Esztergom és Vidéke, 1900

1900-06-21 / 48.szám

tárgyát képezte gróf Széchenyi Miklós hatalmas, szép alakja, dr. Kohl Medárd a praelátusi diszben s az igénytelen külsejű, kis termetű dr. Fischer Colbrie Ágoston, aki beiktatva még nem levén, csak az udvari káplán jelvényeit viselte. A kanonokok sorából nem hiányzott az agg, gyémántmisés nagyprépost sem, aki botra támaszkodva haladt főpásztora előtt. A hercegprímás a baldachin alatt, a püspök az emiitett asztalnál öltözött fel az oltárhoz s akkor kezdetét vette a kis mise, amelynek egyes részei közé vannak illesztve a püspökszentelés szertartásai. Az istentiszteletnél, mint consecrátorok Boltizár József ésjung János püspökök szerepeltek, mint archidiaconus : Feltet József püspök, mint infulás díaconusok: dr. Rajner Lajos és Csernoch János, mint tiszteletbeli diaconusok : Bogisich Mihály és Wezinger Károly, mint tényleges diaconusok Babura József és Horák Ede karkáplánok mint ceremoniárius Maszlaghy Ferencz, mint crucifer: Kittenberger István. Ott állott mindég új főpapja kötelében: Balázs Lajos, a vaci segédkanonok és Gosszmann Ferencz püspöki titkár; asszisztált még az egész helybeli udvari papság. A püspökszentelési aktus a terjedelmes, diszes pergamenre irt pápai bulla felolvasásával kezdődött, amelyet dr. Klinda Teofil titkár végezett s utána a püspök, a hercegprímás előtt térdelve, letette az esküt, amelynek mintáját fehér papírlapról olvasta. A felszentelési szertartás egyébként egészen a »Pontificale Roomanunt előírása szerint ment végbe. A nagy közönségnek vajmi ritkán nyi/ván alkalma hasonló ünnepség látására, feszült érdeklődéssel nézte a részleteit s a liturgiából való ismeretek nagy fogyatékossága erősen meglátszott a külömböző naiv kérdéseken. Mig a Mindszentek litánáját énekelték, a püspök ég oltár lépcsőire íeküdt, jeléül, hogy magas méltóságában is alázatos marad. Miután a főpap megkente fejét és kezét krizmával, az egész papság térdenállva imádkozott, hogy szálljon le a felkentre az Űr malasztja. Majd a két konszekrátor vállait érintette az evangeliumos könyvvel, jeléül, hogy vegye vállaira az Úr igáját, azután kezébe adták a könyvet, hogy hirdesse az Isten igéjét. Fölajániásnál átnyújtotta a püspök a hálaadományait: két hatalmas gyertyát, egy ezüstözött, egy aranyozott kenyeret, egy ezüst s egy arany hordócska bort, jeléül: hogy minden adomány Istentől való. A főpap, aki a prímással együtt misézett, áldozáskor megáldozott. Ahogy a mise előrehaladt, egymásután vette át a püspök a jelvényeket : a keztyüt, a gyűrűt, a remek pásztorbotot, a nehéz nyakláncot s végül a pazar hímzésű püspöksüveget. A Te Deum felhangzásával az új püspöK a conszekratorokkals a váci papsággal körutat tett a templomban, első püspöki áldást osztva. Mint az egész szertartás alatt, e menetben is mély meghatottság ülte meg arcát, de a közönség számos tagjának szemében is köny csillogott. A sanetuáriumba visszatérve, magához kérette nővérét: Schafgottsch grófnőt, megáldotta, átölelte. Sirtak mind a ketten. Több, igazán megható jelenetnek is voltunk szemtanúi. Igy mikor a szertartás végén a felkent lépcsőről lépcsőre térdelve, az Ad multos annos-t énekelte, a harmadiknál a meghatottság már teljesen elnyomta hangját. A bíboros főpap kétszer magához Ölelte, megadta a charitas csókját de kezét megcsókolni nem engedte. A püspök nemes szivének volt jele, amikor