Esztergom és Vidéke, 1900

1900-06-21 / 48.szám

ESZTERGOM és VIDÉKE AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. M

e

£Ü elemik Vasárnap és csütörtökön. Felelős a szerkesztésért: Szerkesztőség és kiadóhivatal: - , "*T*~ t MUNKÁCSY KÁlfMÁN' (bora a kéziratok, előfizetősek, syiltterek és hirdetések Kőldendó'k) ELŐFIZETÉSI ARAK : Keész évre — — - — 12 kor. — fii. Laptaiajdonos kiadókért: SZCebepyi'-tér, 330. SZálI). Fél évre— — — — — 6 kor. — fii. hDrfta. ^-„^^^^--^ I DR- PROKOPP GYUlcA- *«„„«.,..» A váci püspök felszentelése. Esxiergom, június 20. Magyar Róma volt vasárnap újra városunk. Láttuk újra azt a nagy fényt, lélekre szálló fenséges szertartásokat, amelyeket csak a katolikus egyház tud kifejteni. És a nagy ünnepségen, amelyről itt következik tudósításunk, impozánsan megnyilatkozott a közönség minden rétegének hódoló ragaszkodása főpásztorához. Szerető, hálás szive az új egyháznagyhoz. Egy napig Magyar Róma voltunk, ahogy ezek mutatják: A felszentelés. Nyolc óra után, hogy az úrnapi körmenet befejeződött, megmozdult a város és szakadatlan menetben hömpölygött fel a Várhegy felé. Kilenc órára megtelt a fősz ékes egyház óriás hajója és bár a főkaput is felnyitották, a bejárásoknál ismételten veszedelmes tolongás támadt. Akik ismeretségük révén hozzájuthattak, a kórusra igyekeztek, amely alulról csupa összetapadt fejből látszott állani; a kiválasztottak a szentély padjaiban foglaltak helyet, amelyeket ez alkalomra a növendékpapok nem okkupáltak, a főoltár jobb felén állva foglalván helyet. Nem hagyhatjuk felemlités nélkül, hogy különösen a hölgyek, bár tudták, hogy korlátolt a helyek száma s 1

