Esztergom és Vidéke, 1900
1900-02-01 / 8.szám
ISZTERGIM és TIDÍKI AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. Megjelelik Vasárnap és CSÜtÖrtÖkÖn. Felelős a szerkesztésért: Szerkesztőség és kiadóhivatal: PLŐFIZE^ ARAK: : MUNKÁCSY KÁLMÁN- (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) ffi é évrt v- koí' - m Laptuuj4ono B kiadókért: Széctjertyi-tér, 330. szán). Negyedévre ^-^ - ^ > koí - fii! fj R . PRQKOPP GYULA- V| Mé^ut ™ ^ ^ „Esztergomvármegyei Közművelődési-Egyesület. 44 — Refleksziók dr. Földváry István indítványára, a magyar nyelvnek gyorsabb tempóban leendő terjesztése iránt — Esztergom, január 30. Vármegyénk közgyűlése még a mult év őszén tartott ülésén, Andrássy János alispán és Vargyas Endre tanfelügyelő együttes jelentésük alkalmával, midőn a vármegye idegenajku községeiben az . iskolák látogatása alkalmával, a magyar nyelvben való előhaladás körül szerzett tapasztalataikról beszámoltak, dr. Földváry István bizottsági tag indítványára, a közgyűlés utasította a vármegye állandó választmányát, hogy a kir. tanfelügyelő bevonásával keressen módozatokat arra, hogy az idegen ajkú községekben a magyarosodás célravezetőbb s praktikusabb módon; gyorsabb tempóban történhessék. Vármegyénk alispánja a közgyűlés határozatát közölvén a vármegye kir. tanfelügyelőjével, egyszersmind átiratilag felkérte őt, hogy a intenzívebb magyarositási módozatokra nézve adja meg véleményét. Vargyas Endre kir. tanfelügyelő ezen felkérésre a következőkben terjesztette elő véleményét: 1. Mielőtt — úgymond —- a magyarnyelv intenzívebb fejlesztése érdekében követendő módozatokra nézve véleményt nyilvánítana, jelezni óhajtja, hogy eddig tulajdonképpen minő intézkedések történtek az idegenajku községekben a magyarosodás gyorsabb tempóban leendő fejlesztése érdekében, teszi pedig ezt azért, mert ezen intézkedések ujabb keletűek s a nagy közönség s a bizottság tagjai előtt is ismeretlenek. Elismert s ténybeli tapasztalat, úgymond a kir. tanfelügyelő, hogy a magyarosodásnak két legfőbb faktora a kisdedovoda és az iskola. A vármegye közigazgatási bizottsága tehát, előterjesztései alapján, oda törekedett, hogy a vármegye, tót és németajkú községeiben a tanítói létszám emeltessék. Az intenciót a legszebb siker koronázta. A mellett, hogy az iskolafenntartó községek szívesen meghozták saját részükről a 100—100 korona segélyezés mellett az áldozatokat, a vallás- és közoktatásügyi miniszter minden egyes uj állás javadalmazásához 700—700 korona évi államsegélyt biztosított. Az egyes idegenajku községekben a régi és a jelenlegi tanítói létszámot a következő táblázatos kimutatás tünteti elő: Község neve Tanítói állomás Összesen Község neve Régi Uj Összesen Csév 2 2 4 Csolnok 2 2 4 Dágh Dorogh 5 KesztÖl cz 1 1 2 1 2 3 2 3 5 Kirva 1 1 ' 2 . Kural 1 1 3 , Leányvár Mogyorós 10 Piszke 1 1 2 1 1 2 3 3 4 SArisáp Süttö . 2 3 2 1 4 4 Táth 2 1 3 Összesen: 21 20 41 Eszerint a vármegye 13 idegen ajkú községében a régi tanítói létszám 21 volt. Ezen tanítói létszámhoz az utolsó egy év leforgása alatt 20 uj tanítói állás lett szervezve, úgyannyira, hogy jelenleg a 13 községben 2I tanító helyett 41 tanító fog ezentúl működni, vagyis a vármegye idegen ajkú községeiben a tanítók száma a legutóbbi év alatt megkétszereződött. Ezen 20 uj tanítói állásnak állandósítására a kultuszminiszter évi 14.000 korona államsegélyt biztosított, tehát az állások nem csak ideiglenesek, hanem véglegesített tanítói állások gyanánt tekintendők. Talán fölösleges is mondani, hogy ezen kétszeresre felszaporodott tanítói létszám mellett úgy az általános ismeretek, mind pedig főleg a magyar nyelv tanítása ís már a folyó évtől kezdve intenzivebbé is vált, amennyiben egy-egy tanítóra s egyegy tanteremre felényi számban jutnak a tanulók, úgy hogy jövőre már nem fog előfordulni az az eset hogy egy-egy tanitó 120—140 tanulóval legyen kénytelen bajlódni, a magyarnyelvbeli tanítás teljes hátrányára ; mert gondoskodva van ariz Jfttep és léifi' tárcája. A hunyor regéje. (Helleborus.) 1 — Mantegazza Virágregéiből. — Az a Trisztán, akit Leopardi, a nagy olasz költő oly pompásan, de oly szomorúan beszéltet egyik barátjával, nem képzelt alak, aki sokak véleménye szerint magának a költőnek képmása lett volna, hanem egyenes ágbeli leszármazója egy másik Trisztánnak, aki körülbelől a csiszolt kövek korában élt, nem sokkal Adám, után. Trisztánok voltak mindig és mindenütt a világ minden országában és minden korszakában. A legrégibb Trisztán azonban megérdemli, hogy megemlékezzünk róla, mert neki köszönhetjük az európai növényvilág egyik legszomorúbb, de legszebb virágjának, a hunyornak támadását, mely csaknem a hó alatt virul, sőt gyakran tél közepén; azért találjuk mindig a hó és jég társaságában, melyek semmi félelmet nem keltenek benne. jp*fe . : ' h'*':-í 5A.'