Esztergom és Vidéke, 1900

1900-10-28 / 84.szám

ESZTERGOM és TIDÍKI AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. Me&Jele^ik Vasárnap és csütörtökön. Felelős a szerkesztésért: Szerkesztőség és kiadóhivatal: „ . M»ü NKÁGSY KÁLMÁN. (hon a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egészem— — — — 12 kor. — fii. Laptulajdonos kiadókért: SzécbCDyÍ-tér, 330. SZálI). Fél évre— — — — — 6 kor. — fii. ti.ar.de™ *«• DR- PROKOPP GYULA- „.„

M

«.„..

w ——— „Esztergomi Irodalmi Társaság." I Esztergom, október 26. j Még nincsen, de ebből nem következik az, hogy ne is legyen. Számos egyesületünk közül éppen

; ez hiányzik, amely leginkább hiva- j tott arra, hogy a magasabb mívelt-j séget terjessze, a szép iránti érzé-j ket bennünk lángra lobbantsa és előkelő Ízlést teremtsen. Ezt könnyű belátni. Az ország szerepet vivő városaiban az irodalmi társaságok virágoznak. A mi történelmi nevezetességű városunk intelligenciája is áll azon a színvonalon, hogy egy ily hazafias irodalmi egyesület intencióit megértse, átérezze és felvirágoztatásához szellemi és anyagi tökéjével örömmel hozzájáruljon. Az »Esztergom és Vidéket hasábjain csak a minap volt szó az Esztergomi Tanitók Köré-ről^ mely a tudományos művelődésen kivül a szülőkkel való gyakoribb érintkezést célozná; egy másik cikkíró e terv helyeslése mellett, óhajtandón k véli — igen helyesen, — hogy e körbe az összes esztergomi tan1 erők, továbbá a tudományos ké- j szültséggel biró intelligens elemek j is belevonassanak, kik magukat arra való eszközökkel és módon, tisztán ^ tudományos alapon, művelnék e kör , kebelében. Én ez igen életrevaló tervet kibőviteném a következőképen : Egyesüljenek, tömörüljenek az arravaló erők, — természetesen a felekezetieskedés és politika szigorú kitiltásával, nem — és rangkülönbség nélkül: Esztergomi Irodalmi Társaság címe alatt a tanférfiak, ügyvédek, papok, orvosok, hivatalnokok, kereskedők és értelmes iparosok, mint olyanok, kik mindannyian szomjúhozzák a magasabb míveltséget. A Társaság kebelében amellett, hogy a tudományok ápoltatnának, kívánatos volna, hogy a szórakoztatás egyik leghálásabb és nemesebb eszközének, tekintélyes szereplés engedtessék a szépirodalomnak is. Az egyesület igy elvesztené tehát >tisztán tudományost jellegét. A tagok a mindenesetre csekély évi tagdíj ellenszolgáltatásaképen gyönyörködhetnének egyrészt a havonként egyszer-kétszer a tagok — esetleg e célra meghívott vagy fölkért kitűnőségek — által tartandó tudományos (történelmi, földrajzi stb.) előadásokban ; másrészt a helybeli törekvő s mondhatni, nivón álló szépirók és költők felolvasásait és szavalatait élvezhetnék. A Társaság pályatételeket tűzne ki s a bíráló bizottság, illetőleg a Társaság ^működő osztálya*., (melynek kebeléből kerülnének ki az előadók és felolvasók) által elfogadott művek a Társaság költségén kiadatnának s a befolyandó tiszta jövedelem a Társaság szükségleteire fordíttatnék stb. stb. Különben hagyjuk a részleteket, a melyek megbeszélése és megállapítása úgy is egy alakuló közgyűlés feladatát képeznék. Fölvetettem az eszmét 5 hadd formálódjék, hadd kristály ozódj ék a megbeszélés, megvitatás hevében. Gondolom, hogy a tárgy ezt megérdemli. —k. —a. I Nyílt levél a szerkesztőhöz. n. Esztergom, október 27. Kedves Szerkesztő Barátom! Közvetlen az augusztusi ünnepségek után dr. Berényi Gyula orvos barátom azzal a szomorú hirrel lepett meg, hogy egyedül neki köszönhetem, hogy az ünnepségek napján a főszékesegyház oszlopcsarnokában bajom nem esett, mert Á\dory Viktor, ott a Fenséges úr, a főpapok, a miniszterek, az ünneplő nagy közönség szemeláttára akart minden áron inzultálni. Borzasztó még csak gondolatnak is ! j Mikor Magyarország királyának Fenséges képviselője környezve az ors/.ág nagyjaitól eljön Szt. István városába, hogy hálát rebegjen a nagy alkotónak, hogy ezt a szegény magyar hazát mint királyságot kilencszáz esztendőn keresztül az elpusztulástól megoltalmazta ; | Mikor a katolikus egyház Istennek tetsző áldozatot kivan bemutatni a Mindenség Urának, a miért a vad magyar népet a katolikus egyház kebelébe felvenni, s ezzel államiságát megalapítani és kilencszáz éven keresztül keresztény vallásában meghagyni kegyeskedett ; Mikor az ország minden részéből, ezer és ezer katolikus ember Esztergomba zarándokol, tanúságot tenni arról, b .Esztergom \\ Mit tárcája. A csősz. Irta: Csákány Sándor. A szőlőhegyek girbe gurba országában, kopott szűrébe burkolózva