a Pax tecuinnál Boltizár Józsefnek kezet csókolt. A hercegprímáson az egész szertartás alatt a fáradtság legkisebb nyoma sem látszott, sőt rendesen neki kellett várnia, amig az uj püspök az imamondásokkal elkészült. Mikor az új püspök az áldásosztástól visszatért s a főoltár előtt elhelyezett aranyszéken helyet foglalt: rendkívül halavány, kimerült, verejtékes volt; percekig pihent lehunyt szemmel, mozdulatlanul. Az ünnepi szertartás a püspök nagy áldásával ért véget. A biborpalástba való átöltözéssel ismét a hercegprímás készült el előbb, mint az új püspök. Azután felvonult a papság, mint a kezdeten. Leghátul a hercegprímás előtte, teljes lila diszben az új püspök conszekrátoraival. Az egész szertartás öt negyed óráig tartott s mire elvégződött, megeredt a szitáló, hűvös eső. Nagy elismeréssel kell megemlékeznünk Eitner Elemér Ákos sekrestyeigazgatóról, aki úgy hivatalos funkciójában az oltárnál, mint a közönség fogadásában és elhelyezésben rendkívül figyelmes, agilis, fáradhatatlan volt. Meghatóan szép volt a zene, bár a kar kiválóságát — kis mise lévén, — eléggé be nem* mutathatta, sőt egyik énekszámát — a szertartás gyors menete miatt — egészen el kellett hagynia. A nagy hőségben a szentelés alatt két ember elájult, Vác és az új püspök. A szertartás befejezése után az új püspök székvárosának hivatalos küldöttségét fogadta, amelyet Zádor János polgármester vezetett. Csatlakoztak a négy hivatalos delegátushoz : Kemény Gusztáv, Nikitits Sándor, Nagy Sándor, dr. Hörl Péter, Péts Eerencz, dr. Franyó litván, Fodor Imre, Fóthi Gyula, Trummer Sándor, Krenedits Ferenc, Váró Károly, ifj. Intzédy Soma, Schmidt, Ferenc, Bartoss Pál, Mlinko István, Monszpart János, Borossy Ferenc, Klapati János, Neisz János városi képviselők. A főpap családja tagjainak kíséretében jelent meg az üdvözlők előtt s tartalmas, rendkívül meleg hangú válaszában egyebek között a következőket mondotta : A felszentelésem, gondolhatják, lelki emóció nélkül nem ment végbe. De ama nagy, jelentős pillanatban is Önökre, egyházmegyémre gondoltam, áhítattal imádkoztam a szent mise alatt, nem azért, hogy én, hanem hogy önök boldogok legyenek. Az én boldogságom lesz, ha egyházmegyémben a \ béke, szeretet s hit uralkodik. Vegyék tőlem az első föpásztori áldást, melyet híveimre adok . . . Az ünnepre Vácról körülbelül kétszázan érkeztek városunkba, részint a reggeli személy-, részint a gyorsvonattal. A hivatalos küldöttség az elsővel jött. Az e célra kiküldött váci bizottság a püspök bevonulására eddig a következőket tervezi: Felkérik a város polgárságát, a háztulajdonosokat, hogy díszítsék fel lakóházaikat. A Honvéd-kocsmánál diszes átjáró fog állani, a Constantin-térre diadalkapu jő, mig a Székesegyház-térre diszes bejáró fog vezetni. A Tragor-ház tűzfalát zöld gályákkal födik el, az útvonal két pontján pedig diszárbocot alkalmaznak. Izléáesen és szépen lesz díszítve a városháza homlokzata, amelyet az előbbiekkel egyetemben Steinbach díszítő végez. Felkérik a magyar kir. államvasutak igazgatóságát, hogy az ünnepi alkalomra díszítse fel a pályaudvart. A főispán pedig ott a varmegye nevében fogadni fogja a bevonuló püspököt. Minthogy a rendfenntartásra kevés a rendőrség, átiratilag kérik fel a tűzoltó parancsnokságot, valamint a honvédhuszárezred parancsnokságát, hogy a rendfenntartásban segédkezet nyújtson. Itt említjük meg, hogy a