Esztergom és Vidéke, 1900

1900-01-28 / 7.szám

kereskedelmének élénkülése, amely körülmény szintén figyelemre méltó. Borterményeink természetes, a rusztsopron-pozsonyi borvidék, vagy érmelléki, avagy villány-pécsi borvidék termeivényeivei aligha versenyezhetnének, mert hiába, amit a talaj meg nem dd a földnek, azt nem képes megadni a Ugokszerübb kezelés sem. Hogy azomban borainkat megfelelő árban ne értékesithetnők ennek dacára, — kizártnak tekintem. Végül nem üdvözölhetem a többször hivatkozott cikkely azon felfogását sem, melylyel helyesli a szőlősgazdák, illetve termelők azon kartellszerü tömörülését melyben kimondják, hogy bizonyos árakon — tetszés szerint szabott árakon — alul boraikat el nem adják. Nem oszthatom nézetét azért, mert épen a legújabb időben kell tapasztalnunk, hogy gazdasági életünkre mennyire bénitólag hatnak a kartellek, — továbbá mert ezen állásfoglalásukkal éppen ellenkezőt érnek el termelőink, amennyiben a kereskedőket elriasztják, kik azután más vidékek termeivényeihez fordulnak. Ez az állásfoglalás oly téves politika, amely egészséges eredményeket nem szülhet. A borértékesítésnek egyik előnyös formája volna azonban az, — amit cikkeim elején érintek — melylyel a termelők boraikat közvetlen bocsáthatnák a fogyasztók közé, miként azt néhány esztergomi termelő megkísérlem akarta, nem tudom sikerült-e nekik s ez az : hogy a termelő saját borát ki is mérhesse. Felsőbb engedélylyel ezt most is ki lehet vinni, de általánossá csak a italmérési törvények stb. gyökeres megváltoztatása tehetné. Jelen helyzetben azonban a termelőkre nézve az előnyösebb árak elérése iránti mozgalomban csak ez a módozat van s a föntiek megfontolása mellett a borvásár létesítése csupán ábránd marad. Calamus. I városháza decentralizálása. Es%tergom

y január 26, Előkelő, számottevő városi képviselők beszélték meg a napokban maguk között azokat a hátrányokat, amelyeket a városháza helyiségeinek — a hivatalokhoz mérten — kis száma, részben túlzsúfoltsága okoz. Ugy vélekedtek, hogy a pénzügyi osztály végre sem lehet heringesdoboz, valaminthogy a fizető közönség is elvárhatja, hogy ha nagy a forgalom s a pénztárszobába órákig be nem férhet, legalább egy szobában, vagy előszobában húzódhassák meg s ne legyen kényszerülve a léghuzamos, folyton nyiló kapu alatt náthát, influenzát szerezni. Sorra vették, mely hivatal volna kitelepíthető s végre is a levéltárban állapodtak meg. Ugy ér veitek, hogy valamint a vármegyeházán van levéltár és irattár, eképpen lehetne a városházán is. A levéltárt kiköltöztetnék bérhelyiségbe, az irattárt pedig, amelyben az iratokat mindég két évre visszamenőleg tartanák, elhelyeznék például a kiadói szobában, ahol a jelenlegi levéltári segéd: Pach József könnyen elkezelné s még az iktatót is vezethetné. Van ott abban a szobában — mondják — bőségesen hely . . . A magunk részéről — bővebben magyarázni alig szükségelt adrnisztracionalis szempontokból — leghatározottabb ellenségei vagyunk a városi hivatalok decentralizációjának s csak sajnáljuk, hogy az anyakönyvi s a közgyámi hivatal kiszállásoltatott, sőt — az ügyfelek érdekében — a mérnöki irodának is a központban kellene lenni, másrészt tekintettel arra a körülményre, hogy akár a telekkönyvi hivatal által elfoglalt, akár a reáliskola céljaira szolgáló helyiségek előbb-utóbb felszabadulnak s igy a helyszűkén egyszerre segítve lesz: a levéltár áthelyezésére célzó mozgalmat egyszerűen elítélendőnek tartjuk. Nemcsak azért, mert az igy félszabadult két szobával a helyiségszükségletet orvosolni alig lehetne, nemcsak azért, mert a mai állapotot oly tarthatatlannak nem tartjuk, hogy ne várhatnánk vele egy-két évet, amely idő alatt egyik, vagy másik beszállásolt vendégnek okvetlenül kiköltözködnie kell: de főleg magának a levéltárnak jellegénél fogva. S mivel az eszme megpenditői már közelebb konkrét indítványt szándékoznak beadni s akadhatnak, akiknek a terv tetszetős lesz: kifejtjük, miért állítjuk, hogy nem szabad kimozdítani a levéltárt a domus praetoriából, amelynek ott a helye mindenkorra. Képzeljék el az indítványozók a levéltár költözködését! A mozgósított és napokon át hurcolt, szekerekre rakott, vagy nyalábokban cipelt