkim, a kihez szóljak. Emlékszem, hogy boszusan ugrottam fel akkor is és ott hagytam sietve a szélesajkuakat, hogy ne halljam a dobolásuk lélekölő egyhangúságát. Ezt a lélek-szút. Es akkor hosszú időn keresztül, valahányszor éreztem az egyedüllét unalmát, mindig azt a sületlen kalimpálást hallottam minden hangban. Bizony szürke napok voltak azok. Novemberi napok. Esővel, sárral. Egyedül voltam legtöbbször. Lakótársaim módos fiuk voltak, a kiknek tellett színházra, kávéházra, orfeumra. Én nekem nem tellett reggelire se. Harminc forin| tért körmölgettem a *Nemzet«-nél este 10-tŐl éjfélutáni 3 ig. Nem volt senkim, a kihez egy bizalmas szót szóljak. És előttem volt egy nagy bizonytalanság, elég sötét színekkel. Akkor az én lelkemben mindig néger-zene hangzott. ; Ezt hallom most is. Mert megint egyedül vagyok. Szét nézek a szobámban. Mindenütt néger-zene. A falak szabályos négyszögűek, az ablak is, a képráma is, a könyv is. Az asztal-teritő kockás. A cserépkályha egyenlő hasábokból van Összerakva. A fal festése ugyanazon cikornyának százszoros ismét: lése. A bútorok szimetrikusok. Mindenütt ; az az átkozott néger-zene ! t A szecesszió jut eszembe. És azt gonl dolom cinikusan, hogy egyszer valaki • ilyen hangulatban volt, mint én vagyok . mostan és földhöz vagdosott minden • szimmetriát, mint én most azt, a mi a • kezem ügyébe esik — és hozzáfogott, . hogy kiküszöbölje lelkéből, gondolatából L a szabályosságot. Valahogy igy jött i létre az a stílus, a mitől a normális lel• kek irtóznak és a mit a félbolondok • utánoznak. , Ha ilyen körülmények között állott • elő az elszakadás stílusa, akkor nem is : mosolygok ezután a produktumain, mert ; akkor megértem azokat. Akkor látom | és ismerem azt a lelket, a mely igy al. kotott. i Hm ! De hát mi lenne akkor, ha szegényes szobám bútorzatát Rippl Rónai József festő tervei szerint készítette volna az asztalos ? Lehetetlen vonalak tömkelege vonulna öntudatom elé. Nyakatekert figurák éktelenkednének mindenütt előttem. Nos, akkor is boszankodnám! Mi fölött ? Mi fölött ? 1 Hát, hogy miért nem I szecesz-sziós minden. Például a kezem, a fülem, a lábam. ; Ezeken a gondolatokon aztán igazán megdöbbenek. Sietve szaladok a tükörhöz, hogy meggyőződjem : igazán én vagyok-e én. Mikor szemközt vagyok a , tükörrel s meglátom magam, igazán elszégyenkezem az ostobaságomon és fal felé fordítom az igazmondót. Most nem
