Esztergom és Vidéke, 1900

1900-10-18 / 81.szám

pedig reggeli 6 órától este 8 óráig javasolja. A megoldás könnyítésére szolgált e tárgyban három helybeli bérkocsis iparos jelenléte és meghallgatása. Az értekezlet után Szávay Gyula iparkamarai titkár, Dóczy Ferencz ipartestületi elnök és Horváth Lajos városi tanácsjegyző, iparügyi elóadő társaságában megtekintette az ipartestület hivatalos helyiségét, mely a szokásokhoz híven, mint minden vasár-és ünnepnapon, ez alkalommal is telve volt ügyfelekkel. Úgy a testület helyisége, mint annak vezetése s az ügyfelek gyors és lelkiismeretes kielégítése, különösen pedig a betegsegélyzŐ pénztárnak az ipartestületi ügyekkel egyidőben, egy helyiségben és ugyanazon tisztviselők által való kapcsolatos kezelése, a legteljesebb megelégedéssel találkoztak. Az ipartestület, nagyrabecsült vendégének tiszteletére fél egy órakor ebédet adott a > Korona c szállodában, melyen résztvettek a kedves vendégen kivül: Frey Ferenc orsz. gyűlési képviselő, Horváth Lajos tanácsjegyző s az ipartestület elnöke és titkára. Délután 3 órakor az ipartestület rendkívüli előljárósági ülést tartott, hogy néhány fontos ipari ügyben a kamara képviselőjének támogatását közvetlenül kérhesse. Dóczy Ferenc elnök megnyitó beszédében ujabb jelét adta ipari szakértelmének s hatásos szavai állandóan lekötötték a teljes számban megjelent elöljáróság figyelmét. A beszéd fonalának főbb pontjai voltak: az ipartörvény revíziójának szüksége, ezzel kapcsolatosan a tanoncképzés újjászervezése, segédtanfolyam létesítése, az önállósithatásnak képesítés igazolásához való kötése. Végül az életképes ipartestületi betegsegélyzŐ pénztárak fönnállhatási jogának érvényben tartása, taglétszámra való tekintet nélkül. A kamara képviselője: Szávay Gyula az 6 nagy ékesszólásával és szaktudásával ecsetelte az iparososztály mármár tarthatlan helyzetét s ünnepélyes ígéretet tett, hogy úgyis mint a kamara titkára, úgyis mint a kamarai titkárok országos értekezletének tisztviselője, lehetőleg oda fog hatni, hogy az iparosok jogos érdekei megvédessenek s az ujabb ipartörvényben méltányoltassanak. (Altalános tetszés és éljenzés.) Örömmmel vette tudomásul az elöljáróság Frey Ferenc országgyűlési képviselőnek felszólamlását a legutóbbi ülésen az 1884. évi XVII. t. cz. — ügynökök utjáni megrendelés, megrendelések gyűjtése s a házalásra vonatkozó — 50. §-ának módosítása tárgyában. £ kérdés a kisiparosokra rendkívüli nagy fontossággal bir s azért a testület szeretett képviselőjének elismerését és kösönetét nyilvánította. Mire az ülés befejezést nyert. Ülés után a város nevezetesebb épületeit tekintették meg. A nagyra becsült vendég 7 órakor vett búcsút városunktól s Budapestre utazott, hogy a keresk. ministeriumban néhány fontosabb iparügyet sürgősen elintézzen. Riporter. Rajner Lajos dr. — A »Honti Lapok* legutóbbi számából. — Rajner Lajos dr. pápai prelátus, esztergomi prépostkanonok, megyénk nagynevű szülötte, ki Hontmegye közönségének szivét a népnevelés és jótékonyság oltárára letett tízezer négyszáz korona adományával lekötelezte és meghódította, ki az emberi nyomor enyhítésére emelt közkórházunkat főpapi áldásával felavatta és felszentelte, született Visken 1842. márc. 4-én. Édesatyja Rajner József több uradalom mérnöke, édes anyja : Kabszay Ágnes különös szivjóságu és mély valláspsságu nő volt. Tanulmányait a viski népiskolában kezdve, Selmecbányán, Nagyszombatban, Esztergomban folytatva Bécsben végezte be a hires Pázmány-intézetben; fényes tehetségei folytán mindenütt az elsők közé tartozott, szerénysége és higgadtsága által elöljárói és társai becsülését vivta ki. Pappá szenteltetett 1866. július 25-én, rövid ideig káplán volt NógrádVadkerten, majd tanár a nagyszombati főgimnáziumban. Simor János bíboros, ki papjait jól ismerte és tehetségeiket az egyház szolgálatára szerencsésen felhasználta, az ifjú papot udvarába vette, hol a főpap állandó bizalmát megnyerve, a kancellári és oldalkanonoksági méltóságra emelkedett, mely állásokban különösen az egyház jog terén való alapos ismeretei folytán, nagy szolgálatokat tett az egyháznak. Bámulatos munkaerejét igazolja, hogy nagy elfoglaltsága