levéltár látványát! A szél elhordhatná az aktákat, megfürödhetnek egy-két fascikulus a sárban, egyik-másik el is kallódhatnék végképen ; mindenesetre azonban szakadna, romlanék az egész. Nem tudnók elképzelni e hurcolkodást, különösen most, hogy Pach József buzgó tevékenysége oly példás rendbe hozta azt. És az uj szállással hogyan lennénk ? Milyen lenne az! Talán nedves, amelyben az irományok elkorhadnának, esetleg olyan, amely a tűz, a víz és a betörés ellen nem nyújtana kellő biztonságot. Talán az egérkék is sans géne fáradozhatnának a város szabadalomleveleinek felaprózásán. És ha felmondanák a bérelt lakást — a szentgyörgymezei terv meg a hely távolságánál fogva szóba sem jöhet — vagy más okból megszűnnék a bérlet és újból s újból a behurcolkodásra kerülne a sor ? A levéltár átköltöztetése költséges passzió is volna. Mert a levéltárat nem dobhatjuk oda bármely odúba, ahogy az indítványozók némelyike képzeli, aki a sárga iratokban alig lát egyebet, mint kiselejtezendő sajtpapirost. Tisztességes s igy semmiesetre sem olcsó helyiséget kellene számára szerezni. A nedvesség ellen is oltalmazni, belül faburkolattal ellátni a falakat. A tűzbiztonság pedig megkívánja, hogy ablakain vastáblák, bejáróin vasajtók legyenek. Mind-e beruházások igen költségesek lennének s többé — kevésbbé minden hurcolkodásnál megismétlődnének, úgy hogy csak pénzügyi oldalról is tekintve a tervet, a levéltár kihelyezése — talán a pénztárakat kivéve — többe kerülne bármely más hivatal mozgósításánál. Mindent egybevéve: mi csak a városházán látjuk azt a biztonságot, amelyet levéltárunk, ez a mindenesetre becses és tartalmas levéltár — megkíván. Lévén a levéltár olyan érték, amely semmiféle más vagyonnal nem hasonlítható össze, amely ha elvész, vagy csorbát szenved : pótolhatatlan s amelylyel ötletszerűen kísérletezni, amelyet csak legkisebb mértékben veszélyeztetni is bűn volna. Mindezeknél fogva reményeljük, hogy a kezdeményezők elállnak sem nem előnyös, sem nem hasznos akciójuktól, amelyek kivitelébe különben — azt hisszük —, a felsőbb hatóság is közbeszóllana. Memor. § >Kettős jellegű középfajú elemi iskolák.* Esztergom vármegye közigazgatási bizottsága — irja az »Egyetértése — minap a kultuszminiszternek egy előzetes döntvénye alapján, illetőségi szempontból konstatálta, hogy az Esztergom vájros közönsége által a község közjövedelmeiből a község összes lakossága által fentartott elemi iskolák — községi jellegű iskoláknak tekintendők s a bizottság csakis ezen az alapon ment bele a városi iskolaszék által a bizottság elé terjesztett ügy tárgyalásába. A város képviselőtestülete azonban fölebbezte a bizottság határozatát. A határozatnak pedig a tanítónők férjhezmenetelére vonatkozó részét a városi iskolaszék fölebbezte, A jellegre vonatkozólag a fölebbezésnek ide vonatkozó definíciója igy szól: *Az esztergomi elemi iskolák kettős jellegnek : községiek azért, mert a község tulajdonát képezik és a község közjövedelmeiből tartatnak fenn, de vallásos jellegűek is, azaz ily szempontból felekezetiek. Azért reájuk sem az egyik, sem a másik fajú iskolák joga kizárólag nem alkalmazható, hanem iskolajogilag egy — középfajt képeznek.* Vagyis az esztergomi elemi iskolák a fellebbezés szerint: kettős jellegit középfajú elemi iskolák. Ilyen csodabogár jellegű iskolát, mondja az említett lap, a magyar iskolajog nem ismer. Reméljük azonban, hogy ennek a kettős jellegű középfajú, se fiu se leány-féle állapotnak a kultuszminiszter véget fog vetni. Esztergom, j anáár 27, Farsangi naptár. Január 28. A belvárosi »Polgári Olvasókör* táncmulatsága. Január 28: Műkedvelő előadás a szentgyörgymezei • Olvasó Kör«-ben. Február 1. A helyőrségi tisztikar tánczmulatsága. Február I. Álarcos bál az » Esztergom városihoz* cimzett vendéglőben a »Tüzoltő Egyesület* j arára, Február 2. A Kaszinó műkedvelő előadásának megismétlése. Február 3. Tánczestély a Kaszinóban. Fberuár 4: A ^Kereskedő Ifjak Önképző Köre-ének mulatsága dr. Walter Gyula felolvasásával. Február 7. A helyőrség őrmestereinek mulatsága a »Koronac szállodában. Február 10. A Katolikus Kör bálja a »Fürdő« szállodában. Február 21. Táncestely a » Katolikus Kör«-ben. Február 24. A