Esztergom és Vidéke, 1900

1900-09-27 / 75.szám

tottak tovább fogják adni. Óhajtom, hogy minél előbb valósuljon meg az intézmény, de a szabad elhatározás, az egyesülés érzésének szabad nyilvánulása hozza létre, mert a kényszer hatása alatt a korán elkeresztelt kör halva születnék. -ly. Vásárok vármegyénkben. Esztergom, szeptember 26. A városi közgyűléseken ismételten elhangzott, sőt általános helyesléssel találkozott az az óhaj, hogy országos — s mennyire forgalmas ! —• vásáraink száma szaporittassék, — halljuk egyik községről is, a másikról is, hogy vásártartási engedély megnyerésében utazik, avagy meglevő vásárnapjai száma felemeltetésén fáradozik. Mielőtt a kérdéssel érdemlegesen foglalkoznánk, üssünk csak fel egy naptárt s böngésszük ki abból, mennyi vásár van egy évben a vármegye területén. íme : Bajna febr. 6., máj. 16., aug. 16., nov. 16. Bátorkesz jan. 25., máj. 4., jul. 2., szept. 14., nov. H. Esztergom Gergely-, Orbán-, Lőrinc-, Simon Jüda-országos vásár. Köbölkút márc. 23., okt. 15. Muzsla apr. 10., jun. 7. Párkány apr. 24., jun. 24., aug. 24., okt. 28., dec. 15. Süttő márc. 18., jun. 18., szept. 18.. dec. 18. Szélgyén József-, Ur-, Kisasszonynapi, Adventheti vásár. Tehát ennek a kis vármegyének területén nyolc községben évenkint harmincegy vásár lesz tartva s nem is számítva a szomszédos megyék közeleső, határszéli községeinek vásárjait, amelyekre vásárosaink ép úgy elmennek, ahogy Ipolysághra, Balassagyarmatra és Lévára is. Lássuk csak, ez a sürgetett vásárszaporitás okos, hasznos dolog volna-e ? Hiszen az kétségtelenül bizonyos, hogy a vasúti hálózatnak mind szűkebb körzetekre való kiterjedésével évről-évre csökken a forgalmi jelentőséggel s egyáltalán létjogosultsággal biró országos vásárok száma. Mivé zsugorodtak össze az egykori párkányi vásárok, ezek a mi lipcsei sokadalmaink ! A fővárosi lakosság körében hányan tudják ma már, hogy mikor és hol tartatnak az országos kirakodó vásárok, vagy melyik kereskedőnek jutna már az eszébe váltóját a szent-Mihályi vásárra eső lejárattal kiállítani? Csak az imént folyamodtak ismét a hazai ipartestületek központi képviseletük utján a kereskedelmi miniszterhez, hogy keressen törvényes módot az országos kirakodó vásárok számának apasztására, de egyszersmind hasson oda, hogy vármegyékként való vásári rendtartások kötelező alkotása által az iparosság állandó sérelmei orvoslást nyerjenek. Magyarországon az 1500-at meghaladja a vásártartó községek, és 5300-at az azokban évenkint tartott országos vásárok száma. A legtöbb községnek négy ilyen kirakodó vására van, de sürün mutat ki a naptár ötöt is, mint pl. nálunk Párkányban és Bátorkeszin s Köbölkút és Muzsla községek is ragaszkodnak az ő két-két vásárjukhoz. Egy régebbi iparos-nagygyülésen Galgóczy Károly érdekes statisztikát mutatott be, mely időközben legföllebb csak annyiban módosult, hogy az azóta engedélyezett ujabb vásárokkal a számarányok abszurduma még fokozódott. Ezen staa legnagyobb lelki nyugalommal olvasta rá Piombo Krisztusára, hogy ez a »PÍhenő Venust Pálma Vecciótól. Egy kicsit ugyan különösnek találta, mert egyet rántott a bal vállán, de azután rendületlenül tovább olvasott. Megnéztünk még egypár muzeumot és templomot és egy óriási méretű épité- j szeti kiállítást, amely engem különösen érdekelt. Volt itt minden, a legszebb tervezetek, gipsz modellek, berendezések, stb. De evvel nem fárasztlak, hisz ez úgy sem érdekel, csak a méretét illetőleg akarom megjegyezni, hogy a főépülete nagyobb volt, mint a mi iparcsarnokunk Pesten. A kiállításból visszajövet óriási plakátokat láttunk e cimmel >Rundreise in Drcsdent. No, mondok, sógor, ezt meg kell tapasztalnunk, ha nem drága. Felraktak egy roppant elegáns magas társaskocsira, mely azokhoz a vadászkocsikhoz hasonlított, melyeken néha lóversenykor mágnásaink szoktak a Stefánia-uton végig kocsikázni. Négy szép ló volt eléje