/

3 10 órára kérték megjelenésüket, még akkor is lebegtek be a szentélybe, amikor a hercegprímás már a misét mondotta. Ami nem azt jelenti, hogy a hercegprímás érkezett meg korábban, hanem, hogy hölgyeink egy része — esztergomi szokás szerint — ismét elkésett a toillettjével. A szentély érdekes képet nyújtott. A stallumokban a lila taláros kanonokok, az alattok következő sorban mindkét oldalon a Csáky-család tagjai. Jobb félen a sarkon komoly nyugalommal ült gróf Csáky Albin, a volt kultuszminiszter ; a legtöbb tekintet arisztokratikus, nemes, szellemes vonásait fürkészte. Mellette foglalt helyet az uj püspök nővére : gróf Sehafgotsch Herbertné s a többi tipikus Csáky-alak, a férfiak katonai egyenruhában, vagy szalonöltözetben, a nők feltűnő nemes, ízléses egyszerűséggel öltözködve. Több tisztelendő nővér között mély áhítattal imádkozott soror Amália, aki szintén Csákyleány. Diszmagyarban csak a váci küldöttség két tagja : Gajárt Géza orszgy. képviselő és Zádor János polgármester jelent meg, Freyzinger Lajos kir. közjegyző szalonöltözetben. Közelükben foglaltak helyet a váci intelligencia nagyszámú tagjai. Ott láttuk a szentélyben: Andrássy János kir. tanácsos alispánt, B. Szabó Mihály vármegyei főjegyzőt, Vimmer Imre polgármestert, Frey Ferenc orszgy. képviselőt, dr. Földváry István városi főügyészt, Niedermann József rendőrkapitányt, aki a szentély lépcsőinél személyesen felügyelt a rendre, amely nem is lett megzavarva, ott voltak : dr. Fehér Gyula kir. városi plebá1 nos, Schedl Arnulf bencés házgondnok a székház több tagjával, Vaszary László | gazdasági tanácsos, dr. Rapcsák Imre 1 kórházigazgató, a felszentelendő egyik I legmeghittebb embere stb. A helyőrség tisztikara majdnem teljes számban megjelent. Élén Rupprecht Henrik ezredparancsnokkal, Pauer Ferenc ezredessel és I Hartmann Gusztáv alezredessel. Nesztelej nül suhant be a sekrestyéből Molnár János | apát és pár órára kanonoki stallumban foglalhatott helyet. Jelen volt az ünnepségen Lévay Mihály, a ne' ves papköltő s Thury Gyula festő mü' vész. A főoltár jobb felén két asztal volt elhelyezve. Az egyiken a felszenteléshez szükséges kellékek, az átnyújtandó püspöki jelvények, a másik oltárszerü emevényen, amely az uj püspök részére volt készítve, a szükséges egyházi öltönyök. Itt öltözött át gróf Csáky a kanonoki díszből a miseruhába, majd végül a püspöki díszbe. Fél tiz óra után hajtatott fel a várba a püspök, uj pompás batárján, a bakon a leendő s daliás váci huszárral. Már tiz óra előtt nagy mozgás keletkezett a a közönség között, amikor a főajtón bejött Fehér Ipoly főapát, teljes főpapi díszben, érdemrendekkel borítva ; titkárja: dr. Kardos Czelesztin kisérte. Az egyik kanonoki stallumban foglalt helyet. Ekkor már zúgott a nagy harang, jeléül annak, hogy a hercegprímás elindult palotájából. A fejedelmek pontosságával meg is érkezett pontban tiz órakor a millenáris hódoló körmenet alkalmával készített kisebb díszhintón, amelyet akkor az udvari papok használtak. A főkáptalan tagjai, a váci káptalantól Jung János segédpüspök, Csávolszky József, Újhelyi István, Balázs Lajos váci kanonokok s az egész papság a főkapunál gyülekeztek. S akkor felzendült az Ecce Sacedos magnus s a közönség mély meghajtással nyitott utat a ragyogó bibordiszbe öltözött főpapnak, örvendve látták jóságos, szelíd tekintetének frissességét, elevenségét, mozdulatainak biztosságát. A selyemtől, aranykeresztektői villogó menetben különös érdeklődés b .Esztergom ís fiié" tárcája, Aratás előtt. Esőcseppek. — Hartmann. — Társához szól az esőcsepp : Mondjad meg énnekem, Miért kopogunk éppen itt Ez ablaküvegen ? A másik csepp felel: E ház Szegénynek otthona. Jelentjük hát most ö neki: Nő, nő a gabona ! Aratás előtt. — Greif. — Tarló kalászit bontja nyár Gyöngéd szele, S egy-egy kalász ha meghajol, Mind reng véle. Előre érzik, a sarló Mint metszi meg. A sok fűszál, a vadvirág Velük remeg. Nyári fű. — Gilm. — Nem értem