Esztergom és Vidéke, 1900
1900-07-15 / 55.szám
ESZTERGOM és TIIÍKI AZ „ESZTERGOMVTDlllKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. ^Jepjclei>ík Vasárnap és Csütörtökön. Felelős a szerkesztésért: Szerkesztőség és kiadóhivatal: MUNKÁCSY KÁLMÁN- (kova a kéziratod, előfizetések, nyiltterek ős hirdetések küldendők) ELŐFIZETÉSI ÁRAK : I ;. Egéss évre — — — — 12 kor. — fii. Laptulajdonos kiadókért: Szécljepyi>-tél% 330. SZám. Fél évre— — " — — — 6 kor. — fii. Negyedévre ^- ^ - ^ 3 kor. - fii. D R- PROKOPP GYULA- Ké^tot „e. a*™* Az árvány- és szikviz megadóztatásához. Esztergom, július i4. . Emlékezem, hogy az egyetemen a tanár arra a kérdésére, vájjon az ásványvíz és szikviz megadóztatható-e, rendesen az a helyeslőleg fogadott válasza a vizsgázónak, hogy nem adóztatható meg, nem pedig külünösen az ásványvíz azért, mert orvosságul szolgál a beteg embernek, a szikviz pedig azon okból, mert azt mai napság már, a legszegényebb ember is a rossz kútvíz helyett mindennapi italul használja. Sajnosán kell tapasztalnunk, hogy Esztergomban a kutak vize nem a legjobb és éppen ezen oknál fogva az általános közegészségügy érdekében csak örvendeni lehetett, hogy népünk nagymérvű fogyasztója lett a szikvíznek, s ebből magyarázható meg, hogy városunkban a szikvizgyárosok alig egy-két év alatt — a fogyasztók számához arányítva — oly nagy mérvben megszaporodtak. Ez a nagy konkurrencia — viszont — éppen a nagy közönség javára azt eredményezte, hogy a szikviz nagyon is olcsóvá lett, úgy hogy különösen a tömeges elárusítók, már négy fillérért kapták nagy üvegjét. Maga a törvényhozás az ipartörvény megalkotása alkalmával, — éppen a közegészségügy érdekében, — arra az álláspontra helyezkedett, hogy a szikvizgyártást nem megakadályozni, hanem előmozdítani ^ kell, s ennek folytán a szikvizgyárost felmentette minden formalitás alól, nem osztotta be sem a gyárosok, sem az iparosok sorába, minden hatósági engedély nélkül állithat fel bárki is szikvizgyárat és a belügyminisztérium a 110.461/94 sz. alatt kibocsátott rendeletében csakis egészségügyi tekintetben intézkedik. j A város képviselőtestülete — habár teljes mérvben tudomással bírt arról, hogy az ásvány- és szikviz megadóztatásával a közegészségügynek nem tesz hasznos szolgálatot — 1898 évi november hó 28-án tartott közgyűlésében mégis megalkotta az ásvány- és szikvizek után fizetendő városi fogyasztási adóról és a megadóztatás körül követendő eljárásról szóló szabályrendeletet, még pedig azzal a szigorral, hogy a szikvízgyártókkal a fogyasztási adónak általány-összegben való fizetésére nézve kiegyezésnek helye nincs. Megalkotta a szabályzatot azért, mert kötelessége volt megragadni minden eszközt arra nézve, hogy a város nagyon is szomorú pénzügyi állapotán ily módon is segítsen. Ez a szabályrendelet f. é. június hó 28-án lépett életbe s annak 1 §-a értelmében Esztergom sz. kir. város területén elfogyasztott mindennemű ásványvíz, gyártott, vagy behozott szik- és pezsgőviz, a város háztartásának javára városi fogyasztási adó alá esik és pedig : 1. a helyben elfogyasztott ásvány-, forrás és gyógyvíz után, — legyenek azok bel- vagy külföldiek : 0*5 literig 2 fillér 0*5—1 literig . . . . 4 », az ennél nagyobb űrtartalommal biró üvegeknél minden további 05 literig ja fillér városi fogyasztási adó szedendő. 2. Helyben gyártott, vagy behozott és elfogyasztott szik- és pezsgő viz után : 0-5 literig ..... 2 fillér 05—1 literig . . . . 4 >, az ennél nagyobb űrtartalommal biró üvegeknél minden további 0-5 literig 2 fillér városi fogyasztási adó fizetendő. A saját fogyasztásra, otthon és házilag készített szikviz fogyasztási adó alá nem esik. Mint az illetékes tényezők állítják, az ásvány- és szikvizek után fizetendő városi fogyasztási adó, elég szép jövedelmet biztosit a város pénztára javára, de ugyancsak ezen illetékes tényezők azt mondják, hogy a várt jövedelem a szabályrendeletértelmében való kezelés-, illetve ellenőrzés mellett, nagyon csökkenni fog azon okból, mert nem is egy, hanem több embert kell alkalmazni a szabályrendelet 5 §-a 2-ik pontjában foglalt intézkedés foganatosítása végett. \\ .Esztergom t Vidéke" tárcája. . I tank mellől. Mondsee, július 7. II. Kedves barátom! Végre, a „versicherte Lieferzeit" rosszulsikeru.lt s az itteni állomásfőnök kedélyes szavai szerint: egy fabatkát sem érő, — varázsigéje dacára, a podgyászom tizennegyedik napra szerencsésen megérkezvén, nyugodt lélekkel nézhetek ki az ablakomon. Mondom : nyugodt lélekkel nézhetek ki, mert — sajnos — első minőségű látóképességű testi szemeimmel semmi egyebet, csak egy nagy szürkeséget látok s nem kevésbbé jól sikerült füleimmel, csak a szél