•: • Trisztán fiatal, szép, bátor és erős harcos volt, olyannyira, hogy ha egy-egy barlangi medve valamelyik törzset folytonosan háborgatott, őt hivták segélyül, mert ő egyes egyedül szembe mert szállani vele s baltájával szétzúzta a koponyáját. Hosszú éveken át egyedül élt, de mikor az első fehér hajszálat megpillantotta a halántékán, élettársat keresett, olyan szépet, erősét és bátrat, mint 5 maga. Évának hivták akit feleségül választott. E naptól kezdve Éva töltötte be Trisztán szivét egészen, minden egyéb szenvedélye, a harc és vadászatkedvelés s a dicsőség vágya felolvadt e szerelemben, melyhez egy tartózkodó, \ szigorú élet egész hevével ragaszkodott. Éván kivül csak egy Tór nevü jó barátját szerette még, a kivel együtt nőtt fel s hosszú évek óta szive minden tit- j kának részesévé tette. Mindig nevetnem kell, ha valakit a j jelen kor romlottságáról és a régi idŐkí ártatlanságáról hallok beszélni, Trisztán korában még a kőkorszakban éltek az emberek s felesége Éva és jóbarátja Tór épen ugy megcsalták, mint napjainkban a parlamentarizmus és a keresztény erkölcstudomány korszakában megcsalják a szegény férjeket. Kettős árulás egyszerre ! Egyszerre vesztette el kedves feleségét és a jó barátját. Trisztán ezt a csapást, nem birta elviselni : megőrült bele. Ebben is tévedj nek a mai tudósok ! Egyáltalában nem igaz, hogy az őrültek száma a művelődés haladásával együtt szaporodnék. Az özönvíz előtti időben is sok volt ilyen, már akkor is építettek őrültek házait, sőt a legelső épület, melyet az ember emelt, miután házat építeni megtanult, az is őrültek háza volt. » Trisztánt tehát őrültek házába vitték. Dühöngő őrült volt, a szerelmesek pedig békében akarták élvezni szerelmöket. ^ Igy a Gondviselés már abban az időben, szórakozottságában, aminő jelenleg is és ; a minő mindig volt, az áldozatot sújtotta és a hóhért jutalmazta. A szegény őrült csak néhány hónapig dühöngött. Magától az őrültségtől elernyedve, a túlságos harag által kimerítve, mi közben fejjel rohant a falnak, lecsillapult s eszének teljes hajótörésével csaknem vidámmá vált. Mikor a kíváncsiság felkereste az őrültek házát, hogy a más szerencsétlenségét lássa, (ilyen is volt már akkor) mindig élénk érdeklődés kisérte ezt a még fiatal embert, akinek azonban már egészen fehér volt a haja s egyformán hasonlított Apollóhoz és Herkuleshez, olyan szép és erős volt. Ha aztán a nevét kérdezték s azt tudakolták tőle, hogy miért jutott oda, barátságosan mindig azt felelte : — Azért vagyok itt, mert a feleségem hűtelen lett hozzám, s a jó barátom elárult. — Megölted őket ? — Nem, mert a halálnagyon enyhe büntetés volna az ő vétkökre. Életben hagytam őket, mert Éva Tórt is megcsalja, és Tór is Évát. Addig fognak élni, mig megöregesznek s a fogaikat, fürtjeikét és egészségöket elvesztik s kísérőül Öregségükhöz a bánat és a lelkiismer etfurdalás csatlakozik. Ez a bűnhődés rosszabb a halálnál. — És miképen érzi magát ön ebben az elzárkózottságban ? — Nagyon jól, jobb sorsom nem is lehetne. Itt egy magas hegyen lakunk, a hol az év hat hónapján keresztül folyton havazik s a hó az én kedvesen, akit imádok, aki soha meg nem csal, aki hol• tómig hűséges társam marad. E váratlan nyilatkozatra a kíváncsiak vállat vontak s kacagva mentek tovább, folyvást azokat a szavakat ismételgetve, melyeket évszázadok óta az emberiség egyik fele a másikára szeret alkalmazni : j — Bolond ez tisztára ! Én magam is azt hiszem, hogy Trísz. tán csakugyan Őrült volt, ámbár őrültségének semmiféle tudományos nevét nem tudnám megmondani, melylyel az i elmezavarral foglalkozók mindkét isko. Iája, melyre a mai elmekórtan szakadt, meg lenne elégedve. | Különben mikor a hó iránti szeretetéről beszélt, igazat mondott. I Születése óta nagy szeretet lakozott i benne. Szerette legelébb is a vadászatot, j a háborút, a dicsőséget, e szenvedélyeit | később mind Éva oltárán áldozta fel s | minthogy Éva a szivében halott volt, ; élénk szeretetet érzett a hó iránt. | Trisztán csak azokban a hónapokban j volt szomorú, mikor a nap melegen sütött s a hó egészen eltűnt arról a fensikról, ahol az őrültek háza állott. Ilyenkor nem maradt egyéb vigasztalása, mint hogy ablaka vasrácsához támaszkodva, gyönyörködött abban a hótömegben, mely a börtönét körülfogó hegység legmagasabb ormain örökké megmaradt. De amint az első hó leesett, táncolni és dalolni kezdett cellájában, Összegyüjtögette az ablakdeszkára hullott havat, csókolta, kóstolgatta, enyelgett vele s valóságos lángoló szerelmi dalokat intézett hozzá: (Vége köv.)
