Esztergom és Vidéke, 1900

1900-09-16 / 72.szám

TSZTEKGOH és VIDÉKE AZ „ESZTERGOMVIDÉÍQ GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. MesÜ

e

l

ei

Úk Vasárnap cs csütörtökön. Felelős a szerkesztésért: Szerkesztőség és kiadóhivatalt „ a ' I MUNKÁCSY KÁLMÁN' (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) ELŐFIZETÉSI ARAK : Egész évre — — — — 12 kor. — fii. Laptulajdonos kiadókért: Széct|CDyÍ-tér, 3SO. SXálD. Fél évre— — — •— *— 6 kor. — fii. Negyedévre ^ „^.J, ffli * ~ tt DR- PRO KOPP GYULtA- HM «-~-t ^ Selymészet és szederfák Esztergommegyében. Esztergom, szeptember 15. Bármennyire ócsárolják a selyemtenyésztéssel való foglalkozást, ami évenkint, midőn a tenyésztési szezon elmúlt, rendszerint megújul : mégis míkor elkövetkezik az april hónap, a szederfák bimbónyilásának időpontja, a selyemtenyésztők szépen sorakoznak és várják a peteanyag kikelését. Sokan emlegetik, hogy azért nem érdemes véle bíbelődni, mivel egyrészt undorító, másrészt fárasztó és kevés hasznot nyújtó foglalkozás, kivált a mi vidékünkön, ahol a napszámos átlagos napi keresete két koronára rúg. Mindennek dacára bámuljuk, hogy Ebed-nek, mint tenyésztő községnek, türelme nem csak nem csökkent, hanem kitartó, inkább emelkedő, mint fogyó tenyésztési hajlamuk lassan Muzslá-rz is átszállott. És ez másban nem keresendő, mint a szegény emberek keresetvágyában, a kik mintegy irigykedve okoskodnak, hogy az országutmenti szederfa ha egyik-másiknak hasznot nyújt, miért ne értékesíthetné annak lombjait a harmadik és negyedik is. E verseny, e vetélkedő buzgalom, vezeti bele az embereket a tenyésztés kultiválásába, noha bizonyos tartózkodással, mondhatni ímmel-ámmal fognak hozzája. De még egy fő momentum is játszik közre, az t. i. hogy a selyemgubó-termelés idején a szegény ember biztos pénzre, biztos jövedelemre számithat, a midőn mindenből ki van már fogyva. Egy ebedi vagyontalan bérescsalád helyzete jut ép most eszünkbe. Jelen 1900. év június hó elsején — midőn még a gazda-embernek sincs pénze, — a szegény béres tizes bankókat szorongatott kezében s azon bevásárlásokat, sőt még luxuskiadásokat is eszközölt. Kérdésünkre : ugyan kit ütött agyon — hogy ilyen pénzre tett szert, felelte : »Hát uram, a selyemgubók első szállítmányából kaptam száztizenkét koronát. Igaz, hogy két leányom öt hétig vesződött érte és mászta a szederfákat, de látom, hogy e fáradtság nélkül még nyomorultabb volnék, — azért jövőre is megpróbálkozunk véle.« Tessék most összehasonlításokat j tenni. Esztergom városban pl. ki| árendálnak egy tizenkét vékás föl; det, melyért közel száz korona bért fizetnek. Legjobb esetben terem neki 60 véka gabonája, melyből a magot leszámítva, 48 véka kerül eladás alá 3 koronájával. Ez ki tesz 144 koronát. Üssük le ebből a szántási, vetési, szóval az összes munkáltatási költséget, ugyan marad-e íneki valamelyes haszna, pedig tiz | hónapig kell aggódó gonddal a fel| hők járását lesni, hogy az árendát ;ne sajátjából kelljen fedeznie. Lám, a selyemtenyésztéshez sem mag, sem bérelt terület nem kell és legrosszabb esetben öt hét alatt ; készen áll termesztményével, ha pe1 dig előírásos pontossággal kezeli a | kikelten készen kapott hernyómenyi nyiséget, csak harminckét nap kell ahhoz, hogy az etetés gondjától teljesen szabaduljon. Az etetés is csak az utolsó két hétben ad nagyobb fáradtságot, mely fáradtság inkább a lombszedésben és gyűjtésben nyilvánul. ; Az országos selyemtenyésztési felügyelőség Esztergom várostól bérelt területén vagy tizenötezer darab szederfát ültetett E szederfa menynyiségből több ezer 1900. év támaszán kiültetés alá került. E kiültetés vezetésében Ürge Ferencz útmester kiváló buzgalmat fejtett ki. Bajna, Bajóth, Kirva, Csolnok, Tokod, Táth, Dorog, Pilis-Maróth, Dömös esztergommegyei községek országútjain lehet látni, hogy a gondos tevékenység milyen arányokat tud elérni. Az országos selyemtenyésztési felügyelőség sem szűkmarkú ; a fák öntözhetése céljából hatszáz koronát utalt ki. Ámde a szederfafejlődés hitvány eredményt érne el, ha a gyakori utánnézés és útbaigazítás az útmester részéről elmaradna. S mivel e téren minden kívánni való megtörtént, nyugodtak lehetünk az iránt, hogy Esztergommegye jövőbeli selyemtenyésztése, mint jövedelmi gazdasági ág, népünk keresetviszonyát jelentékenyen