főkáptalan tagjai — még a díszebéd előtt — testületileg búcsúztak el volt kanonoktársuktól. A búcsú szavait Bóltizár József püspök mondotta. Díszebéd. A váci püspök felszentelési ünnepének egyik fényes része volt az a díszebéd, melyet a hercegprímás az uj püspök és a gróf Csáky-család tiszteletére adott s a melyen mintegy hetvenen vettek részt. A bíboros házigazda az ő lebilincselő, jóságos szivélyességével fogadta az előkelő társaságot, mely egy óra után kezdett zsongani a hatalmas termekben s meglepő festői képet nyújtott a sok lila talár, egyenruha, fényes rendjel. Az asztalfőn a bibornok jobbján az uj püspök, balján pedig mint val. belső titkos tanácsos, a püspököket is megelőzve, gróf Csáky Albin volt minister ült, aki a Lipótrend nagyszalagját viselte. Továbbá jobb felöl: Fehér Ipoly főapát, Sujánszky Antal, Ruprecht Henrik Andrássy János, Balázs Lajos, gróf Csáky Lajos, Gajári Ödön, gróf Csáky Ödön, Komlóssy Ferenc, GraerTel János, Wenczell Antal, belül gróf Csáky Rezső, gróf Csáky Lajos, Frey Ferencz, Maszlaghy Ferenc, Bogisich Mihály, Molnár János, Vaszary László, gróf Csáky György és mások. Bal felől: Boltizár József, gróf Csáky Zeno, Csávolszky József, gróf Schaffgottsch Herbert, Pauer Ferenc, dr. Csernoch János, Zádor János, gróf Csáky Ödön, Vimmer Imre, Niedermann József, Pór Antal, dr. Rapcsák Imre, gróf Széchenyi Miklós, Kohl Medárd, belül: Blümelhuber Ferenc, grói Csáky Aladár, Pellet József, Klobusitzky János, Rosszival István, dr. Földváry István, gróf Nemes János, Komlóssy Ferenc, dr. Walter Gyula és tovább. Egyszóval a Csáky nemzetség fiatal és idősebb tagjai, mintegy 14-én, a társaságban elszórtan foglaltak helyet s élénkítették annak érdekességét. Szólásra először gróf Csáky váci püspök emelkedett, igazi lelkesedéssel, szónoki vervvel és közvetlenséggel éltette Ő Szentségét a romai pápát eképen : Semmi sém természetesebb, mint, hogy e pillanatban lelki szemem Róma felé irányul. Mert mi is egy püspök Róma nélkül ? Kép kegyelem nélkül; test, éltető szellem nélkül. UbiPetrus, ibi Ecclesia: ahol Péter, ott az egyház. Ha akarok, — pedig erősen akarok — Isten Szive szerinti püspök lenni, Péter utódját kell fölkeresnem, tőle küldetést nyernem, vele szoros összeköttetésben maradnom, neki mindenben engedelmeskednem. Igenis, Leo pápától, Péter utódjától nyertem a küldetést, hogy legyek a váci egyháznak főpásztora: neki fogadtam hűséget és engedelmességet és lelkem mélyéből hozzá tettein : Isten engem ugy segéljen. Most pedig legmélyebb tisztelettel és soha meg nem szűnő hálából fölemelem poharamat a kilencvenéves aggastyánra, ő Szentsége XIII. Leo pápára, ki, dacára magas korának, csodálatos erélylyel és bámulatos bölcseséggel kormányozza az Egyház hajóját. — Isten tartsa őt az Egyház dicsőségére és javára még nagyon-nagyon sokáig ! Zajos éljenzés kisérte a beszédet; különösen az egyháziak valóságos tüntetéssel fogadták a lelkesült, nyilt vallomásokat. Az éljenzés lecsillapultával Ő felségére, az apostoli magyar király egészségére emelte poharát, szóllván igy : Hogy pedig ő Szentsége, a római pápa, ily kiküldetésben részesített és ily fontos és magasztos egyházi méltóságra emelt — köszönhetem ő Felségének, királyom és uram legmagasabb kegyének, ki is apostoli jogánál fogva váci püspökké kinevezni kegyeskedett. Midőn ezért legmélyebb hálámat kifejezni audencián járultam ő Felsége