Esztergom és Vidéke, 1900

1900-10-18 / 81.szám

ESZTERGOM és VIDÉKE AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. Megjelelik Vasárnap és CSÜtÖPtÖkÖn. Felelős a szerkesztésért: Szerkesztőség és kiadóhivatal: p

L

őFizE^És\ ÁRAK • MUNKÁCSY KÁLMÁN. (hova a Kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetéseit küldendők) f(fi

É

?TM^ ~ - ~ - ~ - ~ - l

t kJÍ* - fií' Laptalajdonos kiadókért: SzéctjeOyl-tér, 330. SZálD. Kegyed Ve ^- fl

, 3 kor. - Ili D R- PROKOPP GYULíA- * •*» ^ v,. „a. MH .—.—. — . — •—— - • . Lapunk pályázata. Az > Esztergom és Vidéke < mindig arra törekedett, hogy olvasói- j nak Ízlését eltalálja, hogy | azokat az igényeket, melyeket szinte jogosan támasztot-j tak, minél jobban kielégítse. Azon volt, hogy munkatársainak gárdáját | a legjava poétákból és Írókból válogassa. A mi Esztergom és vidékén excellens tehetség volt és van, az a mi lapunk munkatársai között foglal helyet. S kiknek köszönhetjük mi és olvasóink ezt ? Az esztergomi és esztergom-vidéki nőknek. Mert a hol oly sok igazán szép nő van, ott sok jó poétának kell lenni. Hiszen minden poézisok poezise a nő! Lapunk méltányolt színvonalát tehát köszönhetjük a mi süép olvasónőinknak, a kik a mi urainkat, íróinkat inspirálták és ihlették ugy, hogy lapunk a vidéki lapok között mindég a maga helyén állott. Ezért hálásak akarunk lenni a múzsáink iránt, de minthogy mindenkinek egyenként hálánkat kifejezni nincs módunkban, azért pályázatot hirdetünk, hogy lapunk szeretetreméltó nő-ol-j vasói iránt egyszerre rójjuk le aj hála adóját. Pályázati kérdésünk lesz : Mit vár Ön a jövő farsangtól ? j Pályázhatik lapunk minden nőol- j vasója. A pályázatokat — idegen kézzel irva, jeligés levélkével ellátva, a szerkesztőségbe kérjük címezni. Beküldeni lehet bármikor, s a következő számban közöljük. Utolsó terminus a beküldésre december elseje. Csupán a nyertes jeligés levélkéje lesz felbontva, a többit elégetjük. Bíráló bizottság fog dönteni a pályázatok fölött (tagjai a szerkesztőség belső emberei) s a legsikerültebb felelet — (szegény bírálóbizottság, lesz dolgod a kellemesebbnél kellemesebb feleletek közül kiválasztani a legjobbat!) — értékes karácsonyi ajándékot fog kapni. A — jutalom — kezeskedünk róla — oly csinos és értékes lesz, hogy a nyertes bizonyára legkedvesebb emlékei között j fogja őrizni. Mély hódolattal kérjük tehát bá! jos olvasónőinket, hogy pályázatunkon minél többen résztvenni mél-i { tóztassanak. A szerkesztőség, j i A vasárnapi értekezletek. Esztergom, október 16. Vasárnap délelőtt és délután a városi székház tanácstermében Szávay Gyula iparkamarai titkár elnöklete alatt ipari és kereskedelmi érdekeinknek fontos értekezlete volt. Az első értekezleten, mely d. e. io órakor kezdődött, Frey Ferencz, Dóczy Ferenc, Brutsy János és Rudolf Mihály kamarai kültagok vettek részt. Első sorban a város közönsége által készitett helypénzszedési szabályzat tárgyaltatott s amennyiben annak érdemi része ellen észrevétel egyáltalán fel nem merült, azon csekély módosítással, hogy az egyenlő összegű tételek kezelési könynyebbség céljából lehetőleg egy tétel alá vonassanak, helybenhagyatott. A kapitányi hivatalnak javaslata, hogy az esztergomi vásárok száma financiális érdekeink szempontjából 4-ről 6-ra emeltessék, elfogadtatott azzal a megjegyzéssel, hogy e hat vásár újból, a legalkalmasabb időszakoknak inegfelelőleg és arányosan osztassék fel s a két uj vásár február és április havában, ipari és kereskedelmi cikkeknek árusításától menten, kizárólag állatvásárra szorítkozzék. Legnagyobb vitára a bérkocsis szabályzat nyújtott alkalmat. E kérdésben Brutsy János a város közönsége által hozott javallat mellett foglalt állást, — mely szerint a fuvardíj Párkány-Nána állomáshoz hidvámmal 2 korona, egy teljes napi fuvar pedig — reggeli 5 órától esti io óráig tartó időtartammal — a város területén io kor. s a városon kivül 12 koronában állapíttatott meg. A bizottság többi tagja a bérkocsis ipar ekzisztenciális érdekeit méltánylandó, a fuvardijat P.-Nána vasútállomáshoz hidvámmal 2 kor. 40 fillérben s a fuvarnap időtartamát nyári időszakban reggeli 5 órától este 9-ig, — téli időszakban Az .Esztergom ís Vidéke" tárcája, tek. Szerkesztő Úrhoz ! Mi szép a verseny, hol szilárd karokkal Vállvetve küzd az erö és tudási Feszülve minden csöppnyi kis irom is S az eredmény: a fényes haladás 1 Csak énnékem nincs térem, ahol küzdjek, Leszorulok, mint béna versenyló ? . . . Csak én felém nem hangzik semmiféle Szivet-lelket biztató röpke sző ? 1 Pedig én sejtem lelkem Istenét, mely Előre tolna, vinne tán — elől! . . . De a fásult közöny készül leverni S a esüggedt test már pizenésre dől t Pedig tudók ám én is tán dalolni, Még szépen is, ha lantom megremeg, Csodálatos bűbáj szelid varázsa, Ha néha úgy elfogja lelkemet. De értelek-e ? . . Szegény ifjú költő te I Ne énekelj, hisz elenyész dalod, A nagy emberharc zúgván, hangtalan az, Miként viharban a madárdulok. Inkább tagadd meg, hogy a szived érti A szót, mely elhal a világ felett; Neved nem birja a szerk. úr tetszését S papírkosárba dobja versedet. De kérem, uram! úgy fogok dalolni, A mint kívánja, hallgassa meg hát És ne használja, hogyha verset küldök A büszke kritikusi ceruzát 1 S választok bájos csengésű nevet, mely Szebben zeng, mint édes madárdalok; És úgy-e, úgy-e kinyomatja versem, Hisz akkor aztán jó köitö vagyok I Pilis-Maróth, 1900. okt. 14. Hornyák Géza. Lipócz. Irta: CSÁKÁNY SÁNDOR. Nyári szabadságidőm alatt a szegény emberek sportját űztem. Gyalogoltam. A Magura hegyei kőzött s a Vág parton. Ez a vidék legszebb hangulataimnak kerete. Bár soviniszta magyar vagyok, mégis megszerettem e vidéket, noha innen kerülnek ki a pánszávizmus csenevész plántál Meg kellett szeretnem a hangulataimért, melyeknek ez a vidék volt az anyja. Hangulataim olyanok voltak, mint a Neogrády akvarelljei. Színesek, napfényes elevenségüek, üdék. Alapmotívumok a gondtalan jó kedv, a sugárzó mosolygás. Mint azok a vászonra festett édes idillek, melyek azt árulják el, hogy azon a darab vászonon kivül a nagy világ nincs, mert nem törődnek vele; mert a pillanatnak az a mosolyszerü boldogsága az ő világuk. A történet nélkül való boldogság : ez az. Negatíve részük volt benne azoknak az ismerőseimnek is, akik nem voltak jelen. Ezek a fonnyadt kedélyű, lelkeikbén a sivár cinizmus szamártöviseit termelő emberek, KÍK előtt önmagukon kivül nincs semmi szent s mig maguk nevetségesen ostobák, addig a hozzájuk sehogy sem hasonlókon csak nevetnek. Ezek az alakoskodó hízelgők, akik négy szem között édes lelkűek, mint a krumplicukor s hát mögött kesernyésen csípősek, mint a régi turó. Hogy heteken keresztül nem éreztem a közelemben az agglegények elkerülhetetlen jellemvonásaival felruházott eme figurákat: ennek a negatívumnak nagy része volt abban, hogy kellemesnek ta-. láljam a világot. Élveztem ís ezt a kellemességet, mert. az esztendőnek ötvenkét hete közül csak négyben van részem ilyen nagy szeren- j csében. Aki városban lakik, nem kerül-! heti el, hogy ne találkozzék azokkal, akiket ki nem állhat. Ahhoz pedig senkinek sincs bátorsága, hogy minden ilyen fráternek szemébe mondja: — Hallja, én kerülöm magát, mint aj veszett kutyát, s mégis mindig látom, j Kerüljön maga is engem. Nincs bátorsága a legbátrabbnak se^ mert honnan venné azt a ménkű sok