zúgását s az eső csép égését hallom. S ha közvetlen az ablakom alatt nem látnám a fák haragos zöldjét, azt kellene hinnem, hogy már beköszöntött a november, az én halálos ellenségem. Ilyen körülmények között természetes, hogy eszembe jutott az „Esztergom és Vidéke", amely ősi szokás szerint, az ilyen idők eredményeképpen kapja tőlem a tárcákat. Ám birja békével; de őszinte kívánságom, hogy a III-as számú minél későbben jöjjön, — mert ha Falb úr (makacs influenzát kapjon, de mielőbb !) még sokat belémesterkedik a vakációmba, a sok tavi tárcától megcsömörlött nyájas olvasóink mindnyájan megszökdösnek s akkor mi lesz a részvénytársaságból ? De térjünk a dologra, mert ha az eső eláll és ki talál sütni a nap, akkor az Isten tudja, hogy mikor végződik ez a tárca! | Tegnap nem derült ugyan ki egész 1 nap, de nem esett s igy mindjárt reggel kiballagva a gőzhajó-állomáshoz, 1 helyet foglaltam a „Habsburg" födél1 zetén azzal a szándékkal, hogy áthajó-' zom Scharflingba; majd ott ebédelek s délután 4—5 óra között már ismét sze1 rető — korcsmárosom karjaiba térek vissza. Olyan ez a hajócska, mintha dragant( ból készült volna. Mindene fehér. Vaj sat semmit sem lát rajta az ember, mert I az utolsó szöge is vagy vörös, vagy ^ sárga-rézből van. S hogy ragyognak ezek a fémalkatrészek ! Ha nem volna szép szürke szakálla, bizony avval gyanúsítanám a Herr Capitau-t, hogy valami álruhába öltözött hollandi gazdaszszony. Kérlek, kedves barátom, azt a lappéldányt, amelyben ez a tárca lesz, ne küldd meg a feleségemnek. Mert néhány napra rá itt volna a megbízása, hogy fogadjak neki matrózt — szoba; lánynak ! Ilyenformán egyszerre négy ' embert tennék boldogtalanná: magamat, mert ki nem állhatom a komissiókat, a kapitányt, mert egy begyakorolt embe| rét a saison közepén elcsábítanám, a matrózt, mert a „Habsburg u-on kevesebb a dolga s végül a feleségemet, aki j megest csalódna, — nem teremtvén még az Úr Isten olyan szobalányt, aki a lámpákat, kilincseket stb. neki elég ragyogóra tudná fényesíteni! Tehát Scharflingba hajóztam. Kicsiny helyecske, néhány villával s egy, elég komforttal berendezett vendégfogadóval. Már hat napos törzsvendég vagyok ezen a vidéken, tehát valami különöset nem födöztem föl rajta. Mindössze egy hársfa van a vendéglő előtt. Egy faóriás, amely alatt 300 ember kényelmesen élvezheti a déli nap sütését távoltartó árnyékot. De ilyen hársfa errefelé minden lépten nyomon található, tehát nem csodálkoztam rajta. Aztán egy sétát akartam tenni az Ischlbe vezető úton, de, amint a vendéglő melléképületei mögé érek, szemembe ötlik egy faoszlop s a tetején az itt szokásos útmutató fakezek. Ezen az oszlopon három fakéz volt. Kettő Ischl és Mondseebe mutatott, mig a harmadikra St. GKlgen volt fölírva s távolságul 4 kilométer jelzés volt rajta olvasható. Eszembe jutott, hogy arra mifelénk a közönséges fiakkerló 4 1 / 2 —5 perc alatt tesz meg egy kilométert s morfondírozni kezdtem: Bár némileg analóg foglalkozásom van a fiakkerlóéval, — ő a kocsit, én meg a közigazgatás szekerét húzván, mégsem hiszem, hogy egy kilométert sétálva, 47 2 —5 perc alatt megtudnék tenni. De tegyük föl, hogy 10 perc alatt jutok egy kilométer végére, — az 45 perc volna. De hát vegyünk egy órai időt; mi az egy sétálónak ? St. Gilgenről már annyi magasztalét olvastam ; most itt ven úgyszóllván az orrom előtt. Tehát előre! Nem is bántam meg. Mindjárt Scharfling után belejut az ember egy remek, öreg fenyőerdöbe, amelynek semmiféle madárdaltól meg nem zavart csöndje bennem ezúttal is azt a hangulatot idézte föl, amit a sok százéves gót-templomok belseje. Tudom, hogy az Isten mindenütt jelen van, de magamhoz egészen közel, csak akkor érzem igazán, amikor ezek között a tisztes faóriások között bolyongok. Hány évszázad suhant el, csak azóta, amióta a fák tövéhöz már nem hatolhat a napsugár ! De a cyclamen mégis ott virul a legsötétebb árnyékban s ha édes illatát olykor nem hozná felém a szellő, nem is .tudnék a kedves szomszédságról. S bármily naivitással vannak megcsinálva, nekem mégis érdekesek errefelé az úgynevezett „Marterl"-ek. Ezek fából, vagy pléből készült táblák, a melyeken legtöbbnyire valami szerencsétlenség van megírva s megfestve ; a tábla ott van felállítva, ahol a baj, avagy a bajból való szerencsés megszabadulás történt. Persze ritkán örökítenek meg 50—60 évnél régibb eseményt, mert a tábla elkorhad, vagy a pléhről a festést lemossa az eső s megeszi a rozsda. S mennyi hit van ebben a népben! De nem is lehet másként. Ezek az óriás bércek, azok a hatalmas erdők segítenek megtartani benne apái hitvallását. S aki hisz, az nem okoskodik, nem néz a kükő formákra. A napokban is, a MaA