dacára talált időt és alkalmat arra, hogy irodalmunk terén is érvényesítse nagy tudását. Mindenkor vonzó és nagyhatású egyházi beszédei részint a folyóiratokban, részint önállólag jelentek meg; az esztergomi bazilika és a budavári Mátyástemplom szószékéről hirdette az Ur malasztos igét. A jogtudomány terén feltűnést és méltánylást nyertek alapos értekezései, melyekben a szentszékek jogszolgáltatását ismerteti és az ügyvédek tevékenységi ügykörét határozza meg a szentszéki judikatúrában ; ezen értekezések az Uj magyar Sion-ban jelentek meg a következő cimek alatt: >A második és további házasságok és a szentszéki holttá nyilvánítás; a zsidó vallású ügyvédek ügyviteli képessége a szentszékek előtt; az ügyvédi rendtartásról szóló 1874, évi XXXIV. tc. és szentszékeink; az ügyvédi rendtartásról szóló büntető törvénykönyv 1879. évi XL. tc. hét szakasza.* Irodalmi téren kifejteti működését a budapesti tudományegyetem azzal méltatta, hogy őt tiszteletbeli doktorává választotta és avatta; az esztergomi érsekség alatt levő káptalanok pedig a kat. autonómia bizottságba képviselőjükké választották. Ha a tudomány emberei benne méltányolják a tudóst, ugy a sziv és lelek emberei szeretettel veszik körül a nemes szivü és emelkedett lelkű férfiút. Áldott lelkű szülőinek szemefénye, öröme, büszkesége volt a kis Lajos; az Isten megérniök engedte, hogy őt az Isten oltáránál, a primási udvar fényében láthassák ; és neki is megadta a jó Isten azon kegyelmet, hogy édes szülőinek gondosságát, szeretetét meghálálhassa ; életüknek alkonyát valósággal megédesítette, megaranyozta, Istenhez szállt lelkük örök nyugalmára kétezer korona szentmise alapítványt tett. János öcscsét kitűnő gazdatisztté képeztette ; korán árvaságra jutott Ilona testvérének, férjezett Trauttwein Gyulánénak gyermekeit magához véve felnevelte ; a bájos Ilonka a sz. Orsolya szüzek apácája Pozsonyban, Gyula műegyetemi hallgató Budapesten, Vilma nagybátyja házában van Esztergomban. És most mikor gondoskodott azokról, kik szivéhez legközelebb állottak, szeretetének jótéteményeit éreztette szülő faluja iskolájával, megyéje kórházával. Sokáig ragyogjon édes hazánk egén tudományának fénye, a kisdedek és szenvedők áldják nemes szivének könyörületet ! K. J. § Frey Ferencz beszéde. A képviselőház hétfői ülésén elfogadta a megrendelések gyűjtésének szabályozására vonatkozó törvényjavaslatot, amelyre hogy égető szükség volt, azt a mi városunk iparosai és kereskedői is nagyon jól tudják. Kifejtette ezt részletesen és követelő igazsággal a szombati képviselőházi ülésen Frey Ferenc képviselőnk, az ügy egyik leglelkesebb, legbuzgóbb előharcosa és alapos ismerője, akinek több módosítását is elfogadta a Ház s beszédéhez minden oldalról gratuláltak. A tartalmas szakbeszéd nagyon megérdemli, hogy olvassák és megszívleljék, ezért jövő számunkban az Országgyűlési Gyorsiroda hiteles kiadásában olvasóinknak is bemutatjuk. A törvény megszavazása folytán idejét multa a helybeli Kereskedelmi Társulatnak a város közönségéhez intézett kérelme, egy az utazó ügynökök akkor a suhanc úgy fordítja egy nyomással a rozoga alkotmányt, hogy az farával a túlsó part felé fordul s ekkor ellenkező oldalról tolva a póznával, viz iránt, ferde irányban kiér a túlsó partra, hol is otromba testének felével felcsúszik a menedékes homokpartra. A mint az utas kiszáll a csónakból, a suhanc visszatér Ruttkára, úgy hogy kiabálással és gesztusokkal, — mely utóbbiaknak a távolság miatt minél plasztikusabbaknak kell lenniök — kell a Lipócz felőli partra hivni, hogy a retourért járó 4 fillért is megszolgálja. Ezzel a jármüvei értem el Lipóczra, erre a kis tót falucskára, mely a rengeteg nagy hegykup alatt ugy megsimul, oly liliputi cseppség, hogy látva, önkéntelen gondolunk nagyságának tenyérni voltára, még pedig nem is értve a kovács legény tenyerét, hanem valami uri asszonynak kékeres fehér kacsóját. A falut elkerültem, mert a tót falvak rendesen rendetlenek. Nem akartam diszharmóniába keverni jó kedvemet. A falu fölött, illetve attól Klacsány felé fensik van, bokros, csalitos; apró csobogó, örökösen regélő kis patakokkal átszaggatott hegyi kaszáló. Innen majdnem felét be