helyőrségi tisztikar társas estélye tréfás előadásokkal Február 26. A «Kath. Legényegyesülets batyubálja. Február 27. Tréfás férfiestély a »Katolikus KÖr«-ben. — Lapunk szerkesztőjével — a szerkesztőségen kívül — mindennap délelőtt 8—9, délután 2—3 óra között beszélhetni a lakásán: Széchenyi-tér Takarékpénztár-épület. I. emelet. — Személyi hirek Nedeczky Miklós, a főkáptalani uradalmak gazdasági tanácsosa, családjával együtt, már megérkezett s új állásál a mai napon hivatalosan elfoglalta. — Meszlényi Lambert főgimnáziumi tanár, szülei ezüstlakodalmára, haza utazott. — Véghelyi Ödön vármegyei főszámvevő betegségéből teljesen felépülve, hivatalát újból átvette. — Ifjabb Váralljay Sándor tüzérfőhadnagy — nyolc heti szabadságideje leteltével — február hó 2-án vonul be ezredéhez Cattaroba. — Névnap. Holnap, vasárnap ünnepli névnapját Bodor Károly, az államépitészeti hivatal közkedveltségben álló fiatal mérnöke. Ma az aranyszájú szent János nevét viselőket gratulálták, — A bencés rend gyásza. Gyásza van a nagyérdemű bencés rendnek. Egyik legkiválóbb, korban a második legöregebb tagja : dr. Hottósy Jusztintán dőmölki apát élete 8i-ik évében kiszenvedett. A gyászhír csütörtökön reggel érkezett városunkba s őszinte részvétet keltett nemcsak a bencés székházban, de a közönség körében is, amely az alatt a rövid idő alatt is, amig az elhunyt főgimnáziumunk és a székház élén állott, csak nagyrabecsülni tanulta a mély tudományú, széles látkörű, legszeretetreméltóbb modorú férfiút. Az elhunyt, aki csak nemrégen ünnepelte apátságának negyedszázados jubileumát, tizenhat éves korában lépett a Szent-Benedek rendbe. Tanári pályáját Győrött kezdette meg, ahol öt évig működött. 1848-ban Pannonhalmára ment levéltárosnak, 1850-ben lett s maradt tizenkét évig a soproni gimnázium tanára. 1862-től 1869-ig ismét levéltáros volt Pannonhalmán, majd alperjel s főapáti titkár. 1869-ben bakonybéli priorrá nevezték ki. 1873-ban került városunkba, mint házfőnök és igazgató. De már egy év múlva rendtársai közbecsülése és szeretete a dömölkí apáti méltóságra emelte. Az 1885-iki főapátválasztásnál alig néhány szavazattal maradt kisebbségben. Kiváló szeretettel foglalkozott a tudományokkal, különösen a természettudományokkal. Egyik csillagászati munkájával akadémiai pályadijat is nyert, mire az akadémia levelező tagjává választotta. A közjóra irányzott tevékenysége sem kerülte ki a legfőbb úr figyelmét sem, aki a III. o. vaskorona rend tagjává tette. A helybeli székházat — mai temetésén — Csikasz Villibald és Schedl Aríiulí tanárok képviselték. A temetést maga Fehér Ipoly főapát végezte, A kondoleáló táviratok száma igen nagy vol. Közöttük van Zalka György győri és Hidassy Kornél szombathelyi püspöké és Reiszig Ede főispáné. A gyásszertartáson az akadémia is képviseltette magát. Halálát a következő gyászjelentés tudatja : A bold. Szűzről nevezett Sz. Benedek R. Dömölki apátság tagjai mélyen szomorodott szívvel jelentik hőn szeretett apátjok nagyságos és főtisztelendő dr. Hottósy yusztinián úrnak bölcsészettudor, a magy. tud. akadémia levelező tagja, a vaskorona rend lovagja, a szombathelyi és pannonhalmi szentszék ülnökének élete 81-ik, szerzetes fogadalomtétele és áldozópapságának 58-ik, apáti méltóságának 26-ik évében, a haldoklók szentségeinek ájtatos felvétele után folyó hó 24 én esti YJJ órakor végelgyengülésben tőrtént gyászos elhunytát, A boldogultért az ünnepélyes szent mise-áldozatot folyó hó 25. 26. és 27-én reggel 9 órakor fogják a Mindenhatónak bemutatni s közvetlen utána a végső nyugalomra elhelyezni. Ajánljuk a boldogultat a főtiszt, papság és a kath. hivek ájtatos imáiba. Kis-Cell, 1900. január hó 25. A bencésrend egy másik érdemes tagját is elvesztette. Fászl István soproni gimnáziumi tanár személyében, aki f. hó 25-én 62 éves korában hunyt el. Kiváló ornihologus volt, akinek madárgyüjteményét a király s Ferencz Ferdinánd főherczeg is megtekintette. Különösen a Fertő.tó madárvilágát tanulmányozta. Harmincz évig működött a tanári pályán. Nyugodjanak békében j — Házi ezredünkből. Nagy kitüntetés érte háziezredünk egyik legkiválóbb tagját: Dirndorfer Miksa főhadnagyot. Lajos Viktor főherceg, a király unokaőcscse