; pénzt, a mibe a hetente háromszor-négyszer ismétlődő párbajok kerülnek. Nem meri azért se, mert egyedül kellvén küzdenie annyi sokkai a közvélemény informálásában, amazok lennének győztesek abban, hogy 6 róla mindenki kiáltsa : ; — Ez bolond és ostoba. j Mikor még diák voltam s nem voltam tanulója az élet iskolájának, akkor megtettem, hogy amelyik pajtásom nem tetszett nekem, azt eltávolítottam magamtól. Szóval s ha a szó nem használt: ököllel. Mióta a sírig tartó iskolában többet és többet tanulok, azóta óvatosabb vagyok és az udvariasság leplével borítom le utálatomat. Ez okosabb dolog. És azért még se vagyok bosszúálló velük szemben. Jelenlétük Hallhatatlanságáért kárpótol a távol létükben érzett lelki nyugalom, ami a széppel való foglalkozásra készt . . . Pozitív oka volt maga a vidék, az ő bűbájos, változatos szépségeivel. * A Vágón kellet átmennem, mert a hegy alatti falucskát akartam megnézni. Hid mérföldnyire sincs. Gázlót nem találtam. Igy hát következetes gyalogolásomról le kellett mondanom s kiadásba vertem magam nyolc fillér erejéig. Ruttka alsó részén van egy deszkákból Összetákolt csónak, melyen az átkelés oda-vissza nyolc fillér. Ezt kellett igénybe vennem. Az átkelés igen mulatságos. A csónak orrába áll egy suhanc, kezében hosszú póznát tart; a csónak farában áll a pasas. A suhanc a pózna végét lenyomja a fenékre s aztán minden erejével tolja a csónakot, víznek ferde irányban, a meder közepéig. Ez alatt az utas szétvetett lábain áll s minden gondja oda irányul, hogy egyensúlyozzon, mert a mint a suhanc oldalt kihajlik a csónakból, akkor a csónak arra dül, amint pedig a póznát húzza ki, hogy fennebb újra lenyomja, akkor a csónak ellenkező irányba dül. Az utazó tehát szorgalmasan egyensúlyoz, már csak ösztönből is, mert a sebes folyású s a mellett friss vizű hegyi folyóba belefordulni nem tartja élvezetnek. I Mikor a csónak a meder közepéig ér