fogva, menetközben a kocsin egy cicerone elmagyarázta az összes látnivalókat. Igy végig kocsizni a Hauptallée-n, a Königlicher Groszer Gartenben igazán fölséges. Óriási tölgyerdő ez, nem is kert és csak alig másfélszer akkora, mint a pesti Városliget. Több alléé vonul át rajta; a Hercules-alleén ennek hőstettei vannak szobormüvékben feltüntetve, a Hauptallé-n pedig művészies kivitelű óriási vázák állanak jobbról-balról. Ezek az utvonalak benyúlnak egész a város közepéig egyfelől a Johann Georgs AUée, másfelől a Bürgerwiese; az első oly méretű, mint a városligeti fasor, csakhogy képzeld ezt megnyújtva, be egész a Károly körútig, a másik pedig egy hosszan benyúló park, mely beér egész a belvárosig. Büszkék is rá a drezdaiak és eldicsekesznek véle az idegeneknek. Ugyanily méretű, hatalmas Hauptstrasse vonul végig az Elba jobb partján elterülő Neustadton is, ennek elején >Augustus der starke«-nak áll kolosszális méretű aranyozott lovasszobra, a másik végen egy óriási kör-tér van két monumentális szökőkúttal. Az Elba partján van a világhírű Brühlsche Terrase. A Schloszplatzról 41 lépcsőn jutni ide fel; a lépcsők roppant szélesek, az egész lépcsőzetet négy aranyozott szoborcsoport határolja, a négy sarkán jelképezve a reggelt, a nappalt, az estét és az éjjt. A terrasszon sétálni is nagyon kellemes, de ha az ember egyfelől a Műcsarnok és Képzőművészeti Akadémia impozáns olasz reneszánsz palotáit látja, akkor már a kellemes érzéshez hozzájárul az esztétikai szépnek az érzése is, s ha másfelől az Elbára tekintünk, látjuk a Neustadtuak és a hidaknak remek panorámáját a folyam mozgalmas forgalmával, órákig el lehetne itt sétálni, eltelve a legmagasztosabb esztétikai élvezetekkel, melyek akkor emelkednek a legmagasabb fokra, mikor az ember a terrasz végén betér a Belvederebe, ahol azután bajor, vagy pilzeni jó sörrel megrögzítjük memóriánkban a látottakat. De már éjjel fél tizenkét az óra, most már sietek ki a Fridríchstrassera, hogy megnézzem a berlini korzót. Szervusz. Ölel druszád H. Kálmán. tisztika szerint országos átlagban minden három és fél négyszögmérföldre (192 négyszögkilométer) esik egy vásáros hely. A legnagyobb vásárok két hétig is eltartanak, a középnagyok tartama három nap, átlagosan pedig a hozzákészüléssel, jövéssel-menéssel együtt legalább két napot kell számítani. Mivel pedig éven át a tizenkétezret eléri a vásáros napok száma, hiderül, hogy minden nap 30 helyen van az országban országos vásár, bele nem értve a hetivásárokat és a sok bucsuvásárt. Tekintetbe véve, hogy az országos vásárok többnyire a legnépesebb helyeken tartatnak, az egyes tényezők számbavételével, az emiitett statisztika szerint az országos vásárokon egy éven át megfordulók száma legkevesebb 53 millió egyénre tehető, ó

1

/^ millió kocsival és szekérrel. Figyelembe véve már most a népnek azt a természetét, hogy csak széjjelnézés végett szeret elmenni a vásárra, különösen a helybeliek és szomszéd-községbelieket sokszor éppen csak a kóklerbódék és hasonló dolgok vonzzák oda: az ekként haszontalanul eltöltött idő is agyonüt vagy másfélmillió szekeres, és vagy tizenötmillió gyalog-napszámot. Bármiként van is ezzel a statisztikával, maguk a közvetlenül érdekeltek, a vásározó iparosok hangoztatják az állapotok tarthatatlanságát. Első sorban a redukcióról van szó, mert az uj országos kirakodó-vásárok engedélyezése az összes iparkamarák állásfoglalása folytán egy idő óta szünetel, és a honatyák e kedvelt, protekciós adománynyal csak a legritkább esetekben kedveskedhetnek többé választóiknak. Ámde szerzett jogokról van itt szó, és a redukció csak oly országos törvénynyel válik lehetővé, mely egyfelől revízió alá véteti és kiselejtezni rendeli a kellő törvényes alapon nem nyugvó régebbi koncessziókat, másfelől azonban megállapítja azokat az eloföltételeket, népességi, forgalmi és gazdasági tényezőket, melyek az országos