bandukol János bácsi, a csősz. Hatalmas csizmái alatt ropog a száraz ág, a venyige s a maga után húzott furkó alatt zörög a haraszt. Jobbra-balra néz. Néha megáll, megnyomkodja rövidszárú pipáját, vagy a feltaszított báránybőr sapka alatt megvakarja bozontos hajzatát. Aztán megy tovább. Hajlott a teste, kotyogósak a térdei, de a lelke éber s a legkisebb nesz se hagyja illetetlenül. Az októberi hűvös estéken van az éberségének legtöbb jutalma. Még a gazdát is megszólítja, ha a szőlőben motoszkálna, értésére adván igy, hogy előtte titok nem lehet. Ez aztán alkalmul szolgál ama terjengős beszélgetésre, mely a présház küszöbén belül igy végződik: — Az Isten tartsa meg a hajlok gazdáját! A mire már igazán nem lehet egyébbel, mint egy pohár borral felelni. Kiszopogatja, szürcsölve, s a mint fogai között szívja a murci édes mandulás levét, olyan gusztust csinál, hogy a gazda is kénytelen utánozni. Es iszik. Mikor kiitta, lassan az asztalhoz csoszog, leteszi a poharat, visszamegy a küszöbig s ott megint befelé fordul. A mándli ujjával kétfelé törli kajla bajuszát s a műtét után még egyet-kettőt csemcseg. — Mennyi lett ? kérdi. — Valami hatvan-hatvanöt. — De legalább jó ! Aj, ha! — Aszondom, hogy jó ! A gazda persze vállasak támasztott üveg héberével közeledik az üres pohárhoz, hogy belesercegtesse a nedűt. János bácsi ravaszul odapislant. Érzi, hogy szabadkozni illenék, mondván, — Ne tessék fáradni! — de nem teszi. Minek hazudna, hogy az ő vágyaival nem egyezik meg a gazda cselekedete. Azért hát köhint egyet s mintha mit se Játna a gyöngyöző pohárból, egész közönbös hangon mondja : — Hát a nagyasszony ? — Megvan az is köszönöm — felel a gazda s avval nyújtja a poharat. Megissza azt is ugy, mint, elébb. Azt megköszöni szépen s készülődni kezd. — Elmegyek alább, mert sok sihedert láttam ólálkodni a délután erre felé. — No még ezt az egyet János bácsi s aztán mehet. Aztán megy is. Az ajtóból azonban még vissszaszól: — Oda le vigasság vagyon. Tán a Nagyéknél, ha jól hallom. Indul a lejtős uton és ravaszkásan mosolyog. A száját nem tudja összefogni arra az örömre, a mi most foglalkoztatja. Folyton erre gondol és izgatottan totyog a hang irányában. Körülbelül igy gondolkodik : | — Nagyéknál vendég van. Majdbekö[ szönök s aztán ludhus is akadhat. A hol i vendéget látnak, ott a kutyának is dobnak. Mikor a Nagyék présházától alig van egy pár ölnyire, örömmel tapasztalja, hogy biztos hallású fülei nem csalták meg. Vendégek vannak. De azért megáll. — Hm ! Vájjon ki van Ott ? Tán még se megyek be Így egyszerre, hanem itt a liceumbokor mellett megállok s ha valaki kijön, majd megszólít s akkor legalább ők hívnak bé, nem én tolakszom, Gőgös nép ez, még utóbb azt kérdezné, , mi jóban járok ? Megáll a liceumbokor ! mellett és hallgatózik. I Szép csendes az este, már tudniillik nem fuj a szél. A hold világa még messze • a hegyek mögött rejtőzik ; itt csak a sok fényes csillag látszik a sötétkék ! égen. A líceum-bokor tövében valami zörgeti a harasztot, lassan, megmegszü' nően. Talán béka, talán bogár. A présházból vidám nevetés és az anekdótázónak felemelt hangú beszéde hallik. Egyszerre csak nyílik a présház ajtaja és valami asszonyos léptek hangzanak. János bácsi oda néz. — Ni, a Panni is künn van! Eszemadta, helyre egy leányzó ! Akár az anyja. Már javakorbeli voltam, mikor Nagy András az anyját elvette, de azért aligha nem irigyeltem tőle. A Panni se lesz alábbvaló. Ez is olyan, mint az őszi barack. Telt, zamatos s arca olyan, akár akisasszonyoké . . . Mit nézelődik az itt olyan hosszasan ?! Vagy ugy ? J No jó, no, nem nézek oda! . . . Haj, ha bor nem volna, azt mondanám, hogy minek is él az öreg ember. De ne, a Panni még se megv le! Mit akar még? Belülrül még mindég recseg, sivít a a nevetés. Egy percre csend lesz, esak egy-egy elhal óban levő nevetési inger buffiná.ia hallszik. Most ujabb anekdotába kezd a Nagy uram, Mert ez tisztán az ő hangja. Aztán megint nagy nevetés, érthetetlen hangos beszéd hallszik. Még az asztalt Ís öklözi valaki, va! lószinüleg oldalszurás ellen. J'nos bácsi oda ís hallgat, meg a Pannit is nézi. — Ez a leány vagy nem akarja hallgatni, amit a férfiak beszélnek, vagy vár valakit. Vagy pedig hogy vár valakit s az adomázastól való elszaladás csak ürügy. Hátha hasznosra válik. Pedig már jó volna bemenni is. Eh ! várjunk : mi lesz. Panni kimegy az utközépre. Lefelé néz, felfelé néz. Látszik a mozdulatain, hogy boszus. János bácsi meg se moc-