mért, de szívemet Úgy bántja valami, Ha látom nyár kora füvét Sarlótól hullani. Hamar nő bár utána uj S nyár még soká marad. Fáj mégis, hogyha hallgatom A sarló-hangokat. Feleki Sándor. A lepke. Irta: CSÁKÁNY SÁNDOR. Mintha egy óriási fekete madár kiterjesztett szárnyaival eltakarta volna a csillagsugaras eget, olyan sötét volt az éjszaka. Hideg, apró szemű eső szüremkedett alá a vajúdó barna fellegekből. Nyitott ablakomon át kibámultam a fénytelen, komor éjszakába és hallgattam a permeteg egyhangú ritmusát. Volt benne valami szomorú dallamosság. Vagy talán a lelkem prizmájának az a lapja került felszínre, a mely érzékenyebb, mint a mimóza, érzékenyebb mint a fényképész lemeze ? Nem tudom ! De a lelkem el volt készülve rá, hogy fájdalma legyen. Még nem volt semmi fájó gondolata, de már olyan volt, mint a színültig töltött pohár, melyben a viz domború felszíne magasabb az üveg pereménél s egyetlen egy csepp, egy hajszálnyi mozdulat, egy lehelet elég ahhoz, hogy kiömöljön. Sietve, fázósan surrant el egy-egy alak ablakom alatt. Ha párosával mentek is, szótlanok, hallgatók voltak. Szinte vágyat éreztem, hozzá, hogy egy vig fiút lássak, a ki fütyülve, dalolva halad el előttem. Egyetlen vig akkord elfordította volna azt a prizmát, és akkor felül került volna az a lapja, a melyen csupa bohém-hangulatok vannak. De szomorú volt a környezet s én egy bekövetkezendő fájdalmas gondolat sejtésével, sétálni kezdtem szobámban. Kicsiny ez a szoba és szegényes. Ócska bútorzata között alig lehet négy lépést tenni hosszában. Könyvekkel, Írószerekkel s minden limlommal összedobált asztalomon gyertya égett. A gyertyaláng körül szabálytalan ivekben egy éjjeli lepke röpködött. Csodálatos, hogy ezek a lepkék mennyire vonzódnak a fény után! Épen, mint némely nő. A lepke élete, szárnyainak üde himpora, és a nő jóhirneve, becsülete egyaránt ki vannak téve e vágy által bizonyosan okozandó veszedelemnek. Az én lepkém is egypárszor kábultan hullott le a kereszthimzéses csalán-vászon takaróra, melynek durva szövete élesen súrolta magához a szárnyak hímporát. És nézvén ezt, kicsordult a pohár, megjött a fájó gondolat, mert arra a barackvirágszin arcú, pompás szép leányra gondoltam, a kit ha látok, mindig azt látom rajta, hogy a fény iránt, a feltűnés iránt való vágya ép ilyen erős, mint ezé a lepkéé. Már a láng körül repdes : szépségének tudatában a férfi tekintetek mohó lángjánál sütkérezteti bájait. Örül neki, hogy szép és kihívóan mutatja mindenütt, hogy szép. Már meg van a lepke természete, (itt jön a fájó gondolat!) csak lepke ne legyen belőle! Nekem tulajdonképen semmi közöm hozzá. O maga talán még azt se tudja, hogy létezem s ha tudná, hogy most róla gondolkodom, ajkbigygyesztve adna kifejezést lenézésének. Én talán a nevét sem tudom egész bizonyosan, nem is érdeklődöm iránta, nem is szoktam rágondolni, de ha néha látom, szépsége és viselkedése feltűnik és okvetlenül a lepkére gondolok, a bohó, a fényt imádó, a gondolat nélkül . való lepkére. Mi a lepke élete, a társadalomban ? Ha a férfi mulatni akar, őt keresi fel és együtt mulatnak, szabadon, gard nélkül, mintha az ifjúság a sírig tartana. Szétválnak aztán s a nyilvánosság előtt nem ismeri a mulató férfi a lepkét. Lám, miért is tudod te szép leány, hogy szép vagy ? És miért is nem fordítottak több gondot a te nevelésedre, hogy ne kellene igy gondolkodni a te jövendődről ? Nem tudom, hogy hivnak, nem tudom ki vagy, csak látlak az utcán néha. Ha majd egy erős szép férfi oldalán foglak látni akár a társaságban, akár az utcán, akkor nem fogok rólad rosszat gondolni. * Reggel elmosolyodtam borús gondolataim felett. Mert utoljára is nevetséges voltam Önmagam előtt, mint moralista. És valami pajkos hang azt súgta nevetve: — Nem tudom, hogy mi lett volna, ha a tegnap éjjeli aggságoskodás közben eléd toppant volna egész plasztikus szépségében ? Ugyan mi ?! Hát az, hogy az a bizonyos prizma bohém-oldalával mutatkozott volna.