lehet látni annak a siknak, legalább 5—600 m. magasságban a tenger szine fölött.) mely a kis Turóczmegye közepét képezi smelynek pereme be van hintve az apróbbnál apróbb falvakkal. A kaszálón apró csűrök vannak, szétszórtan, a rendnek legkisebb nyoma nélkül. Ezeket Ruttkáról olyba néztem, mintha valami fekete hátú bogarakat látnék, Az elkészült szénát gyömöszölik bele télire, a két kis tarka tehén számára, melyeket a tankötelezettségének eleget tett fiu, vagy leányka legeltet a Vágparton, szorgalmasan fogván a szarvukra kötött hosszú kötél végét, hogy a krumpliba bele ne harapjanak. Itt van a temető is. A hegyi vizek által legörgetett gyermekfej-nagyságú kövek kötetlen halmazából áll a kerítése. Ez a legkövesebb hely; kaszálónak ugy se lett volna jó; jó lett temetőnek. A kinek egész földi utja köves volt a kényelem hiányával, az úgyse érezné jól magát valami selyem-földben. Ha egyébért nem: megszokásból. A temető mellett vannak mindjárt a krumplis-vermek. Egy-két méter mély hengeres alakú lyuk, némelyik ki van rakva kővel. Beleöntik a krumplit, a tetejére tesznek három-négy deszka véget s erre vagy két kocsiderék patakkövet, kész a verem és be is van zárva. Ez a praktikus zár az emberek lustaságán alapszik. Mert ugyan melyik tót hányna szét két kocsiderékra menő 8^-10 kilós követ egy kosár krumpliért? A melyik erre képes, az a éhhalálIal küzd s az ilyennek még ott fönn is megbocsátják a bűnét. A kaszálókon haladtam át. Nyírcserjék, galagonya- és kökénybokrok között, hol az ösvény fölött összehajló ágak meg is tépdestek. Ugráltam a beszédes kis vizeken át, melyek néhol kiszélesedve elposványosodtak s engem kerülgetésre szorítottak. Kígyózó haladásom közben az irányt eltévesztettem s az ösvények raja állván előttem, nem voltam bizonyos abban, hogy melyik visz Klacsányba, melyik a hegyek közé. Mert Klacsányba akartam eljutni, hogy megnézzem közelről ezt a messziről várnak látszó falut. Az ösvények egy metsző pontjánál lehevertem tehát a gyepre. Majd jön valaki s útba igazit. Egy fiatal tót menyecske jött. Szerencsés voltam ugy-e ? Hogy miért ?! Mert jöhetett volna vén asszony is! Oh, oh, hölgyeim, Önök boszusak, hogy miért nem mondom el a tót menyecskével történt kalandomat I Igen, a mai kor logikája az, hogy a hol egy menyecske s egy legény négyszemközött találkoznak, ott történik valami, a mit jó előadásban hallani: pikáns élvezet. Ha hazudni akarnék, mesélhetnék olyat, hogy a befőttevést is abba hagynák a nagy élvezet miatt. De nem hazudok s csak azt mondom, hogy csinos fehérszemély volt. Ebédet vitt az urának, a ki ott kaszált a hegy tövében levő kis csűr mellett. Jobb kezében gyékényből sodrott kantárban, csikós cserép bögrében meleg ételt vitt. Talán főtt babot, a miről a gyomrát megnyugtatni akaró bölcs (diákkoromból tudom) azt szokta mondani, hogy benne van abban mind az, a mi a húsban, a tojásban, meg a kenyérben van. A menyecske a kenyérre nézve másként okoskodott, mert a bab csekély kenyér-anyag tartalmát pótl landó, bal kezében élénken színezett házi szőtt kender asztalkendőben sült krumplit cipelt. Erről pedig már hazánk nagy mesemondója is elmesélte, hogy — in illo tempore — a legízletesebb ételek egyike. Hátán, kenderlepedőből kötött bugyorban aludt egy lenhaju édes kis leányka. Feje oldalt hajolt s az anyja lépéseinek ritmusában ütögette annak hátát. Ugy mosolygott rájuk minden kikerics s a galagonya bogyói is, mintha még élénkebb szinüek lettek volna. Utánuk osontom. A mint egy kiáltásnyi távolba ért az emberéhez, rákiáltott szerelmes, hivó hangon; — Gyúró! Gyúró elejbük szaladt s ölébe kapta a kis Marinkót, a ki felijedve, elébb sírt, de az apja csókzápora közben megbékülve tépdesni kezdte annak bajuszát. Azután ebédelni kezdtek. Ezek a mosolygó, boldog emberek! Ha valami finom dáma állott volna mellettem a bokor mögött, honnan ellestem a boldogságukat, bizonyára igy szólt volna: — Fi donc! Mi élvezetet talál Ön annak nézésében, hogy egy tót térde közé szorítja a babos bögrét s ugy kanalaz belőle; a felesége pedig szemérmetlenül előtte eteti a kis porontyot ?! Dt nem volt ott a városból semmi, semmi. Ott az ős természet volt, s az nem tud franciául.