legmagasabb szine elé, e szavakat intézte a király hozzám : Örömmel neveztem ki, Bizom, hogy jó püspök lesz belőle. — Eme valóban biztató atyai szavak mélyen bevésődtek szivembe és naponkint kérni fogom az Istent, hogy adjon malasztot és erőt, hogy a királyi bizalomnak mindvégig lelkiismeretesen megfelelhessek. Most pedig igaz szivem sugallata szerint azt kívánom az Istentől, hogy áldva legyen királyunk és urunk minden lépte és hogy az isteni Gondviselés Őrködjék drága élete fölött. Végül folytatólag a kanonok a prímást köszöntötte, szeretettel remegő hangon. Azon lesz — úgymond — hogy ne csak a köszönettel érje be, melylyel a bibornok jóságáért mindenkor tartozik, de hogy az tevékenysége gyümölcseit is lássa. Az ünnepelt szép beszédét a társaság állva hallgatta végig s kitörő éljenzésekkel kisérte. A hercegprímás azonnal válaszolt az üdvözlésre s az ő varázsos, egyszerű szavaival meghatotta nemcsak az uj püspököt, de az összes jelenvoltakat. Az esztergomi főkáptalan ma egy jeles tagot, egy testvért veszített, a váci egyházmegye egy szerető gondos atyát nyert; — azok a szálak, úgymond — melyek a püspök urat az esztergomi egyházmegyéhez fűzték, ma elszakadnak, de nem teljesen, a szeretet kötelékei pedig, a lelki rokonság mely mint az egykori gróf Csáky prímás utódját hozzáfűzi, mindig fennmaradnak. Kivánta, hogy szerencsével kormányozza az egyház hajóját, a Stella maris ragyogjon mindig előtte. Viszont kérte, hogy legyen hűséges segitő társa nehéz, nagy feladataiban — de csak akkor és addig — fejezi be kicsengő, erős hangon a prímás — a mikor és a meddig az egyházért és a magyar hazáért küzdök! Leírhatatlan lelkesedés, éljen és taps tört ki e lelkesítő szavakra. Gróf Csáky Albin mély meghatottsággal szól Öcscséhez, utal a család prímás tagjaira. Szerénytelenség nélkül és feszélyeztetés mondhatom el — igy szól — hogy családunk tagjai mindig a haza és az egyház nagy feladataiban és szolgálatában állottak, nem egy jelest adtak a közéletnek. Feszélyeztetés nélkül mondhatom el ezt, mert azt tartom, és vallom, hogy valamint az ősök bűne nem terheli az utódokat, éppen ugy az elődök dicsősége nem érdem s ez csak arra kötelez, hogy az ősi nevet mocsoktalanul őrizzük meg. Ebből kiindulva, a hazaszeretetről szól magas szellemben Öcscséhez, majd azzal végzi, hogy példányképet ne a mult homályában keressen, de itt van előtte ő Eminentiája, a bibornok, aki az egyház feladatait a hazaszeretettel a legkeresztényiebb szellemben tudja összeegyeztetni, Élteti a hercegprímást viharos éljenek közt. Azután Jung János püspök, majd Sujánszky Antal püspök emeltek poharat káptalanjaik nevében s különösen Sujánszky az ő magas kora dacára, valóban költői nyelvezetével és eszméivel ragadta el a hallgatókat. Majd Wimmer Imre polgármester szólott igazi hévvel és ékesszólással mély csendben s felszólalása az ünnep egyik legkiemelkedőbb részévé lett. A szép beszédet ide is igtatjuk, minthogy polgáraink nevében mondhatott el: A kiváló szerencse, mely engem a mai fényes ünnepség tanujává és részesévé avat, Eminenciád kitüntető kegyes figyelme, erkölcsi jog- és kötelességképpen szabja elém, hogy e helyütt megemlékezzem azon közönségnek e mai naphoz fűződő érzelmeiről, amely közönség Eminenciádnak ís lelki szemei előtt állott, mikor csekély személyemnek mint képviselőjének a kiválasztottak közt helyet rendelni méltóztatott.