emelni fogja. Egy azonban sajnos körülménynek mondható. A központi oríz .Esztergom és lile" tárcája. Imádkozz tielyettcm . . . Mikor imádkoztál ott a kőkeresznél Ájtatos ajakkal esti harangszóra, Kettőnk imádsága volt-e, mit rebegtél. Hogy eljöjjön végre az a boldog óra, Miről most álmodom f t Áhítattal, buzgón, könyörögve, kérve Ezért imádkoztam, esedeztem én is, De ha te kónyórgesz, édes lányka, érte, Jobban meghallgatja az Ur Isten mégis A te imádságod! A te imádságod szebb, jobb az enyémnél, A gyermeki imát én már elfeledtem ! Ártatlan fohászod kedvesebb Istennél, Imádkozd hát kérlek, imádkozd helyettem Mindkettőnk imáját t A te imádságod felhat az Istenhez, Édes kicsi száddal Ót tehát te kérjed Es amire kéred, bizonyosan meglesz, Meghallgat az Isten bizonyosan téged, — Imádkozz helyettem ! Budapest, szeptember 6. Tetrix. Egy nyaralásom emléke. Irta: CSÁKÁNY SÁNDOR. Nem voltam idősebb másfél X-nél, midőn családunk régi ismerőse kérte édes anyámat, hogy engedjen el hozzájuk Zabolára vakációzni. Olyan korban voltam, amikor az ember még nem férfi, de már nem is gyerek; olyan korban, midőn minden valamire való kamasz hasonlatos a forrásban lévő borhoz. Ha nagyon elzárják erejét, erővel szét szakitja a korlátokat. Vagy mint a fiatal csikó, amelyet nyeiegből akarnak kormányozni : saját magát is kockáztatja, csakhogy megszabadoljon a túlságos nyűgtől. Ilyenkor a hang még csupa gixer: se gyerek-hang, se férfi-hang. Az izmok már nem simák, mint a nőké ; de nem is dudorodnak ki csomónként. A mama és a nők még gyereknek tartják a ipszét, a papa, meg a férfiak már a férfit szeretnék benne látni. A meghívás látszólag jól esett anyámnak, de azért a fejét rázta és mosolyogva monda : — Ha nem érez közelében, senki sem bír vele; jobb lesz neki itthon. Hanem azért engedett a sok kérésnek és miután jól ellátott ilyenféle tanácsokkal : — Hanem, ha rossz híredet hallom, haza ne jere, mert . . . , elbocsájtott. Nos, volt öröm Galileában! Szabad a ! vásár ! Lehet ott bátran cigarettázni, a tetszős cselédleányt megölelgetni, pus, kával lőni, lóra ülni és gorombáskodni azzal, akivel nekem jól esik. } Igy is ment ez egész vakáció alatt, hanem zabolai tartózkodásom második napját soha sem felejtem el. j Gyuri bácsi rám szólt e napon, hogy : \ — Hallod-e Elek, átmehetnél a Fádgyos bácsiékhoz köszönni. Szomszédok ! lesztek : illik a barátság. Aztán tudod, hogy a Fadgyos bácsiék szeretnek téged ! Menj át fiam és köszönj szépen. A néninek pedig el ne felejts kezet csókolni! 1 Savanyu képet vágtam a mondottak! hoz, mert a vén asszonyt soha világ életemben nem szerettem. Már pedig Fadgyos néni vén volt és süket. Ugy kiabált mint egy dühös >kapitány ur«, de nekem is ugy kellett kiabálnom, ha azt í akartam, hogy meghallja a szavamat. Hosszas unszolásra rá álltam mégis. 1 — No, jól van átmegyek — gondolj tam — de majd csak az udvaron, vagy a kertben felkeresem a bácsit s aztán | ellépek a néni elől. Isten kezében tartja a sorsot! A bácsit nem találtam sehol. Nagy elszán! tan, minha orvosságot kellene bevennem, neki indultam a háznak. Felmentem a lépcsőn, végig a verandán s be nyitottam az ebédlőbe. Gondoltam, itt pipázik a bácst a divánon s a néni kérdéseire majd csak neki felelgetek, hogy ne én kiabáljak olyan veszettül, hanem más valaki. Benyitok. Hát a néni van csak együl, köt. (Remek szép nádlis harisnyákat tudott kötni; láttam az unokája lábán, aki akkor negyedik polgárista volt SepsiSzent-Györgyön.) Feltűnt, hogy az ajtó nyitásra élénken felnézett. Nádvessző volt az ölében, — a mint első pillanatra gondoltam arra a célra, hogy a belopozó kopókon végig húzzon. Mondhatom, hogy kellemetlen benyomást tett rám egyedülléte, mert a sok kérdezősködésre gondoltam. Azért is, amint az ajtóban meghajtottam magam, elég hangosan mondám : — Ménkő rossz szerencsém van ! Csak ezt a vén süketet találom itt. A néni szemüvege fölött nézett rám és a nádpálcát fogta meg a pamuttól hirtelen megszabadított kezében. Én gyanútlanul mentem feléje, hanem — oh Horatius féle derült égből lecsapó villám — ugy végig húzott rajtam a néni, hogy a nagy erőködéstől egészen utána dőlt. És megáradt szavának lavinája : — Beste lelke kurafi! Hát te is! Hát igy visszaéltek az én nyavalámmal! Hát gúnyolok engem, a szerencsétlent. Megállj lókötő! Zsiványok vol-