kirakodó-vásároknak az eddigi, vagy leszállított számmal leendő gyakorlására szükségesek. Sokkal könnyebb a vásározással járó egyéb mizériákon segíteni, a mire nézve az ipartestületek konkrét panaszait is, s javaslatait is csak az imént foglalta egybe a kereskedelmi miniszterhez intézett terjedelmes jelentésében a szövetséges hazai ipartestületek központi bizottsága. Esztergommegyében szintén eléggé mizerábilisak az állapotok. Lapunk hasábjain részletesen kifejtettük nézetünket a nagyszámú vásárok tekintetében. Igy látjuk, hogy némely hónapra négy vásár is esik. Az iparos családjának minden tagja vásározik. Fizeti a fuvart, veszti az idejét s nem árul semmit. A vevő közönség annyira megoszlik, hogy egy-egy falusi országos vásár nem érdemli a heti vásár nevet sem. Ehhez járul még azon körülmény is, hogy kereskedőink közül is sokan nem átalják a vásározást s tisztességtelen versenyt folytatnak a kis iparosokkal szemben. Maga a vásártartó község egyébbel alig törődik, mint a helypénz felcsigázásával. Nap nap után nagyobb panaszok merülnek fel a falusi vásárbirák ellen. Igy aztán nem csoda, ha az iparos tönkre megy, mert munka idejének felét ellopják a vásárok, keresményének felét megeszi a fuvar. Itt gyors és gyökeres orvoslást váró bajokkal van dolgunk. Mi sem kételkedünk abban, hogy a kereskedelmi miniszter nem fogja a bekivánt és bőven szolgáltatott »konkrét adatokat < valamelyik ügyosztályának asztalfiókjában sokáig hevertetni, és hogy mielőbb törvényszerű intézkedéseket fog tenni a már igazán gomba módra felszaporodott vásároknak megfelelő redukálására. Addig pedig ne nagyon kérelmezzünk vásárszaporitást. Memor. Esitergom, szeptember 26. A segesvári csatatér. (Arra a hine, hogy elárverezik.) A segesvári csatatér Bus múltja újra visszatér. Im rajta ismét dob pereg S kész a csatára a sereg. A nemzet ajka újra néma S megint győz rajta a hiéna. Napos. Az átutazó sah. A helyi lapok jelezték, hogy az az udvari vonat, amely a perzsák uralkodóját Bécsből Budapestre viszi, hétfőn délután 5 ó. 1 perckor érkezik a párkánynánai vasúti állomásra. A külföldi s az osztrák lapok mind érdekes jelenségnek festették le a királyok királyát, •* az idő is remek, derűs volt s így történt, hogy délután négy órakor bérkocsit már nem lehetett kapni a városban, valamennyi Párkány-Nána felé vitte az érdeklődő közönséget, amelynek túlnyomó része szépeinkből került ki. A pályaudvar nem volt elzárva; a rend fentartásáról dr. Perényi Kálmán párkányjárási főszolgabíró es Szabó József csendőrszázados gondoskodtak néhány csendőrrel. Fél öt órakor érkeztek meg az üdvözlő küldöttségek, festői diszmagyarban. A vármegye részéről: Andrássy János alispán, B. Szabó Mihály főjegyző, dr. Mátray Ferenc tiszti főorvos, Hamar Árpád árvaszéki elnök, Véghelyi Ödön főszámvevő, Kakass László helyettes főszolgabíró dr. Major Ödön árvaszéki ülnök, Kádár Gyula számvevő, Palkovics László közig, gyakornok. A város részéről : Vimmer Imre polgármester. Kollár Károly gazdasági tanácsos, Niedermann József rendőrkapitány, Rothnagel Ferenc főjegyző. A főpapság részéről: dr. j_ Rosszival István prépostkanonok, országgyűlési képviselő jelent meg. A bíróság tagjai közül ott láttuk Környei Imre járásbirót és Körmendy Mihály albirót, a bencés székház több tagját, Vargyas Endre kir. tanácsos, tanfelügyelőt stb. Kevéssel öt óra előtt a nagy közönséget a perronról a váró- és éttermekbe való visszavonulásra szólították fel, mig a hivatalos urak a második sinpár előtt foglal helyet; mögöttük a megyei éa városi hajdúk teljes díszben. Az udvari vonat két perccel öt után robogott be a pályaudvarba. Megállásakor elől Marx János min. tanácsos, forgalmi igazgató, diszmagyarban, hátul báró Berchtoldstein zágrábi hadtestparancsnok, szolgálati egyenruhában, egyszerre ugrottak le s siettek a diszmagyarruhás urakhoz, A tábornok mindenekelőtt rekedtségeért mentegetődzött,